Amióta beteg lettem...

...a családom nagyon gondosan felügyel rám. Teát főznek, ágyba hozzák az ételt, be-benéznek, hogy nincs-e szükségem valamire. Ma viszont már iskolába/munkába kellett menniük. De nem hagytak egyedül. Most Panna Jerry cicája felügyel rám, aki majd' kétéves elkóborlás után pénteken váratlanul hazatért :)

Kishableány?

Azt a betyárját! Ha nem én vagyok a Kishableány, és nem futottam össze a gonosz tengeri boszorkával, aki elvette a hangomat, akkor ez csak valami vírus lehet megint! Hogy taknyos vagyok, lázas vagyok és köhögök, az egy dolog, de nincs hangoooooom! :)

Csütörtök délelőtt...

...kiköltöztettem a tejkonyhám egy részét az előtte lévő előtérbe, mert egyre kevésbé fértünk el bent a sokmindentől.
Ebből rájöttem, hogy én gáz halmazállapotú vagyok. Kitöltöm a rendelkezésemre álló teret. :D

Végre...

...a régen várt önetető! El sem hiszitek, milyen élmény 100 km/h sebességű szélben, széllel szemben talicskázni a szénát a tolongó kecskék között, mondjuk 0 és -10 fok közötti hőmérsékletben :)
Hát ennek most végre vége, mert az elkészült etetőbe betesszük a bálát, a kecskék és Sacimaci pedig kieszik belőle. Volt azért néhány próbálkozás Saci részéről, hogy a jogosan neki járó résznél lehetőleg többet kaphasson - és emiatt bebújt az etetőbe. De sikerült megállítani a kis torkost (a "kis" persze csak szeretgető jelző, mert valójában szép darab egy tehén :) ) és most mindenki eszi, amihez hozzáfér. :)

 A három gidalány is idejár már, ketten a mamájukkal jönnek a svédasztalhoz, a harmadik az egy évvel öregebb tesójával. Hogy honnan tudja, hogy az a tesója, gőzöm nincs. De mindig együtt lógnak. Ma megkapták a fülbevalójukat, azaz hivatalosan is részei lettek a tenyészetnek. Nem voltak boldogok...
A tyúkjaim pedig még mindig tojnak! Teljesen büszke vagyok rájuk, pedig már vén tyúkok. Savót isznak éjjel-nappal, valószínűleg ez is részese lehet az eredménynek. No és persze a kapirgálás délután. Barterezünk - én kiengedem őket a földre, ők hálából összeszedik a kártevőket. Nekem jó üzlet,szerintem nekik is, így mindenki örül, énekel és a végén elvágtat a naplementébe :)
Csak vicceltem :) Ha lemegy a nap, hideg lesz! Én bizony csak maradok a házban! :)

Vendégjátékos :)

Pulykaügyben nagy a rendetlenség. Sajnos az eddig költő pulykamamát és a lányát valami végzetes baleset érte egy azonosítatlan ragadozó állat formájában, így végsőt szusszanva nyugodni tértek az örök legelőkre. Sok állatom van már ott, biztos örömmel csatlakoznak a gidákhoz, egyebekhez. Itt maradt viszont a fia, és a másik pulykamama, aki a meddő tojásokon üldögélt olyan szorgalommal, hogy majd' négy hónapba tellett, míg felállt róluk. Ugyanis olyan helyre rakta őket, hogy nem fértünk hozzá.Ők ketten fittyet hánytak egymásra, bár a pulykáknál nem szokott fennakadást okozni a generációs probléma. Jött viszont egy vendégjátékos, a szomszédasszonyom egyik pulykaleánykája, aki szép, barna-fehér pöttyös tollazatával - és ki tudja, milyen pulykaszépségeivel - elbájolta a pulykafiúmat. És nem akart hazamenni. Párszor átdobtuk a túlsó oldalra, de mindannyiszor visszatért. Együtt jöttek-mentek a kertben csipegélve, majd csatlakozott hozzájuk  a nagynéni-pulyka is, de távolabbról. És a fiúpulykánk elkezdte védeni a kis csiribiri lánykát, mint saját tulajdonát. Hát megbeszéltük a szomszédasszonyommal, hogy maradjon :) Így aztán most törvényesen is egybekeltek, gazdáik áldásukat adták a frigyre.
Most tél van és csend és hó és halál...
Ami azt jelenti, hogy az egyik malackánk ismét átlényegült - pörköltté, fasírttá, szalonnává. Hamarost a másik malac is kondérba kerül. A nyuszikat is levágattam, mert úgy alakult a dolog, hogy vagy öregek vagy meddők voltak. Lesz belőlük fasírt, vadas, miegyéb. Majd tavasszal nyuszizunk újra. Maradnak a kecskék - a meghagyott gidalányok már együtt bóklásznak a nagyokkal - és Sacimaci, aki hatalmasra nőtt, bamba, de a lógó nagy hasában egy kicsi bocit hordoz, még február végéig. Reméljük, egészségesen hozza világra! Na és a tyúkok, meg a pulyák. A szerelmetes pulyák. :)