Fejés után...

Minden este fél hat körül becsukjuk az idősebb gidáinkat az ólba, hogy el legyenek zárva a mamájuktól. Így a reggelig összegyűlt tej már a miénk. Reggel megfejem a mamákat, és kiengedem a kicsiket hozzájuk. Hát ezt a látványt érdemes lenne látni. Holnap megpróbálok róluk egy videót csinálni, habár nem fogja tudni érzékeltetni a valós jelenetet! Azt a keresést, amit a mamák és a gidák csapnak...A mamák hangosan kiabálják a kicsinyeik nevét - legalábbis én úgy gondolom :), "Palkó, Kata, hol vagytok?" - a kicsik kiabálnak: "mama, mamaaaaa" - aztán egyszerre elcsendesül az udvar, mindenki ráakadt a csemetéjére, megtörténik a csatlakozás, mohó kis gidaszájak tapadnak az egész éjszaka hiányolt tejforrásokra...És szopnak. Nem sokat, mert nagyon nincs mit, és nem is az a lényeg, hiszen már megy a szénaeszegetés rendesen náluk - inkább a vigasz, a biztonság, hogy minden rendben van, megvan a mama :). És a mamáknak is megnyugvás. Tízen vannak, mire mindenkit megfejek, idő. És aki már szabadult, hallja a kölykét az ólból kiabálni, hát visszakiabál: "türelem, kicsim, itt vagyok!" :) És ott járkálnak a kisól körül:" Jaj, mikor jöhetnek már?". Aztán nyílik az ajtó, kiömlik rajta a sok gida, és béke lesz...