Lezárt időszak

A mai nappal lezártnak tekintem az ellési időszakot. Kiengedtem a boxból az utolsó két anyát is, így mindenki szabadon jár-kel, eszik és alszik. Kicsit nagy a népszaporulat, a 10+2 kecske helyett most 33 kecske rohangál az udvaron, és olyan sok az egyforma gida, hogy pillanatnyilag képtelen vagyok megkülönböztetni valamennyit még én is, aki ott voltam a születésüknél, és naponta többször látom őket. Jövő héten már elindítom a fejés projektet, egyelőre csak a reggeli időszakban. Remélem. :)

Megérkezett az utolsó gida is...

Pénteken délután váratlanul megellett a Vicus. Váratlanul, mondom, mert már azt hittem, nem is vemhes. Pocakja sem nagyon volt, és a viselkedése is azt mutatta, hogy nincs ott bébi. De volt. Kettő is. A második sajnos nagyon vékonyka volt, alig élt. Úgy kellett lelket verni bele. Végül a szobában kötött ki, mert kint már majdnem kihűlt. Takargattam, melengettem, etetgettem - és másnapra lábra állt.

El is neveztük Stöpszlixnek, Asterix után szabadon, mert annyira pici volt. :).
Panna lányom babusgatta, már sétálgatni is tudott úgy-ahogy.
De az életet nem a Disney-stúdió írja, itt nem mindig happy az end.  Sajnos a kicsi gida szombat éjjel belázasodott, de nagyon. Vasárnap dél körül átvittem Martonra egy szuriért, de már késő volt neki, nem tudott megbirkózni a szervezete a bajjal. Kora délután sajnos elpusztult, mindannyiunk bánatára. Meg is sirattuk szegényt...De vigasz a bánatunkban, hogy az a kicsi élet, ami neki jutott, legalább boldog és szenvedésmentes volt, és ezt mi adhattuk neki. Béke poraira...

Kicsit elmaradtam...

...a bejegyzésekkel, pedig új csodák, bánatok, munkák születtek az elmúlt hetekben.
Immár az ötödik hármasiker csapat született, ebből eddig három ép. A két másiknál úgy alakult, hogy volt egy halvaszületés, és egy kicsi elpusztult, mert túl gyenge volt, minden erőfeszítés ellenére. Sajnos ez a katasztrófális idő nem kedvezett nekik sem.
Aznap, 15-én, reggel 7-11-ig dolgoztunk kint az ólban, szigeteltünk, almoztunk, mert minden apró lyukon dőlt befelé a hó minden irányból, nem volt egy centi sem szárazon. Egy hármasiker társaság előző reggel született, egy másik meg aznap este. Így akkor este még párszor ki kellett menni megnézni, hogy lábon állnak-e a kicsik, és tudnak-e szopni önállóan...Szóval nem ez volt életem legszebb napja. De szerencsére túl vagyunk rajta. Túl sok fényképpel nem tudok szolgálni, mert az ólak szigetelése nyomán nem maradt annyi fény bent, amennyi egy fényképhez kell, pláne mert sok cuki kis fekete gida született, akiket a sötétben pláne nem látni :)
Egy fényképem azért van a mai, egyben utolsó hármasiker csapatról. A mamájuk Nagybarna, szegény ő húzta a legtovább a hordóhasával - de végre megkönnyebbült :) Reggel, mire kimentem, már nagyon büszkén és dicsőségesen álldogált seregnyi porontyának kavalkádjában, akik mind megdöbbenve a váratlan megszületéstől és változástól, azt sem tudták, merre tekeregjenek és nyekeregjenek :).
Szóval itt a kép :

 A kőólban születtek, így volt elég fény a fotóhoz, de utána sürgősen át lettek költöztetve a faólba, mert az melegebb a faborítás miatt. Így most ott hancúroznak a mamájuk örömére. És a miénkre is persze. :)

Szombati gidapotyogás - avagy ezek a fényre jönnek?

Megvan a mai termés: egy kettesiker Kecétől, és egy hármas Kisfehértől. :) Igaz, a harmadik farral jött, de már rutinos voltam - gyorsan kikaptam. Szerencsére burokban született, így nem volt nehéz dolgom. :)
Ez itt Kece, a kislányával a hátán. Ebből is látszik, hogy a gyerekek hamar a szülők fejére nőnek, még a kecskéknél is.
Egyébként volt egy kis derültségem az ő ellése közben - neki kevésbé volt vicces. Már elindult a kicsi kifelé, de először a burok jelent meg. Nyomta erősen Kece, egyszer csak kidurrant a burok, és jó nagy adag magzatvíz távozott, de a kiskecske még nem volt sehol. Kece fölállt, és szimatolva fürkészte a kifolyt magzatvizet - azt hitte, hogy megvan a gida, és sehogy sem értette, hogy hova lett. Nézett rám, csodálkozva mekegett, szimatolt körbe az ólban...Na, aztán hamarosan rájött, mert megindult a pici kifelé. :)

Kisfehér pedig egy kisebb mészárszékhez hasonlatossá tette a boxát pillanatok alatt. Ő mindig jobban vérzett, mint a többi, ráadásul fehér, ráadásul állva ellett most valamiért... Aznap nem volt túl fotogén. Viszont  a hármasikrei két barna és egy fehér. Ma kiszabadultak a boxból, és valahogy Kece kisfia is kijött hozzájuk játszani. Ott volt 3 tökegyforma gida, akik közül kettő az egyik mamához, egy a másikhoz tartozott. De melyik? Nem mindegy ám, mert az idegen gidát nem fogadják el, nem szabad tévedni! Végül a kis nyávogós hangja árulta el Kece kisfiát, egyik gida sem beszél perfekt macskául rajta kívül. Gyorsan bezsuppoltam a mamájához, a többieket meg visszapateroltam a boxba, és rájuk zártam az ajtót. Úgy tűnik, jól döntöttem, mert eddig nem érkezett reklamáció. :)