Egy kicsit szomorúan... :(

Olyan szépen indult az ellési szezonunk, hatalmas gidák születtek, erősek, vidámak, sok. Sajnos pár napja vacakolunk megint. Zizi megellett hetedikként múlt héten kedden, és úgy látszott, minden oké. Aztán pár nappal később majdnem éhenhalva hoztam be az egyik gidáját, pedig már gyönyörűen szoptak. Csak az infúzió mentette meg az életét. Két napot töltött itt bent, utána a mamája már nem fogadta vissza. A tesója pedig szintén legyengült valamiért, még nem teljesen derítettem föl az okát. Aztán megellett ma estére Petra, ikrei lettek, de túl korán alighanem, mert mindkettő gida meghalt, Petrának meg egy szem teje sincs. Talán megüthették a hasát... Szegény ott sírt a gyerekei fölött, szólongatta őket, amikor megtaláltam. Leguggoltam megnézni, hátha van bennük élet, de nem volt. Petra erre megbökdösött az orrával, és megrágta a fülcimpámat, és keservesen mekegett a fülembe, hogy csináljak már valamit - de sajnos efölött nincs hatalmam! :( Símogattam szegényt, mondtam, hogy nem tehetek semmit, halottak, de nem akart beletörődni. Kaparta, pofozta őket a lábával, hátha felkelnek... Szomorú volt zsákba tenni a piciket. Nem is értette igazán, hogy mi van. Tompikát kezdte nyalogatni, szólongatni -  a kitagadott kis gidalányt, akit nem ismert el magáénak a mamája, és nem is hagyta szopni. Most becsuktam Petrához, hátha megszereti ő is a gyerekvesztett mamát, az meg megvígasztalódhat örökbefogadott gyerekén. Este még kimegyek etetni Tompikát, akkor meglátom, hogy viselik egymást...
A többi kicsi egyébként jól van, bírják egymást és az életet! Nagyon is!

Keveredés...

Ma reggel, amikor vittem Sacinak hátra az abrakot, megláttam Kecét az istálló ajtajában feküdni, és előtte feküdt valami barna. Saci abrakolása után siettem oda az istállóhoz, hogy lássam, mi is az ábra. Hát megláttam, bár ne láttam volna! De nem akarok előreszaladni...
Bementem, Kece lába előtt két barna gida feküdt, távolabb még egy. Még vizesek voltak, nemrég születhettek. Gyorsan hívom Gézát nagy örömmel, hogy Kecének hármasikrei vannak, még sosem voltak, csak egy vagy maximum kettő gida. Gyorsan mentem, hogy előkészítsem a boxot nekik, amikor is megláttam Propi hátulján, hogy bizony ő is szült. Reggel volt még, lassan esett le csak a dolog, hogy a három egyforma gida közül az egyik Propié. De melyik? Ez itt a tízezer forintos kérdés. Sorban odavittem neki mind a hármat - mind a hármat egyformán utálta. Na, szép. Mondom, jó, akkor most először megcsinálom az állandó munkákat, aztán majd kitalálok valamit. Megetettem, megitattam, szereztem ajtót a boxokra ahelyett, amit összetörtek a játékos kedvű kecskéim, és Propit bevittem a belső boxba, Kecét a külsőbe. És néztem nagyon a gidákat. Barna mind. De mintha az egyik egy lehelletnyit világosabb lenne...csak éppen, mintha a fény játszana. És nagyobb is egy picit a másik kettőnél. Úgy okoskodtam, hogy az ikrek egyformák és kisebbek, mert ikrek. Aki egyedül van, az nagyobb, mert nincs vetélytársa a növekedésben. Hát fogtam ezt a gidát, és kineveztem Propi gyerekének. Mivel mindhármat egyformán utálta, mindegy is volt. Aztán tőgyre tettem őt. Eleinte Propi nem hagyta, aztán rábeszéltem. Jól beszívott a kicsi, mehetett pihizni. Mentem a másik kettőhöz, őket is megetettem. Oké. Akkor jöhetnek a mamák. Abrak, széna, víz. Rendben. Most már nekem is jöhet a reggeli. Délelőtt kinéztem rájuk, minden oké volt. Délután is. Sőt, Propi kölyke szopott egyedül. A másik kettő kicsit gyagya, de mentségükre legyen mondva, hogy a mamájuk tőgye elég vastag, nehezen bekapható. Azért megoldották. De csak amikor segítettem. Valahogy engem kapcsolnak össze az "élelem" címszóval. Amíg boxon kívül vagyok, nincs semmi, fekszenek békésen. De ahogy belépek, felpattannak, és rohannak - hozzám. És nekem kell tőgyre tenni őket, amit aztán szinte letüdőznek :). Lefekvés előtt még kinézek rájuk. Remélem,rendben lesznek!
És egy videócska, ahol az alig párórás kis lelenc, a Propi kinevezett kölyke bohóckodik :) Cuki!

Hármasikrek harmadik napja :)

Háttérben a malac vacsorakövetelő kiabálásával :)

A tegnapi gidák...

...re-MEK-ül érzik magukat, egy kisfiú és egy kislány lett. Tegnap este későn még kinéztem rájuk, mindkettő ácsorgott, szólongatták egymást meg a mamájukat.

Több ellés nem volt aznap.
Ámde - meglepetéééés - ma reggel 9 körül megellett Kistarka. Én éppen piacon voltam, a lányaim telefonáltak. Épp végeztek az állatok ellátásával, amikor kipotyogtak a gidák :) És hármasikrek lettek! :D És mind él és virul! Egy fiú és két kislány lett. Jól vannak, szopnak, aranyosak. Kistarka már sokadszor anyuka, gyakorlottan terelgeti nagyszámú utódait. :D Nagyon helyesek! :D

Hát nyarat éppen nem csinált...

,,,talán mert nem fecske, hanem kecske. És nem is egy, hanem egyből kettő.  :)
Az úgy volt, hogy reggel kimentem ellátni az állatokat. Már majdnem készen voltam, amikor valami megérzésből kifolyólag visszamentem benézni az ólba. Egyedül Sanyi kecske feküdt bent, aki egy kis vendégjátékos nálunk, és neve ellenére nem fiú, hanem lány. Elsőre nem láttam rajta feltűnő dolgot, kivéve, hogy az egyik hátsó lába kinyújtva, nekifeszülve volt a földön. Valami derengett erről a testhelyzetről...aztán hirtelen kigyulladt a lámpa a fejem felett! Hát persze, ellik! És úgy is volt! Egy kis nózi, és EGY lábacska kandikált ki a hátuljából. Tolta szegény, erőlködött, de a kicsi csak nem akart kibújni. Ráadásul első ellése volt, ilyenkor még ugye nem a járt úton jön a kicsi. Gyors buksisimi a leendő mamának, megnyugtattam, hogy jó kezekben van, mindjárt kihúzzuk azt a cseppkét, és nekiálltam megkeresni a másik lábacskát, de az bizony hátulra maradt - nem csoda, ha nehezen bújt kifelé. Ráadásul csúszott az istenadta, nem igazában volt rajta fogás. Szegény Sanyi meg kínlódott, már felállt végül, próbálta valahogy kitolni a kicsit. Tett pár lépést, én térden utána, hogy "állj meg vándor!". Aztán mondom, lesz, ami lesz, megfogtam azt az egy lábacskát és húztam kifelé, mert már egy kis rózsaszín nyelvecske s megjelent, kilógott a pici szájából. Végre sikerült derékig kihúzni egy nagy kecskenyöszörgéssel, aztán még egy húzás, és kint is volt. Szép nagy gida, prüszkölt rendesen, már emelte is a kis fejét. Letettem a földre, györsan megtöröltem a nóziját, és elmentem mellőle, hogy a mamája megnézhesse. NEm nagyon akart visszajönni, úgy kellett odavezetnem. Akkor megszagolgatta, aztán csak elkezdte nyalogatni. Na jó, mondom, sínen vagyunk, előkészítem a boxot nekik. A véletlenek napja volt ez a mai. Visszanéztem Sanyira, hát épp abban a pillanatban kipottyant belőle valami nagy és fekete. Hoppá! Egy ikertesó! Gyorsan odatettem a másik mellé, orrtörlés, aztán otthagytam őket egy picit. MEgcsináltam a boxot, átvittem a két kicsit és az újdonsült mamát. Szerencsére jól vette az akadályt, és hamarosan lábon álltak a picurkák, egy fiú és egy kislány. A következő rájuk nézéskor a kisfiú már önállóan szopott, a kislányt még etetni kellett. Egyelőre jól vannak, reméljük, rendben lesz az éjszakájuk is!