Székely bál, Székesfehérvár

Többek között a Gyúróikecske támogatásával. :)

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_170811#_

Rohan...

...az idő! Egyszerűen fel sem tudom fogni, úgy száguldanak el a napok. Valami nem stimmelhet itt a rendszerben! Olyan nincs, hogy reggel felkelek, és egyből éjjel 11 van! És mégis. Nem értem. És minden nap...
Most, hogy belépett a kecsketej is a képbe - megígértem, hát megszámoltam, jelenleg 11 anyát fejek még "csak", úgyhogy van sok-sok liter kecsketej naponta - hát most már alig élek. Egyedül az tart életben, amiket tervezgetek - a kert rendberakása, hetente 2-3 oldal olvasás a könyvemből, amit még tavaly kezdtem olvasni (és nem azért, mert nem tudok vagy nem szeretek - régebben egy ilyen könyv max egy hét volt). Most meg...Uhhh. Vártam nagyon, mert szeretek fejni, de ami sokk, az sokk :D.
 Azért vannak történések is. Mindkét pulykamama elült a tojásain, az egyik alatt meg tudtam számolni, 13 tojás van. A másik a szalmabálába fészkelt, őt nem tudtam még rajtacsípni, hogy nincs a fészkén. Egy bő hete ülnek, gőzöm nincs, mennyi idő, amíg a kispulykák kikelnek :). Az a legszebb, hogy az egyik pulykamama a tavalyi itt kelt kispulya :). Ő már abszolút Baranyi, nemcsak adoptált :D. Nálunk ugyanis névre vannak véve az állatok. :D Baranyi Csibész és Panka a kutyusok. Baranyi Írisz és Mirci a cicák. Aztán Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Nyami és Névtelenke a malacok, Baranyi Kecskék és Baranyi Saciaboci. És a Baranyi Pulykák. Ja, meg a kinti cica, Baranyi Sziamiaú. Kihagytam valakit? Ja, az egerek és a néha idetévedő patkányok nem a mieink. Potyautasok.
 A Pulykákhoz tartozik még, hogy az a pimasz Panka kutya rájárt a pulykatojásokra, amíg észre nem vettük. Most ki vannak tiltva a területről, csak kívülről szemlélik a történéseket, amíg ki nem kelnek a kicsik.
Baranyi Libák még nincsenek. De szeretnék majd, mert engem rettentően feldobott, ahogy figyeltem a házőrzésüket! Ahogy ellenségként cibálta a szoknyám! :D Irtó jófejek!
 A kecskékkel meg meggyűlt a bajom. Kettő is van, akikkel nem egyszerű. Az egyik Cofika, az ügyeletes pimasz. Ugyebár a kecske prédaállat. Így aztán Cofika a fejés közben időről időre rádöbben, hogy valakik veszettül az életére törnek, és pánikszerű menekülésbe kezd, felkenődve a fejőállás sarkába, ami tőle 10 cm távolságra van. Ott aztán megáll remegve és idegesen pislogva. Én ilyenkor beszélek hozzá pár szót, kicsit szemrehányóan figyelmeztetem, hogy ő már felnőtt kecske, befejezhetné a hisztit, aztán fejünk tovább. Én vagyok a gazdája, velem kevésbé kekec. Ámde ha a lányok mennek fejni, Cofika mindig gondoskodik arról, hogy a szépségük és a bőrük puhasága meglegyen - ugyanis tutira felborítja a fejőkancsót hirtelen támadt pánikrohamában. A lányok csaknem minden alkalommal csúfosan szidalmazzák a kecskéket, amikor bejönnek. A másik renitens Bikkmakk. Na ő aztán tényleg megéri a pénzét. Még én is megharcolok vele. Először is ő elsőfejős, tehát beszoktatós. Kéne legyen. De ő nem akar az lenni. Szóval egy fejés így néz ki: Beront Bikkmakk a fejőállásba, amikor ő következik a sorban. Felpattan a helyére és zabálni kezd. Igen, ő nem eszik, nem kóstolgat - kétpofára zabál. Megkötöm a nyakörvénél, majd a párját, Csucsukát is, akinek angyali természete van, és mintaszerűen viselkedik. Ezután megkötöm Bikkmakk lábait a fejő padlójához, hogy ne tudjon elmenni. Ő zabál. Elkezdem fejni. Két cérnavékony sugár tej. Ő zabál. Alig telik a kancsó. A kezem már sajog. Ő zabál. Aztánegyszercsakelegelesz ésnekiálltolatnimajdelőremennivégülbeleülafejőskancsóba. Ekkor megunom és kap néhányat a nevelőpálcával az oldalára. Ő ordít. Elmagyarázom neki, hogy a fejést végig kell tudni állni egy ilyen nagy és értelmetlen kecskének. Ő helyben fut a két első lábával, rángatja a hátsókat, néz rám és ordít. Akkor befejezem az utolsó húzásokat, és  sóhajtok egy nagyot. Túlvagyok Bikkmakkon. Szép az élet! :)
Szeretem a kecskéket! :D

Gyűlik...

...az anyag a telefonomon, csinálom a fotókat, csak nem jutok oda, hogy feltegyem.
Sokminden történt az utóbbi időben, pl Kiskőrösről be sem számoltam.
Két napos rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel, érdeklődő vásárlókkal. nagyon finom/szép termelői cuccokkal :). Cseréltünk sajtot baracklére, sült teára, gyönyörű, kézzel készült díszekre, medvehagymakrémre, ibolya-, és bodzaszörpre. Nagyon jól szervezett program volt, csillagos ötös a szervezőknek! :)

Ez volt a pultunk egy része. Olyan szép nagy volt, hogy nem fért bele egy képbe :)
A következő esemény a két kismalac érkezése. Nevük még nincs, lehet írni kommentbe ötleteket, aztán majd választunk. :) Nagyon cukik, már megismernek, szaladnak a zöldért, amit mindig viszek nekik ajándékba. :)

Eleinte a nyusziólban kaptak helyet, ahol a meleg deszkakörnyezet megvédte őket a hidegebb időben. Aztán egycsapásra meleg lett, és ők kiköltözhettek a hagyományos malacólba, amit nagy örömmel vettek birtokba, amint látszik is.
A kecskék meg vannak, a szokásos rendetlen módjukon. Vasárnap elválasztottam hat gidát, hármat a Tarka kicsijeiből, egy a Cofikájé, egy a Nagyfehéré, egy Kece kislánya. Aznap estére megszökött az elzárásból a Tarka három rafkós kislánya, másnap estére cofika kislánya, Masni is kiszabadult. :) Elkaptuk, bezártuk, ma reggel újra kint aludt az anyukája mellett. A nyavalyás!

 Szóval a kecskék élnek és virulnak. Saci megint ordít, párzik, de most várunk vele, mert tavaszi bocit szeretnénk. Majd következő hónapban pároztatunk :) Addig hallgatjuk :) De legalább nyárra, amikor nyitva vannak az ablakok, már nem lesz ordítozás. :)
Ezek mennek...és a bárányfelhők. Végre. A föld felszáradt, indul a tavaszprojekt. Éljen! :)

Echo tévé - Gazdafórumban a Gyúróikecske :)

Bemutató az állatokról, sajtról, életformáról - ezek vagyunk mi. :)

http://www.echotv.hu/video/111696/20160402_Gazdaforum