Ma elkezdtem a fejést...Hát, kicsit kijöttem a gyakorlatból :) Azzal indítottam, hogy csak a tejtartó bödönt vittem magammal. Volt egy kis hiányérzetem, de nagyon magabiztos voltam. Csak amikor az első kecske beállt a fejőállásba, akkor döbbentem rá - már későn - hogy mi hiányzik. Így hát a tejtartó bödönbe voltam kénytelen fejni. Aztán a negyedik kecske - mert nálam szigorú sorrend van a fejésben - nem akarta megérteni, hogy ő jön. Sosem csinált még ilyet. Egy darabig szólongattam, nézett, majdnem el is indult, de végül mégsem. Kimentem érte, és amikor hátranéztem, hát, az összes nyavalyás kecském egy tömegben beszabadult a fejőállásba. :( Valahogy kinyitotta a szarvával az egyik az ajtót - gyanítom, hogy a Kece volt, ő a renitens - és betódultak. A tíz kecskéből harmincan biztos voltak bent :). Legalábbis látszatra. Megizzadtam, mire kipateroltam őket. Persze az abrakot jól megdézsmálták...
Kisfehér egyik tőgybimbójába beállt egy tejdugó, nem tudtam fejni. Először azt hittem, elzárta a csapot - a kecskék tudnak ilyet, visszatartják a tejet a gidának. Megfejtem a másik tőgybimbót, és addigra derengeni kezdett, hogy ha a másik megy, akkor nem lehet elzárva, hát megnéztem az elsőt újra, kinyomtam belőle a tejdugót, és lőn tejecske. Ezek után már csak a kecskeudvar kapujában csúsztam el a felázott, sáros földön - szerencsére nem ültem fenékre, mert meg tudtam kapaszkodni. Mindenesetre már csak az hiányzott volna a boldogságomhoz ezek után, hogy a hideg, bokáig érő iszapban üldögélhessek, kezemben a tejesbödönnel...
Az már csak hab a tortán, hogy a sajtkészítés során kiborítottam egy jó adag savót a konyhában, ami köztudomásúlag szuperül ragad, úgyhogy moshattam fel Viszont most tiszta a konyhám, és van egy kicsi guriga fokhagymás sajtom. Minden jó, ha jó a vége! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése