Sokan gondolnak ránk irigykedve vagy sok-sok romantikával, amiért falun lakunk és gazdálkodunk. Vidéken lakni és gazdálkodni tényleg élmény, de nem úgy, ahogy azt sokan szeretik rózsaszínben látni. Amikor ideköltöztünk, nem volt egy darab ólunk sem, semmi, ahol állatokat tudtunk volna tartani. Magunk készítettük az összeset két kézzel, s mert nem vagyunk milliomosok, hát abból és úgy, amiből tudtuk, ennek megfelelőek a körülmények. Megmutatom a fényképeket, amiket reggel csináltam. :) Ez a kép a kecskék etetője. A hó helyén a szénának kéne lennie, és noha fedett és hátulról zárt is valamelyest az etető, a hófúvás mégis belepte.
Ez a gödölye Emma, aki lassan az idegeinkre megy. Ugyanis bedugja a fejét az etetőbe, és egyszer csak rádöbben, hogy nem jön ki. Mármint a feje, mert a szarva visszatartja. De nem mindig ám, csak amikor a legalkalmatlanabb, pl hóviharban, késő este, szakadó esőben, stb. Van, amikor simán tudja a technikáját a feje kihúzásának, de sokszor egyszerűen lusta. Ilyenkor inkább éhen és szomjan veszne, de akkor sem ismerné be, hogy meg tudja csinálni. Hogy előtte már százszor kihúzta? Áááá, az biztos, hogy nem ő volt...Valaki más, valahol máshol...Egyszóval ma szakadó hó volt, úgyhogy reggel ott találtam beszorulva és ordítva. Természetesen.
Hiába van alaposan levédve, a hó az ólba is befújt... :(
Pedig igencsak igyekeztünk elzárni esőtől, hótól...
A kecskék nem szeretik a havat. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése