Nagyon meleg volt ma. Nemcsak nekünk, az állatoknak is. Ilyenkor fokozottan oda kell figyelnünk a komfortérzetükre. Aggódva szoktam gondolkodni azon, hogy mivel tudnék segíteni nekik, hogy könnyebben viseljék a meleget...Ma eltaláltam a malacaim szíve vágyát! :) Igaz, hogy a róluk készült fotókat egy laza mozdulattal végleg töröltem a gépemről, de holnap csinálok újakat, mert ezt látni kell.
Bent feküdtek az ólban, amikor kimentem vizet adni nekik. Egyikük azonban megborította a tálkáját. Akkor láttam, hogy szép kis árkot ásott oda magának. És hát a víz ebbe az árokba csordogált bele. És ott meg is állapodott. Malacom ezt látva egy boldog sikkantással elterült a zsebkendőnyi pocsolyában, és kéjesen nyújtózva próbált minél nagyobb felületet víz alá nyomni a testéből - beleértve az orrát is. Hogy megtanulta -e a bőrlégzést, nem tudom, de én akaratlanul is visszatartottam a levegőt, amikor láttam, hogy merül el a sárban, és ő tovább bírta, mint én. Még bugyborékolt is hozzá. :) Eközben a másik malac irigykedve kerülgette élelmesebb kollégáját. Nosza, gyorsan kancsóra kaptam, és hordtam nekik még vizet, de nemcsak abba az árokba, hanem egy másik gödörbe is. Hát erre aztán lett akkora pancsolás, hogy gyorsan riasztottam a családom mozgásra hajlandó tagjait, hogy megnézzék ezt a nem mindennapi látnivalót. Azt a kéjes nyújtózást, a boldog lubickolást, a bugyborékoló búvárkodást - hát, le is égett kicsit a vállam, amíg kint álltam, annyira magával ragadó látvány volt. Mint a pancsoló gyerekek! Holnap újrázunk, fényképekkel! Nem is kell moziba menni, vetít a Teremtés 3D-s filmet, nagyképernyőn, életnagyságban :)
Nos, megismételtük a strandolást, ismét elsöprő sikerrel! És képek is vannak!!! :)
Íme:
"Egy kicsit még üldögélek a medence szélén, amíg megszokom a vizet..."
"Egy-kettő-három, most lemerülök, uííííí " :)
"Szavamra, ez aztán a strand"
"Szerinted én is ideférek?"
"Hát persze, sok jó malac kis helyen is elfér."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése