Karácsony előtt...

Ha valaki arra számítana, hogy valami magvas és bölcs gondolatokat fogok megosztani a karácsonyi bevásárlási láz ellen, sajnos ki kell ábrándítsam! Ma én is vásárolni voltam.
Reggel még pasztőröztem a túrónak szánt tejet, és hagytam kihűlni magától. Közben Géza elhúzott a lányokkal az utolsó adventi vásári nap elébe, a csajok a napot Csepelen töltötték, a tesóiknál.
Én pedig nekigyűrkőztem a bevásárlásnak. Először is elmentem az Ofotértbe, és elpanaszoltam, hogy már többször arcot mostam szemüvegben (mert újkeletű még, pár hónapja hordom csak, azelőtt sosem volt), s hogy párásodik és állandóan leverem az orromról. Kontaktlencsét szeretnék, de izibe. Hát az izibe csak az ünnepek után jön össze, de sebaj. Legalább ünnepek utánra is marad izgalmas várakozás.
Utána elindultam a bevásárlásnak. Először a Campona. A földszinten nem volt parkoló. Ennyi autót még sosem láttam itt. Nem gond, szerencsére többszintes a parkolóház, egyel följebb mentem. Onnan viszont nem volt közvetlen átjárás a Camponába, mert bár a bevásárlóközpont csak egy emelettel büszkélkedhet, a parkolóház kettővel, ami azt jelenti, hogy a Campona földszintje és első emelete között még van egy parkolószint. Egy emelet lépcsőzés. Na jó, bejutottam. Kódorogtam, próbáltam valami értékeset találni a sok csillogó izé között. Figyeltem az embereket is - íme az értékesek a sok csillogó izé között :). Vettem egy-két dolgot, amikor is eszembe jutott, hogy minek menjek én át a tervezett másik bevásárló monstrumba, mikor a Camponában ott a Tescó, amit ugyan nem szívlelek, de most talán kompromisszumot köthetnék magammal időspórolás végett. És lőn. Bementem, kezdtem összeszedegetni a venni- és sütnivalóimat. Többek között vettem egy Tescó márkájú műszaki cikket is. Nem vagyok rá büszke, de szegény ember vízzel főz. A kedves pénztáros néni figyelmeztetett, hogy a jótállást a vevőszolgálaton kapom meg, aztán áldását adva az ünnepeinkre, szárnyamra bocsátott. Én pedig megálltam, mint a villámcsapott : most hogy megyek fel a mozgólépcsőn és a sima lépcsőkön a bevásárlókocsimmal??? Volt ott egy szimpatikus biztonsági őr, gyorsan odamentem megkérdezni, hogy ugyan akad-e olyan hely, ahova letehetem biztonságban a bevásárolt cuccaimat kocsistul, amíg leállok az autóval. Mondja erre, hogy ott a lift, meg is mutatta, merre. Mondom neki én, hogy igenám, de vajon a lift megáll a félemeleten a parkolóházban? Hát, azt mondja,  azt nem tudja, mert nem járt arra még, de szerinte megáll. Azt már nem is részletezem, hogy amikor megtaláltam a liftet, jó öt percet törtem az agyam, hogy miként tudom hívni, mert a lift ajtaján egy szemernyi hívógomb sem volt, holott a két liftajtó között a falon világosan ki volt írva, hogy hogyan működik a lift. "Nyomja meg a hívógombot" Igen ám, gondoltam, de a hívógombot csalafinta módon lehagyták - vagy, mint Berzsián költő, belülre építették be a liftbe. Tanácstalanul ácsorogtam, mígnem egyszer csak - lejjebb tévedt a szemem a két fal között (de az is lehet, hogy akkor nőtt ki) egy szép fényes csövet láttam meg, rajta két gomb, fölfelé és lefelé nyilacskákkal. Ujjé, megvan!!! :)
Tudni kell, hogy rettenetesen utálok vásárolni, nem szeretem a tömeget és a nyüzsit, így el lehet képzelni a lelkiállapotomat. Mint a fuldokló, aki levegőhöz jut...
Na igen. Jól sejtettem. A lift a második parkolószintre vezetett. Jó, letalicskáztam az autók lefelé vezető útján. Pakolok be a kocsiba, hát bevillan, hogy nem kértem el a jótállást. Aztafűzfánfütyülőrézangyalát! Hát én vissza nem megyek érte! Na de mégiscsak Tescós termék, ki tudja, elindul-e egyáltalán - vissza kéne menni. Úúúúú...Bezártam az autót, és a bevásárlókocsiban terpeszkedő dobozzal elindultam lefelé az autók levezetőjén. Szerencsére elég széles volt...Lent beálltam a sorba a vevőszolgálaton, és magamban 10 ponttal jutalmaztam azt a fiatal srácot, aki a kiírása szerint vevőszolgálati vezető volt, és aki egy durcás idős asszonynak olyan türelemmel és segítőkészséggel oldotta meg a problémáját, ami egy idősebb, tapasztaltabb embernek is becsületére vált volna. Sorra kerültem végre, itt már csak súlyemelni kellett kicsit, amíg a szép magas pultra feljuttattam a nagy dobozt. A hölgy hálásan mosolygott, amiért nem morcogok miatta, és egykettőre lepecsételte a papírokat. Utána már csak vissza kellett kirándulnom az autóhoz. Győzelem. Ki Csepelre a lányokért. Onnantól már a kocsiban is nyüzsi volt. :) Még be kellett menni mégiscsak a madaras tescóba :), mert néhány dolog nem volt kapható a nemmadarasban. Utána haza. Sötét volt már, a lányok kimentek becsukogatni az állatokat, én meg nekiláttam a tejnek. De nem sokáig jutottam, Dia kopog az ajtón, hogy Balambér is - egyik oldalról - és Kálmán is(az új, egyben jövendő bakunk) betört a kecskelányokhoz, és biztos nem azért, mert féltek egyedül a sötétben...De ezt a helyzetet már kezeletlenül hagytuk reggelig. Sokkal több kár már nem történhet, ami történt, megtörtént. Melegszik a tej, és közben gyorsan befejeztem a hajfestést Diának, aki kitalálta, hogy melíroztatni szeretné a haját. Szerintem egész jó lett, bár tény, hogy nem vagyok fodrász. Közben Cirmos macskánk felfedezte az elöl felejtett csirkecombokat, és lemeózta, hogy nehogy romlott húst együnk véletlenül...
Aztán hazajött Géza, és helyreállt a rend. :)