Rend, rend nyuszifalván :D

Mondhatnám, hogy trallala :) és mondom is! Trallala! :D

Egy régi vágyamat teljesítettem be a napokban, némi segítséggel :). Tavaly készült pár nyusziól, de nem tudtuk használatba venni bizonyos pici elmérések miatt. Na, ezt most korrigáltuk, és így kikerülhettek végre a felesleges dolgok és a rendetlenség a nyusziházból. Takaros rend, tiszta ketrecek, boldog nyuszik, amerre nézek :)
Azért ez sem ment zökkenőmentesen, csak hogy hű legyek magamhoz. De hát ezek nélkül az apró epizódok nélkül nem is lenne olyan érdekes vidéken élni.
Arra biztos van, aki emlékszik, hogy kontaktlencsém van, jajdejó! :) Reggelente azonban nem rakom még be, mert úgy érzékelem, hogy a kecskéim, Saci, a malacok, de még a nyulak és a tyúkok is elég méretesek ahhoz, hogy lencse nélkül is lássam őket. De a hangyák nem. És hát ahogy takarítom az első nyúlketrecet, érzem ám, hogy valami mászik. A karomon. A nyakamon. Mindenhol. A nyakamon már csíp is. Odanyúltam, azt hittem szúnyog, de nem. Elcsíptem. Valami bogár, mindegy.

Folytattam a trágya kikotrását a ketrecből. Valami megint csíp. Odanyúlok, próbálok ráfókuszálni, hát egy hangya. Meg még egy. És még sok. A karomon, a pólómon, a nyakamon, mindenhol. Na szép, gondoltam, miközben söprögettem magamról a dühös kis jószágokat! Rögtön az első ketrecnél megtalált a szerencse!Nagyjából lesöpörtem magamról a hangyákat, és visszatértem a munkához. Előtte szemrevételeztem a hangyahadseregtől feketéllő nyúlóldeszkát, hogy na, ide nem szabad nekidőlni. Majd megfogtam a kislapátot, és benyúltam a ketrec belsejébe a trágyáért. És nekidőltem. Hát ennyire nem lehetek gyagya! Szídtam magam, mint a bokrot! Újabb csípések, újabb söprögetés. :) . Mindkét karom csupa piros pötty, viszket, csíp, ronda. Mentségemre mondom, épp a néhányadik napon tartottam a kávémegvonással - nem szeretem, ha valami uralkodik felettem! Ez a lakatlan sziget effektus nálam :). Ha megkérdezik, hogy mi az a 3 dolog, amit elvinnék a lakatlan szigetre, nem szeretném olyasmire pocsékolni, ami csak egyszerű függés, és csak le kell állni vele! Szóval épp odáig fajult a kávéügy, hogy már két kávéval éltem csak túl a napot, és ezért letettem. Ami enyhén szólva is indiszponálttá tett. Durván szólva meg gyagya, járvaalvó és holdkóros lettem. Ez okozta a hangyavészt. De jelentem, a csípések azóta eltűntek, a nyusziketrecek és az ól tiszták, és én sem akarok már kávét vinni a lakatlan szigetre. Minek is? Elég a trágyázólapát :D :D :D

Péntek. 06.00. óra

Csörög az óra. Kitámolygok a mosdóba, gratulálva magamnak, hogy sikerrel fölkeltem, így időben elkezdhetem a napot, nem kések el a piacról. Visszafelé bemegyek a konyhába, elhúzom a függönyt, hát mi az első, amit megpillantok? A kecskéim virgonc futkosása. De ha ezt látom, az bizony nem jó jel, mert amúgy a konyhaablakból nem látni be a karámjukba. Egyszóval kiszabadultak valahol. Elkeseredetten öltözök, kapom a fejősvödrömet.
06.10. Baktatok kifelé, magamban mérgelődve, és magam mellé szólítom a kutyáimat. Csibész komoly segítség a hajtásban, Panka komolytalan, pedig ő a terelőpuli. Ahogy felérek, nyitom a kertkaput, egyszer csak előballag a bálák takarásából Sacika teljes életnagyságban, boldog, ám bamba vigyorral a képin. És most ne üssön meg a laposguta! Egyedül vagyok a házban, Saci karámjának még nincs ajtaja. Vakarom erősen a fejem, hogy miként viszem vissza. Közben Csibész önállósítja magát, mivel az utóbbi időben igen sokszor csináltuk együtt a hajtást, és megndul a kecskékért. Ami nekem nem menne sehogy sem, azt ő egy szempillantás alatt megoldja. Kettőt sem pislogok, már egy falkában hajtja a kecskéket, azok futnak előtte. Kitárom a kapujukat, és már bent is vannak. Kb 10 másodperc alatt elvégezte, ami miatt én fél órát rohangáltam volna szitkozódva, kimelegedve, dühösen. Akkor realizálom a levert deszkát a kerítésen. Gyorsan odateszek eléje egy raklapot, ami elfedi a lukat, oda is kötöm, kecskék kipipálva. Jöhet a Saci. Csibész közben őt is kezelésbe vette, de Saci nem adja magát könnyen, visszafordul, öklel, fut, rúgkapál, szóval adja magát. Viszont nincs más hátra, le kell szerelnem a karámdeszkákat, méghozzá kettőt, mert ki még csak kiugrott felettük, de vissza már nem fog. Fogót csinálok a kezemből, kombináltat, és elkezdem lecsavarni az anyákat a menetes szárról. Egy, kettő - az első rúd megvan. Leemelem a nehéz akácrudat. Közben kigondoltam, hogy a másik rúdból elég az egyik oldalt elengedni, azon már átlép ez a bús marha. Megvan az is. De most hogy csalogatom be? Abrak! Igen ám, de az abrak elől van, a vödör is elől van, és ha Saci meglátja, hogy nálam a vödör, nem fogom tudni visszatartani, hogy ne szedje ki a kezemből. Mindenesetre elbaktattam a vödörért. Úgy is lett, ahogy gondoltam. Saci meglátta a kezemben a vödröt, egyből érdeklődve jött a tyúkudvar elé, hogy "NA, mit eszünk?" Ez így nem jó. Szerencsére Csibész tűnik fel a láthatáron, és amikor meglóbálom a botomat, és rászólok, hogy "Csibész, hajtsd meg! " bár nincs erre megtanítva, de megérti, és elkezdi hajtani a marhát. Az ugrál, dobálja a farát, rohan előle. Néha megfordul, öklelne, de Csibész nem kap frászt, hátraugrik, ugat, morog, másfelől kap bele. Szóval elvannak. Így, miután Sacit eltávolítottuk, visszabaktatok az abrakkal a karámjához, és megtöltöm az edényét. Saci közben felszaladt a trágyadomb tetejére kakasosat játszani, és nem jön le. Mutatom neki az abrakot, nem jön. Mert ott sunnyog a Csibész. Hát igen, ezen a részén a dolognak még van javítanivaló a csapatmunkánkon. Ugyanis Csibész nem tudja abbahagyni. Ez kicsit meghosszabbítja a dolgot, de végül Csibész a "kifelé!"parancsot megértve eloldalog, Saci lejön a trágyadombról, besétál a karámba és nekifog az abraknak. Gyorsan vissza az akácrudak, csavarok, rögzítés, kész. MEgtörlöm a homlokom. És hét órát harangoznak...Hogy az a...Most kellene befejeznem az állatokat, és kezdeni a fejést. Ez a szép az állattartásban. Az ember tervez, az állatai meg végeznek vele! :D

Blogverseny

Ma véletlenül megtaláltam az Allianz blogversenyét, a www.allianz.hu oldalon. Úgy gondoltam, hogy megpróbálom. Bár sosem jutott eszembe, hogy verseny miatt írjak, most mégis kíváncsi lettem. Hát lássuk :)