Fordult a kocka...

Még nincs vége a szegény tenyésztő mepróbáltatásainak. Ma reggelre megint le volt verve egy deszka a kerítésről. Gyanakodva néztem körül, de Balambér a kék madzagja végén épp egy kiszökött gidalányt próbált becserkészni, tehát esélye sem volt annak, hogy ő lett volna megint a tilosban. Tettes híján le kellett zárnom a nyomozást, méghozzá gyorsan, mert ezek a gidák - szégyenszemre - ott köröztek a bak körül, incselkedve és farkincáikat huncutul billegtetve a popsijuk felett. Megint jött a tál kukorica - lassan kezdem azt gondolni, hogy ezért a plusz adag abrakért csinálják a dolgot, látva, hogy mindig megjutalmazom a pimaszságukat...És aztán elkapdostam a kislányokat, amit eléggé zokon vettek a hangjukból ítélve - de hát én vagyok a gazda. Szerintem...

Egyszer volt Budán kutyavásár...

...azaz Balambér egy helyes, kék kötelet kapott a szarvára. Nem nagyon szereti, pedig a kék fiús szín, és ez a kötél elég hosszú is ráadásul, de Balambér szerint nem eléggé. Nem ér el ugyanis a kislányokig.
Az történt ugyanis, hogy reggelre le volt verve egy másik deszka a kerítésből, és bár a bakkecske kint tartózkodott, de az összes kislány is kint tartózkodott vele együtt. Ami ugye nem annyira praktikus a tenyésztő elgondolása szempontjából. Nem szeretem megkötni vagy bezárni az állataimat, de ebben az esetben nem volt más választásom, ha nem akartam gallyra vágni a gidáimat. Úgyhogy Balambér egy hosszú, kék madzag végén üldögél mostanában, és nem szereti.

Idegen nyelven - azaz nincs mindig langyos tavaszi idill

Szép tavaszi őszünk van, rügyeznek a fák, énekelnek a madarak, és Balambér, a kecskebakom úgy érezte, hogy épp ez az idő a legalkalmasabb egy kis kalandra. Ugyanis betört a gida-lányokhoz. Ami ugye majdhogynem liliomtiprásnak számítana még. Ott kezdődött, hogy leverte az egyik kerítéslécet, és azon nyújtózkodott befelé. Akkor mentem éppen etetni a lovat, hát látom ám Balambért a tilosban. Fogtam egy kalapácsot gyorsan, hogy visszaszögeljem a lécet, egyúttal fogtam a gereblyét is, és elmagyaráztam vele Balambérnak, hogy helytelen, amit csinál. Nagyon művelt kecskéim vannak, értenek idegen nyelven - például gereblyéül - mert Balambér pillanatok alatt bűnbánatot gyakorolt, és kihussant a szerájból. Nyomában a szintén gereblyéül tudó gida-lányokkal, akik félreértvén a helyzetet, szintén kiviharzottak a kerítés-likon. Na, erre lettem igazán mérges, mert a gidák sokkal jobbat futnak százon, mint én, és akkora nagy területen esélyem nem volt elkapni őket. Jobbat nem tudtam kitalálni, mérgemben Balambér után küldtem a gereblyét. Helyette azonban a kerítést találta el fejjel szegény szerszám, és megelégelvén a megpróbáltatásokat, elvesztette a fejét. Magamban mérgelődve a gereblyét is Balambér számlájára írtam, és elmentem egy tál kukoricáért, hogy elkapjam a kicsiket. Mire visszaértem, mit látok - Balambér épp az egyik kicsire ugrott rá! Teljes súlyával, nyilvánvaló párzási szándékkal. Szegény kicsi persze összerogyott a böszme bak súlya alatt, és úgy is maradt. Megijedtem, hogy most aztán még a gidámat is megdöglesztette ez a bakkecske, odaszaladtam - addigra persze Balambérnak hűlt helye volt csak - nagyon megtanulhatott gereblyéül. Szerencsére a kicsinek nem lett baja a korai bepárzáson kívül. Leizzadtam, mire mindenki a helyére került...
Ez egy ilyen dolog - nincs mindig langyos tavaszi idill...

A gyúróikecske "krémje"

Sokan kérték, kérdezték már az elmúlt néhány évben, amióta kecskézek, hogy mikor készítek már krémet kecsketejből. Eleinte a sajttal voltam elfoglalva, majd a szappannal kísérleteztem. Most már mindkettőben van annyi gyakorlatom, hogy megpróbálkoztam a krémkészítéssel is. Kezdetben gőzöm nem volt, hogy hogyan lesz a tejből krém - ez egy misztérium volt számomra, nagyobb, mint a szappané annakidején. Aztán utánaolvastam pár helyen, és még nagyobb misztériumnak éreztem, és még kevésbé értettem belőle valamit is. De úgy látszik, kissé lassan érő, érlelődő típus vagyok, mert miután abbahagytam az utánanézést, és elkezdtem tűnődni az olvasottakon, szép lassan körvonalazódott a kép - azaz a krém.
Nem lettem avatott ismerője a szakmának, és bevallom, sokszor tanácsot kértem Paroda Henitől, aki viszont avatott szakértője a szakmának, és minden alkalommal azonnal és türelmesen válaszolt az alighanem néha butácska kérdéseimre. De megszületett a krém, csupa-csupa természetes összetevővel - a jelenleg használatos az elsőnek némiképp módosított változata, és mindjárt három formában is elkészítettem: kecsketejsavóval(ez a legkevésbé zsíros), kecsketejjel (ez közepes, és az egyik kedvencem) és csalános kecsketejes formában, ami ekcémára, kisebesedett bőrre nagyon alkalmas, hámosít, nyugtat - kipróbálva! :D A héten még citromfüvest is tervezek csinálni, kíváncsian várom a teszteredményeit! :)
És íme a krém (képe) :)

Kiskacsa fürdik sárga edényben...:)

A faluban egy ismerősünknek elült egy tyúkja. Ez már önmagában is esemény, mert a mai "gépi" tyúkok nem ülnek el, nincs benne a programjukban. Ismerősünk végigjárta a faluban a tyúkosokat, hogy kinek van fias tojása, de úgy látszik, ma már nem divat kakast tartani, mert nem talált. Mesélte nekem ezt a történetet nagy búsan, nekem meg volt épp öt kacsatojásom, és hát fiasak, mert minden nap látom az emeletes kacsáimat, naponta többször is. :) Hát odaadtam, ha lesz belőle kiskacsa, majd osztozunk. És hát lett. 3 napja keltek ki, még akkor reggel felhozott nekünk kettőt. Az egyik elég kis gyenge volt, nem állt a lábán, laposkúszásban közlekedett, mert a feje kicsit nehéz lehetett, de élt. Betettem a szappanos szekrénybe, föléjük egy asztali lámpa melegíteni, kerestem finom, friss füvet az udvarban, vágtam nekik ollóval kis fecniket belőle, és tettem nekik inni is, meg egy kis darát. Köszönik szépen, jól vannak, a gyerekeim percenként megállnak mellettük, hogy de cukik - és tényleg azok! Ahogy esznek, ahogy kinyúlva alszanak a lámpa alatt, vagy épp a pléd egyik redője alá bújva...És ahogy isznak! Pár órásak voltak csak, és már nyelték a vizet, mint a kacsa a nokedlit :) Csináltam egy videót róluk - sajnos a melegítő lámpa bekavar picit, de nagyon tündérek amúgy. A végén még pár csippantást is megeresztettek. :)

A kecske is költözőmadár? :)

Vasárnap elkezdtük lebontani a kecskék régi ólját. Ezzel párhuzamosan bekeríteni a karámjukat. Ezeken a képeken még munkában a csapat.

Késő estig dolgoztunk a hidegben, egy szögbelépés és egy bőrsérülés a tenyéren volt a mérlege a munkának.

Az ól maradéka még áll, mert Rómeót az választja el a külvilágtól - különben szabadon kószálna a kertünkben egy ló :) De már nem sokáig.
És ez pedig a kilátás az új fejőállásomból, ami még csak idézőjeles fejőállás, mert kissé még huzatos - hiányoznak az ablakai - főleg nekem, mikor olyan szeles, esős idő van, mint tegnap este. De remélem, hét végén meglesz ez is, és a szigetelés is. Már látszik az alagút vége :)
Itt pedig már a tulaj birtokbavétele látszik :) Nagyon tetszik a kecskéknek az új lakás!