Megérkezett az utolsó gida is...

Pénteken délután váratlanul megellett a Vicus. Váratlanul, mondom, mert már azt hittem, nem is vemhes. Pocakja sem nagyon volt, és a viselkedése is azt mutatta, hogy nincs ott bébi. De volt. Kettő is. A második sajnos nagyon vékonyka volt, alig élt. Úgy kellett lelket verni bele. Végül a szobában kötött ki, mert kint már majdnem kihűlt. Takargattam, melengettem, etetgettem - és másnapra lábra állt.

El is neveztük Stöpszlixnek, Asterix után szabadon, mert annyira pici volt. :).
Panna lányom babusgatta, már sétálgatni is tudott úgy-ahogy.
De az életet nem a Disney-stúdió írja, itt nem mindig happy az end.  Sajnos a kicsi gida szombat éjjel belázasodott, de nagyon. Vasárnap dél körül átvittem Martonra egy szuriért, de már késő volt neki, nem tudott megbirkózni a szervezete a bajjal. Kora délután sajnos elpusztult, mindannyiunk bánatára. Meg is sirattuk szegényt...De vigasz a bánatunkban, hogy az a kicsi élet, ami neki jutott, legalább boldog és szenvedésmentes volt, és ezt mi adhattuk neki. Béke poraira...