Ez itt Kece, a kislányával a hátán. Ebből is látszik, hogy a gyerekek hamar a szülők fejére nőnek, még a kecskéknél is.
Egyébként volt egy kis derültségem az ő ellése közben - neki kevésbé volt vicces. Már elindult a kicsi kifelé, de először a burok jelent meg. Nyomta erősen Kece, egyszer csak kidurrant a burok, és jó nagy adag magzatvíz távozott, de a kiskecske még nem volt sehol. Kece fölállt, és szimatolva fürkészte a kifolyt magzatvizet - azt hitte, hogy megvan a gida, és sehogy sem értette, hogy hova lett. Nézett rám, csodálkozva mekegett, szimatolt körbe az ólban...Na, aztán hamarosan rájött, mert megindult a pici kifelé. :)
Kisfehér pedig egy kisebb mészárszékhez hasonlatossá tette a boxát pillanatok alatt. Ő mindig jobban vérzett, mint a többi, ráadásul fehér, ráadásul állva ellett most valamiért... Aznap nem volt túl fotogén. Viszont a hármasikrei két barna és egy fehér. Ma kiszabadultak a boxból, és valahogy Kece kisfia is kijött hozzájuk játszani. Ott volt 3 tökegyforma gida, akik közül kettő az egyik mamához, egy a másikhoz tartozott. De melyik? Nem mindegy ám, mert az idegen gidát nem fogadják el, nem szabad tévedni! Végül a kis nyávogós hangja árulta el Kece kisfiát, egyik gida sem beszél perfekt macskául rajta kívül. Gyorsan bezsuppoltam a mamájához, a többieket meg visszapateroltam a boxba, és rájuk zártam az ajtót. Úgy tűnik, jól döntöttem, mert eddig nem érkezett reklamáció. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése