Echo tévé

Ma, közel 4 órán keresztül, az Echo tévé forgatott nálunk. A szombati Gazdafórum részei leszünk. :)

Kossuth Rádió,

Hajnaltáj...
Ismét a Hajnaltájban a Gyúróikecske :)

http://www.mediaklikk.hu/musor/hajnaltaj/

Katt a március 24-i műsorra, a vége felé vagyunk, ezúttal Gézát is szóra bírta a riporter :)

Ééééés túlvagyunk...

Ma reggel, a fejés után odamentem Propihoz megszemlélni a hátsó fertályát, és úgy találtam, hogy megértett a beboxolásra. Mivel épp bealmáztak a kecskéim, nem akartam elzárni őt a lehetőségtől és az almától, így aztán megvártam, míg Géza hazaér egy fél óra múlva, és megkértem, hogy zárja be Propikát, mert szülni fog.
Géza ki is ment, be is csukta, aztán délután kiment valamiért, hát esmét megkértem, kukkantsa meg Propit. És addigra ketten voltak :). Egy erős, hangos és száraz kecskefiúcska ugrált mellette, felváltva mekegve és cuppogva. :)

Szóval túlvagyunk az idei elletésen!!! :D Háromszoros hurrá és egy nagy koccintás :D

Belval - a büdös sajt :)

Piaci anekdota Budapestről :)
Egy kedves házaspár vásárolt a Belvalból, sokan odavannak érte, olyan jó sajtbüdös :). Viték haza a buszon nagy boldogan. Aztán egyszer csak arra figyeltek föl, hogy elültek mellőlük az emberek :D. A sajt szaga olyan átható volt a csomagolás ellenére, hogy a szomszédaik nem bírták. Ráadásul kívülről nem is látszik, hogy mit szállítanak.
Következő héten autóval jöttek :D

Ha nincs...

...padlófűtés az istállóban, megteszi a mama is. :).
A kis Masni a mamája, Cofika hátán

Jött egy busz...

...aztán még egy, szombaton és vasárnap. De nem ült bennük vén krampusz, hanem sok-sok kedves, érdeklődő ifjabb és kevésbé ifjú ember Nagykőrösről, akiket Polyák Péter, egy szimpatikus fiatalember, a Pálfája Oktatóközpont környezeti nevelője vezetett és hozott el hozzánk. Mint a telefonba elmesélte, olvasott rólunk korábban a Képmás magazinban, majd a blogunkat is olvasta, és így jött az ötlet, hogy a buszos kirándulások keretében meglátogassanak minket a portánkon is.
  "Kecskésnéni" - így szokott csúfolódni-viccelődni velem Márti, a szomszédasszonyom, amikor őt Tojásos néninek nevezzük. De lehet valami ebben a "Kecskésnéni"dologban, mert valahányszor kiderül, hogy kecskéim vannak, azonnal elkezdik felidézni az emberek, hogy milyen kecskés élményeik vannak gyerekkorukból. És kiderül, hogy bizony jónéhány családnál voltak kecskék. Sok idősebb ember meséli, hogy kecsketejen nőttek fel (érdekes lehetne megfigyelni, hogy vajon nem ez-e a hosszú élet titka :) ). Hogy ment utánuk a kecskéjük legelészve, amikor ballagtak ki a tanyára. Vagy hogy mivel fűszerezem a kecskehúst, amikor megsütöm, és hogy ők rántani szokták otthon. Nagyon tetszettek a kisgidák is nekik, úghogy csak úgy izzottak a fényképezőgépek a sok fotózástól. Másokat meg Balambér impozáns méretei nyűgöztek le, ahogy felágaskodott a kerítésre, hogy jobban lássa a történéseket.

A vidám hangulatú látogatásokat finom sajtok zárták - hogy is végződhetne másképp a nap :). Reméljük, mindenkinek élmény volt a nálunk töltött idő és a sajtjaink, amiket magukkal vittek! Köszönjük a látogatást, kedves Péter! :)

Megérkezett :)

Na, nem is olyan nagy busz, de megérkezett hajnalra. :) Most nem három, csak kettő, de szép nagyok, egészségesek, egy kisfiú meg egy kislány, ahogy illik :D. Reggel még vizesek voltak kicsit. Szóval Kisfehér is megellett végre, most már csak Propikát várjuk, de ő még nem nagyon látszik kitőgyelni, csak a pocakja nő. Hát majd elérkezik az is.

Parenyica

A ma esti program: parenyicanyújtás. Váratlanul bejelentkezett két buszos csoport hét végére. Egy kis kosár parenyicát már elvittek. Most készítem az utánpótlást. Mindenkinek szép álmokat :). Én még elleszek egy darabig. :)
Ja, és a Kisfehér még mindig várja a buszt :)

Gidák...

Ma estére elpusztult egy gidám :(. Kece szép, nagy, erős kisfia. Reggel még semmi baja nem volt, nem tudom, mi történhetett...
És Kisfehér úgy ki van tőgyelve, hogy csak na, és akkora hasa van, hogy megint a buszt várja. Lehet, hogy reggelre kecskebabák fogadnak majd a boxban. Legtöbbször hármasikerei vannak. Nagyon kváncsi vagyok! Akkor már csak Propika marad elletlen. Reméljük, nem sokáig.
És ma volt egy kis látogatóm. Tarka egyik kislánya, a kis rövidfülűke, tanulmányi kirándulásra jött a fejőállásba. "Megnézni, mi újság a kerek világba." Aztán hívta őt a mamája, és kistartolt a fejőből :)

Hajnal - táj

Meeeegint a Kossuthon a Gyúróikecske :D

http://www.mediaklikk.hu/musor/hajnaltaj/

Katt a 03.05-i műsorra. Egész a végén vagyunk, oda kell húzni a csíkot :Dsmile hangulatjel Vannak érdekes mondatok, kicsit más jelentéssel, mint ahogy gondoltam, de nem lettem terrorista grin hangulatjel

Piiiiiiiii-vé ázva...

Lehet, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de ezt mostanában nem könnyű elhinni. Valahogy az az ember érzése, hogy a felhők fölött újabb felhők vannak, és afölött újabbak - mint egy nyavalyás cápa fogsora, ami ha egy fog kitörik, odanyomja a következő sorból a következő fogat - a lényeg a harapás biztossága. Az eső is valahogy így esik. Ha egy felhő kiürül, a fölötte lévő átveszi a helyét, amíg az üres elmegy feltöltődni. És így sosincs üresjárat. Legalábbis én így látom. És a kecskéim, valamint Saciaboci és az összes gyagya tyúk és keselyű (pulyka :) ) egyetért velem.
Hiába a kotrás, hiába minden, a víz folyik, ömlik a kert összes zugából az összes zugába, és fentről is egyfolytában. Lassan építhetjük a bárkát. A kecskék kifutója most így néz ki:

 Felmerült bennem, hogy inkább vizilovakat kéne tartani, de azok nem adnak tejet, ígyhát maradnak a kecskék. Az istállóban, és megkötve. Szegények. Nyakasnak pl már nagyon elege van, úgyhogy napszámban ordít. Hogy ki fzeti a napszámát, nem tudom, de biztosan jól fizetnek neki, mert nem nagyon unja. Én pl már igen. De hát nekem nem is fizetnek azért, hogy hallgassam. Lehet, ha fizetnének érte, szívesebben elhallgatgatnám :).
És ezek a nyavalyás keselyűk...mindig ott gubbasztanak valahol, amerre járok a kertben, behúzott nyakkal, gyűlölködve merednek ki a fejükből, és ....-rá vannak ázva.

Hogy ebben mi a poén nekik...

Gazda vagy tulajdonos?

Nagyon érdekes dolgot hallottam ma egy kedves kecskés "kolléganőmtől". Az ellő kecskemama miatt a többi kecske kijött az istállóból az ellés idejére - így vették észre ők is este az ellést, mert az összes kecske a kifutóban feküdt. Ezt tapasztalatból én is tudom - az ellő kecskemamát tiszteletben tartják a többiek, nem bizgetik, nem bántják, teret adnak neki. Aztán megszagolják a pici jövevényt, hogy oké, hozzánk tartozol, befogadtunk. És továbbmennek a dolguk után. Vagyis néznek bambán ki a fejükből. Mert ez a dolguk.
Ez valahol annyira gyönyörű számomra! A tisztelet, amivel az Élet felé megnyilvánulnak. Természetesen nem tudatosan, mert bár sokmindent el lehet mondani a kecskékről - és sok más állatról szintén - hogy okos, kedves, barátságos, stb, de a tudatosságot nem lehet feltételezni, mivel állat. És ez a hozzáállás elvárható az embertől is, aki foglalkozik velük. Mármint az Élet tisztelete. :)
És egy másikról is hallottam, aki gyakornokokat fogadott a kecskéi ellése mellé, holott ez az esemény - ahogy az előbb is mondtam - nagyon intim, belső dolog, még az állatnál is. És idegent beengedni oda...emlékszem, a kecskéim eleinte még a lányaim közellétét sem fogadták el az ellésnél, sem Gézáét, mert csak én foglalkoztam velük, engem ismertek. Volt, hogy nehezen is ment az ellés, mert ott kukucskáltak a lányok. Később aztán bővült ez a kör, mert a lányok is fejnek, Géza is tud fejni, és most már ő is gondozza őket. Őt is elfogadják, ott lehet ellésnél. Ez megtiszteltetés, nagy megtiszteltetés.
És itt az Egymillió forintos kérdés:
Melyikük a Gazda és melyikük a Tulajdonos?

A sajt is házhoz jön

Hosszas tanakodás és útkeresés után döntésre jutva, szeretném felhívni a figyelmét minden kedves érdeklődőnek arra, hogy immáron elérhetővé válik a sajt a piaci napokon kívül is :) Szeretném bevezetni, hogy a környéken házhoz szállítjuk a sajtot minden pénteken 18 és 20 óra között. A rendelést egyelőre csak írásban lehet leadni - az sms is írásnak számít. Szóban nem tudom fogadni, mert nincs mindig kéznél ceruza, papír, hogy írjam. Hamarosan a  postai rendelést is elindítom, de  először csak a környéki szállítást, hogy ne okozzak becsavarodást magunknak. :).
 A Mekkvásárolhatsz oldalon végre minden termékünk szerepel fotóval együtt, tehát könnyű beazonosítani őket a rendeléshez. Rendelni a kitöltött űrlapon, direkt e-mailben vagy sms-ben lehet, adatok, cím megadásával.
Szép hetet Mindenkinek! :)

  http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/webshop.html

Kecskés kötés...(és nem kovalens)

Kecskék megkötve, ám sármentesen, boldogan és melegedve :). Még ma is történtek átrendezések a praktikum javára, reméljük, beválik :) Közben az udvarukon összekotortattuk a sáros, trágyás felső talajréteget, és ha nem esne az elkövetkezendő két hétben, akkor nem is lenne szükség szükségállapotot hirdetni. De sajna az időjárás nem így alakul, úgyhogy a kecskék maradnak. Nem vidám a helyzet. Tizenhét anyát egyesével etetni, itatni, abrakolni, némelyeket fejni. Plusz a marha, mármint Saciaboci, aki most némiképp vidámabb, hogy kecskék költöztek a szomszédjába...de lehet, hogy csak kárörvendésből :) És szegény tyúkok is beszorulnak az ólba, pedig már egész megszokták a kintlétet. A gyagya pulykákat nem érdekli az eső, csak jönnek-mennek a kertben, mint elfoglalt temetkezési vállalkozók, és rusnyállanak. Csak a nyulakat nem zavarja az eső. Ők elvannak...

Meleg, puha szalmán...

Na, ma elzártam a kecskéimet. Hosszan tanakodtam, hogy kit hova, kivel...Ötször újraterveztem, aztán a kivitelezés után ( mert első variációban nem akartam megkötni őket) a kétórás munka végén Bogyi egyszerűen kinyomta az ajtót, és kisétált. Épp befejeztem a reggelit...Úgyhogy öltözhettem át a sáros cuccomba, és mentem vissza telepíteni. Dia meg is kérdezte, hogy a kecskéim legális vagy illegális bevándorlók? Végül megkötöttem őket egy-egy barátságos, beszalmázott, sármentes sarokba. Saci érdeklődve figyelte az eseményeket - végre valami mozi a szobafogságában. Aztán cinkos módon megpróbálta elrágni Őzi madzagját, amivel az oszlophoz kötöttem őkelmét. Végül letett róla, mert nem érte el a fogával, csak a nyelvével, de azzal jól eláztatta. Közben kiderült, hogy összecseréltünk két gidát (olyan egyformák), és véletlenül egy kisfiút sóztunk Bikkmakk nyakába. Úgy derült ki, hogy megszólalt a gida, és az anyja a szomszéd ólból válaszolt. Hűűű, azanyját! Akkor gyorsan Dia kezébe nyomtam, hogy eredj a másik ólba, hozz egy ugyanilyet, csak lányba. Hozott. És talált, süllyedt, az volt a Bikkmakké. Szóval most alszanak, csend van és meleg, puha szalma a sáros, mocskos és hideg föld helyett. Nincsenek teljesen kibékülve a helyzettel, de a kicsik jól érzik magukat az ólak közepén ugrálva, aztán együtt megkajálnak a mamival és egy kis alvás hozzábújva... Szóval szép a világ...

Karámajtó

Saciaboci szobafogságot kapott. Kitörte a karámajtaját, és kisétált rajta. Fölette a szénakészlet tetemes mennyiségét (én a konyhaablakból figyeltem, lábadozva a betegségemből, egyre inkább gőzölgő aggyal). Aztán odasétált a tyúkudvarhoz, és megpróbálta a szájával kinyitni a zárat. Hihetetlen? Én sem hinném, ha nem a saját négy szememmel láttam volna :). De szerencsére (az én szerencsémre, mert így nem kellett kimennem ) nem sikerült neki. Feladta, és leheveredett a szénakazal mellé napozni, a pulykák nagy bánatára, mert az az ő napozóhelyük volt addig. De Saciaboci túl nagy falat volt még nekik is, pedig a pulykakakas nem kispályás a rusnya vörös fejével. Aztán hazajött Géza, és bezárta a szobájába. Azóta ott tartózkodik, bánatosan szemlélve a sárban úszó külvilágot, és néha hangot is ad a bánatának. Jó hangosan. :) Amúgy nem is bánom, mert a sár immáron olyan méreteket és szagokat öltött, hogy este elhatároztam a kecskék bezárását is. Nem lesz egyszerű, de a fertőzésveszély elkerülése végett ezt látom a leghelyesebbnek. Több blokkba szét lesznek passzolva az üres ólakban, kicsistül, mindenestül. Lesz felfordulás és elégedetlenség, de nem szeretnék kockáztatni. Immáron lemarad a gumicsizma a lábamról, amikor kimegyek hozzájuk. ÉS még mindig csak eső és eső a jövő hétre... Majd mesét olvasok nekik, hogy szórakoztassam őket :). Vagy adok nekik pöttyös labdát :) Esetleg pálinkát :D

Paraszttarisznya

Majdnem elfelejtettem bemutatni az új kedvencemet - találmányomat :)
Paraszttarisznya - füstölt mozzarella tarisznyában krémes töltelék füstölt sonkával és zöldhagymával. 
Már a piacokon :)

 smile hangulatjel

Frissítve...

Érdemes körbenézni a Terméktájékoztató fül alatt :).  Sok szép képpel és újdonságokkal frissült az oldal, és még nincs minden feltöltve.  Néhány héten belül pedig helyi nyitvatartást, házhozszállítást és internetes rendelési lehetőséget is fogunk létrehozni, nemcsak a szappanokra, hanem a sajtokra is.
Hogy ne csak a sajtkészítők, hanem a sajtfogyasztók is boldogok legyenek :) !

Telik - múlik..

...az idő, és annyi minden történik, hogy csak úgy kapkodom a fejem, hogy merre is forduljak. Ott hagytam el a dolgot, hogy megvolt a Ward - bál, a borkóstoló.
 Aztán megint csak gidák, mindenhol gidák. Megellett Csucsuka, Vicus (aki tavaly  nagyon szerencsétlenül elvetélt, hogy az állatorvos alig bírta kicibálni belőle a halott kisgidát). Mindketten ikreket szültek, szép, erős csemetéket.

Sajnos azonban a megpróbáltatások nem értek véget. Péntek reggel arra mentünk ki, hogy Petra megellett, Bogyikának pedig szabályos epilepsziás rohamai vannak, vagy legalábbis annak tűntek. Habzó száj, görcsroham, eszméletvesztés - egyik a másik után. Gyorsan telefon Pápai doktornak, nekem persze még fejni kellett volna, és 9-re átérni Válba, tanfolyamra. Gézának pedig piac Törökbálinton 12-től. Szerencsére hamar ideért, Bogyika kapott néhány szurit, aztán Géza mondta, hogy menjek, majd ő figyeli Bogyit. Napközben telefonok - hát, nem sokkal volt jobban. Délután megyek haza, Géza piacon, a lányok voltak otthon, és megint nálunk a doktor úr - ezúttal Őzi ellett, és a két gida egyszerre próbált kijönni. Hát nem ment. Az egyiket vissza kellet tolni, rendezni a sorokat, majd kihúzni őket sorban. Az első sajnos nem élt, mire lámpavilágot látott, de a második igen! Volt öröm! Persze a mamája úgy be volt bódítva - értelemszerűen, mert szegénybe könyékig bele kellett nyúlni - hogy nem nagyon tudott mit kezdeni a kicsivel. Amúgy is picit gyengus volt, és megsérülhetett a kis lába a haddelhadban, mert bár szépen tartotta magát, a mamája noszogató nyalogatása híján nem állt lábra, dacára az én nyalogatás-imitáló masszázsomnak. De addigra már hullafáradtak voltunk, így a gida némi hezitálás után bekerült a szobába cumisüveggel, hogy majd ott lábra állítjuk. Végül hajnali öt körül sikerült is megállni a lábain pár másodpercre egyedül. Mivel én piacra mentem, megetettem a picit a cuclisüvegből és kivittem a mamájához, aki már kiért a bódulatból, és rettentően megörült másodszülött magzata visszaszerzésének. Délben még a lányok megetették a kicsit, estére megtanult állni és szopni. És hát a reggel másik nagy pillanata Bogyi volt, aki magához térve álldogált a fejőállás közepén, amelyet a tatárdúlta földekhez tett hasonlóvá. Minden szék, párna, szerszám és vödör a földön felborítva, leszórva, letaposva...Szerencsére este a takarmányos zsákok száját bekötöztem elővigyázatosságból, így legalább azokban nem tudott kárt tenni. Tényleg csoda volt, hogy felépült - Pápai doktor este még odasúgta, hogy készüljünk föl lélekben az elaltatására. Nem valószínű, hogy túléli a dolgot. És hát úgy is nézett ki. Nem reagált a simogatásra, a szavamra, csak fúrta be a fejét a nem létező lyukba a fal sarkában...De mégis túlélte, hála a doktor úr kitartásának és szakértelmének! Nagyon fájó lett volna elveszíteni őt, nemcsak mert fiatal, hanem mert egy tündéri természetű kecske. Ragaszkodó, hálás, barátságos...Ma este is, amikor kimentem hozzájuk fejni, úgy jött utánam, mint az árnyékom. Csak áll a lábom mellett - ha mozdulok, ő is, ha nem, áll mellettem türelmesen és észrevétlenül. Ilyenkor érzem, milyen felelősség Gazdának lenni. Aggódni, segíteni, vele lenni a bajban - aztán látni a háláját. :)
Sajnos Petra kicsije reggelre elpusztult valamiért - nem is értettem igazán, mert erős gida volt, szopott, állt, rendben volt. Hát ez egy ilyen dolog.
 Uhhh, ez az évkezdet megint kitesz magáért! De már csak két kismama van hátra, Kisfehér és Propi. Aztán már csak az óvodában kell gyönyörködnünk márciusig :)

Ward - bál, borkostoló

Nagyon érdekes, látványos és izgalmas feladatba vágtuk a fejszénket, amikor elvállaltuk a Ward-bálon a bor- és sajtkóstoló programban való aktív közreműködést, úgyis mint sajtkóstoló. Összeilleszteni a borokat a sajttal, pláne látatlanba - azaz ízleletlenbe :) - hát ez tényleg izgalmas volt.
Ami a borokat illeti, a borász fiatalember, Ádám, volt olyan kedves, és készített nekem egy kis leírást a borokról, amit felhasználva készítettem el a sajtlistát. A borok így néztek ki:

Etyeki Kúria Sauvignon Blanc 2014: friss savú, ropogós, citrusos bor, a fajtára jellemző klasszikus zöld fűszeres, vágott füves, csalános jegyekkel

Sauska Tokaj Chardonnay 2013: krémes, vajas fehér bor, hordóban érlelve, illatában és ízében vanília, csemege kukorica, tölgy

Heimann Kékfrankos 2014 Szekszárd: kékfrankos acéltartályban erjesztve, , cseresznye, meggy, gyümölcsös korty

Kiss Gábor 364 Rouge 2014 Villány: cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc házasítása, finom feketebogyós erdei gyümölcsök, fűszerek, kis kesernyével a korty végén - finom tanninok

Oremus Édes Szamorodni 2011 Tokaj: 110 gramm maradékcukor, aszalt gyümölcsök, méz, hárs

Ebben a sorrendben kóstoltunk. A sajtokat végül Ádámmal közösen - az én elgondolásomhoz képest - némi változtatással adtuk. Történt ugyanis, hogy a diós trappistámat még nem találtam kellőképpen érettnek a feladata ellátására. Így azután elcsomagoltam egy kis chilis-majorannás mozzarella tekercset és egy kakukkfüves gomolyát pluszba, hogy majd ott döntök. Pedig dehogyis! Egyszerűen nem lehetett dönteni. Ugyanis a kóstolásnál Ádám beleszeretett az összes sajtba, úgyhogy az ötféle bor mellé végül hatféle sajt került, a következőképpen:

- Sauvignon Blanc - Friss sajt
- Chardonnay - Burrata
- Kékfrankos - Cacciocavallo
- 364 Rouge - Belval és Kakukkfüves gomolya
- Édes Szamorodni - Chilis - majorannás mozzarellatekercs

Hetyei György tanár úr szervezésében, minden bor - bemutatás után jött az aktuális sajt bemutatása általam, majd egy népdal élő zene mellett. Fantasztikus hangulat, finom borok és sajtok, jó társaság - kell ennél több? :)

Ki kopog? :)

Tegnap Bikkmakk futott célba egy kislánnyal. Ő Nyakas lánya. A mai befutó pedig Zizi, két gidával. Csucsukának két napja akkora tőgye van, hogy alig bírja el, de még mindig nem ellett meg! Akik pedig már óvodába járnak, azaz kint vannak a boxból: Tarka a három lányával, Kece a két gidájával, Nagyfehér a kisfiával, és Cofika a kislányával. És habár őt még nem terveztem kiengedni, de a kislánya kilógott többször is a boxból, a mamája meg idegbajt kapott, így végül engedtem az erőszaknak, és kint hagytam őket. smile hangulatjel:)  Holnap fotó :)

Estére azért produkáltak némi zűrzavart, mert Zizi megunta az anyaság 

fáradalmait, és egyszerűen meglépett a boxból. Szerencsére Géza észrevette és visszapaterolta a gyerekei mellé, akik boldogan rávetették magukat a hiányolt mamára. Mindkettő ügyesen szopik. És plusz jó hír, hogy Nyakas kisfia is önellátóvá vált, úgy tűnik, mert már hiába visszük neki a cumisüveget, csak fintorog és nem eszik, viszont szemmel láthatóan tele a pocija - tehát önkiszolgál :)

smile hangulatjel

Iciri-piciri...

Elegem van a gidák eltűnéséből...
Ma este, mikor hazaértem, kimentem a kecskéket etetni, ellenőrizni. Megetettem Nyakas kisfiát, mert bár szépen erősödik, de szopni nem tud egyedül, mert Nyakas tőgye elég vastag és eléggé földig ér. Aztán benéztem Tarkához, mert szeretem nézni őket. És ahogy nézem, nézem, látom ám, hogy kevesen vannak. Nincs meg a kiskedvenc, a kis rövidfülű. Nézem jobban, oldalfalnál, mindenhol, nincs. Megállt bennem az ütő is. Hol a gida?
Bemegyek a boxba, hogy jobban körülnézzek, és hát pont úgy jártam, mint az iciri-piciri kismacska, aki nem találta az iciri-piciri barmocskáját. Rátaláltam a felfordult ivóvödörre, és bánatomban iciri-picirit fellöktem. És felfordult az iciri-piciri vödröcske, és alatta kuksolt az iciri-piciri kiskecske.
Megörültem az iciri-piciri kecskémnek, és vége van az iciri-piciri mesémnek smile hangulatjel.
Ja, és Cofika is megellett, és a gidája kislány, és jól van :)grin hangulatjel

Rendeződések

Nem mindig áll úgy a széna, ahogy szeretnénk fésülni. Ez az idény sem tökéletes, nincs tavaszi napsütés és felhőtlen kék ég. Van viszont elmúlás és gyász. Kistarka kislánya, Bogyi két csemetéje és az időközben megellett Nagyfehér egyik gidája már a mennyei réten ugrándoznak, kergetőznek. :( Anyukájuk és a mi szomorúságunkra is. A nagy Tarka meg régóta nem tudott lábra állni, amolyan ellési bénulás-féle tünetekkel. Kapja a kalciumot. Mire is ma délután megellett. Mire kimentünk este, már ott mászkált körülötte három nagy, erős gidócska. Csak épp szopni nem tudtak, mert Tarka feküdt. Aztán végül megpróbált lábra állni, némi segítséggel sikerült is, de hamar elfáradt, így a kicsiket végül cumisüvegből megetettem. Olyan huzatuk volt, hogy csak úgy horpadt be a homlokuk, ahogy szívták a cumisüveget.:) A három, alig egyórás gida benyomott egy fél liter tejet, és még bírták volna szusszal :)
Ja, és a genetika tréfája, hogy egyikük kis mogyorófülűnek született. De hogy hogyan csinálta Tarka... a papa núbiai, hosszú fülű, hát sehogy sem jön össze a dolog. De ők összehozták.
És itt van pár sztárfotó róluk :)

Melegfront

Hát igen, a melegfront meghozta az eredényét, kicsit jobban is, mint kéne. :) Az egész istálló boxokból áll jóformán. Négy anyuka alatt kiabálnak a kicsik. Sajnos volt némi elhullás is, de az élők erősek, egészségesek. Remélem, most lesz egy kis szünet, mert már megint a csilláron is kiskecskék ugrálnak :)

Új sajt a nap alatt...Fromage fumé de Bardos

És még mindig az új sajtok...kecskebébi nincs a láthatáron smile hangulatjel. Van viszont új sajt, kettő is. Az egyik meglepi, egy-két nap és megmutatom. smile hangulatjel A másik régóta várt a sorára, épp egy évet. A becsületes neve Fromage fume de Bardos, én csak égetett sajtnak nevezem. És tényleg az. Nem füstölni, égetni kellett. Az illata és a kinézete is ínycsiklandó. Hamarosan kóstoló :)

 smile hangulatjel

Sajtok hete

A múlt hét a sajtok hete volt. A nagy várakozásokat az ellések előtt azzal szoktam áthidalni, hogy új sajtokat keresek és készítek el, többnyire sikerrel. Ami nem sikerül, abból meg tanulom, hogy hogyan viselkedik a sajt. A szünet és pihenés után így újult erővel álltam neki sajtozni. Ennek eredményei két Two Peppas feketeborssal és chilivel, egy trappista és egy pörkölt diós trappista viaszban. Ez utóbbi egy borkostolóra megy a Ward Mária iskola jótékonysági báljára. Némi camembert is készült, és egy kicsit elszúrt Bruyerin. Először egy kicsit kisebb rácsra tettem, mint kellett volna, és megtört a sajt mindkét oldalán. De mentségemre szóljon, hogy most először készül. Azért érdegél szépen, csak törötten smile hangulatjel Ja, és ez az a sajt, amit a 18. Google-fordítós névmeghallgatás után sem tudtam kimondani. Pedig tanultam egy kicsit franciául hajdan... :)Egy másik kíváncsiságom a Brick nevű sajt, ami négyszögletes és pont úgy néz ki bestokizva, mintha tégla lenne. smile hangulatjel Már érik. És egy Belval, ami szintén a borkostolóra megy majd. És ma sincs még vége a napnak :)

smile hangulatjel

Még...

...mindig semmi. De már csak pocakok sétálnak a ketben, a kecskék már nem látszanak ki. :)

Január a kiskecskék hónapja :)

Megnéztem azt a blogbejegyzést, amikor szegény Őzi megkapta az álkapocsigazító ökleléseket, mert párzani merészelt.
És bizony igencsak augusztus eleje volt. Szóval ma, amikor hazaértünk Kőszegről, ahol sok év után végre három napot pihentünk, első utam kifelé vezetett a kecskékhez, megnézni, nincs-e ellésünk. És mostantól minden reggel így lesz, amíg nem végzünk. :)
Vica érdekes jelenséget produkált, a pérája hatalmas, a tőgye duzzadt kissé, de teje nincs és fájásai sincsenek. Viszont ő az, akiből tavaly az állatorvosnak kellett kicibálni a kisgidát, mert koraellés volt, elpusztult a kicsi. Ezért kissé aggódom miatta. Elzártam egy boxba, de egyelőre nincs semmi jele sem, hogy elleni akarna. Fura, ilyet még nem pipáltam. Már többször is figyeltem, még este kimegyek egyszer, aztán reggelre meglátjuk. Az orra nedves és van étvágya. Kiderül.
A többiek is akkora pocakkal sétálnak az udvaron, hogy ki sem látszanak mögüle. És mindnek lent van a hasa és keményebb a tőgye...ha nekem egyszerre kezd el húsz kecske elleni, nem tudom, mit csinálok! Még a nappalinkban is szülőszobát kell berendeznünk :)
Amint elkezdődik, referálok :)

Jövőre Veled ugyanitt :)

Minden év vége egy különleges pont az ember életében. Emlékezünk, értékelünk, fogadkozunk. Mivel idén úgy alakultak az ünnepek, hogy némi szünet és pihenés is belefért, volt egy kis idő átgondolni az eseményeket az elmúlt évből. A blogbejegyések segítenek ugyan, de elég sok olyasmi is volt, ami végül is nem került tollvégre. Most azonban megpróbálom összefoglalni.

Idén JANUÁRBAN volt először, hogy erre a hónapra programoztuk az elléseket, tekintve, hogy volt végre szép, meleg ólunk a kecskéknek.

Sajnos azonban nem teljesen alakultak szerencsésen az események, egy váratlan fertőzés miatt elég sok  vetélésünk volt, így jópár anya kiesett a tejelésből, annak ellenére, hogy megpróbáltuk kézzel fejve beindítani a tejelést - több esetben sikertelenül. Szegény Vica járt legrosszabbul, belőle az állatorvosnak kellett kicibálnia a halott kisgidát, ami nem volt fájdalommentes. De végül jópár gida megérkezett már januárban épségben, egészségben.

FEBRUÁRBAN is volt még gidapotyogás, élve és halva is, majdnem teljes lett a létszám. Ebben a hónapban érkezett hozzánk Elizabeth Amerikából, Portlandból, hogy megnézze a magyar sajtkészítők munkáját. Nem biztos, hogy én voltam erre a legmegfelelőbb alany, de mindenesetre itt kötött ki, és töltött el hat hetet. Főztünk neki csirkepörköltet, töltött káposztát, gulyáslevest. Az élet nem mindig úgy zajlk, ahogyan előre tervezzük, sőt, legtöbbször nem úgy zajlik, de az ember mindig optimista, és előre tervez. Elizabeth ittléte sem teljesen a tervek szerint haladt, így aztán az utolsó két hét a kórház jegyében telt el, de végül gyógyultan utazott tovább Szerbiába.

Még valami elindult ebben a hónapban, éspedig a megírt pályázat megvalósítása. Ez nagyon nagy öröm volt számunkra, mert az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy elindulhat-e a kivitelezés. 

MÁRCIUS a sajtok hónapja volt, végre újra volt kecsketej. A próbálkozások, a sikerek és a kudarcok hónapja.

Újfajta sajtok születtek és mérettettek meg az ízlelés mérlegén. Többet megtartottunk, néhányat azonban menesztettünk, mint nem a mi izlésvilágunkhoz tartozót. Voltam beteg és voltam tanácstalan. A keresések és találatok hóapja volt ez. Egy izgalmas, interaktív kaland, ahol az élet írja a következő sarok utáni eseményeket. De ahol csak egy életünk van, és azt ki kell használni. Szeretek kísérletezni, mert sok-sok kudarc is ér. A kudarcokból pedig többet tanulok, mint a sikerekből. És ha az ember elég kíváncsi és elég türelmes, beérik a sok-sok kudarc. És egyre több eredményt tud felmutatni. És örvendezni neki. Mert csak a sikeres emberek tudják, hogy a sikerhez hány sikertelenségen át vezetett az út! Emlékszem, megpróbáltuk lefordítani ezt Elizabethnek is - hát, nem tudom, mit értett meg belőle...:)

ÁPRILIS közepén, a legnagyobb építkezési káoszban eljött hozzánk az M1 riportere, és benne voltunk a "Kosár" című fogyasztóvédelmi magazinban, mint jó példa a kistermelői értékekre és termékekre. Ennek a hónapnak a szüleménye a Gyúrói Bűvöskocka kecskesajtja, habár később elsarkatlanodott a kockánk, és tallérrá változott. Az íze azonban verhetetlen maradt. :)

A MÁJUS sok szempontból termékeny volt. Világra jöttek a kispulyák Balambér óljának a sarkában,

megérkezett Döncike, a kismalac, aki karácsony előtt  - követve elődei hagyományát - átlényegült. Pörköltté, töltött káposztává, pizzává...soroljam? :)Befejeződtek a pályázat megvalósítási munkái, végre csend lett az udvarban. Már nem a bobcat hangjára ébredtünk. Kizöldült a kert, elültettem a paradicsomokat, és minden nekilátott ezerrel élni.

JÚNIUSBAN új meglepetés-kecskék születtek, a két legifjabb gidalányka ellett meg, Propi és Kistarka. Meglátogatott minket az első ovis csoport állatnézőbe, sajtkóstolóba. Bár az időjárás nem volt a legszebb - hűvös volt és jókora szél fújt - azért a gyerekek kedve nem ment el az állatoktól, örömmel tépték nekik a gazt és füvet, az állataim meg lekesen nyelték. Ahogyan szüleik is lelkesen kóstolták a sok finom sajtot :). Ez volt az a hónap amikor végleg bebizonyítottam a faluban, hogy nincs ki mind a négy kerekem. Történt ugyanis, hogy a pulykakakas móresre akarta tanítani a sima kakast, aki futóra vette a figurát körbe - körbe Rómeó udvarában. Mögöttük én egy bottal, hogy kihajtsam őket. Rómeó kíváncsiságtól hajtva beállt a sorba, majd utána Saci is, nem akarván lemaradni az eksönről. Így rongyoltunk körbe-körbe Rómeó udvarán egy darabig, míg végül egy véletlen segítség folytán megszakadt a kör, és sikerült a rendrakás az állatok között. 

És ez volt az a hónap is, amit akkor nem írtam le végül, de azért két szóban most megosztom, mert azóta is elég sokszor találkozunk hasonló helyzettel: a budaörsi piacról jöttem el, mert több volt az áltermelő már, mint a valódi, és mert a piacfelügyelő megfenyegetett, hogy ha vizsgálatot merek kérni a jegyzőtől, akkor kitesz a piacról. A vizsgálatot természetesen elindítottam, mert nem szeretem, ha fenyegetnek, de a mai napig nem kaptam semmi értesítést a lefolyásáról, ám közben úgy döntöttem, hogy mivel a piacfelgyelő elmondott mindennek a többi árus között, eljöttem a piacról. Lehettem volna kicsit kitartóbb, tudom, végig kellett volna csinálnom. És ha nem lett volna olyan nagyon-nagyon sok a munkám, végig is csinálom. De volt, és végül  nem volt elég energiám és kitartásom az ügyhöz. Eljöttem. Sajnos a jelenség nem egyedi, és minden piacon jelen van. Minden termelői piacon ott vannak az áltermelő kereskedők a bővebb választékú és szebb kiállású portékáikkal. Persze, mert ők nem dolgoznak az állatokkal, a portéka előállításával - állat csak papíron van a nevükön, a termékeket meg nagyobb üzemektől veszik, (sőt olyat is ismerek, aki a METRO-ból veszi) A hatóságok egyelőre tehetetlenkednek, de nem is igazán érdekli őket a problémánk, eddig bármilyen fórumon próbálkoztunk.

JÚLIUSBAN volt az az ominózus vihar, ami fél Gyúrót romba döntötte. Szerencsére nekünk mindössze 2 nm istállótetó repült világgá a vihar szárnyán, meg a kerti pavilon és a diófa sínylette meg eléggé a dolgot. Más kár nem történt. Akkor. Mert kicsit később nagy szomorúság ért minket - Rómeót, aki pár éve volt hűséges táltos paripánk, el kellett altatnunk egy izületi betegségből kifolyólag. Igaz, nem volt már fiatal, de a nemléte fájdalmas ürességet hagyott bennünk.

Az AUGUSZTUS ezért lótalanul kezdődött egy családi nappal, ám végül is ló véget ért, mert a szomszédból kölcsönkapott lovakkal meg tudtuk valósítani a tervezett lóprogramot is. Nagyon jól éreztük magunkat, azt kell mondjam. :)

Az augusztus egy esküvőt és egy búcsúzást is hozott magával. Tamás fiam, miután lediplomázott, nagy örömünkre 22-én elvette feleségül Zitát, akinek több éve udvarolt már. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. :)

És augusztus utolsó napján pedig meghalt apukám, többéves betegeskedés után. 

SZEPTEMBERBEN megpróbáltuk kicsit felturbózni a rendszert, komoly munka folyt a színfalak mögött, de a felszín csendes maradt. Tervek és tervek és tervek. Érvek és ellenérvek, bizonytalanság és kockázatfelmérés, számok és újra csak érvek és ellenérvek. 

OKTÓBERBEN aztán elmentünk kettesben Gézával három napra, és amikor visszajöttünk, beindítottuk a rendszert. Egy olyan mérteű átrendezés és kivitelezés indult meg, amiről már az elején látszott, hogy sokkal nagyobb, mint azt pusztán a számokból gondolni lehetett. Sokkal -sokkal nagyobb. De nem volt más választásunk. Kellett. 

Ez az a hónap, amikor életemben első alkalommal felvettem valakit hivatalosan félállású segítségként, bejelentve. Ez mindenképpen mérföldkő az életünkben, olyan mérföldkő, amit nem lehet kihagyni a felsorolásból.

NOVEMBER Sacika és a szappanok hónapja volt. Saci első pároztatása - ámbár sikertelen volt, de mégis nagy dolognak láttuk. És a szappanok. És az átszervezési program. Vízszerelés, csempe, szappanok, betonozás, szappanok, csövek, csapok és szappanok, szekrények, polcok, fúrás és szappanok...

És jött a DECEMBER,

 a sajtok, piacok és adventi vásárok hónapja, a nemalvás és a szappancsomagolás hónapja, a megcsináltadmár és a nemleszekkész hónapja. Rohanás, rohanás, rohanás. Egy utolsó nagy lélegzetvétel és fejest a zűrzavarba. És aztán csend. Az ünnep, a család, az ünnepi asztal és a meleg szobában pattogó tűz csendje. A társasjátékok és a nagy beszélgetések csendje, az olvasás és a filmnézés csendje. Nyugalom. Béke. Meleg. Öröm. Félálom. Csönd.
És az év első napjával a hó. Fehér, csendes, és mindent betakar. Tiszta lap. Egy új év tiszta lapja. Lassan újra kezdődik minden.
Ébredezünk...

Riadó! :)

Sacibanya nem hagyja ki a ziccereket még az év utolsó napjaiban sem. Hogy ne unatkozzunk kettesben Gézával (a hugom elvitte a lányokat), gondolta, feldobja valahogy a délutánunkat. Ki is gondolt egy jó ötletet - valahogy beverekedte magát az istálló mögé.Én épp elkezdtem nézni egy filmelőzetest a gépen, amikor Géza dübörög az ablakon, hogy öltözzasszonyriadó! Na, mondom, ki ellett meg? Senki, de Saciakimárnemboci, ott állt - pofáján üdvözült vigyorral - az istálló háta megett, és pipázott. Azaz füstöt eregetett az orrlyukaiból, szabályos időközönként, ami elég bizarr külsőt kölcsönzött neki. Na mármost azt tudni kell, hogy az istálló möge az mindösszesen 80 cm széles sáv, vagyis ott egy márnemboci nem tud megfodulni. Tehát csak előre tud jönni, ámde a kijáratot - szerencsére - elzárta egy csomó mindenféle. Azért serencsére, mert ha nem így lett volna, akkor Saci már a kertet aprította volna. Így azonban csak állt és pipázott, amíg Géza kipakolta a mindenféle limlomot az ólak mögül, hogy Saci ki tudjon jönni. Akkor még megállt picit egy kis zöld fűszigetnél legelni, majd némi ösztökélésre végül elindult. Szerencsére ott magas a partoldal, nem tudott másfelé menni, mint felém, aki a szokásos furkósbotommal felfegyverkezve vártam a kapu előtt. Egyből értette is a dörgést, nem próbálkozott a kert felé, hanem beügetett a kapun a saját kapuja felé. Mondom, felé, mert soványmalacvágtában elügetett mellette, nyomában a vezényszavakat kiáltozó Gézával, be a szénabála mögé. Ugrált, rúgkapált, idétlenkedett, de végül megadta magát, mert Géza kivette a kezemből a furkót, és megmutatta neki. Akkor már tudta, hogy veszített. Berúgtatott a helyére, kettőt piruettezett még, aztán beletörődött.
De a délutánunkat feldobta. :)

Téli szünet???!

Mindenkinek kívánunk békés ünnepeket, jó pihenést, örömteli együttléteket! 
Kicsit most mi is kivonódtunk a forgalomból, idén a kecskékkel együtt téli szünetre mentünk. Terveink között nagy alvások és nagy játszások szerepeltek. Ám ahogy a kecskék nem tudtak teljesen elapadni karácsonyra, és még négy naponta bizony meg kell fejni némelyiket, úgy én is vakaróztam délre a semmittevétől :)smile hangulatjel. Hiányoztak a sajtok, a munka, az értelmes tevékenykedés. Olvastam persze, meg aludtam, meg családot látogattam, de bizony mégis vakaróztam - így aztán fogtam a maradék sajtjaimat, és leviaszoltam őket. Gyönyörűek lettek, és én is boldog voltam. :)
Mert boldogok a sajtkészítők :)

smile hangulatjel Mert boldogok a sajtkészítők :)grin hangulatjel

Adventi vásár

És ismét Adventi Vásár a Szabó Ervin téren. :)
smile hangulatjel
Géza a szappanokkal, díszcsomagokkal és némi sajttal felszerelkezve várja az érdeklődőket szeretettel ezen a héten szombat estig, és jövő héten hétfőtől szerda estig. A kép tavalyi, de a helyszín és a portéka idei, friss és ropogós :)

Karácsonyi Szap-pankák :)

Elkészültek a díszdobozos Szap-Pankák, natúr vagy fehér színben, karácsonyi szalaggal átkötve. 
Korlátozott számban még textil díszcsomag is kapható, 4 db szappannal. 
Az egydarabos díszdoboz helyben vagy interneten rendelve 600 Ft/db+pk, vásárban 700 Ft/db. A négydarabos textil csomag helyben vagy interneten 2.500 Ft/csomag+pk, vásárban 2.900 Ft
Egy Karácsonyi Angyalkát megkértem, hogy üljön oda modellként a dobozok mellé. Vállalta :D.

Téli reggel :) - Kókusz-vanilia 

Téli este :) - Csoki-menta

Tejeskávés karácsony :)

Natúr doboz :)

Fehér doboz :)

Arany karácsony :) Körömvirág - geránium

Csoki-menta

Kókusz - vanilia

grin hangulatjel