2016. február 5., péntek

Iciri-piciri...

Elegem van a gidák eltűnéséből...
Ma este, mikor hazaértem, kimentem a kecskéket etetni, ellenőrizni. Megetettem Nyakas kisfiát, mert bár szépen erősödik, de szopni nem tud egyedül, mert Nyakas tőgye elég vastag és eléggé földig ér. Aztán benéztem Tarkához, mert szeretem nézni őket. És ahogy nézem, nézem, látom ám, hogy kevesen vannak. Nincs meg a kiskedvenc, a kis rövidfülű. Nézem jobban, oldalfalnál, mindenhol, nincs. Megállt bennem az ütő is. Hol a gida?
Bemegyek a boxba, hogy jobban körülnézzek, és hát pont úgy jártam, mint az iciri-piciri kismacska, aki nem találta az iciri-piciri barmocskáját. Rátaláltam a felfordult ivóvödörre, és bánatomban iciri-picirit fellöktem. És felfordult az iciri-piciri vödröcske, és alatta kuksolt az iciri-piciri kiskecske.
Megörültem az iciri-piciri kecskémnek, és vége van az iciri-piciri mesémnek smile hangulatjel.
Ja, és Cofika is megellett, és a gidája kislány, és jól van :)grin hangulatjel

Nincsenek megjegyzések: