Múlt héten került hozzánk. Tiszta fekete, állandóan mozgásban van, mindenre felmászik, minden alá bebújik, és éjjel arra ébredünk, hogy az ágyunkban alszik. Ő Sziamiau - a gyerekeim Hupikék törpikék rajongók, a nagyok is. Amíg meg nem nő, egy darabig bent lesz a házban, mert meg kell ismertetni Csibésszel, Pankával és Bagirával is. No meg a Kerttel. Biztos vagyok benne, hogy Csibész és Panka gyors és felületes ismeretséget kötne vele, úgyhogy nekünk is jelen kell majd lenni az első randiknál. A kutyáink szeretik a macskákat. Az idegeneket kenyérrel (de szükség esetén kenyér nélkül is), viszont elég jó fejek, elhiszik nekünk egy idő után, hogy a hozott állat nem ehető, csak annak tűnik. Akkor Sziamiau is kimehet majd a kertbe végre. Addig valahogy túléljük az uralkodását a házban. :)
Ritával, a mókussal remek haverok. Miután kölcsönösen egymásra hozták párszor a frászt, most egyfajta társasjátékot játszanak. Rita úgy csinál, mintha menekülne, de közben húzza a cica agyát, oda - vissza futkos a padlón az orra előtt. Sziamiau pedig megpróbálja elkapni, olyan hihetetlen pózokba csavarva magát, hogy nem is hinné az ember, hogy egyben maradt. :)
Egyszer a fehér egerekhez is beszabadult már, de idejében észrevettük. Azóta csukva van az a szoba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése