A ló humora

Néhány nappal ezelőtt, amikor az esti lovagláshoz készültünk, a két lányom szokás szerint elkezdte fellocsolni a pályát, hogy ne nyeljük a port se mi, se a ló. Ez úgy néz ki, hogy a kecskéknél lévő csapból megtöltik a kannákat, bemennek Rómeóhoz, és a locsolórózsával belocsolják a területet. Ezt ismétlik addig, amíg a teljes terület vizet nem kapott.
Rómeó aznap vicces kedvében lehetett, mert az első kanna víz bevitele alatt beállt az ajtóba, és amikor a lányok ki akartak menni újabb kanna vízért, feléjük kapott, feléjük csípett a szájával. Hiába próbálkoztak hát kimenni, Rómeó nem hagyta. Állt ott rendületlenül. Én éppen fejtem a kecskéket, így hát szóltak, hogy "Anya, helyzet van", de épp nem tudtam segíteni. Mondtam, hogy próbálják megoldani. Kb. 5 perc múlva könyörgőre fogták, hogy "Anya, szabadíts ki!" Épp akkor végeztem az aktuális kecskével, kiengedtem hát, beengedtem a következőt, és kimentem. A következőt láttam: az ajtóban állt egy marhanagy fekete ló és röhögött. A lányaim meg próbáltak az ajtóhoz férkőzni, de Rómeó mindig odakapott feléjük, így aztán nem sikerült kijutniuk. Egyfajta társasjáték volt. Rómeó nagyon élvezte. Én is. Sajnos a lányok meg nem látták, hogy a ló röhög, mert hátrébb voltak, így ők kevésbé élvezték. Mindenesetre felmentő seregként bementem Rómeóhoz, hátratoltam és jól leszidtam, hogy mit csinál. Olyan bűnbánóan nézett rám, hogy teljesen egyértelmű volt, tudta, mit csinál :) A szeme szinte azt mondta: "Csak játszottam, már ez is baj?"
Ha nem a magam szemével látom, nem hiszem el, hogy így történt. De nagyon örülök, hogy láthattam! :)