Élményözön Herceghalmon :)

A hét végén Herceghalmon jártam egy háromnapos kisállat - kiállításon, amelyet a helyi általános iskola tornacsarnokában rendeztek meg. Népszerű rendezvény volt, sokan vettek részt rajta kicsik és nagyok együtt. A kiállítás derékhadát a nyuszik adták, ugyanis ezen a rendezvényen került sor a nyuszik és tenyésztőik megmérettetésére is. Mondhatom - bár annyira nem vagyok hozzáértő nyuszik terén - gyönyörű példányokat láttam!
Erre a rendezvényre hívtak meg szombat - vasárnapra sajtot árulni.

El is mentem. Nem is bántam meg! Olyan sokféle meglepetésben és kellemes élményben volt részem, hogy azt sem tudom, mivel kezdjem!
Először is talán azzal, hogy péntek este - szokás szerint sajnos - nagyon későn tudtunk ágyba bújni, ezért meglehetősen álmosan kerültem a pultom mögé szombat reggel. Azon felül elég hideg is volt. Nos, ahogy ott üldögélek vagy álldogálok beszélgetve a pultom mögött, valószínűleg látszhatott rajtam az álmosság. :) És egyszer csak valaki hozott nekem egy kávét! Az történt, hogy a belépőket egyetemista diákok árusították, és a délelőtti leány édesanyja meglátogatta a lányát. Aztán látva, hogy kókadozok, kiszaladt a sarki boltba, és egy kávéval tért vissza! Teljesen elképedtem! Mert ugye az emberben benne van az a tudat, hogy "elidegenedés", "egoizmus" meg egyéb mindenféle, amivel az emberiséget jellemzik sokan panaszkodva. Pedig milyen sok jó ember van körülöttünk, akik alkalomadtán igenis segítenek másokon! Én magamban nagyon jó helyre könyveltem el ezt a kávét, de leginkább azt a kedvességet és figyelmet, amivel rámszánta ez a kedves hölgy az idejét és az energiáját, elment és visszajött miattam a kávéval! Teljesen le voltam nyűgözve, talán jobban felébredtem ettől a figyelmességtől, mint a kávétól!
A másik meglepetés, hogy váratlanul mosolyogva rámköszönt egy kedves hölgy Törökbálintról, aki az ottani piacról ismert engem. Mindig jó ismerős, mosolygó arcokat látni!
Aztán még egy meglepi - a Bajuszbillegető tenyészet Dorkája jött oda hozzám. Megismerte a nevet, hogy "gyúróikecske", és bár eddig személyesen nem találkoztunk, csak mailben, most odajött, és tudtunk egy jót beszélgetni. Ők nem messze laknak tőlünk, hatalmas és gyönyörű helyen(azóta láttam fotót a kert "végéről" ), és már írásban beszéltünk arról, hogy kéne találkozni - na ez most össze is jött és jön hamarosan. Csupa meglepetés és öröm volt a nap! Ehhez járult még az a remek társaság - a délutános diáklány(sajnos a nevét elfelejtettem megkérdezni, pedig igazán remek volt vele is elbeszélgetni!). Nagy örömmel hallgattam, hogy szeret dolgozni, gazdálkodni, állatokkal bajlódni. Ez a leány a Corvinusra jár, gazdálkodnak, lovakban gondolkodik, ismeri az állatokat és nagyon szereti a sült nyuszit! Ez plusz egy jó pont, mert sokaktól hallottam - akár ott helyben is, hogy "jajhogytudodmegenniolyanédes". Nos, erre tömören azt szoktam válaszolni, amit a Tüskevár Matulája: "a tepsiben már más formája van" :)
A vasárnap is tartogatott még meglepit. A kiállítás végére érkezett egy mérnök úriember egy kisfiúval. Nagyon bánkódott, hogy nem tudta, hogy ott leszek, mert csak lekerekeztek, de nem hozott pénzt magával sajtra - de sebaj, majd Törökbálinton pénteken! Viszont nagyon jót beszélgettünk mikrobiológiai témában, komoly élmény volt. Elmesélte, hogy Amerikában dolgozik egy vietnami orvos (aki Magyarországon tanult :) ). Az ő elgondolása az, hogy a sok sterilitással, miegyébbel teljesen szeparáljuk magunkat a természeti környezet baktériumflórájától, és ezért van a sok megbetegedés. Gyógymódjaiban éppen a természetes környezet bacijait hívja segítségül a betegségek(pl. a rák) legyőzéséhez, és elég komoly sikerrel. El is mesélt egy másik kísérletet ezzel kapcsolatban, habár ettől az elmélettől függetlenül, aminek a lényege az volt, hogy hat különböző baktérium - noha kettő-kettő mindig ellenségként viselkedett egymással - amikor egy helyre kerültek, egy élettérbe, elkezdtek ugyan harcolni egymással először, de aztán leállt a harc, és csapatmunkában nekiálltak együttműködni. Mivel ezek a dolgok engem is érdekelnek, és hasonlóképpen látom és élem az életem, nagyon izgalmas volt hallgatni, amit elmesélt!
Egyszóval Herceghalom - remek kis hétvége volt, köszönöm! :)

A rendetlen gazda, avagy mit látunk a színfalak mögött?

Neeeem, azért ez így nem igaz... Nézzünk egy kis valóságot! Hogy mi is van a sok szép cikk és mosolygós piaci árusítás mögött. Egy kis valóság. Csak azért, hogy mindenki lássa, aki kezdő vagy kevésbé kezdő, de követ el baklövéseket, hogy minden szépnek tűnő történetnek vannak árnyoldalai is. Íme:
Nagyjából február végén vagy március elején cseréltem egy kis nyuszimat egy tordasi gazdával fiúnyuszira. Ez a nyuszi akkor volt 2.5 hónapos, tehát még nem ivarérett. Ezért betettem a saját, kb 4 hónapos nyuszilánykáim közé, hogy majd nemsokára csinálunk nekik helyet, mert addig egy nagy helyen voltak együtt.
Azám, csakhogy telt s múlt az idő, megszülettek a kecskék, boxok, almok, jajhovategyelek, mibőlveszekabrakot és hasonló finomságok közepette szegény nyuszik kimaradtak a projektből. Persze azt, hogy szegény, csak képletesen mondom, mert ők remekül érezték magukat együtt. Négy csaj egy fiúval. Sőt, a baknyuszi egy idő után akrobata módon átmászott a mamanyuszihoz, és így már ötre szaporodott a háreme száma, akiket tetszése szerint kereshetett fel. Lassan aggódva kezdtem rájuk gondolni, mert tudtam, hogy hamarosan ellések következnek. Csakhogy napi 100 liter tej feldolgozása mellett (ezt 20 literenként külön tudom megcsinálni sajtnak, lévén 20 literes a legnagyobb lábosom - ez egy egésznapos történet, rengeteg cipeléssel, melegítéssel, hűtéssel, sajtformázással és savóleöntözgetéssel tarkítva, heti legalább három napon) - szóval emellett már nem volt sem időm, sem energiám nyusziólat építeni.
Aztán egyik reggel amatőr módon egy darab OSB lappal és egy fém tetőelemmel négyfelé választottam a két addigi boxot. Nahát, ennél prózaibb megoldást még senki nem látott - ámde úgy tűnt, hogy műkszik. És másnap reggelre megellett az első nyuszi. Sajnos nem érezte még biztonságban magát, így aztán elfogyasztotta reggelire csemetéi egy részét, a többiek szimplán elpusztultak. Ilyenkor a gazda szíve összefacsarodik, részben a kár miatt, részben az elpusztult kis életek miatt. :(
Kiszedegettem a halott kisnyuszikat a boxból, és elhatároztam, hogy adandó alkalommal nyúlketrecet építünk. Másnap reggelre a négy box egyetlen bejáratának ajtajába megellett a második nyuszi. Szerencsére a fészek ép volt és rendezett, és szemmel láthatóan mozgott, ami örömmel és reménnyel töltött el, ámde erősen vakartam a fejem, mert a nyuszi - mint említettem - a négy box egyetlen bejárata elé ellett, így ha kinyitom az ajtót, kiesnek a kisnyulak. Nagyapám anno azt tanította, hogy a nyúlfészekhez nem szabad nyúlni, mert az anya, ha megérzi az idegen szagot, nem gondozza többet azt a kisnyulat, és így az elpusztul. Így hát az ajtó tabu volt. Namármost két dolgot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy - bár a két nyuszit, akik az első boxokban voltak, el tudom látni, de a hátsó kettőt nem, viszont a ketrecrácsuk magassága picit több, mint 1 méter. A másik, hogy én sem vagyok már légtornász alkat. Sóhajtottam tehát egyet, kimentem és hoztam egy széket. Valamint odakészítettem a székre a vizeskannát, az abrakos tálkát, és egy vékony kapát. Felmásztam a székre, egyik lábamat áttettem a rácson, leereszkedtem a túloldalon óvatosan, hogy ne a nyúlon landoljak, aztán úgy maradtam, egyik lábam méter magasan, ugyanis nem volt helyem rá, hogy áthúzzam magam után. Ezen a ponton már bárki nyugodtan kacaghat szíve szerint, pedig még nem is volt vége. Ugyanis ha megpróbáltam hátralépni fél lábon, akkor el kellett engednem a ketrecrácsot, ami ugye elég labilis helyzetet eredményez, de másképp ott maradok estig, amíg a férjem haza nem ér, szét nem röhögi magát és le nem bontja a ketrecrácsot. A másik variáció a kockáztatás. Ezt választottam, és nyertem. Lejött a lábam. Most ott álltam két lábbal bent, a nyuszi közben boldogan rágcsálta a fél pár gumicsizmámat, én pedig végre hozzáfértem a két hátsó boxhoz. Először is kapát ragadtam, és kiemeltem az itatóedényeket, kiöblítettem és visszakapáztam. Üresen. Ezután kisebb frászt hoztam a nyuszijaimra azzal, hogy megtöltöttem őket vízzel - ugyanis ehhez a művelethez egész magasról kellett csorgatnom a vizet, amúgy vízesés-szerű robajjal. No, de ez megvolt. Aztán a másik az abrak volt - ez megint egy frásztörés, mert ennek olyan hangja volt, mint a kartácstűznek. Szegény nyuszik négyen egyszerre tízfelé futottak(azért biztatásul hozzáteszem, mára megszokták ezt a zajt, sőt, várják). Ezután kiadogattam magamnak a kapát és az abrakos tálkát ketrecen kívülre, majd beemeltem a széket - szerencsére egy összecsukhatós fajta, régi vasvázzal - kinyitottam, és nyusziházigazdám szomorúságára, aki addigra egészen belejött a gumicsizma-rágóba, kimásztam a ketrecből. Viszont tanultam a bemászásos sztoriból, és kifelé már kiültem a ketrecrácsra két lábbal, és onnan ugrottam le, két lábbal érve a földre is. Igen, a földre, és nem a kinti nyuszira, mert az résen volt és elugrott, mielőtt matricát csináltam volna belőle. A lucerna pedig jól repül csomóba kötve, úgyhogy azt már csak egy jól irányzott dobással beadagoltam a sarkokba. Namost, egy-két napig így ment ez, miközben tegnap elkezdtük a nyusziketreceket építeni. Nagyon szép lesz - de csak lesz. És ma reggel megellett a kinti nyuszi, a fekete. Két kicsit a fészken kívül találtam meg nyivákolva, de volt fészek építve, így egy kis szalmával megfogva - gondosan ügyelve, hogy hozzájuk ne érjek - betettem a fészekbe őket. A mamájuk közben kisebb kirándulást tett a tyúkudvarban, ezért tudtam garázdálkodni egy kicsit. Viszont a helyzet azt eredményezte, hogy immár nem volt helyem a bemászós műveletre. Így hát óvatosan kinyitottam az egyetlen bejárat ajtaját, mivel a napok óta tartó fészeklakás összeszilárdult annyira a használat során, hogy megtartsa a kisnyulakat - éééés: bemehettem ellátni a belső nyuszikat. :) Siker! Most már csak a nyúlketrec elkészítése a projekt. A kisnyulak fölött. Szerencsére az anyanyuszi sokat kirándul, így - soksok "óvatosan"! és "vigyázz a kicsikre"! felkiáltással tarkítva elkezdtük a ketrec összerakását. Még nincs kész, de alakul...
Na, ki akar gazdálkodni? :)

Húsvét

"Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszűnhetett dobogni szíve - 

Harmadnapra legyőzte a halált. 

Et resurrexit tertia die. "

Pilinszky János

Diadalmas és Áldott Húsvétot kívánunk minden Kedves Olvasónknak!

A gyúrói kecskék gazdái

Elcseréltem malacér'...

Anyai nagymamám szólása volt ez, ha jól emlékszem :). Bárkit vagy bármit kerestem, ő azt válaszolta: "elcseréltem malacér".
Tavaly a bakkecskénk, Petya érett meg a távozásra, mert már két generáció kiskecskét nemzett, és a saját utódaival nem akartam pároztatni. Egy kedves gyúrói család pedig, akikkel sok közös kecskebizniszünk volt már, befogadta Petyát, mert nekik meg bak kellett éppen. Hogy majd adnak érte egy kismalacot, ha megellik a malac.
És lőn...
Íme Pöri (Pörkölt), a kismalac :D

Most akkor egészséges vagy sem?!

Nemmondommegmelyik piacon egy kismama jött oda hozzám, aki korábban rendszeres és lelkes vevőm volt. Csak a férje vett magának egy kis sajtot - "mert az orvos eltanácsolt a termelői sajtoktól" - adta meg a magyarázatot.
Ledöbbentem.
Az egyik orvos - a hatósági - a kötelezően évente elvégzett vizsgálatok és az általa megtartott "terepszemle" után megadja az engedélyt - FELELŐSSÉGE TUDATÁBAN - hiszen minden egyes problémás eset az ő felelőssége is. Nem fog és nem is akar kockáztatni. Mert HATÓSÁG!!!
Erre jön egy másik orvos, és azt mondja, vigyázat, fertőző lehet!!! Mert jajkitudjamilyenhelyenállítjákelő...
Ki tudja? Például a HATÓSÁGI ORVOS, aki ellenőrizte! Döbbenetes ez az önhatalmú bírálgatás! Mert ha azt mondaná a jeles doktor, hogy kedves kismama, tartózkodjon az olyan tejtermékek fogyasztásától, amelyet nem engedéllyel rendelkező termelő készít, hanem a Mari néni a harmadik szomszédban, mert van egy kecskéje/tehene/birkája - nos ezt megérteném! Sőt, támogatom! De így nyilatkozni!!!! Nem kaptam levegőt hirtelen erre a vádra! Ezek szerint a doktor felhatalmazva érzi magát arra, hogy a hatósági orvos szakmai kompetenciáját kétségbe vonja. Mert ez a vád erről szól!
Természetesen tudom, hogy vannak betegségek, amelyeket nem lehet kiszűrni, mert alkalomszerűen jönnek. De ezesetben akkor a kismama ne menjen közösségbe sem - például piacra - mert ki tudja, milyen fertőzést szed össze, amelyek maradandó károsodást okoznak a magzatnál. Ne menjen el fa alatt vagy fűben, mert összeszedhet egy kullancsot, amely lime-kórt terjeszt vagy egyéb érdekességeket. Ja, és ne menjen el házfal tövében sem, mert ráeshet egy tetőcserép...
Én ráadásul pasztőrözöm a tejet, és abból készül a sajtom. Nekem is van öt gyerekem, végigjártam az egészségügy összes állomását már...Nem, bocsánat, detoxikálóban még nem voltam :).
Szóval kedves vásárlók, a kismamák jobb, ha a bolti "sajtipari remekműveket" fogyasztják "szakértő" doktorunk szerint, mert abban a tejben csak hormonok, antibiotikumok, fertőtlenítő és egyéb nyalánkságok vannak standard módon, ezek csak az antibiotikumokra való immunitást, meddőséget és állandó, egy életen át tartó allergiákat okoznak a magzatnál, és ezt biztosan okozzák - nem csak sok-sok esetből egyszer, mint a termelői sajtkészítmények.
Szóval????!!!!

Reklámfotó :)

A piacokon igazi "csemegének" számít nekem, amikor gyerekek kóstolnak sajtot az általam készítettekből. Vannak komoly kis ínyencek, akik több fajtát is megkóstolnak - komoly arccal forgatják a szájukban a falatot, miközben anyukájuk (vagy szüleik) kissé előrehajolva, várakozásteljes mosollyal szemlélik, hogy mit dönt a csemete. Mindig nagyon tetszik az ilyen szituáció, különösen, amikor pozitív ítélet születik a sajtjaimról - először a gyerek arcán, majd a szavaiban, és végül édesanyja elégedett nyugtázásában, ami vásárlásba torkollik. Persze, ebből élünk, nyilván nagyon fontos momentuma a piaci létnek az "üzlet megkötése", de még ennél is jobban kedvelem a kóstoltatást - szeretem bezsebelni a felderülő arcokat, akik a szokásos "igen, ez finom" monotonitása helyett egy "hű"-vel, egy "mmmm..."-mel vagy egy elégedett morranással fejezik ki, hogy nem erre számítottak! És ennek hatványa, amikor egy gyerek a kóstoló. Vannak tényleg hozzáértő gyerekek - megmondják, hogy mi ízlik nekik és miért, vagy mi nem és miért. Ezt nagyon szeretem hallgatni - igazi élmény a gyerekszáj.
Ma az újonnan átadott tordasi piacon egy igazi gyerekszáj került a sajt közvetlen közelébe, illetve a sajt került az ő közelébe, sőt, bele a szájába. Az én sajtjaim nem semleges ízhatásúak - sózom és fűszerezem is őket kellően és nem kicsit - ez a csepp kislány pedig szabályosan kiharcolta, hogy anyukája megetesse egy darab sajttal, amit ő cseppnyi fintor nélkül szorgalmasan nyeldesett, és tátogatta a kis száját a következő falatért. :)
Íme a fotók (néhány lefejezett ember került bele sajnos, de mentségemre mondom, hogy nem várt helyzet volt, és gyorsan kellett cselekednem, nem értem rá a beállítgatásra :) )

Életképek

Most az óraátállítás után kicsit korán indul a nap - még a kecskéknek is. Az én kecskéim nagyon hasonlítanak a gazdájukra: utálnak korán kelni. Reggelenként, amikor kimegyek etetni, még az összes ott hever az éjszakai szállásán, és csak amikor meglátnak, akkor kezdenek tápászkodni. Sokszor látok - szinte lépés közben - megakadó kecskét, amint bútol, betölt és továbbmegy. A kicsik meg ásítozva kóvályognak az udvarban. Íme egy reggeli életkép a fejőállás udvarából.

Ami azt illeti, az etetés mindig alaposan lázba hozza őket. A kecskék istene a hasuk, mindenre képesek egy jó falatért. Az öregebbek már tudják, mi a csízió - azaz ki mikor jön az abrakolás sorrendjében - de az ifjabbak folyton próbálkoznak. Íme néhány fotó a próbálkozókról. :D

Ez itt Balambér, a bakkecske, aki jobbról támad :)

A kerítés rácsain át...

  

A kapuzár résén át...

És a kapu alatt is próbálkoznak :)

Engedjenek beeeeeeee! :)