A Gyúróikecske és az Öregfiúk Válogatott :)

Szombaton - minden előzetes esőbeharangozás ellenére - esőmentesen, szép időben zajlott le az V. Labdarúgó Nap, ahova a Magyar Öregfiúk Válogatott látogatott el, és játszott a mi (nem is annyira) öreg fiaink ellen egy barátságosat.
Mint mondtam, nem vagyok nagy focirajongó (állatrajongó vagyok :)), de ezt a meccset nagy izgalommal vártam, és nem is csalódtam benne! Nem volt teljes a csapat, így a mieink több cserével játszottak, hogy mindenki beállhasson. Nagyon szép meccs volt! Gyerek-és fiatalkoromban sokat fociztam a lakótelepi játszótéren, nem is rosszul, és nagyon élveztem, így azért van némi tapasztalatom és ismeretem foci terén. Persze nem merném szakértőnek nevezni magam. De nem is lényeg, hogy az legyek. Engem lenyűgözött a stílus, ahogyan ezek a nem túl fiatal emberek mozogtak a pályán. Valószínűleg ha nem együtt látom az amatőr csapatot a profival, nem tűnt volna fel a különbség, de így nagyon látványos volt! Mint egy profi és egy amatőr színész a színpadon ugyanabban a darabban :). Futottak, mozogtak, de a mi fiainkat jól megfuttatták anélkül, hogy nagyon megerőltették volna magukat :). Az eredmény? Ja, az 6:4 lett a vendégek javára. Nagyon elegáns még ez is. Valaki a végén megjegyezte, hogy megköszönhetjük nekik, hogy megengedték ennek a 4 gólnak a berúgását. :) Pirosban a Válogatott Öregek.
 Pedig tényleg ügyes volt a mi csapatunk is! Remek megmozdulásokkal, ügyes cselekkel játszottak, futottak, küzdöttek, kitettek magukért! A kapus is (aki a szomszédom :) ) remekül védett! Mindig szerettem nézni a kapust gyerekkoromban is, ahogy vetődik. Irigyeltem, hogy esni tud. Illetve, hogy tud esni. Nekem nem ment sosem. a vetődés :) Én hátvéd voltam, és elég jó hátvéd amúgy.
Visszatérve - amellett, hogy természetesen a gyúróiaknak szurkoltunk, messzemenőkig el kell ismerni az ellenfél eleganciáját, gördülékeny csapatjátékát, profizmusát! Nagyon jó volt nézni ezt a rövidített meccset! Ja, és még Hevesi Tamás is megérkezett a második félidőre, és beállt a válogatott csapatába. ( Aztán meccs után énekelt :). Nem focimezben :) ) Szóval éppúgy megtapsoltuk a válogatott góljait is. Egyébiránt tényleg úgy volt. Elhatározták egyszer csak, hogy most gólt rúgnak, és akkor gólt rúgtak. Először 2:0 volt a vendégeknek. Aztán rúgtak a mieink két gólt. Aztán még kettőt. 2:4 volt a mieink javára. És akkor a meccs vége előtt megindult a válogatott, és zsinórban bevágott 4 gólt. Akkor látszott meg leginkább, hogy tudnak még valamit. :) Pedig némelyik már erősen őszült.
A magam részéről nagy élmény volt, mert anno gyerekkoromban minden válogatott selejtezőt megnéztünk. Kitettük a két fotelt a szoba közepére, ott ültek a szüleink, mi meg a kanapén. És szurkoltunk nekik. Milyen vicces belegondolni, hogy gyerekként nem is sejthettem, hogy egyszer majd harmincakárhány év múlva tőlem kapják a kecskesajt-tál ajándékot  a meccs után. :)
Íme egy a sok közül, amit ajándékoztunk. Nekem nagyon tetszett, remélem, nekik is!

Ilyen szép...

...tányérokon fogja kapni holnap délután a Magyar Válogatott Öregfiúk csapata a finom gyúrói kecskesajtot ajándékba. Holnapra, az V. Labdarúgó Napra ők lettek vendégként meghívva, a foci hőskorából, amikor még játékosok játszottak a pályán, és nem színészek. Én nem vagyok focirajongó, de értük sokszor izgultam gyerekként a világbajnoki selejtezőket nézve - az akkor még fekete-fehér, ám nagyképernyős televízióban.
Este a gyúrói öregfiúk ellen játszanak egy barátságosat - nagyon kíváncsi vagyok a meccsre!
Szóval a tányérok - még üresen :). A művelődési ház dolgozóinak kézügyességét dicsérik. :)

Lilikék

No, lilikéim sem voltak még :) De nagyon cukik! Tegnapelőtt óta laknak a baromfiudvarban, 10-12 naposak. Kecsketejsavót kapnak inni, darát és sok-sok zöldet, és már második nap megpróbáltak feltűnés nélkül utánamosonni, ki az ajtón a szabadba. Kis banditák :). A vesztük csak az lett, hogy a szájukat egy percre sem tudják befogni, így elég nehéz észrevétlenül osonniuk.
Olyanok, mint Dia lányom. Reggel kinyitja a szemét és a száját, és este becsukja. A múltkor kipróbáltam, amikor már lyukat beszélt a hasamba - mondtam neki, hogy csukja be a szemét. Becsukta, és el is hallgatott. Tehát működik! :) Akkor beszél, ha nyitva a szeme. Így nem azt kell mondani neki, hogy maradj csöndbe, hanem hogy csukd be a szemed :). Jót nevetett, amikor megértette, hogy miért a szemét csukattam be :).
Szóval a lilikék. Csuda móka, nagyon aranyosak, bár a gyerekeim már most aggódnak miattuk, hogy majd itt fognak előrenyújtott kézzel rohanni a kertben, utánuk a csapat liba sziszegve, de az még odébb van. És különben is, mit mesélnének az unokáiknak majd a tűz mellett ülve, a kockás pléddel a lábukon? Azt hogy "és akkor képzeld, lecsapott a zöld szörny a monitor bal sarka felől..." Hát ez kit érdekelne? Csak ásítoznának az unokák, hogy "nagyi, veled nem történt soha semmi érdekes?" Így viszont a libák elől menekülős sztorit - persze jól kiszínezve - el lehet mesélni a tátott szájú unokáknak, és azok majd kellőképpen értékelik hős nagymamájukat vagy nagypapájukat, aki szembeszállt egy századnyi dühös libával :).
És íme a rettentők:

Eladó kecskék

Hosszas lelkitusa után úgy döntöttem, hogy megválok Vicustól, a hároméves anyukától. Napi másfél litert ad most, de tud két litert simán Naponta, csak még nem jöttem rá az utóbbi napok sztrájkjának okára. Ő barna, alpesi típusú, fülezett. Egy kislány is maradt, Cherena, aki a második befutó volt, talán még van, aki emlékszik a Kecsketippmix játékra :). Vicus ára 15.000 Ft, Cherenáé 8000 Ft.
Jó vadászatot!

Bejárás...

Ma körbejártam a kertet egy kapa és egy gyomkaparó hallgatag társaságában. De az utam valahogy mindig az állatkáim felé vitt. :) Mindenféle indokkal felmentem hozzájuk, szeretem nézni őket! Jobb, mint egy mozi. Élő, ingyenes, izgalmas és sokkal valósághűbb, mert a mozi nem képes visszaadni a szagokat, illatokat például. És lám, milyen helyzeteket találtam :)
Pöri, a kismalac az ablakán kukucskál kifelé, hogy érkezik -e jó falat...

Csibész kutyánk nagyon hűséges barátja Pörinek, állandóan ott hever az ól közelében (önző érdekből, és igazából Pöri sonkái érdekelnék :) ). Géza épp ma jegyezte meg, hogy ha egy tolvaj el akarná vinni az állatainkat, a malac ellopásával gyűlne meg a baja legjobban, mert azt a kutya állandóan vigyázza :)




Aztán a nyuszik, akik végre megkapták a megérdemelt biztonságos ketrecüket (ha nem is mindannyian), és most már egész jól érzik magukat a tágas, levegős, új helyükön.

A gazda szeme hízlalja a jószágot - ezt tartja a mondás - így aztán a jószágaim nemcsak takarmányon híznak, hanem a szemrevételezésemen is. Nem baj, csak hízzanak! :)
A kecskék el lettek választva a gidáiktól véglegesen, így mostanában azon a fertályon van némi siránkozás napközben, de egyre kevésbé jelentős. Lassan hozzászokik mindenki a helyzethez.
És végül egy meglepetés - mármint én lepődtem meg rajta. Évek óta nő egy mahónia-szerű bokrom az udvarban, én ültettem, de még sosem figyeltem meg alaposabban. Ma körülötte gyomláltam, és ahogy ránézek, apró és gyönyörű fehér virágok bújtak meg rajta a levelek árnyékában. Gyorsan le is fotóztam. Íme:

Hát nem gyönyörű?
És a mai napnak volt egy koronája. Amikor kapálás közben el kezdett esni az eső, elszaladtam letakarni a szénát. Mert akkor szaladgálok el, amikor jól esik :). Amire visszajöttem, elállt az eső, csak a műbalhét csinálta. Viszont ahogy újra kapára kaptam, és a föld fölé hajoltam, megütötte az orromat a nedves termőföld illata, abban a pillanatban belém hasított a tudat - élesebben, mint valaha - hogy igen, otthon vagyok! Otthon - a Teremtésben!