Boci, boci tarka - van füle és farka :)

A héten szerdán bevetésen volt a Gyúróikecske állatsereglete. Egy érdi óvodás csoport jött látogatóba a szülők kíséretében. A gyerekek nagyon bátrak voltak, és mindenféle állat nagy sikert aratott. :)
Megnézték a libust, aki méltóan hírnevéhez, megpróbált egyenként végezni áldozataival, de csak kinevették. A kakas bátortalan volt, ő még most debütált először. A nyuszik nagy sikert arattak, de hát ezt a selymes bundájukkal és a sok kicsi nyuszival előre borítékolni lehetett. Többek nagy kedvence volt a malacka szép rózsaszín színével.

A következő állomás a kecskék voltak, sokan már alig tudták kivárni, amíg odajutnak. Megjegyzem, a kecskék is alig várták a gyerekeket, kivéve Kistarkát, akinek pillanatnyilag egyedül van gidája, így csak ő tud reprezentálni. Barka szeret szerepelni, de ilyenkor Kistarka a rémülettől félholtan keresi a gidát. Igazából akár sajnálhatnánk is, ha nem játszaná ezt naponta többször, ugyanis a kis Barkát egyáltalán nem érdekli a kedves mama aggodalma. Sokszor az anyja végigjárja ordítva az udvart a gida után, miközben az az árnyékos ólban fekve, a deszka rései közt figyeli, amint szülőanyja épp aggodalomtól reszketve kutatja őt. Fogadok, hogy jókat kacag magában...
Még Balambérnak is kijutotta dédelgetésből, pedig nem kifejezetten egy óriás bakkecskét választana az ember általában kedvencnek...

És hát tegyük hozzá, hogy a kecskék várakozása is teljes mértékben beteljesült, mert a gyerekek - felfedezvén, hogy a kecskék erőst szeretik a libatop nevű gyomnövényt, félig kigyomlálták a belső kertet, amíg a kecskéket torkig nem lakatták libatoppal.
Legalább tíz kisgyerek hordta szorgalmasan nekik a zöldet, de nem unták meg. A kecskék. A gyerekek egy idő után igen, és akkor lementek cseresznyézni. De előreszaladtam picit, mert a kecskék és a cseresznye közt foglalt helyet Saciaboci, aki többszörös bocipuszival köszönte meg hódolói tetszésnyilvánításait. Abszolút primadonna lelkialkat (testileg nem annyira :) ). Rómeó távolabbról utálkozva szemlélte a hódolói megnyilvánulásokat, de szerintem csak savanyú volt a szőlő...Ezt abból is gondolom, mert másnap, csütörtökön eljött egy gyúrói gyerektábor hozzánk, vegyes korosztály, és Rómeó előbb ért a kerítéshez, mert Saci a trágyadombon épp azt játszotta, hogy ő Kakas, így több időbe tellett, amíg tudatosult benne az újabb rajongói csoport. Viszont ő tényleg nagyon emberszerető jószágocska , nincsenek hangulatingadozásai :)
 A gyerekek az állatozás és egy gyors kézmosás után még sajtot is kóstoltak - szüleikkel együtt a diófa alatt, így mindenki teljes elégedettséggel hagyta el a terepet. ( egy kislányt kivéve, aki elvesztette az alvósnyusziját, de szerencsére két nap múlva meglett a kocsiban...:) ) Minden jó, ha jó a vége!

Nincs ki minden kereke...:)

A mai nap két élménnyel gazdagított, egy viccessel és egy olyannal, amit nem frissiben osztok meg, mert át kell gondolnom, hogy is szeretném pozitívan szemlélni.
A viccesen nincs mit átgondolni, csak megosztani egy jóízű nevetés ígéretével.
Két lányom a mai nap egyszerre jött haza az osztálykirándulásról, ezért Géza elment értük Pestre. Így aztán nekem maradtak az állatok is és a fejés is. no meg a rekkenő hőség.
Történt pedig, hogy az amúgy aránylag szelíd pulykakakas úgy döntött, hogy móresre tanítja az egy hete hozzánk került rendes kakast. A szomszédasszonyom - talán nem mindenki tudja - tojással foglalkozik, ezért van egy pár tyúkja, némelyek épp a hátsó kerítésnél. Kiszúrta ám ezt a kakasom, és ott billegette magát a kerítésnél, próbálva közel kerülni a tyúkokhoz. Ezt az alkalmat használta ki a pulykakakas, hogy jól leossza. Kergetőztek a ló udvarában, az én kakasom menekülőre vette, a pulykakaks (aki szintén az enyém), üldözte nevelési célzattal. Már épp befejeztem a dolgom, hát gondoltam, épp ideje nekik is nyugovóra térni, ezért fogtam a kisebbik gereblyét ( a gereblyék sokszor szerephez jutnak az állatokkal való viszonyomban :) ), és bementem a ló-boci udvarba, hogy kihajtsam a két delikvenst onnan aludni. Megyek befelé a gereblyével, mire is Rómeó érdeklődve felnéz a szénázásból - "eksön van" :) És a nyomomba eredt. Na, ezt már Saciaboci sem nézte tétlenül, mert ahol ennyien vannak, ott valami érdekes történik, így hát Rómeó nyomába szegődött. A dolog a következőképpen nézett ki. A két kakas érzékelte a rosszallásomat a viselkedésüket illetően, és elkezdtek menekülni. Elöl az én kakasom, mögötte a pulykakakas. Utánuk én sisegve a gereblyével, hogy kihajtsam őket. Az én nyomomban pedig Rómeó, fejét lehajtva, érdeklődve, őt pedig Saci követte. Mivel a kakas körbe-körbe rohant a bekerített részben, így egy darabig ebben a felállásban mentünk körbe-körbe. Elöl a kakas, utána a pulyka, mögöttük én a gereblyével, majd Rómeó, és végül Saci. Közben azon járt az eszem, hogy ha ezt valaki a hátsó utcából végignézi, egészen biztosan azt fogja gondolni rólam, hogy ennek a Baranyinénak nincs ki minden kereke, de ez ragályos lehet emberről állatra is, mert az állatainak is elment az esze...
Szóval tettünk pár kört, amikor kísérőim megunták a körözést, és megálltak a kapunál, hogy immár nézőként szemlélve az eseményeket, jókat röhögjenek rajtam. Az én kakasom pedig még mindig nem vette a lapot, hogy ki kéne hussania a kerítés alatt a helyére. Viszont egy újabb körnél elvétette egy méterrel a kanyart, és ezért épp nekiment volna Sacinak, aki egy laza fejmozdulattal a kerítés felé terelte a gyagya kakast, akinek végre leesett a menekülési útvonal, és kihussant végre. Gyorsan megköszöntem Sacinak a közreműködést, és mentem volna kifelé a kakasok után, amikor is Saci úgy gondolta, hogy ideje learatni a segítsége babérjait, és nekiállt kifelé nyomni a kaput fejjel, amit én éppen befelé nyomtam. Nos, én nyertem...Végül otthagytam a csalódott bocit, és a kakasok nyomába eredtem. Most mindhárman a legénylakásba mentek be, így a pulykakakast be tudtam terelni az ólba, ott nyakon csíptem és visszavittem a kecskék kertjébe a családjához. A kakast aztán becsuktam a helyére, és végül rácsuktam a gúnárt is, így végül rend lett.
Gézának a könnye potyogott a kacagástól, ahogy elképzelte a történteket...:)

Új, új, új...:)

Hát igen, sokszor látjuk, tapasztaljuk ezt a feliratot a kedvenc mosóporunktól kezdve az összes bolti cikken keresztül mindenfélén.
De most nem árucikkről szeretnék beszámolni, hanem a heti eseményekről.
Először is egy úúúúj - kisgida. :)
Hétfőn született a kislány, le is fotóztam, de csak most értem oda, hogy bevezessem a társaságba.

 A neve Barka lett, az apukája, BAlambér és az anyukája, kistaRKA után. Jól átvert engem ez a kecske. Először is úgy indult, hogy teljesen illegális módon kitőgyelt. Aztán pocakot növesztett. Aztán egyre nagyobb tőgyet, hogy már lépni is alig tudott tőle. Akkor megvizsgáltam a pocakját, de nem találtam benne a gidát. Pedig a rendszer szerint már esedékes kellett legyen az ellés. Azután vártam. Aztán majd két hét után megint megvizsgáltam, és egyetlen hajszálnyi jel után megint úgy gondoltam, hogy gida egy szál se, álvemhesség - és megfejtem. Reggel. Aztán este is. És reggelre a kert közepén ácsorgott egy bamba gida magában, mama nélkül, és nem értette. Gyorsan kerestük a hozzá tartozó mamát, meg is leltük Kistarka személyében, aki maga is csodálkozva figyelte az események ilyetén alakulását. Betettük a boxba őket, és kicsit arra számítottam, hogy a mamája nem fogja engedni szopni, de szerencsére - és minden csodálkozása ellenére Kistarka jó mamának bizonyult, és azonnal hagyta a szopást. Olyannyira, hogy már a kicsi rájár mind a két felére a tőgyének, így megkímélve engem a rendszeres fejéstől. Egyelőre. :)
Most még Propit várjuk, aki szintén illegális vemhes, és pocakosodik...
Aztán hét közepére kaptunk egy gyönyörű szép kakast, így a baromfiól pillanatnyilag legénylakássá avanzsálódott, lévén egy gúnár és egy kakas lakhelye. Na, úgy is néz ki :)
Csütörtök reggel pedig a következő látvány fogadott reggel, amikor fejéshez botorkáltam fölfelé az ólba, félig csukott szemekkel még.

Még a pulykakakas is kiszökött. Mázli, hogy van ez a kerítés, mert ha nincs, már nem lenne zöld növény a kertemben, csak sok-sok dagadt kecske.

Balambér volt a tettes, a piszok levert egy deszkát (megint), és utat nyitott hű szerelmeinek. Meg magának is, bár ő csak szemlélni tudta a dolgokat, mert meg volt kötve. De a tartása nagyon királyi és méltóságteljes volt szemlélés közben. :)

A legújabb új pedig a lakás átszervezése, mivel a "Gazdálkodom, tehát vagyok" program finisbe kezd érni, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy még ma este felkerül a program leírása a blogra és a FB-ra is, és ezzel kiderül a meglepetés. Addig is őrületbe kergetem a nálunk dolgozó szakembereket a váratlan ötletekkel és változtatásokkal - legalább szép színes lesz az életük :)