Töltött káposzta

Egy kis falusi életkép, nemcsak pálinkával :) :
Töltött káposztát főztem a hétvégén. 

A zuram a lábos fölé hajolva igyekezett minél több illatanyagot magához venni minél rövidebb idő alatt. 
Egyszercsak megszólal: "Én ezzel fogok inhalálni". És lőn...  :)

Reggeli hancúrok

Az új gidák bemutatkozása minden esetben a reggeli etetés-fejés után történik. Tapasztalatból tudom, hogy előtte nem jó kiengedni őket, mert egyfelől a nagykecskéket is megzavarja, hogy a friss anya újra meg kell vívja a rangsorharcot, másrészt a kicsiket is megzavarja, hogy a mamájuk, akit amúgy is nehezen találnak a lábrengetegben, hirtelen eltűnik valami ismeretlen helyen, ahova nekik tilosazá. Vagyis nem mehetnek be. Korábban próbálkoztam, hogy oké, jöjjenek a gidák is, de mindig káosz lett a vége, és palotaforradalom. A friss anyát meg gidáinak panaszos mekegése kényszeríti, hogy ne a reggelire figyeljen, hanem a kicsiket induljon megkeresni és megmenteni. Szóval senkinek sem jó a dolog, Nekem sem, mert uralnom kell a káoszt. Így aztán etetés után, a bölcs kérődzés idejére marad a bemutatkozás. Még így sem zökkenőmentes, de a végén meglesz a mama :)

Interaktív bemutató gazdaság - projekt indul

Talán vannak, akik emlékeznek a csalódottságunkra, amit a pályázatok kiíróinak lehetetlen feltételkialakítása okozott két évvel ezelőtt, amikor is vissza kellett mondanunk a megnyert pályázatot az előfinanszírozás lehetetlensége miatt.
Nos, a jelenlegi helyzet annyival kedvezőbb, hogy a 2014. januárjában lezárt pályázati kiírásra megint beadtam egy pályázatot, amelynek nyertes határozatát már októberben kézhez is vehettük. :) Szerencsére az eredeti megvalósítási határidőt december 31-ről május 31-re változtatták, így még esély is lett a megvalósulásra.
Szóval a jelenlegi helyzet az, hogy a pályázati munkák elkezdődtek! És ha nem voltam elég hangos, akkor újra elmondom: A PÁLYÁZATI MUNKÁK ELKEZDŐDTEK! JIPPÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ!
Na jó, azért le is kell zárulniuk, de ha minden jól megy, és az idő is engedi, egy hónap múlva készen leszünk! De addig még sok a munka, nekem is, mert ki kell alakítani a projekteket, megírni, elkészíteni a szórólapot, nyomdába tenni, és a többi, és a többi...
De most örüljünk a kezdésnek! :D

12, azaz egy tucat :)

Pontosan ennyi a ma élő gidáim száma. Akik már nem vonszolják hordóhasukat: Nagyfehér, Tarka, Nyakas, Csucsuka, Kisfehér, Kece és Bogyi. Heten, pedig nem gonoszok. :) Nyakas kisfia, akit halottnak hittünk, de nem volt az, él és remekül van. Sőt, sikerült újra kiszoktatni az istállóba, most már éjszakára is. Igaz, szopni nem engedi a mamája, etetni kell üvegből...Szerencsére már sok a gida kint, így tud kint ugrálni. Legtöbbet a tesójával "játszik", aki jóval nagyobb és erősebb nála, úgyhogy ez csak a tesónak játék, a kis Manómnak nem biztos, de mégis - amikor a tesóka nem figyelt rá, ő kezdte el bizgetni, aztán meg menekült. :) Szóval él, egészséges, jól táplált és szalad, mint egy kis fürge patak. Nyoma sincs a lábában a kezdeti gyengeségnek.
Kisfehér megint hármat ellett, de sajnos a harmadik kicsi tényleg kicsi volt és gyenge, így reggelre ő elhagyta kezdeti pályafutását, és az örök legelőkre távozott. Reméljük, ott a mindig zöld füvön és a napsütésben jól érzi magát :) Szép kis fehér gida volt, sajnálom!
És itt egy kis ugribugri videó a szép tavaszi télvégénkhez :)

Anyuka lettem :)

Na neeeeem, nem igazából! De mégis. A kis kófic, aki alig élt, reggelre tényleg elég csehül nézett ki, hát behoztuk őt a melegbe. De nem is a meleg a lényeg benne, hanem a rendszeres táplálkozás, amit kint a saját szülőanyja nem biztosított. Mert ugyanis világgá ment a kis csavargó, kimászott az ajtón, annyira pici volt - és amikor visszatettük, az anyja elkezdte ütni, kergetni, nem engedte szopni. Nekem meg menni kellett mindig ki, hogy etetgessem. Na, ez aztán pont hiányzott a napirendemhez! Szóval végül behoztuk. Evett, aludt egy hatalmasat, aztán lábra állt és felfedezőútra indult a konyhában. Illetve előbb még bőségesen meglocsolta a szőnyeget - talán virágnak nézte...Habár annak biztos nem, mert akkor megette volna! Mert kecske. Még ha kicsi is. Szóval most bent van a lakásban, ami elég rossz ötlet, mert nehéz lesz újra kivinni, a tavaszt meg nem szeretném megvárni egy kecskegidával a konyhámban. De az is rossz ötlet lett volna, ha hagyom elpusztulni...Szóval rossz és rossz között... És íme a pici:

Amerre megyek, jön utánam, és ha nem lát, kiabál, mint egy kisbaba. Szóval anya lettem :)
És még egy kép, még a Főnökasszony gidáiról, mert éjfélkor nem tudtam fotózni.

Ja, és Kece ellik éppen, fogadok,  hogy ő is éjfélre fog szülni! Amilyen pechem van...

Eccsomógida :)

Eltelt egy hét ellések nélkül, a kis Bikfic már kint szaladgál, és őrületbe kergeti szülőanyját, mert soha nincs sehol, ahol a mamája szerint lennie kéne.
Tegnap este - a szobánk átrendezése kellős közepén az összes ablakon egyszerre kopogtatott Dia lányom, hogy menjek gyorsan, mert megellett a Nyakas, az egyik kicsi elpusztult, a másik él. Mentem hát gyorsan, és tényleg megellett a Nyakas, de nem pusztult el a kicsi, csak alig volt benne élet, mert nemigen állt meg a lábán. Szokott ilyen történni, én lábgyengeségnek hívom, a szakneve biztos hangzatos latin, de a lényeg ugyanaz - nem bírja megtartani magát a hátsó lábán. Életre masszíroztam a kicsit, mert a mamája az élő, egészséges kicsijét nyalogatta csak, aki már ott sertepertélt körülötte. Megpróbáltam a tőgyére tenni a mamájának - és láss csudát, akkora ereje volt, mint egy szivattyú. :) Pedig már le akartam csapatni Gézával, hogy ne szenvedjen. De azért lábra nem állt. Beágyaztam a szalmába kicsit, hogy legalább ne fázzon, aztán fél tízkor megint kimentem, mert ez a két gyagya gida nem tanult meg szopni. A mamájuknak - ez tény - vastag, hosszú tőgye van, és ők fent keresgéltek, nem lent, de a lényeg, hogy nem ment. Mivel már ájulásszinten fáradt voltam, úgy döntöttem, hogy természet-anyánkra bízom őket, és lefeküdtem aludni. Reggel hat után, amikor kimentem, biztosra vettem, hogy a kicsi már nem él. De élt, igaz, nem nagyon, de élt. Tőgyre tettem, szopott, mint a gép megint. A kislány is még mindig gyagya volt, hát őt is megetettem. És lábra állítottam a kis kóficot. És megállt. Na jó, nem stabilan, de megállt. Aztán tett pár lépést. Szuper! Járhatok ki szoptatni három óránként! Este tízkor kellett volna kimennem, de épp sajtban voltam, hát csak éjfélre jutottam ki. A kis család heverészett, és egy másik kis család épp akkor szedte össze magát. Nagyfehér, a főnökasszony, aki egész nap csak készülődött elleni (már én magamban letettem róla, hogy ebből csak reggeli gida lesz), hát gyorsan megellett. Accsudába! Mázli, hogy Bogyi boxa már üres volt, hívtam Gézát, és áthuzigáltuk az újdonsült mamát a boxba, kicsistül. Két leányka született, erősek, egészségesek, lábon állnak, jó kis tömörgyönyör mindkettő :). Egy barna és egy fekete-fehér foltos, de olyan szép, mint ... mint egy kis csodakecskegida! Ezt megtartom, már látom, annyira gyönyörű!
Szóval ezért volt a hallgatás annyira, nem hasvakartam :) Hanem az eccsomógidákat rendezgettem. Ez az egyik legszebb foglalatossága a gazdaéletnek! :)