Ward - bál, borkostoló

Nagyon érdekes, látványos és izgalmas feladatba vágtuk a fejszénket, amikor elvállaltuk a Ward-bálon a bor- és sajtkóstoló programban való aktív közreműködést, úgyis mint sajtkóstoló. Összeilleszteni a borokat a sajttal, pláne látatlanba - azaz ízleletlenbe :) - hát ez tényleg izgalmas volt.
Ami a borokat illeti, a borász fiatalember, Ádám, volt olyan kedves, és készített nekem egy kis leírást a borokról, amit felhasználva készítettem el a sajtlistát. A borok így néztek ki:

Etyeki Kúria Sauvignon Blanc 2014: friss savú, ropogós, citrusos bor, a fajtára jellemző klasszikus zöld fűszeres, vágott füves, csalános jegyekkel

Sauska Tokaj Chardonnay 2013: krémes, vajas fehér bor, hordóban érlelve, illatában és ízében vanília, csemege kukorica, tölgy

Heimann Kékfrankos 2014 Szekszárd: kékfrankos acéltartályban erjesztve, , cseresznye, meggy, gyümölcsös korty

Kiss Gábor 364 Rouge 2014 Villány: cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc házasítása, finom feketebogyós erdei gyümölcsök, fűszerek, kis kesernyével a korty végén - finom tanninok

Oremus Édes Szamorodni 2011 Tokaj: 110 gramm maradékcukor, aszalt gyümölcsök, méz, hárs

Ebben a sorrendben kóstoltunk. A sajtokat végül Ádámmal közösen - az én elgondolásomhoz képest - némi változtatással adtuk. Történt ugyanis, hogy a diós trappistámat még nem találtam kellőképpen érettnek a feladata ellátására. Így azután elcsomagoltam egy kis chilis-majorannás mozzarella tekercset és egy kakukkfüves gomolyát pluszba, hogy majd ott döntök. Pedig dehogyis! Egyszerűen nem lehetett dönteni. Ugyanis a kóstolásnál Ádám beleszeretett az összes sajtba, úgyhogy az ötféle bor mellé végül hatféle sajt került, a következőképpen:

- Sauvignon Blanc - Friss sajt
- Chardonnay - Burrata
- Kékfrankos - Cacciocavallo
- 364 Rouge - Belval és Kakukkfüves gomolya
- Édes Szamorodni - Chilis - majorannás mozzarellatekercs

Hetyei György tanár úr szervezésében, minden bor - bemutatás után jött az aktuális sajt bemutatása általam, majd egy népdal élő zene mellett. Fantasztikus hangulat, finom borok és sajtok, jó társaság - kell ennél több? :)

Ki kopog? :)

Tegnap Bikkmakk futott célba egy kislánnyal. Ő Nyakas lánya. A mai befutó pedig Zizi, két gidával. Csucsukának két napja akkora tőgye van, hogy alig bírja el, de még mindig nem ellett meg! Akik pedig már óvodába járnak, azaz kint vannak a boxból: Tarka a három lányával, Kece a két gidájával, Nagyfehér a kisfiával, és Cofika a kislányával. És habár őt még nem terveztem kiengedni, de a kislánya kilógott többször is a boxból, a mamája meg idegbajt kapott, így végül engedtem az erőszaknak, és kint hagytam őket. smile hangulatjel:)  Holnap fotó :)

Estére azért produkáltak némi zűrzavart, mert Zizi megunta az anyaság 

fáradalmait, és egyszerűen meglépett a boxból. Szerencsére Géza észrevette és visszapaterolta a gyerekei mellé, akik boldogan rávetették magukat a hiányolt mamára. Mindkettő ügyesen szopik. És plusz jó hír, hogy Nyakas kisfia is önellátóvá vált, úgy tűnik, mert már hiába visszük neki a cumisüveget, csak fintorog és nem eszik, viszont szemmel láthatóan tele a pocija - tehát önkiszolgál :)

smile hangulatjel

Iciri-piciri...

Elegem van a gidák eltűnéséből...
Ma este, mikor hazaértem, kimentem a kecskéket etetni, ellenőrizni. Megetettem Nyakas kisfiát, mert bár szépen erősödik, de szopni nem tud egyedül, mert Nyakas tőgye elég vastag és eléggé földig ér. Aztán benéztem Tarkához, mert szeretem nézni őket. És ahogy nézem, nézem, látom ám, hogy kevesen vannak. Nincs meg a kiskedvenc, a kis rövidfülű. Nézem jobban, oldalfalnál, mindenhol, nincs. Megállt bennem az ütő is. Hol a gida?
Bemegyek a boxba, hogy jobban körülnézzek, és hát pont úgy jártam, mint az iciri-piciri kismacska, aki nem találta az iciri-piciri barmocskáját. Rátaláltam a felfordult ivóvödörre, és bánatomban iciri-picirit fellöktem. És felfordult az iciri-piciri vödröcske, és alatta kuksolt az iciri-piciri kiskecske.
Megörültem az iciri-piciri kecskémnek, és vége van az iciri-piciri mesémnek smile hangulatjel.
Ja, és Cofika is megellett, és a gidája kislány, és jól van :)grin hangulatjel

Rendeződések

Nem mindig áll úgy a széna, ahogy szeretnénk fésülni. Ez az idény sem tökéletes, nincs tavaszi napsütés és felhőtlen kék ég. Van viszont elmúlás és gyász. Kistarka kislánya, Bogyi két csemetéje és az időközben megellett Nagyfehér egyik gidája már a mennyei réten ugrándoznak, kergetőznek. :( Anyukájuk és a mi szomorúságunkra is. A nagy Tarka meg régóta nem tudott lábra állni, amolyan ellési bénulás-féle tünetekkel. Kapja a kalciumot. Mire is ma délután megellett. Mire kimentünk este, már ott mászkált körülötte három nagy, erős gidócska. Csak épp szopni nem tudtak, mert Tarka feküdt. Aztán végül megpróbált lábra állni, némi segítséggel sikerült is, de hamar elfáradt, így a kicsiket végül cumisüvegből megetettem. Olyan huzatuk volt, hogy csak úgy horpadt be a homlokuk, ahogy szívták a cumisüveget.:) A három, alig egyórás gida benyomott egy fél liter tejet, és még bírták volna szusszal :)
Ja, és a genetika tréfája, hogy egyikük kis mogyorófülűnek született. De hogy hogyan csinálta Tarka... a papa núbiai, hosszú fülű, hát sehogy sem jön össze a dolog. De ők összehozták.
És itt van pár sztárfotó róluk :)

Melegfront

Hát igen, a melegfront meghozta az eredényét, kicsit jobban is, mint kéne. :) Az egész istálló boxokból áll jóformán. Négy anyuka alatt kiabálnak a kicsik. Sajnos volt némi elhullás is, de az élők erősek, egészségesek. Remélem, most lesz egy kis szünet, mert már megint a csilláron is kiskecskék ugrálnak :)

Új sajt a nap alatt...Fromage fumé de Bardos

És még mindig az új sajtok...kecskebébi nincs a láthatáron smile hangulatjel. Van viszont új sajt, kettő is. Az egyik meglepi, egy-két nap és megmutatom. smile hangulatjel A másik régóta várt a sorára, épp egy évet. A becsületes neve Fromage fume de Bardos, én csak égetett sajtnak nevezem. És tényleg az. Nem füstölni, égetni kellett. Az illata és a kinézete is ínycsiklandó. Hamarosan kóstoló :)

 smile hangulatjel

Sajtok hete

A múlt hét a sajtok hete volt. A nagy várakozásokat az ellések előtt azzal szoktam áthidalni, hogy új sajtokat keresek és készítek el, többnyire sikerrel. Ami nem sikerül, abból meg tanulom, hogy hogyan viselkedik a sajt. A szünet és pihenés után így újult erővel álltam neki sajtozni. Ennek eredményei két Two Peppas feketeborssal és chilivel, egy trappista és egy pörkölt diós trappista viaszban. Ez utóbbi egy borkostolóra megy a Ward Mária iskola jótékonysági báljára. Némi camembert is készült, és egy kicsit elszúrt Bruyerin. Először egy kicsit kisebb rácsra tettem, mint kellett volna, és megtört a sajt mindkét oldalán. De mentségemre szóljon, hogy most először készül. Azért érdegél szépen, csak törötten smile hangulatjel Ja, és ez az a sajt, amit a 18. Google-fordítós névmeghallgatás után sem tudtam kimondani. Pedig tanultam egy kicsit franciául hajdan... :)Egy másik kíváncsiságom a Brick nevű sajt, ami négyszögletes és pont úgy néz ki bestokizva, mintha tégla lenne. smile hangulatjel Már érik. És egy Belval, ami szintén a borkostolóra megy majd. És ma sincs még vége a napnak :)

smile hangulatjel

Még...

...mindig semmi. De már csak pocakok sétálnak a ketben, a kecskék már nem látszanak ki. :)

Január a kiskecskék hónapja :)

Megnéztem azt a blogbejegyzést, amikor szegény Őzi megkapta az álkapocsigazító ökleléseket, mert párzani merészelt.
És bizony igencsak augusztus eleje volt. Szóval ma, amikor hazaértünk Kőszegről, ahol sok év után végre három napot pihentünk, első utam kifelé vezetett a kecskékhez, megnézni, nincs-e ellésünk. És mostantól minden reggel így lesz, amíg nem végzünk. :)
Vica érdekes jelenséget produkált, a pérája hatalmas, a tőgye duzzadt kissé, de teje nincs és fájásai sincsenek. Viszont ő az, akiből tavaly az állatorvosnak kellett kicibálni a kisgidát, mert koraellés volt, elpusztult a kicsi. Ezért kissé aggódom miatta. Elzártam egy boxba, de egyelőre nincs semmi jele sem, hogy elleni akarna. Fura, ilyet még nem pipáltam. Már többször is figyeltem, még este kimegyek egyszer, aztán reggelre meglátjuk. Az orra nedves és van étvágya. Kiderül.
A többiek is akkora pocakkal sétálnak az udvaron, hogy ki sem látszanak mögüle. És mindnek lent van a hasa és keményebb a tőgye...ha nekem egyszerre kezd el húsz kecske elleni, nem tudom, mit csinálok! Még a nappalinkban is szülőszobát kell berendeznünk :)
Amint elkezdődik, referálok :)

Jövőre Veled ugyanitt :)

Minden év vége egy különleges pont az ember életében. Emlékezünk, értékelünk, fogadkozunk. Mivel idén úgy alakultak az ünnepek, hogy némi szünet és pihenés is belefért, volt egy kis idő átgondolni az eseményeket az elmúlt évből. A blogbejegyések segítenek ugyan, de elég sok olyasmi is volt, ami végül is nem került tollvégre. Most azonban megpróbálom összefoglalni.

Idén JANUÁRBAN volt először, hogy erre a hónapra programoztuk az elléseket, tekintve, hogy volt végre szép, meleg ólunk a kecskéknek.

Sajnos azonban nem teljesen alakultak szerencsésen az események, egy váratlan fertőzés miatt elég sok  vetélésünk volt, így jópár anya kiesett a tejelésből, annak ellenére, hogy megpróbáltuk kézzel fejve beindítani a tejelést - több esetben sikertelenül. Szegény Vica járt legrosszabbul, belőle az állatorvosnak kellett kicibálnia a halott kisgidát, ami nem volt fájdalommentes. De végül jópár gida megérkezett már januárban épségben, egészségben.

FEBRUÁRBAN is volt még gidapotyogás, élve és halva is, majdnem teljes lett a létszám. Ebben a hónapban érkezett hozzánk Elizabeth Amerikából, Portlandból, hogy megnézze a magyar sajtkészítők munkáját. Nem biztos, hogy én voltam erre a legmegfelelőbb alany, de mindenesetre itt kötött ki, és töltött el hat hetet. Főztünk neki csirkepörköltet, töltött káposztát, gulyáslevest. Az élet nem mindig úgy zajlk, ahogyan előre tervezzük, sőt, legtöbbször nem úgy zajlik, de az ember mindig optimista, és előre tervez. Elizabeth ittléte sem teljesen a tervek szerint haladt, így aztán az utolsó két hét a kórház jegyében telt el, de végül gyógyultan utazott tovább Szerbiába.

Még valami elindult ebben a hónapban, éspedig a megírt pályázat megvalósítása. Ez nagyon nagy öröm volt számunkra, mert az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy elindulhat-e a kivitelezés. 

MÁRCIUS a sajtok hónapja volt, végre újra volt kecsketej. A próbálkozások, a sikerek és a kudarcok hónapja.

Újfajta sajtok születtek és mérettettek meg az ízlelés mérlegén. Többet megtartottunk, néhányat azonban menesztettünk, mint nem a mi izlésvilágunkhoz tartozót. Voltam beteg és voltam tanácstalan. A keresések és találatok hóapja volt ez. Egy izgalmas, interaktív kaland, ahol az élet írja a következő sarok utáni eseményeket. De ahol csak egy életünk van, és azt ki kell használni. Szeretek kísérletezni, mert sok-sok kudarc is ér. A kudarcokból pedig többet tanulok, mint a sikerekből. És ha az ember elég kíváncsi és elég türelmes, beérik a sok-sok kudarc. És egyre több eredményt tud felmutatni. És örvendezni neki. Mert csak a sikeres emberek tudják, hogy a sikerhez hány sikertelenségen át vezetett az út! Emlékszem, megpróbáltuk lefordítani ezt Elizabethnek is - hát, nem tudom, mit értett meg belőle...:)

ÁPRILIS közepén, a legnagyobb építkezési káoszban eljött hozzánk az M1 riportere, és benne voltunk a "Kosár" című fogyasztóvédelmi magazinban, mint jó példa a kistermelői értékekre és termékekre. Ennek a hónapnak a szüleménye a Gyúrói Bűvöskocka kecskesajtja, habár később elsarkatlanodott a kockánk, és tallérrá változott. Az íze azonban verhetetlen maradt. :)

A MÁJUS sok szempontból termékeny volt. Világra jöttek a kispulyák Balambér óljának a sarkában,

megérkezett Döncike, a kismalac, aki karácsony előtt  - követve elődei hagyományát - átlényegült. Pörköltté, töltött káposztává, pizzává...soroljam? :)Befejeződtek a pályázat megvalósítási munkái, végre csend lett az udvarban. Már nem a bobcat hangjára ébredtünk. Kizöldült a kert, elültettem a paradicsomokat, és minden nekilátott ezerrel élni.

JÚNIUSBAN új meglepetés-kecskék születtek, a két legifjabb gidalányka ellett meg, Propi és Kistarka. Meglátogatott minket az első ovis csoport állatnézőbe, sajtkóstolóba. Bár az időjárás nem volt a legszebb - hűvös volt és jókora szél fújt - azért a gyerekek kedve nem ment el az állatoktól, örömmel tépték nekik a gazt és füvet, az állataim meg lekesen nyelték. Ahogyan szüleik is lelkesen kóstolták a sok finom sajtot :). Ez volt az a hónap amikor végleg bebizonyítottam a faluban, hogy nincs ki mind a négy kerekem. Történt ugyanis, hogy a pulykakakas móresre akarta tanítani a sima kakast, aki futóra vette a figurát körbe - körbe Rómeó udvarában. Mögöttük én egy bottal, hogy kihajtsam őket. Rómeó kíváncsiságtól hajtva beállt a sorba, majd utána Saci is, nem akarván lemaradni az eksönről. Így rongyoltunk körbe-körbe Rómeó udvarán egy darabig, míg végül egy véletlen segítség folytán megszakadt a kör, és sikerült a rendrakás az állatok között. 

És ez volt az a hónap is, amit akkor nem írtam le végül, de azért két szóban most megosztom, mert azóta is elég sokszor találkozunk hasonló helyzettel: a budaörsi piacról jöttem el, mert több volt az áltermelő már, mint a valódi, és mert a piacfelügyelő megfenyegetett, hogy ha vizsgálatot merek kérni a jegyzőtől, akkor kitesz a piacról. A vizsgálatot természetesen elindítottam, mert nem szeretem, ha fenyegetnek, de a mai napig nem kaptam semmi értesítést a lefolyásáról, ám közben úgy döntöttem, hogy mivel a piacfelgyelő elmondott mindennek a többi árus között, eljöttem a piacról. Lehettem volna kicsit kitartóbb, tudom, végig kellett volna csinálnom. És ha nem lett volna olyan nagyon-nagyon sok a munkám, végig is csinálom. De volt, és végül  nem volt elég energiám és kitartásom az ügyhöz. Eljöttem. Sajnos a jelenség nem egyedi, és minden piacon jelen van. Minden termelői piacon ott vannak az áltermelő kereskedők a bővebb választékú és szebb kiállású portékáikkal. Persze, mert ők nem dolgoznak az állatokkal, a portéka előállításával - állat csak papíron van a nevükön, a termékeket meg nagyobb üzemektől veszik, (sőt olyat is ismerek, aki a METRO-ból veszi) A hatóságok egyelőre tehetetlenkednek, de nem is igazán érdekli őket a problémánk, eddig bármilyen fórumon próbálkoztunk.

JÚLIUSBAN volt az az ominózus vihar, ami fél Gyúrót romba döntötte. Szerencsére nekünk mindössze 2 nm istállótetó repült világgá a vihar szárnyán, meg a kerti pavilon és a diófa sínylette meg eléggé a dolgot. Más kár nem történt. Akkor. Mert kicsit később nagy szomorúság ért minket - Rómeót, aki pár éve volt hűséges táltos paripánk, el kellett altatnunk egy izületi betegségből kifolyólag. Igaz, nem volt már fiatal, de a nemléte fájdalmas ürességet hagyott bennünk.

Az AUGUSZTUS ezért lótalanul kezdődött egy családi nappal, ám végül is ló véget ért, mert a szomszédból kölcsönkapott lovakkal meg tudtuk valósítani a tervezett lóprogramot is. Nagyon jól éreztük magunkat, azt kell mondjam. :)

Az augusztus egy esküvőt és egy búcsúzást is hozott magával. Tamás fiam, miután lediplomázott, nagy örömünkre 22-én elvette feleségül Zitát, akinek több éve udvarolt már. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. :)

És augusztus utolsó napján pedig meghalt apukám, többéves betegeskedés után. 

SZEPTEMBERBEN megpróbáltuk kicsit felturbózni a rendszert, komoly munka folyt a színfalak mögött, de a felszín csendes maradt. Tervek és tervek és tervek. Érvek és ellenérvek, bizonytalanság és kockázatfelmérés, számok és újra csak érvek és ellenérvek. 

OKTÓBERBEN aztán elmentünk kettesben Gézával három napra, és amikor visszajöttünk, beindítottuk a rendszert. Egy olyan mérteű átrendezés és kivitelezés indult meg, amiről már az elején látszott, hogy sokkal nagyobb, mint azt pusztán a számokból gondolni lehetett. Sokkal -sokkal nagyobb. De nem volt más választásunk. Kellett. 

Ez az a hónap, amikor életemben első alkalommal felvettem valakit hivatalosan félállású segítségként, bejelentve. Ez mindenképpen mérföldkő az életünkben, olyan mérföldkő, amit nem lehet kihagyni a felsorolásból.

NOVEMBER Sacika és a szappanok hónapja volt. Saci első pároztatása - ámbár sikertelen volt, de mégis nagy dolognak láttuk. És a szappanok. És az átszervezési program. Vízszerelés, csempe, szappanok, betonozás, szappanok, csövek, csapok és szappanok, szekrények, polcok, fúrás és szappanok...

És jött a DECEMBER,

 a sajtok, piacok és adventi vásárok hónapja, a nemalvás és a szappancsomagolás hónapja, a megcsináltadmár és a nemleszekkész hónapja. Rohanás, rohanás, rohanás. Egy utolsó nagy lélegzetvétel és fejest a zűrzavarba. És aztán csend. Az ünnep, a család, az ünnepi asztal és a meleg szobában pattogó tűz csendje. A társasjátékok és a nagy beszélgetések csendje, az olvasás és a filmnézés csendje. Nyugalom. Béke. Meleg. Öröm. Félálom. Csönd.
És az év első napjával a hó. Fehér, csendes, és mindent betakar. Tiszta lap. Egy új év tiszta lapja. Lassan újra kezdődik minden.
Ébredezünk...

Riadó! :)

Sacibanya nem hagyja ki a ziccereket még az év utolsó napjaiban sem. Hogy ne unatkozzunk kettesben Gézával (a hugom elvitte a lányokat), gondolta, feldobja valahogy a délutánunkat. Ki is gondolt egy jó ötletet - valahogy beverekedte magát az istálló mögé.Én épp elkezdtem nézni egy filmelőzetest a gépen, amikor Géza dübörög az ablakon, hogy öltözzasszonyriadó! Na, mondom, ki ellett meg? Senki, de Saciakimárnemboci, ott állt - pofáján üdvözült vigyorral - az istálló háta megett, és pipázott. Azaz füstöt eregetett az orrlyukaiból, szabályos időközönként, ami elég bizarr külsőt kölcsönzött neki. Na mármost azt tudni kell, hogy az istálló möge az mindösszesen 80 cm széles sáv, vagyis ott egy márnemboci nem tud megfodulni. Tehát csak előre tud jönni, ámde a kijáratot - szerencsére - elzárta egy csomó mindenféle. Azért serencsére, mert ha nem így lett volna, akkor Saci már a kertet aprította volna. Így azonban csak állt és pipázott, amíg Géza kipakolta a mindenféle limlomot az ólak mögül, hogy Saci ki tudjon jönni. Akkor még megállt picit egy kis zöld fűszigetnél legelni, majd némi ösztökélésre végül elindult. Szerencsére ott magas a partoldal, nem tudott másfelé menni, mint felém, aki a szokásos furkósbotommal felfegyverkezve vártam a kapu előtt. Egyből értette is a dörgést, nem próbálkozott a kert felé, hanem beügetett a kapun a saját kapuja felé. Mondom, felé, mert soványmalacvágtában elügetett mellette, nyomában a vezényszavakat kiáltozó Gézával, be a szénabála mögé. Ugrált, rúgkapált, idétlenkedett, de végül megadta magát, mert Géza kivette a kezemből a furkót, és megmutatta neki. Akkor már tudta, hogy veszített. Berúgtatott a helyére, kettőt piruettezett még, aztán beletörődött.
De a délutánunkat feldobta. :)

Téli szünet???!

Mindenkinek kívánunk békés ünnepeket, jó pihenést, örömteli együttléteket! 
Kicsit most mi is kivonódtunk a forgalomból, idén a kecskékkel együtt téli szünetre mentünk. Terveink között nagy alvások és nagy játszások szerepeltek. Ám ahogy a kecskék nem tudtak teljesen elapadni karácsonyra, és még négy naponta bizony meg kell fejni némelyiket, úgy én is vakaróztam délre a semmittevétől :)smile hangulatjel. Hiányoztak a sajtok, a munka, az értelmes tevékenykedés. Olvastam persze, meg aludtam, meg családot látogattam, de bizony mégis vakaróztam - így aztán fogtam a maradék sajtjaimat, és leviaszoltam őket. Gyönyörűek lettek, és én is boldog voltam. :)
Mert boldogok a sajtkészítők :)

smile hangulatjel Mert boldogok a sajtkészítők :)grin hangulatjel

Adventi vásár

És ismét Adventi Vásár a Szabó Ervin téren. :)
smile hangulatjel
Géza a szappanokkal, díszcsomagokkal és némi sajttal felszerelkezve várja az érdeklődőket szeretettel ezen a héten szombat estig, és jövő héten hétfőtől szerda estig. A kép tavalyi, de a helyszín és a portéka idei, friss és ropogós :)

Karácsonyi Szap-pankák :)

Elkészültek a díszdobozos Szap-Pankák, natúr vagy fehér színben, karácsonyi szalaggal átkötve. 
Korlátozott számban még textil díszcsomag is kapható, 4 db szappannal. 
Az egydarabos díszdoboz helyben vagy interneten rendelve 600 Ft/db+pk, vásárban 700 Ft/db. A négydarabos textil csomag helyben vagy interneten 2.500 Ft/csomag+pk, vásárban 2.900 Ft
Egy Karácsonyi Angyalkát megkértem, hogy üljön oda modellként a dobozok mellé. Vállalta :D.

Téli reggel :) - Kókusz-vanilia 

Téli este :) - Csoki-menta

Tejeskávés karácsony :)

Natúr doboz :)

Fehér doboz :)

Arany karácsony :) Körömvirág - geránium

Csoki-menta

Kókusz - vanilia

grin hangulatjel

Saciaboci alakít :D

Muszáj elmesélnem Saci mai alakítását!
Vendégek voltak nálunk sajtért, és hátramentünk az állatokhoz, hogy megnézhessék őket. Én meg gondoltam, jó alkalom lesz, legalább ránézhetek Sacika hátsó fertályára. Reggel még csöndben volt. 
Megyünk hátra, hát látok ám a tyúkudvarban egy nagy és cseppet sem odaillő fekete-fehér tömeget, amint áll. Nem nehéz kitalálni, bizony Sacikám megunta a kertjét, és kipróbálta, milyen tyúknak lenni. Ezt abból gondolom, hogy amint közelebb értem, látom, hogy Saci a tyúkok etetője fölött ácsorog lehajtott fejjel, Rákiáltottam, de nem mozdult. Megyek közelebb, hát látom ám, hogy őkelme mégsem tyúknak képzeli magát, nem azért ácsorog ott félrehajtott fejjel, hanem mert a szarvát beleakasztotta a fehér bálamadzag-kötegbe, ami tudvalevőleg nem túl hosszú, ám ahhoz pont elég, hogy lehajtott fejjel belelépjen. Aztán ne tudja felemelni a fejét többet, mert viszont elég erős ahhoz, hogy egy boci fejét a lába közelébe rögzítsen grin hangulatjel. Így aztán, mikor közelebb értem, félrehajtott és lehajtott fejjel tett pár tyúklépést oldalraés körbe, hogy szemmel tarthasson. Hát én bizony szemtelenül kikacagtam szorult helyzetében. Aztán megpróbáltam kiakasztani. Csakhogy a boci szarva nem olyan áramvonalas, mint a kecskéé, és hát Sacika elég türelmetlen is volt, így végül el kellett mennem egy sniccerért, amivel elvágtam a kötelet. Na de az ily módon szabbaddá vált boci - visszanyerve szemtelenségét - súlytöbbletét felhasználba nekiszegült abbéli akaratomnak, hogy a helyére visszatérjen, merthogy nem tyúk ő mégsem. Erre én furkósbotot ragadtam, és a sejhaját megkenegettem vele, mire is elindult. Lefelé, a kapun túl békésen várakozó családhoz. Hinnye, az áldóját, már kezdtem igazából mérges lenni, mert nem túl vidám dolog egy többszáz kilós kősziklát mozgásra bírni, így megint a furkósbot segítségét kértem, míg aztán Saci elindult a helye FELÉ. És menet közben befordult a 2 négyzetméteres, szénával teli kecskeetetőbe, ahol csak kanyarban fért el, mert elfelejtettem reggel visszatenni elé a küső ajtaját. És onnan vigyorgott ki rám, hogy na innen ki nem tudsz vinni smile hangulatjel. Erre aztán elpárolgott a dühöm, mert rettentően élvezem a szemfüles állataim humorát, de azért a furkócska a kezemben volt, hát rábeszéltem Sacit, hogy mégis jobb, ha kijön a kecskék etetőjéből. Belátta. Bánatosan beballagott az ajtaján, amit aztán berigliztem és be is kötöttem azzal az ominózus fehér bálamadzaggal - emlékeztető mementóként, hogy hogy járnak a bocik a tilosban grin hangulatjel

Sacika anyuka lesz? :)

Nagyon izgulok! grin hangulatjel Saciaboci holnap pont 21 napja lett berakatva. smile hangulatjel Ha holnap sem lesz jele a visszapárzásnak, elég jó eséllyel lesz egy új KISBOCINK!!!!! grin hangulatjel Na persze nem holnap, de akkor is! Sacika anyuka lesz! Holnap hozok sztárfotót a remélhetőleg újdonsült kismamáról. grin hangulatjel

Sajtmustra Martonvásáron

Szombaton Martonvásáron termelői piacon és Sajtmustrán is a Gyúróikecske. A piacon a leánykáim vendégszerepelnek, mint árusítók, amíg anyukájuk kiállít a sajtmustrán.

smile hangulatjel

Ízözön :)

Az ok, amiért Isten megteremtette a tehenet: Konyakmeggyes ordadesszert Gyúróikecske módra :)

Belsőépítészet

Úgy tűnik, az ősz a kecskéknek is "fészekrakást" jelent, Ezért kicsit átrendezték az óljukat. Némiképp szellősebbé és világosabbá tették. Imigyen:

:D
Volt ott két-három deszka, amit akkoriban siettünkben nem rögzítettünk a középső oszlopokhoz, csak a szélén. Így amikor nekidöndült egy-egy kobak, a deszkák szépen kilengtek és nagyot szóltak. Nosza, ez jó játék, nekiálltak hát, és addig csépelték, amíg le nem potyogott, mint a körte a fáról. Szegény Emma alighanem bele is lépett egy kiálló szögbe, mielőtt észrevételeztük a dolgot, mert kissé sántít, pedig nincs semmi a lábával látszólag.
És hát ami a kerítést illeti, ott is rendezkedtek kicsit . hozzáférhetőbbé tették a bejárást Balambérhoz.

Ennek nemigen örvendeztünk, mert munka eddig is volt bőven, nemhogy a meggondolatlanul rendezkedő kecskék után renováljunk, de hát most ez következik.
És van egy jelentkező is, aki érdeklődik a fejés után.

Cirmoska (aki nekem Cirmos csak, mert nekem minden macska Cirmos), egyébként pedig a bájos Írisz nevet viseli, nagyon érdeklődött a fejés és főképp annak produktuma után. Még a kecskék hasa alá is beáll, hogy jobban lásson és elleshessen technikákat a tejnyerésre. Dícséretre méltó a lelkesedése és a kitartása  - na de kecskére káposztát? :D :D :D

In memoriam...

 Két hete, a vasárnapról hétfőre váltó óraütéssel egyidőben meghalt Apukám. Sokat gondolkodtam, hogy vajon írjak-e erről vagy sem, végül - ahogy látszik - az írás mellett döntöttem. Azért döntöttem az írás mellett, mert a gazdaság, a farm egy olyan szemlélethez is segített engem, ami messze visz vissza abba az időbe, amikor az élet és a halál a mindennapok része volt. Még nem vagyok benne biztos, hogy át is tudom adni, amit megtanultam belőle, de megpróbálom.
 Késő tavasszal megellett a két ifjonc meglepetés, Kistarka és Propi. Kistarka kölyke, Barka, szép, erős gidalányka lett. Propié egy kis gyenge fiúcska volt. Reggel született, estére meghalt. Amikor megtaláltuk reggel, nem állt a lábán, majdnem halottnak tűnt. Ilyenkor persze vannak praktikák - masszírozás, szárazra törlés, tőgyre tétel - ezek segíthetnek, erőt adnak a rogyadozó lábacskáknak. Aztán vagy megmarad, vagy nem. Ez a kicsi annyira kicsi volt, hogy a sok-sok próbálkozás ellenére sem tudtunk életet lehelni bele. Ez egy nagyon kemény pillanat. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen le tudom írni. Először is érteni kell hozzá azt a szót, hogy Gazda. Nem kisbetűvel, mert az csak tulajdonost jelent - hanem nagybetűvel, mert csak a Gazda az, aki gondoskodik, felelősséget vállal, felkel és kimegy a téli éjszakába is, ha a kicsi állatka még nem teljesen biztos a szopásban, aki simogat vagy nevel a pálcával, és aki búcsúzik. Tudni kell döntést hozni az elengedésről, mert amikor az életben tartás már csak fájdalmas procedúra az állatnak, ami arra hivatott mindössze, hogy néhány órával elodázza a gazda szomorúságát - ilyenkor meg kell tudni hozni a döntést. Tudni kell elengedni. Egy simi a buksira, és könnytől csillogó szemmel, de felállni, megfordulni és elmenni. Átadni a terepet Gézának, aki fájó szívvel, de bevégzi a sorsát a haldoklónak. Az ember haldoklása tanulás, megbékélés, elfogadás. Idő az elengedésre. Az állat a mostban él, számára csak fölösleges kínlódás.  És mégis, ha az ember megérti a szívében(és nem nyálas érzelmekben!!!) ezt, és megtanulja felismerni a döntés pillanatát, és képes dönteni, ez olyan ünnepélyes és magasztos dologgá válik, ami felemeli a szomorúságot a földről az Égbe. Nem szünteti meg, hanem átváltoztatja, átlényegíti. A részeddé lesz, de nem olyan részeddé, amitől szabadulni akarsz, hanem olyan részeddé, amitől kihúzod a hátad, felemeled a fejed, és átéled, mit jelent igazán embernek lenni, Gazdának a Teremtés fölött. Az én állataim a maguk egyszerű alázatában a legjobb tanítómesterek. Megtanítanak rácsodálkozni a láthatóra, megérteni és megtanulni a rendet és elfogadni a megérthetetlent - a halált. Talán sokan legyintenek, hogy persze, az állatnak könnyű, nem emlékszik, nincsenek érzései. Egy frászt nincsenek! Hány reggel facsarodott össze a szívem, amikor a fejőszoba ablakából láttam Propikát, amint azt a helyet járja körbe és szaglássza, ahova a kisgidája kipottyant a születésekor...és még hány reggelen kiabált és hívta a kicsit...Aztán jött szépen a bölcs, öreg Idő nagypapa, szívott egyet a pipáján, végigsimított Propi homlokán, és ő egyszerre rádöbbent, hogy süt a nap, a lucerna édes, és hogy a szomszéd előtt valószínűleg még édesebb - úgyhogy meg kell szerezni tőle. És visszaállt a rend.
 Elfogadni a megérthetetlent, a halált. Apu kórházban halt meg, de a fél család ott volt körülötte imádkozva, figyelve a lassuló jeleket a műszereken, és végül elengedve őt, aki elsőként indult át közülünk, úttörőként.
 És ha így nézzük, már nem elviselhetetlen, nem tragédia. Élet és halál összetartoznak, ikertestvérek, egyik a másik szinonimája. Nem fehér és fekete, hanem színes, izgalmas és várakozásteli mindkettő. Emberi.
 És Isteni.

A csend is dolgozik... :)

Az utóbbi hetek nagy-nagy csendje sok - sok munkát( és eseményt is) takar. Új gondolatok öltöttek testet tervekben, a tervek papírra kerültek és körvonalazódtak, aztán lassan-lassan a megvalósulás útjára lépnek, ahogy az idő és az anyagi valamint egyéb lehetőségek adják majd. 
Az egyik látványosabb dolog a szappanokban mutatkozik. Mivel sosem értem magam utol szappankészítésben, elkezdtem a főzött szappannal kísérletezni, mivel azt nem kell hagyni érni, azonnal használható. Az eddigi tapasztalatok olyan jók, hogy - bár a kézügyességem még mindig a régi - közzéteszek pár képet az új, főzött szappanokról. Azért is érdekes ez, mert van benne némi újítás is - egy kis díszítés. A receptje ugyanaz, mint a hagyományos szappanomnak, de nekik adtam egy kis szépséget is a hasznosság mellé. A képeken levendulás, körömvirágos és natúr szappanok. Postán rendelhető, 400 Ft/ db + postaköltség. Részletek a "Mekk-vásárolhatsz"-ban :)

Ezért kell a malacnak...

...földes kifutó. Örök vita ez köztünk, hogy a malacnak kell -e, és milyen kifutó kell. Én szeretem az állataimnak a természeteshez közeli állapotot megadni, Géza a tradíciók híve, ő amit látott vidéken kölyökként, azt másolná. Most Döncike kapott egy ideiglenes kerítést, amíg a véglegese megérkezik, hogy a kánikulában kijöhessen. Íme a végeredmény. Én behaltam rajta, amíg felvettem :D

Piszkos Fred, a kapitány

Nyár vége felé tartunk, ami automatikusan magával hozza a kecskék párzási jókedvét. Balambér már kezd bűzleni, és a lányok rá-rászállnak az éppen aktuálisan párzani készülő delikvensre. Emma idén elveszítette a kicsijét, így ő most különösen is komisz kedvében van. Így történt, hogy amikor Őzire rájött a "szépnapravirradtunk", Emma ezt az akadályt rosszul vette, és bandát gyűjtve maga köré alaposan elvette Őzi kedvét a szépnaptól. Mire észrevettük a dolgot, addigra szegény Őzi úgy nézett ki, mint az épp kocsmai verekedésből hazatérő, néhány állkapocsigazítót bekapott Piszkos Fred, a kapitány. Szegénynek félreáll a a pofája, és jócskán bedagadt. Most egy - a múltkori vihar által szellősebbé tett( részben tetejét vesztett)  - boxban lábadozik, nem szereti a legyeket és a látogatókat.

Családi nap 2015. aug. 1.

Nagyon jól éreztük magunkat együtt, köszönet Mindenkinek! 

Továbbá köszönet Györgyinek a lovaglásért, Mártinak és Sanyinak a szomszédból a vendéglovakért, Vinis Janinak a vendégtraktorért, Toma Krisztának a kreatív játszóházért - még a felnőttek is élvezték! Külön köszönet az állatoknak a példás magaviseletért smile hangulatjel Jó kis csapat vagyunk grin hangulatjel Ez a képek első termése, lesz még :)smile hangulatjel