Mint minden év végén, amióta a blogot elkezdtem, át szoktam gondolni az elmúlt évet a meglepetések és tervek tükrében. Nos, vidáman mondhatom a kis sárga minyonokkal: "A dolgok sosem a tervek szerint haladtak."
De hiszen ez nem meglepő. Végül is azt hiszem, tudatában kell lennie minden gazdának, hogy bár otthon vagyunk a Teremtésben, Gazdái és nem urai vagyunk. Legalábbis annak kellene lennünk. A Gazda gazdálkodik, az úr uralkodik. Nos, én az előbbihez szeretnék minél közelebb kerülni - ami nem jelenti az előretervezés hiányát, mindössze arra gondolok, hogy nem próbálom minimalizálni a váratlan helyzeteket, és bebiztosítani magam ellenük. Inkább hagyom megtörténni a dolgokat. És ez érdekes helyzeteket eredményez.
Ott volt például a tavaly JANUÁR, Kedvencem, bár a legeslegfárasztóbb időszak egész évben, az ellések ideje. Ezt aztán tényleg nem lehet irányítani, csak végigélni lehet a meglepetések sorozatát. A 2016-os év ráadásul bővelkedett izgalmakban az ellések terén, hogy ki kinek is a csemetéje, ugyanis több esetben fordult elő, hogy a ki nem herélt kisbakok rászabadultak az anyákra, és érdekes konstellációkat hoztak létre mind színekben, mind fajtákban.
Ez a hónap új sajtot is hozott magával, a régóta tervezett Égetett sajtot(Fromage fume de bardos), amit azóta is nagy örömmel fogad a piacok közönsége.
FEBRUÁRBAN folytatódtak a meglepetések az ellések terén, születtek sorban a változatosnál érdekesebb gidák, és közben egy újabb sajt debütált, a Paraszttarisznyánk, ami saját ötlet, így nem kapott olyan fellengzős nevet, mint égetett kollégája, de merem állítani, hogy legalább akkora a sikere változatlanul.
És bár a jelenlegi hidegekben el sem tudjuk képzelni, de a tavalyi február meleg és vizes volt. Nagyon vizes. Olyan vizes, hogy csak na. Már azon aggódtam, hogy a kecskéim összeszednek valami betegséget a dagonyában, így be kellett csukni és megkötni őket száraz helyen a szabad istállókban, miközben sorban mentek le az ellések. Hát az nem volt egy jóemlékű időszak.
Az eső nem ártott viszont a Ward-bálnak, ahol a szervezők az eddigi borkostoló mellé sajtkóstolóval is újítottak, így szerepeltek a gyúróikecske finom sajtjai a terítéken, a finom borok mellé.
És ez a hónap volt az ötletgazdája a házhozszállításnak is, ami végül - egyelőre - hamvábahullt próbálkozásnak bizonyult, kellő marketing híján. De ami késik, nem múlik. :)
A MÁRCIUS eleje még a vízben - sárban tocsogott, de mint mindennek, az esőnek is vége szakadt, és a felszáradt földön beindult az élet. Nem kevésbé a bemutató gazdaságban, ahova érdeklődő csoportok kezdtek látogatni.A tavalyi évet két meglepetéscsoport kezdte Nagykőrösről, sok-sok kedves emberrel a busz fedélzetén, vezetőjük egy kedves fiatalember volt, Polyák Péter, a Pálfája Oktatóközpontból.
Ennek a hónapnak a sajtja a Belval volt, büdös sajt - nagyon népszerű lett pillanatok alatt.
A március még a média hónapja is volt, valahogy úgy alakult, hogy tévé, rádió, mindenki velünk szeretett volna műsort készíteni. Hát, nem álltunk ellent a kérésüknek. :)
Az ÁPRILIS a kecsketej kezdetét jelentette. Immáron elindulhatott a kecskesajt is, így ez lett az április sajtja. Ami azt jelenti, hogy nonstop fejtünk újra. Reggel, este. Éljen! A kecskék nem mindig voltak kooperatívak, hát sokszor tejben-vajban fürödtünk eleinte. És később is. Nem tudtam mindig nevetni.
Az április volt a hónapja a két új kismalacnak, az első eresztés pulykának, valamint a rendezvényeknek is, ahol a sajtok jelen voltak. Voltunk Kiskőrösön, és szponzorként ott voltunk a székesfehérvári Székely-bálon is.
A MÁJUS megint a meglepetés-történések hónapja volt. Először is a gyerekem osztálytársaitól megtudtuk, hogy a barátaink, ismerőseink milyen toleránsak, hiszen soha, senki nem említette nekünk, hogy gazdálkodószagunk van :). Miért is? Ja, mert nincs. Hogy ők miért gondolták azt, hogy a gazdák büdösek, ez már rejtély marad, kár is bogozgatni.
Ebben a hónapban születtek - és sajnos el is pusztultak - az első kispulykáink, valamint az apukájuk. Két anya maradt, akik újra tojtak. Az egyiknél kikeltek a tojások, a másiknál nem. Ki érti ezt?
Aztán kipipálhattam az idei túró - sztorimat, legalább levolt a gond róla. Épp a szülinapomon. Szép ajándék volt, mondhatom.Magamtól - magamnak. :)
Ja igen, és egy nem túl kedves hölgy tollából megtudhattuk egy cikkből, hogy aki itt az országban lelkesen gazdálkodik, az mind újgazdag, műparaszt, városból faluszélre költözött, olasz szandált hord (sürgősen be kell szereznem egyet :D ) és nem tud a Gyöngyinél aludni. :) Szegény! Ellenben még ideje sincs. De mire is? Ja igen, kúl eventekre járni... Hát én inkább megnézek egy naplementét.:)
JÚNIUSBAN szappanoztunk, és megnyitottuk a Sajtteraszt. Jó meleg volt, nem úgy, mint most. Jó nagyra hagyom ezt a képet, hátha átjön egy kis meleg, egy kis nyári, zöld ragyogás róla ebbe a nagyon szép, deres, de igen-igen hideg télbe. Pláne szegény állataimnak kellene! Minden reggel, amikor kimegyek, arra gondolok, hogy vajon nem egy állatkert-panoptikum fogad-e majd, megfagyott kecskeszobrokkal, tehénszoborral, tyúk-, és pulykaszobrokkal...de eddig megúsztam. Vagyis ők úszták meg. Egyébként júniusban kikelt a második eresztés pulyka is, akik közül egy megmaradt, egy fiú, úgyhogy mégis lett apukapulykánk :)
JÚLIUSBAN még mindig meleg volt. Nagyon meleg, főleg a sajtkonyhában. Uhhh, de jó lenne most egy picike belőle! Ebben a hónapban új kis segítségem támadt a parenyicakészítésben, Lénácska, aki ma már nagy, óvodás kisleány. :) Mert mint mondtam akkor is, a sajtkészítést nem lehet elég korán kezdeni. :)
Az AUGUSZTUS aztán tipikus példája volt annak, hogy a dolgaink sosem a tervek szerint haladnak. Ugyebár bekrepált mindkét régi autónk, kellett venni másikat. Hát, az első vásárlása mindenesetre paródiába illő volt. Már csak ezért is megérte végigvárni a sok "nem működik"-et, mert annyit kacaghattunk rajta. Mi is, mások is. Reméljük, utólag az eladó is tudott kacagni magán. Én mindenesetre azt tanultam Gyökössy Bandi bácsitól, hogy "Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak" És ezt meg is szívlelem, sőt. Meg is osztom a mulatságom tárgyát - így készül a blogbejegyzés :D . Persze nem mindig rögtön nevet az ember, de hát az nem is szerepel feltételként :) Mint ahogy akkor sem tudtam kacagni, amikor Tárnokon ültem a Bürokrácia Fellegvárában, azaz az Okmányirodában, az autó átiratására várva.
SZEPTEMBERBEN egy akciófilmre gyakoroltunk a kecskékkel és Sacikával. Ja, nem. Csak szimplán kiszöktek a karámjukból!!!!! Akkor aztán bemutattuk Csibész kutyámmal a Naaaaaaaagy Csapamunkát, azaz behajtottuk a kecskéket és Sacit is a helyükre, csontegyedül, segítség nélkül. Csibész egy darab kolbászt kapott, én pedig egy vállveregetést magamtól. :)
Ééééés, még a nyúlólat is kipucoltam!
Az OKTÓBER kicsit eseménytelen volt, vagy túl eseménydús inkább, mert alighanem időhiányban szenvedtem, ami a bejegyzések hiányát eredményezte. Ámde jött a NOVEMBER, és vele a felpezsdülés. Elkészült a várva várt önetető a kecskék és Saci szórakoztatására, és másodsorban etetésére. Beépült a pulykacsapatba egy vendégjátékos, aki magába bolondította a fiúpulykámat. Teljesen. Rájöttem, hogy gáz halmazállapotú vagyok, mert kitöltöm a rendelkezésemre álló teret.Vagyis inkább betöltöm. Mindenfélével, ami csak kell a sajtozáshoz. Aztán kishableányosat játszottam, elment a hangom, és ágynak estem, ahol is a családom és egy macska is vigyázta a gyógyulásomat. Szerencsésnek vallom magam!
A DECEMBER az ünnepek és a pihenés hónapja volt. És a hidegé. Az állatok sem csípték, csak a dér. De az nagyon.
Az ünnepi piacokon ilyenkor megjelennek a szép és igazi kézműves dolgok, a népi hagyományok, a forró tea (és de jó lett volna - egy kis forralt bor) mert kegyetlenül hideg volt. Aztán még néhány anekdota a Gyúróikecske kisvilágából (kialmoztam a kályhát :D ) és máris a karácsonyfa alatt találtuk magunkat, majd fordult egyet a szél, és az utolsó éjszakán éjfélt harangoztak...
Vidám, békés és érdekes évet zártunk!
Vidám, békés és izgalmas évet kívánunk minden Kedves Olvasónknak, Vásárlónknak és nem utolsósorban Önmagunknak is! :)
:)
😉 )
🤗
Szóval nőnek a pocakok, vacognak a kecskemamák a farkasordítóban. Olyannyira, hogy képesek bent éjszakázni az ólban, ami figyelemreméltó teljesítmény, tekintve, hogy csak esőben mennek be, mert azt hiszik, cukorból vannak. Még a hóesés sem tudja bekergetni őket az ólba! Úgy tűnik, ez a hideg túlment a tűréshatáron. 
A tyúkok és a pulykák keresik a nemhavas, nemjeges foltokat az udvaron kapirgálás céljából. Ahol találnak valami talpalattnyi helyet, oda gyülekeznek és lelkesen kaparnak valami ottfelejtett, kővé fagyott gyom után. 
A malacka boldog, mert meleg és száraz helye van, kevésbé van kitéve a viszontagságos időnek, mint a nagyobb szabadságot élvező kollégák. Ráadásul nagyon szereti a szerdákat, ilyenkor jönnek ugyanis Martonvásárról, a fejlesztő iskolából a fiatalok munkahelyi gyakorlatra, az állatok körüli munkát tanulgatni. Ilyenkor malackát átengedjük a futkosóba, amit ő nagyon élvez. Ki is használja, amíg a gyerekek kialmoznak-bealmoznak őkelménél. Aztán vissza a helyére - éljen a friss, tiszta ágynemű! :) 
Ott volt például a tavaly JANUÁR, Kedvencem, bár a legeslegfárasztóbb időszak egész évben, az ellések ideje. Ezt aztán tényleg nem lehet irányítani, csak végigélni lehet a meglepetések sorozatát. A 2016-os év ráadásul bővelkedett izgalmakban az ellések terén, hogy ki kinek is a csemetéje, ugyanis több esetben fordult elő, hogy a ki nem herélt kisbakok rászabadultak az anyákra, és érdekes konstellációkat hoztak létre mind színekben, mind fajtákban.
FEBRUÁRBAN folytatódtak a meglepetések az ellések terén, születtek sorban a változatosnál érdekesebb gidák, és közben egy újabb sajt debütált, a Paraszttarisznyánk, ami saját ötlet, így nem kapott olyan fellengzős nevet, mint égetett kollégája, de merem állítani, hogy legalább akkora a sikere változatlanul.
És bár a jelenlegi hidegekben el sem tudjuk képzelni, de a tavalyi február meleg és vizes volt. Nagyon vizes. Olyan vizes, hogy csak na. Már azon aggódtam, hogy a kecskéim összeszednek valami betegséget a dagonyában, így be kellett csukni és megkötni őket száraz helyen a szabad istállókban, miközben sorban mentek le az ellések. Hát az nem volt egy jóemlékű időszak.
A MÁRCIUS eleje még a vízben - sárban tocsogott, de mint mindennek, az esőnek is vége szakadt, és a felszáradt földön beindult az élet. Nem kevésbé a bemutató gazdaságban, ahova érdeklődő csoportok kezdtek látogatni.A tavalyi évet két meglepetéscsoport kezdte Nagykőrösről, sok-sok kedves emberrel a busz fedélzetén, vezetőjük egy kedves fiatalember volt, Polyák Péter, a Pálfája Oktatóközpontból.
Ennek a hónapnak a sajtja a Belval volt, büdös sajt - nagyon népszerű lett pillanatok alatt.
Az április volt a hónapja a két új kismalacnak, az első eresztés pulykának, valamint a rendezvényeknek is, ahol a sajtok jelen voltak. Voltunk Kiskőrösön, és szponzorként ott voltunk a székesfehérvári Székely-bálon is.
JÚNIUSBAN szappanoztunk, és megnyitottuk a Sajtteraszt. Jó meleg volt, nem úgy, mint most. Jó nagyra hagyom ezt a képet, hátha átjön egy kis meleg, egy kis nyári, zöld ragyogás róla ebbe a nagyon szép, deres, de igen-igen hideg télbe. Pláne szegény állataimnak kellene! Minden reggel, amikor kimegyek, arra gondolok, hogy vajon nem egy állatkert-panoptikum fogad-e majd, megfagyott kecskeszobrokkal, tehénszoborral, tyúk-, és pulykaszobrokkal...de eddig megúsztam. Vagyis ők úszták meg. Egyébként júniusban kikelt a második eresztés pulyka is, akik közül egy megmaradt, egy fiú, úgyhogy mégis lett apukapulykánk :)
JÚLIUSBAN még mindig meleg volt. Nagyon meleg, főleg a sajtkonyhában. Uhhh, de jó lenne most egy picike belőle! Ebben a hónapban új kis segítségem támadt a parenyicakészítésben, Lénácska, aki ma már nagy, óvodás kisleány. :) Mert mint mondtam akkor is, a sajtkészítést nem lehet elég korán kezdeni. :)
