Kispulyák :)

Ma elővezette a kispulyákat a mamájuk végre. A lányok jöttek szólni. Bár, ha pontos akarok lenni, akkor azt kéne mondanom, a kispulyák elővezették a mamájukat. Ugyanis a mama nem nagyon akart kibújni a meleg sarokból, de miután a csemetéi olajra léptek és kimentek a kecskékhez meg a papájukhoz, pulykamama is okafogyottnak érezte az üldögélést, és utánuk ment. A kerítés résén át, amit egy előzékeny kecske ütött neki, lelökve egy újabb kerítésdeszkát.
Szóval vonult a család, de nem is akárhogyan. Mert ugye a kecske az egy nagy állat, a pulykacsemete meg roppant pici. Ezért a kecsketanács kirendelt számukra egy védelmezőt, vagy ha úgy tetszik, egy biztonsági őrt. Bogyi lett a kiválasztott. Mindenesetre lelkes odaadottsággal vigyázta egész nap(!) a pulykacsaládot, kifejezetten a gyerekekre kihegyezve. Olyannyira, hogy amikor délután az öcsém kislányait hátravittem megmutatni a meglepetést nekik ( a kispulyákat), Bogyika ott feküdt a pulykamama mellett, és az egyik Kispulya az ő(!) hasa alól szaladt ki, amikor a pulykamama feltápászkodva hívogatni kezdte a gyerekeit. Aztán követte őket tovább az udvarban, amerre mentek. És mindig a kicsiket! Elzavarta Emmát, aki kíváncsian végigszaglászta a pici kis tollas-labdákat, és aggódva tekingetett széjjel, hogy merre gurguláznak éppen védencei. Hát még ilyet nem is láttam!
Sajnos a telefonom nem volt kint, de holnap megpróbálok fotót készíteni róluk. Most csak egy fészkenülős-túróevős fotóm van a családról, akik egyből nagycsaládosok lettek, mert 5 pici született. Igaz, életben csak 4 maradt, de azok köszönik szépen megvannak. Pláne mert nagy és erős védelmezőjük, Bogyika, vigyázza minden lépésüket. :)

Újpulyák :)

Ma reggel a lányok mentek ki fejni, és szaladtak be a hírrel - megszülettek a pulyák! Igaz, azt nem tudjuk, hányan vannak, mert a hidegre való tekintettel a pulykamama továbbra is a sarokban gubbasztott a kicsiken, pulykapapa meg előtte járőrözött, és alig tudtam ezért lefotózni a mamát a sarokban. De azért végül sikerült. Nem túl jó kép, de az egyik kis pulya látszik, amint kandikál kifelé a mama hasa alól kíváncsian. :)

Remélem, hamarosan le tudom fotózni a teljes családot :)
A másik új hír Döncike, a malac. Kicsi, rózsaszín és gömböc. Nagyon cuki. Egyelőre még bent lakik az ólban, nincs kész a kifutója, de nem is baj, mert hideg is van meg sár, meg hideg és sár is, na meg hideg és sár, úgyhogy egy darabig még odabent lesz. Legalább megbarátkozik az ittléttel Az étvágya remek, szokás szerint eszi a savót kenyérrel, meg némi zöldet. Feltornyozta a szalmaágyat már a sarokban, úgyhogy ma reggel már onnan bújt elő - paplanos ágya van :), kényelmes, meleg és puha. Már nem fél tőlünk, tudja, hogy mi vagyunk minden jónak a forrása.

Ma a boci haszontalankodott egy alaposat. Leszaggatta a kerítésdeszkát a kecskék felől, és átment a kecskékhez. Akik ész nélkül menekültek előle. Meg is mámorosodott a dicsőségtől, rohangált a kecskék után, istállóba be, istállóból ki...Géza megpróbálta rávenni, hogy bújjon vissza a kerítésen, de ezzel az erővel a pisai ferde tornyot is megpróbálhatta volna áttuszkolni :). Azért van súlya, ereje és akarata már a "kis"Sacinak. Nem ment. Akkor hoztunk kötőféket, nyakába vetettük, amíg ,megállt inni, és körbe átvezettük a helyére. Na ja. Mire Panna odaért a kerítéslyukhoz, nehogy újra átbújjon, már újra odaát volt. Kezdhettük elölről. Kötőfék, Géza húzta, ő meg nem ment. Akkor jöttem én, és hátulról tuszkolva ketten végül visszatoloncoltuk a gézengúz határátlépőt, és be is zártuk az óljába egy nagy adag széna barátságos, ám hallgatag társaságában. Most csend van, csak a kalapácsütések zaja hallatszik, ahogy Géza reparálja a kerítést. :)

Konkurencia? :)

A kimondott szónak hatalma van. Nagyon nem mindegy, mit mondunk ki.
Ma többedszer - mondhatni sokadszor - találkoztam ezzel a kijelentéssel: konkurencia. Sokan ismernek minket, tudják, hogy kecskézünk, sajtozunk. Nagyon kedvesen figyelmeztetnek mostanában - vigyázzatok, mert van konkurencia. Tudom, hogy jót akarnak, és szívet melengető, hogy a sajátjukként, a falu belső értékeként vigyáznak ránk, de van egy másik oldala is ennek. Mégpedig a Gazdaság. Amiről annyit írok, írtam és írni fogok.
Nemrégen a faluba költözött egy család, és vettek huszonsok kecskét, anyuka pedig - állítólag, mert mindezt csak hallomásból tudom - elkezdett egy sajtkészítő tanfolyamot végezni. Konkurencia - mondták többen jóakaratúlag. Igen ám, de abban a pillanatban, amikor kimondják ezt a szót, ellenséget képeznek nekem. Mert a konkurencia nem barát. Vetélytárs. Ellenfél. Aki az én pozíciómra pályázik. Akinél erősebbnek kell lennem. Brrrrr....
Nekem is lassan esett le. Elragadott a szó hatalma, habár érzetem rögtön, hogy valami nem stimmel. Aztán leesett.
Nem konkurencia. Hanem egy újabb magyar család, aki gazdálkodik. Éljen!
Az én megélhetésem nincs Gyúróhoz kötve. Szép lenne és kényelmes nagyon, ha Gyúró el tudna tartani minket, de nem így van. A megélhetésünk nagy része Budapesthez és a vonzáskörzethez tartozik. Ezért nem számít, ha többen vagyunk.
De Gyúró egy gazdafalu volt. Azelőtt minden háznál tartottak állatokat és meg is éltek belőle. Igen ám, mondta Géza, de nem volt Auchan, Tesco. Hát, ez csak rajtunk múlik, hogy mit hol veszünk. Nyilván nincs termelői wc papír, tehát kénytelen vagyok boltban venni több más dologgal együtt, de az élelmiszer és a tisztálkodószer köthető termelőkhöz. Vannak pékségek. Vannak piacok. Kézműves kozmetikumokat készítő ügyes asszonyok, lányok. És nem igaz, hogy drága. Mert pl itt van az én szappanom. 500 Ft. Igen, ha összehasonlítom a bolti szappanok(nak nevezett izékkel), akkor drága. De ha azt nézem, hogy egy hónapig elég a zuhanyozásra, és nem kell utána használni testápolót, akkor máris azt mutatja a mérleg, hogy 500 Ft (kecsketejszappan) vs 800 Ft(tusfürdő)+800 Ft (testápoló) Nos?
Szóval van egy újabb család, akik gazdálkodnak itt Gyúrón. És aki gazdálkodik, az rossz ember nem lehet :). Tehát éljen a gazdálkodás, éljenek a kecskék, éljen a konkurencia! :D

Capra Ludens

Mert nap mint nap annyi minden történik, hogy egyszerűen nem lehet mindent elmesélni...
Pár nappal ezelőtt kint voltam a kecskéknél, és látom ám, hogy Bogyika talált egy nagyobb követ (hogy hogy került oda, rejtély). Egyik oldalán gömbölyű volt, a másik oldala szabálytalan. És Bogyika nekiállt focizni vele. Terelgette, pofozgatta a lábával, lökdöste, rugdosta. Sajnos nem volt nálam a telefonom, így nem tudtam megörökíteni, csak a retinámon, szóval csak elmesélni tudom. De Bogyika nemcsak a kővel tud játszani. Egy másik jelenetet viszont sikerült megörökíteni, amikor a felakasztott lámpával fejelgetett, miután befejezte az abrakolást, én pedig még a kollégát fejtem. Íme:

Petra pedig a bedobott nagy faágakkal birkózott, beleakasztotta a szarvát, és felhajigálta őket a hátára, majd diadalmasan körbenézett, hogy mindenki jól látta-e, amint legyőzte a gonosz Sokágú Villás Faágat.
 De mindenkinek van kedvence. Saciaboci például a talicskában látja mindenkori leszámolnivaló ellenfelét. Eleinte, amikor Géza bevitte benne a szénát neki és Rómeónak, elég volt csak egy pillanatra félrefordulnia, amíg a kaput becsukta maga után, addigra repült a talicska szénástul. Most már rutinosabb Géza. Először beviszi Sacikának az abrakot, és amíg azzal elvan a boci az ólban, addig beviszi a szénát nekik. De azért nem hagyja Sacikát mókázás nélkül - minden nap hagy egy icipici szénát a talicskában, és úgy csinál, mintha ott felejtette volna az istálló előtt. Sacika kijön az ólból száját nyalogatva, körbenéz, meglátja ősi ellenségét, a talicskát, már villan is a szeme, és nekifutásból durrrrrr! A talicska repül, a boci boldog - megint leszámolt az ellenséggel. És ugrabugrálva elszalad.
A pulykákkal is van újság. A saját óljukban szerettük volna, ha költenek. Ugye a pulyka nagyon jól elül, hát reméltük, hogy lesz sok-sok édi kis pulyánk újra. Volt is egy-két tojás, de nem igazán foglalkoztak vele. Történt pedig, hogy a kertjük kerítését építettük, így át kellett őket helyezni egy-két napra. a kecskék ólja mellett döntöttünk - ők találnak maguknak elég elhullajtott magot, férget, zöldet a kecskeudvarban. Nem is baj, ha kicsit átkapirgálják, rendbe teszik. Második nap Géza mesélte, hogy a pulykakakas a tyúk hátán gyakorlatozik. Szupi. Harmadnap vissza akartuk tenni őket a helyükre - egyszer csak látjuk ám, hogy három tojás figyel Balambér óljának a legsarkában. Hát gyors meghányásvetés után úgy döntöttünk, a pulykák maradnak. Maradtak is, és hamarosan tíz tojás figyelt az ól sarkában.
Egyszer aztán Pulykamama ráült. És kucorgott rajta. Pulykapapa pedig kint kódorgott elárvultan. De hamar visszatért szíve hölgyéhez. Mert valahogy nem esett le neki, hogy ő most már Pulykapapa. És csak ácsorgott szerencsétlenül az asszony mellett. "Mi a baja? Mért nem jön kapirgálni? Mér' fordult föl a világ?"
Pulykamama csak üldögél, kucorog a tojásokon. Pulykapapa meg sértődötten rutrutol. És nem érti. :)