Immár az ötödik hármasiker csapat született, ebből eddig három ép. A két másiknál úgy alakult, hogy volt egy halvaszületés, és egy kicsi elpusztult, mert túl gyenge volt, minden erőfeszítés ellenére. Sajnos ez a katasztrófális idő nem kedvezett nekik sem.
Aznap, 15-én, reggel 7-11-ig dolgoztunk kint az ólban, szigeteltünk, almoztunk, mert minden apró lyukon dőlt befelé a hó minden irányból, nem volt egy centi sem szárazon. Egy hármasiker társaság előző reggel született, egy másik meg aznap este. Így akkor este még párszor ki kellett menni megnézni, hogy lábon állnak-e a kicsik, és tudnak-e szopni önállóan...Szóval nem ez volt életem legszebb napja. De szerencsére túl vagyunk rajta. Túl sok fényképpel nem tudok szolgálni, mert az ólak szigetelése nyomán nem maradt annyi fény bent, amennyi egy fényképhez kell, pláne mert sok cuki kis fekete gida született, akiket a sötétben pláne nem látni :)
Egy fényképem azért van a mai, egyben utolsó hármasiker csapatról. A mamájuk Nagybarna, szegény ő húzta a legtovább a hordóhasával - de végre megkönnyebbült :) Reggel, mire kimentem, már nagyon büszkén és dicsőségesen álldogált seregnyi porontyának kavalkádjában, akik mind megdöbbenve a váratlan megszületéstől és változástól, azt sem tudták, merre tekeregjenek és nyekeregjenek :).
Szóval itt a kép :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése