Anyuka lettem :)

Na neeeeem, nem igazából! De mégis. A kis kófic, aki alig élt, reggelre tényleg elég csehül nézett ki, hát behoztuk őt a melegbe. De nem is a meleg a lényeg benne, hanem a rendszeres táplálkozás, amit kint a saját szülőanyja nem biztosított. Mert ugyanis világgá ment a kis csavargó, kimászott az ajtón, annyira pici volt - és amikor visszatettük, az anyja elkezdte ütni, kergetni, nem engedte szopni. Nekem meg menni kellett mindig ki, hogy etetgessem. Na, ez aztán pont hiányzott a napirendemhez! Szóval végül behoztuk. Evett, aludt egy hatalmasat, aztán lábra állt és felfedezőútra indult a konyhában. Illetve előbb még bőségesen meglocsolta a szőnyeget - talán virágnak nézte...Habár annak biztos nem, mert akkor megette volna! Mert kecske. Még ha kicsi is. Szóval most bent van a lakásban, ami elég rossz ötlet, mert nehéz lesz újra kivinni, a tavaszt meg nem szeretném megvárni egy kecskegidával a konyhámban. De az is rossz ötlet lett volna, ha hagyom elpusztulni...Szóval rossz és rossz között... És íme a pici:

Amerre megyek, jön utánam, és ha nem lát, kiabál, mint egy kisbaba. Szóval anya lettem :)
És még egy kép, még a Főnökasszony gidáiról, mert éjfélkor nem tudtam fotózni.

Ja, és Kece ellik éppen, fogadok,  hogy ő is éjfélre fog szülni! Amilyen pechem van...