Karácsonyi Szap-pankák :)

Elkészültek a díszdobozos Szap-Pankák, natúr vagy fehér színben, karácsonyi szalaggal átkötve. 
Korlátozott számban még textil díszcsomag is kapható, 4 db szappannal. 
Az egydarabos díszdoboz helyben vagy interneten rendelve 600 Ft/db+pk, vásárban 700 Ft/db. A négydarabos textil csomag helyben vagy interneten 2.500 Ft/csomag+pk, vásárban 2.900 Ft
Egy Karácsonyi Angyalkát megkértem, hogy üljön oda modellként a dobozok mellé. Vállalta :D.

Téli reggel :) - Kókusz-vanilia 

Téli este :) - Csoki-menta

Tejeskávés karácsony :)

Natúr doboz :)

Fehér doboz :)

Arany karácsony :) Körömvirág - geránium

Csoki-menta

Kókusz - vanilia

grin hangulatjel

Saciaboci alakít :D

Muszáj elmesélnem Saci mai alakítását!
Vendégek voltak nálunk sajtért, és hátramentünk az állatokhoz, hogy megnézhessék őket. Én meg gondoltam, jó alkalom lesz, legalább ránézhetek Sacika hátsó fertályára. Reggel még csöndben volt. 
Megyünk hátra, hát látok ám a tyúkudvarban egy nagy és cseppet sem odaillő fekete-fehér tömeget, amint áll. Nem nehéz kitalálni, bizony Sacikám megunta a kertjét, és kipróbálta, milyen tyúknak lenni. Ezt abból gondolom, hogy amint közelebb értem, látom, hogy Saci a tyúkok etetője fölött ácsorog lehajtott fejjel, Rákiáltottam, de nem mozdult. Megyek közelebb, hát látom ám, hogy őkelme mégsem tyúknak képzeli magát, nem azért ácsorog ott félrehajtott fejjel, hanem mert a szarvát beleakasztotta a fehér bálamadzag-kötegbe, ami tudvalevőleg nem túl hosszú, ám ahhoz pont elég, hogy lehajtott fejjel belelépjen. Aztán ne tudja felemelni a fejét többet, mert viszont elég erős ahhoz, hogy egy boci fejét a lába közelébe rögzítsen grin hangulatjel. Így aztán, mikor közelebb értem, félrehajtott és lehajtott fejjel tett pár tyúklépést oldalraés körbe, hogy szemmel tarthasson. Hát én bizony szemtelenül kikacagtam szorult helyzetében. Aztán megpróbáltam kiakasztani. Csakhogy a boci szarva nem olyan áramvonalas, mint a kecskéé, és hát Sacika elég türelmetlen is volt, így végül el kellett mennem egy sniccerért, amivel elvágtam a kötelet. Na de az ily módon szabbaddá vált boci - visszanyerve szemtelenségét - súlytöbbletét felhasználba nekiszegült abbéli akaratomnak, hogy a helyére visszatérjen, merthogy nem tyúk ő mégsem. Erre én furkósbotot ragadtam, és a sejhaját megkenegettem vele, mire is elindult. Lefelé, a kapun túl békésen várakozó családhoz. Hinnye, az áldóját, már kezdtem igazából mérges lenni, mert nem túl vidám dolog egy többszáz kilós kősziklát mozgásra bírni, így megint a furkósbot segítségét kértem, míg aztán Saci elindult a helye FELÉ. És menet közben befordult a 2 négyzetméteres, szénával teli kecskeetetőbe, ahol csak kanyarban fért el, mert elfelejtettem reggel visszatenni elé a küső ajtaját. És onnan vigyorgott ki rám, hogy na innen ki nem tudsz vinni smile hangulatjel. Erre aztán elpárolgott a dühöm, mert rettentően élvezem a szemfüles állataim humorát, de azért a furkócska a kezemben volt, hát rábeszéltem Sacit, hogy mégis jobb, ha kijön a kecskék etetőjéből. Belátta. Bánatosan beballagott az ajtaján, amit aztán berigliztem és be is kötöttem azzal az ominózus fehér bálamadzaggal - emlékeztető mementóként, hogy hogy járnak a bocik a tilosban grin hangulatjel

Sacika anyuka lesz? :)

Nagyon izgulok! grin hangulatjel Saciaboci holnap pont 21 napja lett berakatva. smile hangulatjel Ha holnap sem lesz jele a visszapárzásnak, elég jó eséllyel lesz egy új KISBOCINK!!!!! grin hangulatjel Na persze nem holnap, de akkor is! Sacika anyuka lesz! Holnap hozok sztárfotót a remélhetőleg újdonsült kismamáról. grin hangulatjel

Sajtmustra Martonvásáron

Szombaton Martonvásáron termelői piacon és Sajtmustrán is a Gyúróikecske. A piacon a leánykáim vendégszerepelnek, mint árusítók, amíg anyukájuk kiállít a sajtmustrán.

smile hangulatjel

Ízözön :)

Az ok, amiért Isten megteremtette a tehenet: Konyakmeggyes ordadesszert Gyúróikecske módra :)

Belsőépítészet

Úgy tűnik, az ősz a kecskéknek is "fészekrakást" jelent, Ezért kicsit átrendezték az óljukat. Némiképp szellősebbé és világosabbá tették. Imigyen:

:D
Volt ott két-három deszka, amit akkoriban siettünkben nem rögzítettünk a középső oszlopokhoz, csak a szélén. Így amikor nekidöndült egy-egy kobak, a deszkák szépen kilengtek és nagyot szóltak. Nosza, ez jó játék, nekiálltak hát, és addig csépelték, amíg le nem potyogott, mint a körte a fáról. Szegény Emma alighanem bele is lépett egy kiálló szögbe, mielőtt észrevételeztük a dolgot, mert kissé sántít, pedig nincs semmi a lábával látszólag.
És hát ami a kerítést illeti, ott is rendezkedtek kicsit . hozzáférhetőbbé tették a bejárást Balambérhoz.

Ennek nemigen örvendeztünk, mert munka eddig is volt bőven, nemhogy a meggondolatlanul rendezkedő kecskék után renováljunk, de hát most ez következik.
És van egy jelentkező is, aki érdeklődik a fejés után.

Cirmoska (aki nekem Cirmos csak, mert nekem minden macska Cirmos), egyébként pedig a bájos Írisz nevet viseli, nagyon érdeklődött a fejés és főképp annak produktuma után. Még a kecskék hasa alá is beáll, hogy jobban lásson és elleshessen technikákat a tejnyerésre. Dícséretre méltó a lelkesedése és a kitartása  - na de kecskére káposztát? :D :D :D

In memoriam...

 Két hete, a vasárnapról hétfőre váltó óraütéssel egyidőben meghalt Apukám. Sokat gondolkodtam, hogy vajon írjak-e erről vagy sem, végül - ahogy látszik - az írás mellett döntöttem. Azért döntöttem az írás mellett, mert a gazdaság, a farm egy olyan szemlélethez is segített engem, ami messze visz vissza abba az időbe, amikor az élet és a halál a mindennapok része volt. Még nem vagyok benne biztos, hogy át is tudom adni, amit megtanultam belőle, de megpróbálom.
 Késő tavasszal megellett a két ifjonc meglepetés, Kistarka és Propi. Kistarka kölyke, Barka, szép, erős gidalányka lett. Propié egy kis gyenge fiúcska volt. Reggel született, estére meghalt. Amikor megtaláltuk reggel, nem állt a lábán, majdnem halottnak tűnt. Ilyenkor persze vannak praktikák - masszírozás, szárazra törlés, tőgyre tétel - ezek segíthetnek, erőt adnak a rogyadozó lábacskáknak. Aztán vagy megmarad, vagy nem. Ez a kicsi annyira kicsi volt, hogy a sok-sok próbálkozás ellenére sem tudtunk életet lehelni bele. Ez egy nagyon kemény pillanat. Nem vagyok benne biztos, hogy teljesen le tudom írni. Először is érteni kell hozzá azt a szót, hogy Gazda. Nem kisbetűvel, mert az csak tulajdonost jelent - hanem nagybetűvel, mert csak a Gazda az, aki gondoskodik, felelősséget vállal, felkel és kimegy a téli éjszakába is, ha a kicsi állatka még nem teljesen biztos a szopásban, aki simogat vagy nevel a pálcával, és aki búcsúzik. Tudni kell döntést hozni az elengedésről, mert amikor az életben tartás már csak fájdalmas procedúra az állatnak, ami arra hivatott mindössze, hogy néhány órával elodázza a gazda szomorúságát - ilyenkor meg kell tudni hozni a döntést. Tudni kell elengedni. Egy simi a buksira, és könnytől csillogó szemmel, de felállni, megfordulni és elmenni. Átadni a terepet Gézának, aki fájó szívvel, de bevégzi a sorsát a haldoklónak. Az ember haldoklása tanulás, megbékélés, elfogadás. Idő az elengedésre. Az állat a mostban él, számára csak fölösleges kínlódás.  És mégis, ha az ember megérti a szívében(és nem nyálas érzelmekben!!!) ezt, és megtanulja felismerni a döntés pillanatát, és képes dönteni, ez olyan ünnepélyes és magasztos dologgá válik, ami felemeli a szomorúságot a földről az Égbe. Nem szünteti meg, hanem átváltoztatja, átlényegíti. A részeddé lesz, de nem olyan részeddé, amitől szabadulni akarsz, hanem olyan részeddé, amitől kihúzod a hátad, felemeled a fejed, és átéled, mit jelent igazán embernek lenni, Gazdának a Teremtés fölött. Az én állataim a maguk egyszerű alázatában a legjobb tanítómesterek. Megtanítanak rácsodálkozni a láthatóra, megérteni és megtanulni a rendet és elfogadni a megérthetetlent - a halált. Talán sokan legyintenek, hogy persze, az állatnak könnyű, nem emlékszik, nincsenek érzései. Egy frászt nincsenek! Hány reggel facsarodott össze a szívem, amikor a fejőszoba ablakából láttam Propikát, amint azt a helyet járja körbe és szaglássza, ahova a kisgidája kipottyant a születésekor...és még hány reggelen kiabált és hívta a kicsit...Aztán jött szépen a bölcs, öreg Idő nagypapa, szívott egyet a pipáján, végigsimított Propi homlokán, és ő egyszerre rádöbbent, hogy süt a nap, a lucerna édes, és hogy a szomszéd előtt valószínűleg még édesebb - úgyhogy meg kell szerezni tőle. És visszaállt a rend.
 Elfogadni a megérthetetlent, a halált. Apu kórházban halt meg, de a fél család ott volt körülötte imádkozva, figyelve a lassuló jeleket a műszereken, és végül elengedve őt, aki elsőként indult át közülünk, úttörőként.
 És ha így nézzük, már nem elviselhetetlen, nem tragédia. Élet és halál összetartoznak, ikertestvérek, egyik a másik szinonimája. Nem fehér és fekete, hanem színes, izgalmas és várakozásteli mindkettő. Emberi.
 És Isteni.

A csend is dolgozik... :)

Az utóbbi hetek nagy-nagy csendje sok - sok munkát( és eseményt is) takar. Új gondolatok öltöttek testet tervekben, a tervek papírra kerültek és körvonalazódtak, aztán lassan-lassan a megvalósulás útjára lépnek, ahogy az idő és az anyagi valamint egyéb lehetőségek adják majd. 
Az egyik látványosabb dolog a szappanokban mutatkozik. Mivel sosem értem magam utol szappankészítésben, elkezdtem a főzött szappannal kísérletezni, mivel azt nem kell hagyni érni, azonnal használható. Az eddigi tapasztalatok olyan jók, hogy - bár a kézügyességem még mindig a régi - közzéteszek pár képet az új, főzött szappanokról. Azért is érdekes ez, mert van benne némi újítás is - egy kis díszítés. A receptje ugyanaz, mint a hagyományos szappanomnak, de nekik adtam egy kis szépséget is a hasznosság mellé. A képeken levendulás, körömvirágos és natúr szappanok. Postán rendelhető, 400 Ft/ db + postaköltség. Részletek a "Mekk-vásárolhatsz"-ban :)

Ezért kell a malacnak...

...földes kifutó. Örök vita ez köztünk, hogy a malacnak kell -e, és milyen kifutó kell. Én szeretem az állataimnak a természeteshez közeli állapotot megadni, Géza a tradíciók híve, ő amit látott vidéken kölyökként, azt másolná. Most Döncike kapott egy ideiglenes kerítést, amíg a véglegese megérkezik, hogy a kánikulában kijöhessen. Íme a végeredmény. Én behaltam rajta, amíg felvettem :D

Piszkos Fred, a kapitány

Nyár vége felé tartunk, ami automatikusan magával hozza a kecskék párzási jókedvét. Balambér már kezd bűzleni, és a lányok rá-rászállnak az éppen aktuálisan párzani készülő delikvensre. Emma idén elveszítette a kicsijét, így ő most különösen is komisz kedvében van. Így történt, hogy amikor Őzire rájött a "szépnapravirradtunk", Emma ezt az akadályt rosszul vette, és bandát gyűjtve maga köré alaposan elvette Őzi kedvét a szépnaptól. Mire észrevettük a dolgot, addigra szegény Őzi úgy nézett ki, mint az épp kocsmai verekedésből hazatérő, néhány állkapocsigazítót bekapott Piszkos Fred, a kapitány. Szegénynek félreáll a a pofája, és jócskán bedagadt. Most egy - a múltkori vihar által szellősebbé tett( részben tetejét vesztett)  - boxban lábadozik, nem szereti a legyeket és a látogatókat.

Családi nap 2015. aug. 1.

Nagyon jól éreztük magunkat együtt, köszönet Mindenkinek! 

Továbbá köszönet Györgyinek a lovaglásért, Mártinak és Sanyinak a szomszédból a vendéglovakért, Vinis Janinak a vendégtraktorért, Toma Krisztának a kreatív játszóházért - még a felnőttek is élvezték! Külön köszönet az állatoknak a példás magaviseletért smile hangulatjel Jó kis csapat vagyunk grin hangulatjel Ez a képek első termése, lesz még :)smile hangulatjel

Családi nap augusztus 1-én

Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt a"Családi nap" programunkra augusztus 1-én!
Ezt a lehetőséget azoknak (is) találtuk ki, akik szeretnének személyesen is megismerkedni a Gyúróikecske állataival és gazdáival, szeretnének egy szép és vidám napot eltölteni és közös élményekkel gazdagodni a családjukkal együtt. Szeretnénk válaszolni sok-sok kérdésre és szeretnénk megmutatni a blogról már ismert állatokat.
A program ára 2.000 Ft családonként, ami tartalmaz egy sajtkóstolást, a "Lóra fel" lehetőséget és egy pohár hideg, házi menta vagy citromfű szörpöt.

A "Családi nap" terveink szerint a következőképpen alakul majd (ember, állat és a Jóisten alakíthat a programon :) )

10.00. - 13.00 . óra között állatok és a gazdaság bemutatása, állatsimogatás, játszóház, beszélgetési lehetőség, sajtkóstolás :)

13.00 - 14.00. Ebéd a  bográcsgulyásból (500 Ft/ fő) vagy hozott ételből :)

14.00 - 15.00. "Lóra fel" lehetőség futószáron :)

15.00.-16.00. Traktorozás - egy kis kör traktorral a buszfordulóig  és vissza :)

A program kb 16.30. óráig tart az állatok nyugalma érdekében.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak a kecskék, Saciaboci, a nyuszik, a pulykák, a liba, a malac és egy kis csíkos meglepetés a teraszon. No és természetesen a gazdák :)

Rómeó elporoszkált...

Mély megrendüléssel tudatjuk minden kedves Olvasónkkal, akik ismerték és szerették a bejegyzésekből Rómeót, hogy 07. 24-én, pénteken este átporoszkált az örök legelőkre, hogy ott egészséges lábakkal, fáradtság nélkül szaladgálhasson a zöld füvön...
Sok-sok könny siratta...
:(

Családi nap a Gyúróikecskéknél :)

Kedves Gyúróikecske-Érdeklődők!

A nagyon meleg időjárás miatt úgy döntöttünk, hogy a gazdaprogram első alkalmát áttesszük szeptember végére (augusztus végén a nagyfiam nősül, így az az időpont kiesik) :)
Nem szeretnénk viszont csalódást okozni senkinek, így arra jutottunk, hogy szombati napon, augusztus 1-én CSALÁDI NAPOT tartunk a Gyúróikecske portán. Ezen a nyílt napon lehetőség nyílik megnézni az állatokat az életben is, beszélgethetünk, megkínáljuk a vendégeinket finom házi menta- vagy citromfű-szörppel, lesz játszóház a gyerekeknek a diófa alatt, és bográcsban főzünk egy finom gulyáslevest is. Lehet sajtot kóstolni és vásárolni is.
A program ára családonként 2000 Ft. A gulyásleves adagonként 500 Ft, viszont legkésőbb július 26-ig kérem, hogy írjon, aki szeretne kérni belőle.
Jelentkezni lehet emailben (gezanomi@gmail.com) vagy a Facebookon Gyúróikecske sajt és szappan címszó alatt megjegyzésben vagy privátban.
Szeretettel várunk minden Kedves Érdeklődőt! :)

Vihar...

...ami fél Gyúrót romba döntötte, szerencsére minket elég jól megkímélt. Állatokban kár nem történt, legfeljebb némi sokk, amit elszenvedtek. Így pillanatnyilag kicsit kevesebb a tejünk, de reméljük, helyreáll a kecskéink lelkivilága is, és újra elhiszik, hogy az élet szép :). Szerencsére sikerült egy kis lucernaszénát szereznünk nekik épp mostanra, így a hasuknál fogva vígasztaljuk őket - ők pedig hagyják.
Tiszta mázlija volt a kis sánta bébipulyának is, akinek a lába ficamos - valahogy sikerült elbújnia a vihar elől, és másnap reggel már ott sántikált a mamája és a tesója mellett. A ló és a boci bezárva várták az ítéletidő végét, a gyagya  kakas és a liba is talált fedezéket, a nyulak meg- nos, ők csak a szörnyülködők csapatát erősítették. Így aztán kerek a csapat, teljes a létszám, némi istállótető folytonossági hiányt leszámítva nincs semmi galiba. :) És az élet megy tovább :)

Boci, boci tarka - van füle és farka :)

A héten szerdán bevetésen volt a Gyúróikecske állatsereglete. Egy érdi óvodás csoport jött látogatóba a szülők kíséretében. A gyerekek nagyon bátrak voltak, és mindenféle állat nagy sikert aratott. :)
Megnézték a libust, aki méltóan hírnevéhez, megpróbált egyenként végezni áldozataival, de csak kinevették. A kakas bátortalan volt, ő még most debütált először. A nyuszik nagy sikert arattak, de hát ezt a selymes bundájukkal és a sok kicsi nyuszival előre borítékolni lehetett. Többek nagy kedvence volt a malacka szép rózsaszín színével.

A következő állomás a kecskék voltak, sokan már alig tudták kivárni, amíg odajutnak. Megjegyzem, a kecskék is alig várták a gyerekeket, kivéve Kistarkát, akinek pillanatnyilag egyedül van gidája, így csak ő tud reprezentálni. Barka szeret szerepelni, de ilyenkor Kistarka a rémülettől félholtan keresi a gidát. Igazából akár sajnálhatnánk is, ha nem játszaná ezt naponta többször, ugyanis a kis Barkát egyáltalán nem érdekli a kedves mama aggodalma. Sokszor az anyja végigjárja ordítva az udvart a gida után, miközben az az árnyékos ólban fekve, a deszka rései közt figyeli, amint szülőanyja épp aggodalomtól reszketve kutatja őt. Fogadok, hogy jókat kacag magában...
Még Balambérnak is kijutotta dédelgetésből, pedig nem kifejezetten egy óriás bakkecskét választana az ember általában kedvencnek...

És hát tegyük hozzá, hogy a kecskék várakozása is teljes mértékben beteljesült, mert a gyerekek - felfedezvén, hogy a kecskék erőst szeretik a libatop nevű gyomnövényt, félig kigyomlálták a belső kertet, amíg a kecskéket torkig nem lakatták libatoppal.
Legalább tíz kisgyerek hordta szorgalmasan nekik a zöldet, de nem unták meg. A kecskék. A gyerekek egy idő után igen, és akkor lementek cseresznyézni. De előreszaladtam picit, mert a kecskék és a cseresznye közt foglalt helyet Saciaboci, aki többszörös bocipuszival köszönte meg hódolói tetszésnyilvánításait. Abszolút primadonna lelkialkat (testileg nem annyira :) ). Rómeó távolabbról utálkozva szemlélte a hódolói megnyilvánulásokat, de szerintem csak savanyú volt a szőlő...Ezt abból is gondolom, mert másnap, csütörtökön eljött egy gyúrói gyerektábor hozzánk, vegyes korosztály, és Rómeó előbb ért a kerítéshez, mert Saci a trágyadombon épp azt játszotta, hogy ő Kakas, így több időbe tellett, amíg tudatosult benne az újabb rajongói csoport. Viszont ő tényleg nagyon emberszerető jószágocska , nincsenek hangulatingadozásai :)
 A gyerekek az állatozás és egy gyors kézmosás után még sajtot is kóstoltak - szüleikkel együtt a diófa alatt, így mindenki teljes elégedettséggel hagyta el a terepet. ( egy kislányt kivéve, aki elvesztette az alvósnyusziját, de szerencsére két nap múlva meglett a kocsiban...:) ) Minden jó, ha jó a vége!

Nincs ki minden kereke...:)

A mai nap két élménnyel gazdagított, egy viccessel és egy olyannal, amit nem frissiben osztok meg, mert át kell gondolnom, hogy is szeretném pozitívan szemlélni.
A viccesen nincs mit átgondolni, csak megosztani egy jóízű nevetés ígéretével.
Két lányom a mai nap egyszerre jött haza az osztálykirándulásról, ezért Géza elment értük Pestre. Így aztán nekem maradtak az állatok is és a fejés is. no meg a rekkenő hőség.
Történt pedig, hogy az amúgy aránylag szelíd pulykakakas úgy döntött, hogy móresre tanítja az egy hete hozzánk került rendes kakast. A szomszédasszonyom - talán nem mindenki tudja - tojással foglalkozik, ezért van egy pár tyúkja, némelyek épp a hátsó kerítésnél. Kiszúrta ám ezt a kakasom, és ott billegette magát a kerítésnél, próbálva közel kerülni a tyúkokhoz. Ezt az alkalmat használta ki a pulykakakas, hogy jól leossza. Kergetőztek a ló udvarában, az én kakasom menekülőre vette, a pulykakaks (aki szintén az enyém), üldözte nevelési célzattal. Már épp befejeztem a dolgom, hát gondoltam, épp ideje nekik is nyugovóra térni, ezért fogtam a kisebbik gereblyét ( a gereblyék sokszor szerephez jutnak az állatokkal való viszonyomban :) ), és bementem a ló-boci udvarba, hogy kihajtsam a két delikvenst onnan aludni. Megyek befelé a gereblyével, mire is Rómeó érdeklődve felnéz a szénázásból - "eksön van" :) És a nyomomba eredt. Na, ezt már Saciaboci sem nézte tétlenül, mert ahol ennyien vannak, ott valami érdekes történik, így hát Rómeó nyomába szegődött. A dolog a következőképpen nézett ki. A két kakas érzékelte a rosszallásomat a viselkedésüket illetően, és elkezdtek menekülni. Elöl az én kakasom, mögötte a pulykakakas. Utánuk én sisegve a gereblyével, hogy kihajtsam őket. Az én nyomomban pedig Rómeó, fejét lehajtva, érdeklődve, őt pedig Saci követte. Mivel a kakas körbe-körbe rohant a bekerített részben, így egy darabig ebben a felállásban mentünk körbe-körbe. Elöl a kakas, utána a pulyka, mögöttük én a gereblyével, majd Rómeó, és végül Saci. Közben azon járt az eszem, hogy ha ezt valaki a hátsó utcából végignézi, egészen biztosan azt fogja gondolni rólam, hogy ennek a Baranyinénak nincs ki minden kereke, de ez ragályos lehet emberről állatra is, mert az állatainak is elment az esze...
Szóval tettünk pár kört, amikor kísérőim megunták a körözést, és megálltak a kapunál, hogy immár nézőként szemlélve az eseményeket, jókat röhögjenek rajtam. Az én kakasom pedig még mindig nem vette a lapot, hogy ki kéne hussania a kerítés alatt a helyére. Viszont egy újabb körnél elvétette egy méterrel a kanyart, és ezért épp nekiment volna Sacinak, aki egy laza fejmozdulattal a kerítés felé terelte a gyagya kakast, akinek végre leesett a menekülési útvonal, és kihussant végre. Gyorsan megköszöntem Sacinak a közreműködést, és mentem volna kifelé a kakasok után, amikor is Saci úgy gondolta, hogy ideje learatni a segítsége babérjait, és nekiállt kifelé nyomni a kaput fejjel, amit én éppen befelé nyomtam. Nos, én nyertem...Végül otthagytam a csalódott bocit, és a kakasok nyomába eredtem. Most mindhárman a legénylakásba mentek be, így a pulykakakast be tudtam terelni az ólba, ott nyakon csíptem és visszavittem a kecskék kertjébe a családjához. A kakast aztán becsuktam a helyére, és végül rácsuktam a gúnárt is, így végül rend lett.
Gézának a könnye potyogott a kacagástól, ahogy elképzelte a történteket...:)

Új, új, új...:)

Hát igen, sokszor látjuk, tapasztaljuk ezt a feliratot a kedvenc mosóporunktól kezdve az összes bolti cikken keresztül mindenfélén.
De most nem árucikkről szeretnék beszámolni, hanem a heti eseményekről.
Először is egy úúúúj - kisgida. :)
Hétfőn született a kislány, le is fotóztam, de csak most értem oda, hogy bevezessem a társaságba.

 A neve Barka lett, az apukája, BAlambér és az anyukája, kistaRKA után. Jól átvert engem ez a kecske. Először is úgy indult, hogy teljesen illegális módon kitőgyelt. Aztán pocakot növesztett. Aztán egyre nagyobb tőgyet, hogy már lépni is alig tudott tőle. Akkor megvizsgáltam a pocakját, de nem találtam benne a gidát. Pedig a rendszer szerint már esedékes kellett legyen az ellés. Azután vártam. Aztán majd két hét után megint megvizsgáltam, és egyetlen hajszálnyi jel után megint úgy gondoltam, hogy gida egy szál se, álvemhesség - és megfejtem. Reggel. Aztán este is. És reggelre a kert közepén ácsorgott egy bamba gida magában, mama nélkül, és nem értette. Gyorsan kerestük a hozzá tartozó mamát, meg is leltük Kistarka személyében, aki maga is csodálkozva figyelte az események ilyetén alakulását. Betettük a boxba őket, és kicsit arra számítottam, hogy a mamája nem fogja engedni szopni, de szerencsére - és minden csodálkozása ellenére Kistarka jó mamának bizonyult, és azonnal hagyta a szopást. Olyannyira, hogy már a kicsi rájár mind a két felére a tőgyének, így megkímélve engem a rendszeres fejéstől. Egyelőre. :)
Most még Propit várjuk, aki szintén illegális vemhes, és pocakosodik...
Aztán hét közepére kaptunk egy gyönyörű szép kakast, így a baromfiól pillanatnyilag legénylakássá avanzsálódott, lévén egy gúnár és egy kakas lakhelye. Na, úgy is néz ki :)
Csütörtök reggel pedig a következő látvány fogadott reggel, amikor fejéshez botorkáltam fölfelé az ólba, félig csukott szemekkel még.

Még a pulykakakas is kiszökött. Mázli, hogy van ez a kerítés, mert ha nincs, már nem lenne zöld növény a kertemben, csak sok-sok dagadt kecske.

Balambér volt a tettes, a piszok levert egy deszkát (megint), és utat nyitott hű szerelmeinek. Meg magának is, bár ő csak szemlélni tudta a dolgokat, mert meg volt kötve. De a tartása nagyon királyi és méltóságteljes volt szemlélés közben. :)

A legújabb új pedig a lakás átszervezése, mivel a "Gazdálkodom, tehát vagyok" program finisbe kezd érni, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy még ma este felkerül a program leírása a blogra és a FB-ra is, és ezzel kiderül a meglepetés. Addig is őrületbe kergetem a nálunk dolgozó szakembereket a váratlan ötletekkel és változtatásokkal - legalább szép színes lesz az életük :)

Kispulyák :)

Ma elővezette a kispulyákat a mamájuk végre. A lányok jöttek szólni. Bár, ha pontos akarok lenni, akkor azt kéne mondanom, a kispulyák elővezették a mamájukat. Ugyanis a mama nem nagyon akart kibújni a meleg sarokból, de miután a csemetéi olajra léptek és kimentek a kecskékhez meg a papájukhoz, pulykamama is okafogyottnak érezte az üldögélést, és utánuk ment. A kerítés résén át, amit egy előzékeny kecske ütött neki, lelökve egy újabb kerítésdeszkát.
Szóval vonult a család, de nem is akárhogyan. Mert ugye a kecske az egy nagy állat, a pulykacsemete meg roppant pici. Ezért a kecsketanács kirendelt számukra egy védelmezőt, vagy ha úgy tetszik, egy biztonsági őrt. Bogyi lett a kiválasztott. Mindenesetre lelkes odaadottsággal vigyázta egész nap(!) a pulykacsaládot, kifejezetten a gyerekekre kihegyezve. Olyannyira, hogy amikor délután az öcsém kislányait hátravittem megmutatni a meglepetést nekik ( a kispulyákat), Bogyika ott feküdt a pulykamama mellett, és az egyik Kispulya az ő(!) hasa alól szaladt ki, amikor a pulykamama feltápászkodva hívogatni kezdte a gyerekeit. Aztán követte őket tovább az udvarban, amerre mentek. És mindig a kicsiket! Elzavarta Emmát, aki kíváncsian végigszaglászta a pici kis tollas-labdákat, és aggódva tekingetett széjjel, hogy merre gurguláznak éppen védencei. Hát még ilyet nem is láttam!
Sajnos a telefonom nem volt kint, de holnap megpróbálok fotót készíteni róluk. Most csak egy fészkenülős-túróevős fotóm van a családról, akik egyből nagycsaládosok lettek, mert 5 pici született. Igaz, életben csak 4 maradt, de azok köszönik szépen megvannak. Pláne mert nagy és erős védelmezőjük, Bogyika, vigyázza minden lépésüket. :)

Újpulyák :)

Ma reggel a lányok mentek ki fejni, és szaladtak be a hírrel - megszülettek a pulyák! Igaz, azt nem tudjuk, hányan vannak, mert a hidegre való tekintettel a pulykamama továbbra is a sarokban gubbasztott a kicsiken, pulykapapa meg előtte járőrözött, és alig tudtam ezért lefotózni a mamát a sarokban. De azért végül sikerült. Nem túl jó kép, de az egyik kis pulya látszik, amint kandikál kifelé a mama hasa alól kíváncsian. :)

Remélem, hamarosan le tudom fotózni a teljes családot :)
A másik új hír Döncike, a malac. Kicsi, rózsaszín és gömböc. Nagyon cuki. Egyelőre még bent lakik az ólban, nincs kész a kifutója, de nem is baj, mert hideg is van meg sár, meg hideg és sár is, na meg hideg és sár, úgyhogy egy darabig még odabent lesz. Legalább megbarátkozik az ittléttel Az étvágya remek, szokás szerint eszi a savót kenyérrel, meg némi zöldet. Feltornyozta a szalmaágyat már a sarokban, úgyhogy ma reggel már onnan bújt elő - paplanos ágya van :), kényelmes, meleg és puha. Már nem fél tőlünk, tudja, hogy mi vagyunk minden jónak a forrása.

Ma a boci haszontalankodott egy alaposat. Leszaggatta a kerítésdeszkát a kecskék felől, és átment a kecskékhez. Akik ész nélkül menekültek előle. Meg is mámorosodott a dicsőségtől, rohangált a kecskék után, istállóba be, istállóból ki...Géza megpróbálta rávenni, hogy bújjon vissza a kerítésen, de ezzel az erővel a pisai ferde tornyot is megpróbálhatta volna áttuszkolni :). Azért van súlya, ereje és akarata már a "kis"Sacinak. Nem ment. Akkor hoztunk kötőféket, nyakába vetettük, amíg ,megállt inni, és körbe átvezettük a helyére. Na ja. Mire Panna odaért a kerítéslyukhoz, nehogy újra átbújjon, már újra odaát volt. Kezdhettük elölről. Kötőfék, Géza húzta, ő meg nem ment. Akkor jöttem én, és hátulról tuszkolva ketten végül visszatoloncoltuk a gézengúz határátlépőt, és be is zártuk az óljába egy nagy adag széna barátságos, ám hallgatag társaságában. Most csend van, csak a kalapácsütések zaja hallatszik, ahogy Géza reparálja a kerítést. :)

Konkurencia? :)

A kimondott szónak hatalma van. Nagyon nem mindegy, mit mondunk ki.
Ma többedszer - mondhatni sokadszor - találkoztam ezzel a kijelentéssel: konkurencia. Sokan ismernek minket, tudják, hogy kecskézünk, sajtozunk. Nagyon kedvesen figyelmeztetnek mostanában - vigyázzatok, mert van konkurencia. Tudom, hogy jót akarnak, és szívet melengető, hogy a sajátjukként, a falu belső értékeként vigyáznak ránk, de van egy másik oldala is ennek. Mégpedig a Gazdaság. Amiről annyit írok, írtam és írni fogok.
Nemrégen a faluba költözött egy család, és vettek huszonsok kecskét, anyuka pedig - állítólag, mert mindezt csak hallomásból tudom - elkezdett egy sajtkészítő tanfolyamot végezni. Konkurencia - mondták többen jóakaratúlag. Igen ám, de abban a pillanatban, amikor kimondják ezt a szót, ellenséget képeznek nekem. Mert a konkurencia nem barát. Vetélytárs. Ellenfél. Aki az én pozíciómra pályázik. Akinél erősebbnek kell lennem. Brrrrr....
Nekem is lassan esett le. Elragadott a szó hatalma, habár érzetem rögtön, hogy valami nem stimmel. Aztán leesett.
Nem konkurencia. Hanem egy újabb magyar család, aki gazdálkodik. Éljen!
Az én megélhetésem nincs Gyúróhoz kötve. Szép lenne és kényelmes nagyon, ha Gyúró el tudna tartani minket, de nem így van. A megélhetésünk nagy része Budapesthez és a vonzáskörzethez tartozik. Ezért nem számít, ha többen vagyunk.
De Gyúró egy gazdafalu volt. Azelőtt minden háznál tartottak állatokat és meg is éltek belőle. Igen ám, mondta Géza, de nem volt Auchan, Tesco. Hát, ez csak rajtunk múlik, hogy mit hol veszünk. Nyilván nincs termelői wc papír, tehát kénytelen vagyok boltban venni több más dologgal együtt, de az élelmiszer és a tisztálkodószer köthető termelőkhöz. Vannak pékségek. Vannak piacok. Kézműves kozmetikumokat készítő ügyes asszonyok, lányok. És nem igaz, hogy drága. Mert pl itt van az én szappanom. 500 Ft. Igen, ha összehasonlítom a bolti szappanok(nak nevezett izékkel), akkor drága. De ha azt nézem, hogy egy hónapig elég a zuhanyozásra, és nem kell utána használni testápolót, akkor máris azt mutatja a mérleg, hogy 500 Ft (kecsketejszappan) vs 800 Ft(tusfürdő)+800 Ft (testápoló) Nos?
Szóval van egy újabb család, akik gazdálkodnak itt Gyúrón. És aki gazdálkodik, az rossz ember nem lehet :). Tehát éljen a gazdálkodás, éljenek a kecskék, éljen a konkurencia! :D

Capra Ludens

Mert nap mint nap annyi minden történik, hogy egyszerűen nem lehet mindent elmesélni...
Pár nappal ezelőtt kint voltam a kecskéknél, és látom ám, hogy Bogyika talált egy nagyobb követ (hogy hogy került oda, rejtély). Egyik oldalán gömbölyű volt, a másik oldala szabálytalan. És Bogyika nekiállt focizni vele. Terelgette, pofozgatta a lábával, lökdöste, rugdosta. Sajnos nem volt nálam a telefonom, így nem tudtam megörökíteni, csak a retinámon, szóval csak elmesélni tudom. De Bogyika nemcsak a kővel tud játszani. Egy másik jelenetet viszont sikerült megörökíteni, amikor a felakasztott lámpával fejelgetett, miután befejezte az abrakolást, én pedig még a kollégát fejtem. Íme:

Petra pedig a bedobott nagy faágakkal birkózott, beleakasztotta a szarvát, és felhajigálta őket a hátára, majd diadalmasan körbenézett, hogy mindenki jól látta-e, amint legyőzte a gonosz Sokágú Villás Faágat.
 De mindenkinek van kedvence. Saciaboci például a talicskában látja mindenkori leszámolnivaló ellenfelét. Eleinte, amikor Géza bevitte benne a szénát neki és Rómeónak, elég volt csak egy pillanatra félrefordulnia, amíg a kaput becsukta maga után, addigra repült a talicska szénástul. Most már rutinosabb Géza. Először beviszi Sacikának az abrakot, és amíg azzal elvan a boci az ólban, addig beviszi a szénát nekik. De azért nem hagyja Sacikát mókázás nélkül - minden nap hagy egy icipici szénát a talicskában, és úgy csinál, mintha ott felejtette volna az istálló előtt. Sacika kijön az ólból száját nyalogatva, körbenéz, meglátja ősi ellenségét, a talicskát, már villan is a szeme, és nekifutásból durrrrrr! A talicska repül, a boci boldog - megint leszámolt az ellenséggel. És ugrabugrálva elszalad.
A pulykákkal is van újság. A saját óljukban szerettük volna, ha költenek. Ugye a pulyka nagyon jól elül, hát reméltük, hogy lesz sok-sok édi kis pulyánk újra. Volt is egy-két tojás, de nem igazán foglalkoztak vele. Történt pedig, hogy a kertjük kerítését építettük, így át kellett őket helyezni egy-két napra. a kecskék ólja mellett döntöttünk - ők találnak maguknak elég elhullajtott magot, férget, zöldet a kecskeudvarban. Nem is baj, ha kicsit átkapirgálják, rendbe teszik. Második nap Géza mesélte, hogy a pulykakakas a tyúk hátán gyakorlatozik. Szupi. Harmadnap vissza akartuk tenni őket a helyükre - egyszer csak látjuk ám, hogy három tojás figyel Balambér óljának a legsarkában. Hát gyors meghányásvetés után úgy döntöttünk, a pulykák maradnak. Maradtak is, és hamarosan tíz tojás figyelt az ól sarkában.
Egyszer aztán Pulykamama ráült. És kucorgott rajta. Pulykapapa pedig kint kódorgott elárvultan. De hamar visszatért szíve hölgyéhez. Mert valahogy nem esett le neki, hogy ő most már Pulykapapa. És csak ácsorgott szerencsétlenül az asszony mellett. "Mi a baja? Mért nem jön kapirgálni? Mér' fordult föl a világ?"
Pulykamama csak üldögél, kucorog a tojásokon. Pulykapapa meg sértődötten rutrutol. És nem érti. :)

M1

Ma( 2015.04.16) du. a 17.15-kor kezdődő "Kosár"-ban ismétlés smile hangulatjel. Valószínűleg 17.30 után kezdődünk smile hangulatjel. Online is megnézhető, holnaptól a médiatárból kikereshető, 60 napig fent lesz.( http://www.mediaklikk.hu/mediatar/ a "Kosár " április 16. adás)

Hajrá Gyúró! Két termelő és egy séf egy helyről! grin hangulatjel

"Gyúrói bűvöskocka"

Holnap már a piacokon...kecskéből :)

Oda Buda?!

Pár héttel, hónappal ezelőtt Csepelen jártam, a tízemeletesek közötti főúton. Az egyik ház falán egy óriásplakátról egy kedves fiatal lány mosolygott le a gyanútlanul autózgatókra. A leány egy bolti pénztárnál ült, kezében az épp lehúzni való áruval. Amikor jobban megszemléltem a plakátot, valami ilyesmi feliratot láttam, mintegy az ifjú hölgy gondolatait: "miért csináljam ezt itt ennyiért, amikor külföldön is csinálhatom négyszereséért". Megdöbbentem. Ugyan ki az, aki fel meri vállalni ezt a hirdetést? Az autófolyam azonban továbbhaladt, és mivel nem vagyok nagy városjáró, ez a kérdés bekerült a "tisztázatlan kérdések" mappába archiválásra.
Nemsokra rá egy facebook bejegyzést olvastam, amelyben az illető író arról cikkezett, hogy nem tudott vasárnap két pohár tejfölt vásárolni felháborító módon, de nem baj, mert lejött egy pofa, aki a kezébe nyomott két pohár tejfölt, mivel ő másnap úgyis elhagyja az országot. És jöttek más hőzöngők is, akik mind ezt nyomták, hogy ez az ország itt élhetetlen, pocsék, stb, el kő menni...
Aztán egy másik megosztásban egy intelligensebbnek tűnő ember ugyanezt taglalta, mert itt szerinte az emberek bunkók, kulturálatlanok, meg sem köszönik, amit kapnak, nem veregetik egymás vállát, stb. Konklúzió: ki kell menni külföldre. Ott jobb. Hm.Sőt: HMMM....
Ma pedig mit olvasok az index oldaláról beollózva? Egy kedves, szimpatikus házaspár történetét, akik egy street-food éttermet akartak becsületesen üzemeltetni, ámde a NAV, ÁNTSZ, bürokrácia, stb, jól betett nekik mindenhol, végül eladták jókora veszteséggel. Konklúzió: most külföldre készülnek.
Annakidején, amikor bejöttek az első filmek és reklámok, csináltak egy kísérletet. A film közepén, egyetlen filmkocka erejéig bevágták a filmbe azt a mondatot, hogy "szomjas vagyok". Senki nem vette észre, pláne mivel még nem volt megszokott az átvágás ilyen mértékben. De érdekes módon a film után a büfét megrohanták a szomjasabbnál szomjasabb emberek, miközben máskor semmi ilyesmi jelenség nem volt megfigyelhető. Pont ezt látom a beszúrt mondatokban. A megoldás: külföld.
Valamikor hasonló módon, hasonló rafinériával vette be a török Budát. A lakomára hívott főurak eltávolítása után, szép lassan beszivárogva a várba, egyszer csak vér nélkül kitűzték a félholdas zászlót. Mire az urak visszatértek, oda volt Buda, oda volt az ország.
Nos, nekem gondolatom támadt...Mert Magyarországon az élet TÉNYLEG élhetetlen. TÉNYLEG nagy gond a bürokrácia. TÉNYLEG nem lehet vállalkozni becsületesen.TÉNYLEG keresztbetesznek az embereknek a hivatalokban. TÉNYLEG félelemben és bizonytalanságban élünk. És lehet, hogy nagyon-nagyon megjárom, amiért ezt a bejegyzést közzé teszem. Lehet, hogy a végén én is külföldre kényszerülök. Lehet. De nem biztos. Ha nem maradok egyedül...
Én szeretném hívni a szakembereket - jogászokat, könyvelőket, közgazdászokat, marketingeseket, gazdákat, stb - találjunk ki valamit, amivel ITTHON, a mi élhetetlen törvényeink mellett, a mi megfélemlítő és bürokratikus rendszerünkben élni és dolgozni lehet. Mert csak a káosz és a szétszórtság az, ami bizonytalanságot okoz. Mert hazudik.
Az ember természete olyan, hogy a kisebb feszültség felé hajlik. A kisebb feszültség pedig külföld. Ne gondoljátok, hogy nekem nem fordult meg már sokszor a fejemben, hogy el kéne menni! Ne gondoljátok, hogy kárhoztatom azokat, akik meg is tették, mert igazuk volt: egyedül voltak a káoszban. De tenni kellene azért, hogy ezután ne így legyen! Nem kell elhinnünk, hogy a kudarc az rossz. A kudarc jó, mert tanulhatunk belőle. a kudarc segít a teljesebb és jobb megoldás felfedezésében, csak tovább kell csinálnunk. Nem kell elhinnünk, hogy minden egyszerű, azonnal oldódó, működtethető! Nem kell elhinnünk, hogy rohanni kell, gyorsan kell csinálni, egyszerűen kell csinálni, tökéletesen kell csinálni! A hangsúly a "nem kell elhinnünk"-ön van!
Nézzük meg, hogy ha már ezt a rendszert és törvényi hátteret kényszerítik ránk, akkor mit lehet tenni a túlélésért. ITT. Az emberi faj ezért maradt fenn - mert alkalmazkodott. Mert bundát varrt a hideg ellen, csizmát húzott, megsózta az ételt és megfüstölte, hogy legyen későbbre is...
Ha nem tudunk együtt gondolkodni, szép lassan elveszítjük azokat, akik életképesek az országban. És maradnak a védtelenek és maradnak a gerinctelenek, akik kiszolgálnak bárkit, aki eteti őket.
Nem optimistáknak kell lennünk - úgy tanultuk, hogy ők a boldog hülyék. Akik csak a jót akarják észrevenni és hinni. És nem pesszimistáknak - ők a boldogtalan hülyék, akik mindig csak kárognak vagy siránkoznak. Realistáknak kell lennünk. Látnunk kell, hogy mekkora a baj körülöttünk. Látnunk kell, hogy életveszélyes helyzetben vagyunk és ez csak egyre rosszabb lesz. De meg kell találni a módját annak, hogy éljünk, itt, ezek között a rettenetes körülmények között! Nem hagyhatjuk magukra azokat sem, akiknek esélyük sincs elmenni! És hát mégiscsak ez a mi Hazánk!
Ami rajtam múlik: NEM oda Buda!

M1 tévé

2015. 04. 09. M1 csatornán leszünk láthatóak egy interjúval a 9.15 és a 17.15-ös Kosár c. fogyasztóvédelmi magazinban smile hangulatjel

Nincsen itt...

„Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt." (Lk, 24, 5-6)

Áldott húsvétot kívánunk szeretettel minden kedves Olvasónknak!