Ma reggel a lányok mentek ki fejni, és szaladtak be a hírrel - megszülettek a pulyák! Igaz, azt nem tudjuk, hányan vannak, mert a hidegre való tekintettel a pulykamama továbbra is a sarokban gubbasztott a kicsiken, pulykapapa meg előtte járőrözött, és alig tudtam ezért lefotózni a mamát a sarokban. De azért végül sikerült. Nem túl jó kép, de az egyik kis pulya látszik, amint kandikál kifelé a mama hasa alól kíváncsian. :)
Remélem, hamarosan le tudom fotózni a teljes családot :)
A másik új hír Döncike, a malac. Kicsi, rózsaszín és gömböc. Nagyon cuki. Egyelőre még bent lakik az ólban, nincs kész a kifutója, de nem is baj, mert hideg is van meg sár, meg hideg és sár is, na meg hideg és sár, úgyhogy egy darabig még odabent lesz. Legalább megbarátkozik az ittléttel Az étvágya remek, szokás szerint eszi a savót kenyérrel, meg némi zöldet. Feltornyozta a szalmaágyat már a sarokban, úgyhogy ma reggel már onnan bújt elő - paplanos ágya van :), kényelmes, meleg és puha. Már nem fél tőlünk, tudja, hogy mi vagyunk minden jónak a forrása.
Ma a boci haszontalankodott egy alaposat. Leszaggatta a kerítésdeszkát a kecskék felől, és átment a kecskékhez. Akik ész nélkül menekültek előle. Meg is mámorosodott a dicsőségtől, rohangált a kecskék után, istállóba be, istállóból ki...Géza megpróbálta rávenni, hogy bújjon vissza a kerítésen, de ezzel az erővel a pisai ferde tornyot is megpróbálhatta volna áttuszkolni :). Azért van súlya, ereje és akarata már a "kis"Sacinak. Nem ment. Akkor hoztunk kötőféket, nyakába vetettük, amíg ,megállt inni, és körbe átvezettük a helyére. Na ja. Mire Panna odaért a kerítéslyukhoz, nehogy újra átbújjon, már újra odaát volt. Kezdhettük elölről. Kötőfék, Géza húzta, ő meg nem ment. Akkor jöttem én, és hátulról tuszkolva ketten végül visszatoloncoltuk a gézengúz határátlépőt, és be is zártuk az óljába egy nagy adag széna barátságos, ám hallgatag társaságában. Most csend van, csak a kalapácsütések zaja hallatszik, ahogy Géza reparálja a kerítést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése