Karámajtó

Saciaboci szobafogságot kapott. Kitörte a karámajtaját, és kisétált rajta. Fölette a szénakészlet tetemes mennyiségét (én a konyhaablakból figyeltem, lábadozva a betegségemből, egyre inkább gőzölgő aggyal). Aztán odasétált a tyúkudvarhoz, és megpróbálta a szájával kinyitni a zárat. Hihetetlen? Én sem hinném, ha nem a saját négy szememmel láttam volna :). De szerencsére (az én szerencsémre, mert így nem kellett kimennem ) nem sikerült neki. Feladta, és leheveredett a szénakazal mellé napozni, a pulykák nagy bánatára, mert az az ő napozóhelyük volt addig. De Saciaboci túl nagy falat volt még nekik is, pedig a pulykakakas nem kispályás a rusnya vörös fejével. Aztán hazajött Géza, és bezárta a szobájába. Azóta ott tartózkodik, bánatosan szemlélve a sárban úszó külvilágot, és néha hangot is ad a bánatának. Jó hangosan. :) Amúgy nem is bánom, mert a sár immáron olyan méreteket és szagokat öltött, hogy este elhatároztam a kecskék bezárását is. Nem lesz egyszerű, de a fertőzésveszély elkerülése végett ezt látom a leghelyesebbnek. Több blokkba szét lesznek passzolva az üres ólakban, kicsistül, mindenestül. Lesz felfordulás és elégedetlenség, de nem szeretnék kockáztatni. Immáron lemarad a gumicsizma a lábamról, amikor kimegyek hozzájuk. ÉS még mindig csak eső és eső a jövő hétre... Majd mesét olvasok nekik, hogy szórakoztassam őket :). Vagy adok nekik pöttyös labdát :) Esetleg pálinkát :D