Évbúcsúztató 2014.

Újabb év száguldott el - velünk. Szerencsére nem mondhatom, hogy nélkülünk múlt el az életünk, alaposan meg- és átéltük! Nagyon kemény év volt, az első, a legeslegelső azok közül, amelyekben - reményeink szerint - önállóan el tudjuk tartani magunkat.
 Ebben az összegzésben a legelső szó nem lehet másé, mint a háláé. Mert "ez a műsor nem jött volna létre, ha..."...ha nem bízhatunk Isten szeretetében, aki segítségét - mint mindig - a természetre építette, és meghívta a barátainkat, ismerőseinket és nem utolsósorban a családunkat arra, hogy támogassák kezdeti, roskadozó lépéseinket, majd egyengessék erősödő lépteink számára az utat.
 Szeretném megmutatni, hogy milyen utat jártunk be, és egy kicsit mesélni arról, hogy mit is éreztünk, gondoltunk aközben, miközben a névtelen hétköznapokat nyűttük, dagasztottuk. Nem magamutogatásból, hanem mert remélhetőleg lesznek, akik bátorságot merítenek abból, amin keresztülmentünk. Sokaknak ma sincs a kezdéshez meg a lottó ötös, így nem támaszkodhatnak másra, mint szorgalmas kezükre, feladatmegoldó eszükre, céltudatos és kitartó szívükre és segítőkész barátaikra - no és az esetleges előttük járókra, akik megosztják velük tapasztalataikat. Akinek pedig nem aktuális, de szívesen végigjárja velünk gondolatban az évet - vagy egyszerűen csak kíváncsi - azoknak szép perceket és áldott, békés új évet kívánok szeretettel! :) Fussunk neki!

JANUÁR:
Valószínűleg nem derült ki akkoriban, de egy viszonylagosan jó adventi vásár után a nagy semmibe hullottunk bele. Kecskesajt híján gyakorlatilag nulla bevétellel kellett megélnünk azt, hogy Isten biztosan gondoskodik majd rólunk valahogyan. A januári bejegyzések nem tükrözik ugyan a szívünk riadt gondolatait, de jól emlékszem rájuk, és arra is, hogy összeszorított foggal nem engedtem a kétségbeesésnek. Pedig de sok lesajnáló pillantásnak, "mértnemhagyjákmárabbaeztabohóckodást" arckifejezésnek lehettem tanúja akkoriban! Az állatok közt viszont béke volt bennünk, helyünk volt köztük. Ők csak a pocakjukat érezték egyre nehezebbnek...
FEBRUÁR:
"A nemzetközi helyzet fokozódik" - mondta volna az elvtárs, ha ismeri a helyzetünket. Szerencsére nem volt köze hozzánk :). A bejegyzéseket látva és visszaemlékezve kezdett a kiút képe kirajzolódni bennünk, a tehénsajt képében. Világos volt, hogy kell valami, amivel pótolni tudjuk a hiányzó bevételt azokban az időkben, amikor a kecskék szünetelnek. Igaz, még sok idő eltelt, amíg Saciaboci színre léphetett, de a kezdeti lépéseket megtettük. Megcsináltam az első tehéntejből készült sajtjaimat. Hát igen, ezek még apró gyermektotyogások :).











Aztán hónap végére megérkeztek a régen várt gidák is :)

MÁRCIUS:
Kétségkívül legnagyobb élménye, és egyben első pénzforgalmi lehetőségünk a Kiskőrösi Agrárexpóra való meghívás volt, amit örömmel és várakozással el is fogadtunk.
Emellett ismét megtapasztaltuk barátaink segítségét - Kiskunhalason látott minket vendégül egy éjszakára református hitoktató exkolléganőm és családja, mert szállást nemigen tudtunk volna fizetni magunknak.

A másik élményünk a Képmás magazinban rólunk megjelenő cikk volt. Küldtem egy bemutatkozó írást a szerkesztőségbe - igazából írni szerettem volna - de az sem jött rosszul, amikor végül egy újságíró kopogtatott nálunk, és háromoldalas riportot készített velünk - többkevesebb tévedéssel pontos képet rajzolva a családunkról és a munkánkról. :)
 Az ÁPRILIS  is tartogatott meglepetéseket és élményeket. Ez volt ugyebár az a bizonyos hónap, amikor is olyan sokat szerencsétlenkedtem a kisnyuszikkal. Ekkor érkezett meg Pöri, a kismalac :), és végre teljes erővel elindult a sajtkészítés a konyhában. Újra világosodni látszott az ég felettünk. De könnyebb még nem volt. Rengeteg mínuszt halmoztunk fel, és a rosszalló pillantások a család részéről egyre jellemzőbbekké váltak eddigre. Ezt nem azért írom le, mert haragszom, vagy be akarom mószerolni akár a szüleimet vagy a testvéreimet. Ennek hatalmas jelentősége van - egyfelől, mert erre számítani kell annak, aki nem lottó ötössel...stb - másfelől a változás drasztikus nagyságának megfigyelése szempontjából.
MÁJUSBAN megérkeztek a lilikék boldog csivatolással.









ÉS az első sajttál-felkérésünk a magyar öregfiúk válogatott ajándékaképpen.

JÚNIUSBAN befutottak a Pulyák, a kiscicák bejutottak a Mennyországba, a kert kizöldült, és mindenkinek kezdett bizakodóbbá válni a kedve - engem kivéve, mert én már tapasztaltam, hogy jön a nyár, a sajtosok hét szűk esztendeje, amikor mindenki elutazik, és eszébe sem jut senkinek, hogy sajtot vásároljon a piacon. És lőn...
JÚLIUS ÉS AUGUSZTUS, amikor is mindez beigazolódott. Ezzel párhuzamosan pedig annyi volt a munka és a sajt, hogy alig volt megállás. Hozzájárult ehhez, hogy tapasztalatlan módon - az illetők többszöri kérésének engedve - megvásároltam kecsketejet olyan termelőktől, akik maguk nem tudták értékesíteni a piacaikon a sajtjukat. Vagy nem volt piacuk. Nos, minden jótett elnyeri méltó büntetését. Az egyik termelő a négy literes üvegben sorozatosan csak háromésfelet rakott, de megsértődött, amikor szóltunk. A másik csak akkorra gondolta eladni, amikor neki is sok van, aztán már nem adott. A harmadik pedig, amikor meglátta, hogy én is ott vagyok Budaörsön, a piacon, ahova ő is járt, nem adott több tejet, és ráadásul elterjesztette a piacon, hogy nekem nincsenek is állataim, csak veszem a tejet. Még nekem kellett magyarázkodnom a piacszervezőnél. Szerencsére ott volt a márciusi újságcikk, így gyorsan pont került a történet végére. Pedig ő volt az, aki legjobban könyörgött, hogy vegyük meg a tejét....Egy tapasztalattal több. Idén már nem leszek kedvesésaranyos. A magam erejéből, a magam termelte tejjel boldogulok.
SZEPTEMBERRE a libáink, pulykáink, malacunk megnőttek, lassan-lassan kezdtünk elmélkedni a vágásokon.

És ez volt az a hónap, amikor felfedeztem az életfalamat, amit azóta számos ember csodált meg élőben, aki a blogon olvasta.

És végül, de nem utolsósorban állandóan esett az eső. És az eső is esett. No és az időjárás is esősre fordult. Brrrr....de utáltam! :)

Az OKTÓBER nagyon eredménygazdagra sikerült. Elkészült életem első burratája,









csináltam füstölt parenyicát

ééééééééééééééééés - hazaérkezett Saciaboci :))))))) háromszoros hurrával!

Hát ez egy mozgalmas hónap volt!

NOVEMBERBEN átlényegült Pöri, a malacka és a négyből két libus. Egyiküket most ettük meg a karácsonyi menüben fííííínom-finom ludaskásaként :). Nyami! :)
És elkezdtük rettegni a decemberi hajtást - nem ok nélkül. Elkészültek a szappanok, dísztasakok, így - majdnem - felkészülten vártuk a
DECEMBERT, ami az adventi vásár jegyében telt.
És most utalok vissza a családra és a bizonyos arckifejezésekre, amelyek az utóbbi hetekben jócskán megváltoztak. A csepeli nagycsaládosok ugyanis vásárba hívtak minket a sajtjainkkal, amire - más lehetőség nem lévén - a szüleimet kértem meg eladónak, azzal a titkos reménységgel, hogy ha meglátják, megérzik, amit mi a piacokon átélünk -  a jó és minőségi munka eredményének örömét - akkor megváltozik a hozzáállásuk. Amúgy is már egy ideje - konkrétan, mióta megkóstolták a parenyicánkat, erősen omladozott az előítélet fala és bástyái, de ez a piac végképp meggyőzte őket arról, hogy ez bizony érték, és milyen finom és sikeres érték, amit csinálunk! Igaz, ezen a hétvégén pl 8 piacra kellett készülnöm a szokásos négy helyett az adventi vásárokkal együtt, de megérte. Nagyon kemény hónapot zárunk, ez igaz. De túléltük. És most már csak egy holnapi piac Törökbálinton, azután egy hét szünet következik. Pihenés, filmek, olvasás, beszélgetés...Illatos fürdők, állatsimogatás, tea és Sangria (a húgomék jóvoltából). És alváááááááááás! :)
Aztán jön a boldogbékésújév, amikor igyekszünk ismét állni a hétköznapok nehézségeinek sarát, rácsodálkozni a mindennapi csodákra, felfedezni napjainkban a Teremtőnk által elrejtett és becsomagolt ajándékokat, élvezni a barátok és a család adta meleget és békét és továbbadni azt szóban és írásban a lehetőségeink szerint...
Így kívánok mindenkinek valóságos, sok-sok igazi örömben gazdag, erővel és kitartással megáldott új esztendőt a 2015. évre szeretettel! :)