A sajt is házhoz jön

Hosszas tanakodás és útkeresés után döntésre jutva, szeretném felhívni a figyelmét minden kedves érdeklődőnek arra, hogy immáron elérhetővé válik a sajt a piaci napokon kívül is :) Szeretném bevezetni, hogy a környéken házhoz szállítjuk a sajtot minden pénteken 18 és 20 óra között. A rendelést egyelőre csak írásban lehet leadni - az sms is írásnak számít. Szóban nem tudom fogadni, mert nincs mindig kéznél ceruza, papír, hogy írjam. Hamarosan a  postai rendelést is elindítom, de  először csak a környéki szállítást, hogy ne okozzak becsavarodást magunknak. :).
 A Mekkvásárolhatsz oldalon végre minden termékünk szerepel fotóval együtt, tehát könnyű beazonosítani őket a rendeléshez. Rendelni a kitöltött űrlapon, direkt e-mailben vagy sms-ben lehet, adatok, cím megadásával.
Szép hetet Mindenkinek! :)

  http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/webshop.html

Kecskés kötés...(és nem kovalens)

Kecskék megkötve, ám sármentesen, boldogan és melegedve :). Még ma is történtek átrendezések a praktikum javára, reméljük, beválik :) Közben az udvarukon összekotortattuk a sáros, trágyás felső talajréteget, és ha nem esne az elkövetkezendő két hétben, akkor nem is lenne szükség szükségállapotot hirdetni. De sajna az időjárás nem így alakul, úgyhogy a kecskék maradnak. Nem vidám a helyzet. Tizenhét anyát egyesével etetni, itatni, abrakolni, némelyeket fejni. Plusz a marha, mármint Saciaboci, aki most némiképp vidámabb, hogy kecskék költöztek a szomszédjába...de lehet, hogy csak kárörvendésből :) És szegény tyúkok is beszorulnak az ólba, pedig már egész megszokták a kintlétet. A gyagya pulykákat nem érdekli az eső, csak jönnek-mennek a kertben, mint elfoglalt temetkezési vállalkozók, és rusnyállanak. Csak a nyulakat nem zavarja az eső. Ők elvannak...

Meleg, puha szalmán...

Na, ma elzártam a kecskéimet. Hosszan tanakodtam, hogy kit hova, kivel...Ötször újraterveztem, aztán a kivitelezés után ( mert első variációban nem akartam megkötni őket) a kétórás munka végén Bogyi egyszerűen kinyomta az ajtót, és kisétált. Épp befejeztem a reggelit...Úgyhogy öltözhettem át a sáros cuccomba, és mentem vissza telepíteni. Dia meg is kérdezte, hogy a kecskéim legális vagy illegális bevándorlók? Végül megkötöttem őket egy-egy barátságos, beszalmázott, sármentes sarokba. Saci érdeklődve figyelte az eseményeket - végre valami mozi a szobafogságában. Aztán cinkos módon megpróbálta elrágni Őzi madzagját, amivel az oszlophoz kötöttem őkelmét. Végül letett róla, mert nem érte el a fogával, csak a nyelvével, de azzal jól eláztatta. Közben kiderült, hogy összecseréltünk két gidát (olyan egyformák), és véletlenül egy kisfiút sóztunk Bikkmakk nyakába. Úgy derült ki, hogy megszólalt a gida, és az anyja a szomszéd ólból válaszolt. Hűűű, azanyját! Akkor gyorsan Dia kezébe nyomtam, hogy eredj a másik ólba, hozz egy ugyanilyet, csak lányba. Hozott. És talált, süllyedt, az volt a Bikkmakké. Szóval most alszanak, csend van és meleg, puha szalma a sáros, mocskos és hideg föld helyett. Nincsenek teljesen kibékülve a helyzettel, de a kicsik jól érzik magukat az ólak közepén ugrálva, aztán együtt megkajálnak a mamival és egy kis alvás hozzábújva... Szóval szép a világ...

Karámajtó

Saciaboci szobafogságot kapott. Kitörte a karámajtaját, és kisétált rajta. Fölette a szénakészlet tetemes mennyiségét (én a konyhaablakból figyeltem, lábadozva a betegségemből, egyre inkább gőzölgő aggyal). Aztán odasétált a tyúkudvarhoz, és megpróbálta a szájával kinyitni a zárat. Hihetetlen? Én sem hinném, ha nem a saját négy szememmel láttam volna :). De szerencsére (az én szerencsémre, mert így nem kellett kimennem ) nem sikerült neki. Feladta, és leheveredett a szénakazal mellé napozni, a pulykák nagy bánatára, mert az az ő napozóhelyük volt addig. De Saciaboci túl nagy falat volt még nekik is, pedig a pulykakakas nem kispályás a rusnya vörös fejével. Aztán hazajött Géza, és bezárta a szobájába. Azóta ott tartózkodik, bánatosan szemlélve a sárban úszó külvilágot, és néha hangot is ad a bánatának. Jó hangosan. :) Amúgy nem is bánom, mert a sár immáron olyan méreteket és szagokat öltött, hogy este elhatároztam a kecskék bezárását is. Nem lesz egyszerű, de a fertőzésveszély elkerülése végett ezt látom a leghelyesebbnek. Több blokkba szét lesznek passzolva az üres ólakban, kicsistül, mindenestül. Lesz felfordulás és elégedetlenség, de nem szeretnék kockáztatni. Immáron lemarad a gumicsizma a lábamról, amikor kimegyek hozzájuk. ÉS még mindig csak eső és eső a jövő hétre... Majd mesét olvasok nekik, hogy szórakoztassam őket :). Vagy adok nekik pöttyös labdát :) Esetleg pálinkát :D

Paraszttarisznya

Majdnem elfelejtettem bemutatni az új kedvencemet - találmányomat :)
Paraszttarisznya - füstölt mozzarella tarisznyában krémes töltelék füstölt sonkával és zöldhagymával. 
Már a piacokon :)

 smile hangulatjel

Frissítve...

Érdemes körbenézni a Terméktájékoztató fül alatt :).  Sok szép képpel és újdonságokkal frissült az oldal, és még nincs minden feltöltve.  Néhány héten belül pedig helyi nyitvatartást, házhozszállítást és internetes rendelési lehetőséget is fogunk létrehozni, nemcsak a szappanokra, hanem a sajtokra is.
Hogy ne csak a sajtkészítők, hanem a sajtfogyasztók is boldogok legyenek :) !

Telik - múlik..

...az idő, és annyi minden történik, hogy csak úgy kapkodom a fejem, hogy merre is forduljak. Ott hagytam el a dolgot, hogy megvolt a Ward - bál, a borkóstoló.
 Aztán megint csak gidák, mindenhol gidák. Megellett Csucsuka, Vicus (aki tavaly  nagyon szerencsétlenül elvetélt, hogy az állatorvos alig bírta kicibálni belőle a halott kisgidát). Mindketten ikreket szültek, szép, erős csemetéket.

Sajnos azonban a megpróbáltatások nem értek véget. Péntek reggel arra mentünk ki, hogy Petra megellett, Bogyikának pedig szabályos epilepsziás rohamai vannak, vagy legalábbis annak tűntek. Habzó száj, görcsroham, eszméletvesztés - egyik a másik után. Gyorsan telefon Pápai doktornak, nekem persze még fejni kellett volna, és 9-re átérni Válba, tanfolyamra. Gézának pedig piac Törökbálinton 12-től. Szerencsére hamar ideért, Bogyika kapott néhány szurit, aztán Géza mondta, hogy menjek, majd ő figyeli Bogyit. Napközben telefonok - hát, nem sokkal volt jobban. Délután megyek haza, Géza piacon, a lányok voltak otthon, és megint nálunk a doktor úr - ezúttal Őzi ellett, és a két gida egyszerre próbált kijönni. Hát nem ment. Az egyiket vissza kellet tolni, rendezni a sorokat, majd kihúzni őket sorban. Az első sajnos nem élt, mire lámpavilágot látott, de a második igen! Volt öröm! Persze a mamája úgy be volt bódítva - értelemszerűen, mert szegénybe könyékig bele kellett nyúlni - hogy nem nagyon tudott mit kezdeni a kicsivel. Amúgy is picit gyengus volt, és megsérülhetett a kis lába a haddelhadban, mert bár szépen tartotta magát, a mamája noszogató nyalogatása híján nem állt lábra, dacára az én nyalogatás-imitáló masszázsomnak. De addigra már hullafáradtak voltunk, így a gida némi hezitálás után bekerült a szobába cumisüveggel, hogy majd ott lábra állítjuk. Végül hajnali öt körül sikerült is megállni a lábain pár másodpercre egyedül. Mivel én piacra mentem, megetettem a picit a cuclisüvegből és kivittem a mamájához, aki már kiért a bódulatból, és rettentően megörült másodszülött magzata visszaszerzésének. Délben még a lányok megetették a kicsit, estére megtanult állni és szopni. És hát a reggel másik nagy pillanata Bogyi volt, aki magához térve álldogált a fejőállás közepén, amelyet a tatárdúlta földekhez tett hasonlóvá. Minden szék, párna, szerszám és vödör a földön felborítva, leszórva, letaposva...Szerencsére este a takarmányos zsákok száját bekötöztem elővigyázatosságból, így legalább azokban nem tudott kárt tenni. Tényleg csoda volt, hogy felépült - Pápai doktor este még odasúgta, hogy készüljünk föl lélekben az elaltatására. Nem valószínű, hogy túléli a dolgot. És hát úgy is nézett ki. Nem reagált a simogatásra, a szavamra, csak fúrta be a fejét a nem létező lyukba a fal sarkában...De mégis túlélte, hála a doktor úr kitartásának és szakértelmének! Nagyon fájó lett volna elveszíteni őt, nemcsak mert fiatal, hanem mert egy tündéri természetű kecske. Ragaszkodó, hálás, barátságos...Ma este is, amikor kimentem hozzájuk fejni, úgy jött utánam, mint az árnyékom. Csak áll a lábom mellett - ha mozdulok, ő is, ha nem, áll mellettem türelmesen és észrevétlenül. Ilyenkor érzem, milyen felelősség Gazdának lenni. Aggódni, segíteni, vele lenni a bajban - aztán látni a háláját. :)
Sajnos Petra kicsije reggelre elpusztult valamiért - nem is értettem igazán, mert erős gida volt, szopott, állt, rendben volt. Hát ez egy ilyen dolog.
 Uhhh, ez az évkezdet megint kitesz magáért! De már csak két kismama van hátra, Kisfehér és Propi. Aztán már csak az óvodában kell gyönyörködnünk márciusig :)

Ward - bál, borkostoló

Nagyon érdekes, látványos és izgalmas feladatba vágtuk a fejszénket, amikor elvállaltuk a Ward-bálon a bor- és sajtkóstoló programban való aktív közreműködést, úgyis mint sajtkóstoló. Összeilleszteni a borokat a sajttal, pláne látatlanba - azaz ízleletlenbe :) - hát ez tényleg izgalmas volt.
Ami a borokat illeti, a borász fiatalember, Ádám, volt olyan kedves, és készített nekem egy kis leírást a borokról, amit felhasználva készítettem el a sajtlistát. A borok így néztek ki:

Etyeki Kúria Sauvignon Blanc 2014: friss savú, ropogós, citrusos bor, a fajtára jellemző klasszikus zöld fűszeres, vágott füves, csalános jegyekkel

Sauska Tokaj Chardonnay 2013: krémes, vajas fehér bor, hordóban érlelve, illatában és ízében vanília, csemege kukorica, tölgy

Heimann Kékfrankos 2014 Szekszárd: kékfrankos acéltartályban erjesztve, , cseresznye, meggy, gyümölcsös korty

Kiss Gábor 364 Rouge 2014 Villány: cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc házasítása, finom feketebogyós erdei gyümölcsök, fűszerek, kis kesernyével a korty végén - finom tanninok

Oremus Édes Szamorodni 2011 Tokaj: 110 gramm maradékcukor, aszalt gyümölcsök, méz, hárs

Ebben a sorrendben kóstoltunk. A sajtokat végül Ádámmal közösen - az én elgondolásomhoz képest - némi változtatással adtuk. Történt ugyanis, hogy a diós trappistámat még nem találtam kellőképpen érettnek a feladata ellátására. Így azután elcsomagoltam egy kis chilis-majorannás mozzarella tekercset és egy kakukkfüves gomolyát pluszba, hogy majd ott döntök. Pedig dehogyis! Egyszerűen nem lehetett dönteni. Ugyanis a kóstolásnál Ádám beleszeretett az összes sajtba, úgyhogy az ötféle bor mellé végül hatféle sajt került, a következőképpen:

- Sauvignon Blanc - Friss sajt
- Chardonnay - Burrata
- Kékfrankos - Cacciocavallo
- 364 Rouge - Belval és Kakukkfüves gomolya
- Édes Szamorodni - Chilis - majorannás mozzarellatekercs

Hetyei György tanár úr szervezésében, minden bor - bemutatás után jött az aktuális sajt bemutatása általam, majd egy népdal élő zene mellett. Fantasztikus hangulat, finom borok és sajtok, jó társaság - kell ennél több? :)

Ki kopog? :)

Tegnap Bikkmakk futott célba egy kislánnyal. Ő Nyakas lánya. A mai befutó pedig Zizi, két gidával. Csucsukának két napja akkora tőgye van, hogy alig bírja el, de még mindig nem ellett meg! Akik pedig már óvodába járnak, azaz kint vannak a boxból: Tarka a három lányával, Kece a két gidájával, Nagyfehér a kisfiával, és Cofika a kislányával. És habár őt még nem terveztem kiengedni, de a kislánya kilógott többször is a boxból, a mamája meg idegbajt kapott, így végül engedtem az erőszaknak, és kint hagytam őket. smile hangulatjel:)  Holnap fotó :)

Estére azért produkáltak némi zűrzavart, mert Zizi megunta az anyaság 

fáradalmait, és egyszerűen meglépett a boxból. Szerencsére Géza észrevette és visszapaterolta a gyerekei mellé, akik boldogan rávetették magukat a hiányolt mamára. Mindkettő ügyesen szopik. És plusz jó hír, hogy Nyakas kisfia is önellátóvá vált, úgy tűnik, mert már hiába visszük neki a cumisüveget, csak fintorog és nem eszik, viszont szemmel láthatóan tele a pocija - tehát önkiszolgál :)

smile hangulatjel

Iciri-piciri...

Elegem van a gidák eltűnéséből...
Ma este, mikor hazaértem, kimentem a kecskéket etetni, ellenőrizni. Megetettem Nyakas kisfiát, mert bár szépen erősödik, de szopni nem tud egyedül, mert Nyakas tőgye elég vastag és eléggé földig ér. Aztán benéztem Tarkához, mert szeretem nézni őket. És ahogy nézem, nézem, látom ám, hogy kevesen vannak. Nincs meg a kiskedvenc, a kis rövidfülű. Nézem jobban, oldalfalnál, mindenhol, nincs. Megállt bennem az ütő is. Hol a gida?
Bemegyek a boxba, hogy jobban körülnézzek, és hát pont úgy jártam, mint az iciri-piciri kismacska, aki nem találta az iciri-piciri barmocskáját. Rátaláltam a felfordult ivóvödörre, és bánatomban iciri-picirit fellöktem. És felfordult az iciri-piciri vödröcske, és alatta kuksolt az iciri-piciri kiskecske.
Megörültem az iciri-piciri kecskémnek, és vége van az iciri-piciri mesémnek smile hangulatjel.
Ja, és Cofika is megellett, és a gidája kislány, és jól van :)grin hangulatjel

Rendeződések

Nem mindig áll úgy a széna, ahogy szeretnénk fésülni. Ez az idény sem tökéletes, nincs tavaszi napsütés és felhőtlen kék ég. Van viszont elmúlás és gyász. Kistarka kislánya, Bogyi két csemetéje és az időközben megellett Nagyfehér egyik gidája már a mennyei réten ugrándoznak, kergetőznek. :( Anyukájuk és a mi szomorúságunkra is. A nagy Tarka meg régóta nem tudott lábra állni, amolyan ellési bénulás-féle tünetekkel. Kapja a kalciumot. Mire is ma délután megellett. Mire kimentünk este, már ott mászkált körülötte három nagy, erős gidócska. Csak épp szopni nem tudtak, mert Tarka feküdt. Aztán végül megpróbált lábra állni, némi segítséggel sikerült is, de hamar elfáradt, így a kicsiket végül cumisüvegből megetettem. Olyan huzatuk volt, hogy csak úgy horpadt be a homlokuk, ahogy szívták a cumisüveget.:) A három, alig egyórás gida benyomott egy fél liter tejet, és még bírták volna szusszal :)
Ja, és a genetika tréfája, hogy egyikük kis mogyorófülűnek született. De hogy hogyan csinálta Tarka... a papa núbiai, hosszú fülű, hát sehogy sem jön össze a dolog. De ők összehozták.
És itt van pár sztárfotó róluk :)