Lassan, de biztosan növekszik az állatállomány, habár nem egészen így terveztük. Az istállók készülnek, a jövendő lakók várakoznak ideiglenes lakóhelyükön. Szombat este újabb két befutóval gyarapodott az állomány, két nyuszi érkezett, egy foltos és egy fekete. A fekete nyuszi a Hatun nevet kapta, a tarka nyuszi még nem lett elkeresztelve, a bőség zavara miatt. A két nyuszi egy alomból való, mindketten lányok, a, és gyönyörűek. :)És nagyon-nagyon melegük van. De hát kinek nem?
A kecskék is jobbára az árnyékban pihegnek. Tejet alig adnak, egyedül akkor mutatnak aktivitást, ha úgy látják, a másik jobb helyet talált az árnyékban, mint ők - a szomszéd árnyéka mindig zöldebb:) Ilyenkor aztán megvívják jogosnak nem nevezhető harcukat, majd lerogynak a megszerzett - vagy eredeti - helyükre, és tovább pihegnek kérődzve.
Emma, a kis vagány csaj egyedül az, aki szomszédol. Ő Rómeó barátnője - szigorúan csak baráti alapon. Ahányszor megyünk ki hozzájuk, annyiszor van Emma odaát a lónál. Együtt esznek, talán még beszélgetnek is...
Ma Rómeó ismét találkozott szívszerelmével, Felhővel. Elég bánatosan nézett a lóhölgyek után, sőt, nemcsak nézett, hanem méltatlankodva kiabált is, amiért nem mehetett utánuk. Lassan mi is megtanuljuk a különböző hangjelzéseit :)Amikor messziről meglát minket, tudja, hogy friss víz és fincsi széna érkezik, esetleg egy kis nyalánkság - sürgetően kiabál és morog. Amikor a kecskék lucernaszénát kapnak, és megérzi a szagát, követelőzve kiabál, toporog, amíg nem kap belőle egy kicsit ő is. Ma a szomszédban szedték össze a pár napja lekaszált lucernát - hát nem ott zörgette a kerítést toporogva, amíg neki is dobtak át egy nyalábbal? :) De a legjobb a szabadulóművészi tehetsége. Rájött valahogy, hogy a kapuját ki tudja nyitni, és akkor kikirándulhat a kecskékhez. Első két alkalommal véletlenül, aztán már sportot űzött belőle. Először is odaáll az ajtóba - ez egy szokásos beállás. Körülnéz. Ha tiszta a levegő, odadől az oszlophoz. Megint körülnéz, majd nyom egyet a vállával, és aztán "csodálkozva" nézi, amint a kapu - zárt riglivel - lassan szélesre tárul. És ha már nyitva a kapu, hát megnézi, mi van a kapun túl. De amikor meglátjuk, és határozott léptekkel felé indulunk, hogy visszahajtsuk, bezzeg azonnal tudja, hogy tilosban jár! Még oda sem érünk, már rongyol vissza a helyére, és úgy néz ránk, mintha azt mondaná: "...az a fránya kapu, hát nem kirántott a kecskékhez?"
Nagyon izgalmas nap mint nap így látni az állatok "humorát" :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése