Echo tévé

Ma, közel 4 órán keresztül, az Echo tévé forgatott nálunk. A szombati Gazdafórum részei leszünk. :)

Kossuth Rádió,

Hajnaltáj...
Ismét a Hajnaltájban a Gyúróikecske :)

http://www.mediaklikk.hu/musor/hajnaltaj/

Katt a március 24-i műsorra, a vége felé vagyunk, ezúttal Gézát is szóra bírta a riporter :)

Ééééés túlvagyunk...

Ma reggel, a fejés után odamentem Propihoz megszemlélni a hátsó fertályát, és úgy találtam, hogy megértett a beboxolásra. Mivel épp bealmáztak a kecskéim, nem akartam elzárni őt a lehetőségtől és az almától, így aztán megvártam, míg Géza hazaér egy fél óra múlva, és megkértem, hogy zárja be Propikát, mert szülni fog.
Géza ki is ment, be is csukta, aztán délután kiment valamiért, hát esmét megkértem, kukkantsa meg Propit. És addigra ketten voltak :). Egy erős, hangos és száraz kecskefiúcska ugrált mellette, felváltva mekegve és cuppogva. :)

Szóval túlvagyunk az idei elletésen!!! :D Háromszoros hurrá és egy nagy koccintás :D

Belval - a büdös sajt :)

Piaci anekdota Budapestről :)
Egy kedves házaspár vásárolt a Belvalból, sokan odavannak érte, olyan jó sajtbüdös :). Viték haza a buszon nagy boldogan. Aztán egyszer csak arra figyeltek föl, hogy elültek mellőlük az emberek :D. A sajt szaga olyan átható volt a csomagolás ellenére, hogy a szomszédaik nem bírták. Ráadásul kívülről nem is látszik, hogy mit szállítanak.
Következő héten autóval jöttek :D

Ha nincs...

...padlófűtés az istállóban, megteszi a mama is. :).
A kis Masni a mamája, Cofika hátán

Jött egy busz...

...aztán még egy, szombaton és vasárnap. De nem ült bennük vén krampusz, hanem sok-sok kedves, érdeklődő ifjabb és kevésbé ifjú ember Nagykőrösről, akiket Polyák Péter, egy szimpatikus fiatalember, a Pálfája Oktatóközpont környezeti nevelője vezetett és hozott el hozzánk. Mint a telefonba elmesélte, olvasott rólunk korábban a Képmás magazinban, majd a blogunkat is olvasta, és így jött az ötlet, hogy a buszos kirándulások keretében meglátogassanak minket a portánkon is.
  "Kecskésnéni" - így szokott csúfolódni-viccelődni velem Márti, a szomszédasszonyom, amikor őt Tojásos néninek nevezzük. De lehet valami ebben a "Kecskésnéni"dologban, mert valahányszor kiderül, hogy kecskéim vannak, azonnal elkezdik felidézni az emberek, hogy milyen kecskés élményeik vannak gyerekkorukból. És kiderül, hogy bizony jónéhány családnál voltak kecskék. Sok idősebb ember meséli, hogy kecsketejen nőttek fel (érdekes lehetne megfigyelni, hogy vajon nem ez-e a hosszú élet titka :) ). Hogy ment utánuk a kecskéjük legelészve, amikor ballagtak ki a tanyára. Vagy hogy mivel fűszerezem a kecskehúst, amikor megsütöm, és hogy ők rántani szokták otthon. Nagyon tetszettek a kisgidák is nekik, úghogy csak úgy izzottak a fényképezőgépek a sok fotózástól. Másokat meg Balambér impozáns méretei nyűgöztek le, ahogy felágaskodott a kerítésre, hogy jobban lássa a történéseket.

A vidám hangulatú látogatásokat finom sajtok zárták - hogy is végződhetne másképp a nap :). Reméljük, mindenkinek élmény volt a nálunk töltött idő és a sajtjaink, amiket magukkal vittek! Köszönjük a látogatást, kedves Péter! :)

Megérkezett :)

Na, nem is olyan nagy busz, de megérkezett hajnalra. :) Most nem három, csak kettő, de szép nagyok, egészségesek, egy kisfiú meg egy kislány, ahogy illik :D. Reggel még vizesek voltak kicsit. Szóval Kisfehér is megellett végre, most már csak Propikát várjuk, de ő még nem nagyon látszik kitőgyelni, csak a pocakja nő. Hát majd elérkezik az is.

Parenyica

A ma esti program: parenyicanyújtás. Váratlanul bejelentkezett két buszos csoport hét végére. Egy kis kosár parenyicát már elvittek. Most készítem az utánpótlást. Mindenkinek szép álmokat :). Én még elleszek egy darabig. :)
Ja, és a Kisfehér még mindig várja a buszt :)

Gidák...

Ma estére elpusztult egy gidám :(. Kece szép, nagy, erős kisfia. Reggel még semmi baja nem volt, nem tudom, mi történhetett...
És Kisfehér úgy ki van tőgyelve, hogy csak na, és akkora hasa van, hogy megint a buszt várja. Lehet, hogy reggelre kecskebabák fogadnak majd a boxban. Legtöbbször hármasikerei vannak. Nagyon kváncsi vagyok! Akkor már csak Propika marad elletlen. Reméljük, nem sokáig.
És ma volt egy kis látogatóm. Tarka egyik kislánya, a kis rövidfülűke, tanulmányi kirándulásra jött a fejőállásba. "Megnézni, mi újság a kerek világba." Aztán hívta őt a mamája, és kistartolt a fejőből :)

Hajnal - táj

Meeeegint a Kossuthon a Gyúróikecske :D

http://www.mediaklikk.hu/musor/hajnaltaj/

Katt a 03.05-i műsorra. Egész a végén vagyunk, oda kell húzni a csíkot :Dsmile hangulatjel Vannak érdekes mondatok, kicsit más jelentéssel, mint ahogy gondoltam, de nem lettem terrorista grin hangulatjel

Piiiiiiiii-vé ázva...

Lehet, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de ezt mostanában nem könnyű elhinni. Valahogy az az ember érzése, hogy a felhők fölött újabb felhők vannak, és afölött újabbak - mint egy nyavalyás cápa fogsora, ami ha egy fog kitörik, odanyomja a következő sorból a következő fogat - a lényeg a harapás biztossága. Az eső is valahogy így esik. Ha egy felhő kiürül, a fölötte lévő átveszi a helyét, amíg az üres elmegy feltöltődni. És így sosincs üresjárat. Legalábbis én így látom. És a kecskéim, valamint Saciaboci és az összes gyagya tyúk és keselyű (pulyka :) ) egyetért velem.
Hiába a kotrás, hiába minden, a víz folyik, ömlik a kert összes zugából az összes zugába, és fentről is egyfolytában. Lassan építhetjük a bárkát. A kecskék kifutója most így néz ki:

 Felmerült bennem, hogy inkább vizilovakat kéne tartani, de azok nem adnak tejet, ígyhát maradnak a kecskék. Az istállóban, és megkötve. Szegények. Nyakasnak pl már nagyon elege van, úgyhogy napszámban ordít. Hogy ki fzeti a napszámát, nem tudom, de biztosan jól fizetnek neki, mert nem nagyon unja. Én pl már igen. De hát nekem nem is fizetnek azért, hogy hallgassam. Lehet, ha fizetnének érte, szívesebben elhallgatgatnám :).
És ezek a nyavalyás keselyűk...mindig ott gubbasztanak valahol, amerre járok a kertben, behúzott nyakkal, gyűlölködve merednek ki a fejükből, és ....-rá vannak ázva.

Hogy ebben mi a poén nekik...

Gazda vagy tulajdonos?

Nagyon érdekes dolgot hallottam ma egy kedves kecskés "kolléganőmtől". Az ellő kecskemama miatt a többi kecske kijött az istállóból az ellés idejére - így vették észre ők is este az ellést, mert az összes kecske a kifutóban feküdt. Ezt tapasztalatból én is tudom - az ellő kecskemamát tiszteletben tartják a többiek, nem bizgetik, nem bántják, teret adnak neki. Aztán megszagolják a pici jövevényt, hogy oké, hozzánk tartozol, befogadtunk. És továbbmennek a dolguk után. Vagyis néznek bambán ki a fejükből. Mert ez a dolguk.
Ez valahol annyira gyönyörű számomra! A tisztelet, amivel az Élet felé megnyilvánulnak. Természetesen nem tudatosan, mert bár sokmindent el lehet mondani a kecskékről - és sok más állatról szintén - hogy okos, kedves, barátságos, stb, de a tudatosságot nem lehet feltételezni, mivel állat. És ez a hozzáállás elvárható az embertől is, aki foglalkozik velük. Mármint az Élet tisztelete. :)
És egy másikról is hallottam, aki gyakornokokat fogadott a kecskéi ellése mellé, holott ez az esemény - ahogy az előbb is mondtam - nagyon intim, belső dolog, még az állatnál is. És idegent beengedni oda...emlékszem, a kecskéim eleinte még a lányaim közellétét sem fogadták el az ellésnél, sem Gézáét, mert csak én foglalkoztam velük, engem ismertek. Volt, hogy nehezen is ment az ellés, mert ott kukucskáltak a lányok. Később aztán bővült ez a kör, mert a lányok is fejnek, Géza is tud fejni, és most már ő is gondozza őket. Őt is elfogadják, ott lehet ellésnél. Ez megtiszteltetés, nagy megtiszteltetés.
És itt az Egymillió forintos kérdés:
Melyikük a Gazda és melyikük a Tulajdonos?