Köszönjük a játékot és a részvételt mindenkinek, aki tippelt, a nyerteseknek pedig gratulálunk!
A kisgida a Zafír nevet kapta elnevezőjétől. Köszönjük a névadást! :)
És íme az első lábraállás, néhány perccel a születés után :)
A második befutónk tegnap este Panna lányom Emma nevű kecskéje lett mindannyiunk meglepetésére, mert nem látszott rajta semmi jele az ellésnek. Első ellése volt, ráadásul már sötétben ellett, és szemmel láthatólag nem volt tisztában a történtekkel. Gyönyörű kislánya született, Cherena névre kereszteltük. Emma sajnos nem nagyon értette a helyzetet, hogy itt neki most tennivalója lenne. Valamelyest lenyalogatta a kislányát, de leginkább zavarodott volt, hogy ki ez a kis jövevény és mi a bánatért vernyákol itt neki...Szeretett volna egyszerűen elsétálni a helyszínről, de elkaptuk a grabancát és egy boxba zártuk a kicsivel.
Pár perc után a kicsi lábra állt, és keresni kezdte a tejcsit, de Emma nem akart kötélnek állni, így végül le kellett fogni, hogy rácsatlakoztassam a kicsit. Szerencsére ő legalább tudta a dolgát, és mohón szopni kezdett. Ekkor láttuk először Emmán, hogy valami kezd neki derengeni, mert szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy az egyik tőgye már nem feszül. Sajnos azonban még nem eléggé derengett neki, így nekem jutott a dicső feladat, hogy egy másik oldali szoptatás után háromóránként kimenjek, és segítsek szopni a gidának, aki szintén nem állt a helyzet magaslatán. ekkor ugyanis Emmának már leesett a húszfillér, de a kicsi nem és nem akarta megtalálni a tőgyet. Mentségére legyen mondva, hogy Emma tényleg nem lett nagyon bögyös kecske :) Így aztán egy gyors sprintet vágtam le az ágyig, és hajnali egykor(!) megszólalt az ébresztőóra - etetés! Uhhhh, ha valamit, akkor ezt az egyet utálom - kimászni a meleg ágyból, pizsamából ki, fejős ruhába be, kabát, sapka, gumicsizma - és ki a hidegbe. Ott találtam a friss mamát és a csemetéjét egymás mellett heverészve, és Emma végre válaszolgatott a kicsi nyekergésére. "Felsegítettem" Emmát, odatettem a kicsit - hát sajnos a helyzet nem változott, úgyhogy tartani kellett, de kiürítette mind a két tőgyfelet. Jó kis huzata volt. Fél órácska volt mindez. Utána vissza az ágyba, óra csörög fél ötkor...És újra, pizsamából ki, fejős ruha, udvar, hideg, szoptatás. De valami történhetett menet közben, mert a kicsi alig szopott az előzőhöz képest, és Emma egyik tőgye nem volt olyan feszes. Viszont befelé jövet az ajtó mellett láttam egy igazi pókot - mármint az udvaron :) Talán lehet, hogy mégis lesz tavasz :). Ezzel a boldog tudattal estem vissza az ágyba, aztán filmszakadás. A következő etetés már reggel történt - mire én (zombi üzemmódban) kitámolyogtam az udvarra, Panna már lerendezte a kicsit, és megerősítette, hogy valószínűleg megtanult szopni, mert nem evett, csak állt sértődötten, a tőggyel a szájában. Napközben még próbálkoztunk, aztán este a fél kilences kimenetelkor Panna végre látta magától szopni a kisleányt, úgyhogy ma éjszaka már nyugodtan alszunk. Reméljük, meglepetések nélkül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése