Ma elővezette a kispulyákat a mamájuk végre. A lányok jöttek szólni. Bár, ha pontos akarok lenni, akkor azt kéne mondanom, a kispulyák elővezették a mamájukat. Ugyanis a mama nem nagyon akart kibújni a meleg sarokból, de miután a csemetéi olajra léptek és kimentek a kecskékhez meg a papájukhoz, pulykamama is okafogyottnak érezte az üldögélést, és utánuk ment. A kerítés résén át, amit egy előzékeny kecske ütött neki, lelökve egy újabb kerítésdeszkát.
Szóval vonult a család, de nem is akárhogyan. Mert ugye a kecske az egy nagy állat, a pulykacsemete meg roppant pici. Ezért a kecsketanács kirendelt számukra egy védelmezőt, vagy ha úgy tetszik, egy biztonsági őrt. Bogyi lett a kiválasztott. Mindenesetre lelkes odaadottsággal vigyázta egész nap(!) a pulykacsaládot, kifejezetten a gyerekekre kihegyezve. Olyannyira, hogy amikor délután az öcsém kislányait hátravittem megmutatni a meglepetést nekik ( a kispulyákat), Bogyika ott feküdt a pulykamama mellett, és az egyik Kispulya az ő(!) hasa alól szaladt ki, amikor a pulykamama feltápászkodva hívogatni kezdte a gyerekeit. Aztán követte őket tovább az udvarban, amerre mentek. És mindig a kicsiket! Elzavarta Emmát, aki kíváncsian végigszaglászta a pici kis tollas-labdákat, és aggódva tekingetett széjjel, hogy merre gurguláznak éppen védencei. Hát még ilyet nem is láttam!
Sajnos a telefonom nem volt kint, de holnap megpróbálok fotót készíteni róluk. Most csak egy fészkenülős-túróevős fotóm van a családról, akik egyből nagycsaládosok lettek, mert 5 pici született. Igaz, életben csak 4 maradt, de azok köszönik szépen megvannak. Pláne mert nagy és erős védelmezőjük, Bogyika, vigyázza minden lépésüket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése