Megjöttek :)

Ma reggel kimentünk a férjemmel - mert amolyan rosszféle Pató Pál úr módjára utolsó pillanatra hagytuk - hogy megcsináljuk a hiányzó boxokat a kecskemamáknak. Láttam, hogy Csucsuka ott álldogál a kert zugában egy nagy láda mellett, de nem figyeltem rá különösebben - ha ehhez van kedve, hadd álljon. Később a férjem bement valamiért az ól mögé, és egyszer csak kiabál - itt egy gida! Hát ezért álldogált ott Csucsuka, őrizte a kislányát - mert leányka lett az istenadta, szép kicsi leány! :) Nosza, szapora ügetésre váltottunk, hogy legalább két box lakható legyen, mert Kincső is igen morgolódott már.
Meg is lett hamar, beköltözött belülre Kincső, és végre megnyugodott kissé, hogy biztonságban van(nak). A külső blokk lett Csucsuka és a kis Cherry lakosztálya. Csakhogy mire ezzel végeztünk, Petra kezdett kiabálni, hogy jön a kicsi, jön a kicsi! Nosza, futólépésre váltottunk, sprintben megcsináltunk még egy boxot. Alighogy beköltözött, már jött is a gida. Sőt, jöttek! Kicsit nehéz szülés volt, és segítségre is szorult, mert a kis fejüket dugták csak előre a kicsik, a lábuk hátul maradt, de azért meglettek, kihúzgáltam őket. :)
Mire átöltöztem a szülésznői ruhámból egy másikba, már kiabált Panna, hogy a Kincső is ellik. Jó, gondoltam, hát harmadik ellése, gyakorló anyuka, menni fog az egyedül is. Azért rá-ránéztem, mert egyre jobban kiabált, végül bementem megnézni, mi újság. Épp akkor tűnt fel a kisgida - popsija! Hű, meghűlt bennem a vér, faros szülés, ilyet még nem csináltam. Gyors telefon a jóságos Pápai doktornak, aki mindig azonnal rendelkezésre áll - éppolyan kecskebolond, mint én. Azt mondta, kapjam ki gyorsan, mert megfullad. Telefon eldob, kecskegida megragad, zsupsz, már kint is volt! :) ÉS élt!!! :) Teljesen boldog voltam! Gyorsan letöröltem a kis orrát - újabb átöltözést generálva - és odatettem a mamájához, aki el is kezdte nyalogatni. Egyszer csak jelentkezett egy újabb befutó, de ő már rendesen, fejjel - lábbal előre.

Aztán már csak le kellett tisztogatni őket. A kisgidák tüneményes állatok! Alighogy megérkeznek, teljes erőből elkezdenek élni, és ezt művelik egész életükben. Néha szívesen lennék kecske! :)

Vajon a gidákat is a gólya hozza? :)

A hét vége felé már várható, hogy kezdődnek az ellések. A mai terepszemle alkalmával jól látszott, hogy a pocakos gyülekezet a finisbe fordult. Jó eséllyel péntekre meglesznek az első gidák. Szerintem az első befutó Kincső lesz, és szorosan fej-fej mellett esélyes vele Tarka is, aki már szemmel láthatóan nehezen viseli a terhét. A képen Őzike látható Tarka mellett, aki erősen lógatja az orrát :). Hamarosan már nem fogja :). A kecskéim szeretnek anyukák lenni, mindegyik rendkívül boldognak és elégedettnek tűnik, amikor új csemetét hoz a világra. Sokan nem hisznek nekem, azt mondják, csak állatok. Pedig nem így van. Mármint tényleg állatok, de én láttam az elsőellős Bíborkát, ahogy a gida kipottyanása után hátrafordult döbbenten, meglátta a pici fekete és nedves kis csomót a földön, felmekegett meglepetten, odaugrott és nyalogatni kezdte. Panna lányommal együtt néztük - döbbenten nevettünk össze, annyira egyértelmű volt, amit láttunk! Sosem fogom elfelejteni. De Nagybarnát sem, ahogy teljes lelki nyugalommal világra hozta a kicsinyeit, miközben ott fotóztam az egészet tőle fél méterre. Megnyugtatta a jelenlétem, amíg tudott, oda is nyomta hozzám az orrát, amikor nagyon fájt neki, szinte kérte, hogy simogassam :). És milyen büszke volt az ikreire :D! Hatalmas élmény állatokkal dolgozni, akik engem tekintenek gazdának! :)

Mostantól itt folytatom...

Elnézést kérek mindenkitől az okozott kellemetlenség miatt, jó okom volt a blogszerkesztő lecserélésére. Az történt ugyanis, hogy Panna lányom megnyitotta a saját blogját, melynek közepén egy meglehetősen nagy, ám annál csórébb pocak villogott, valami újfajta pocaklevivő varázslat reklámjaként. Nézi kétségbeesve - mire is gyorsan megnéztem a sajátomat - és mit látok? Nos, az enyémen a Citibank reklámja, valamint egy hüvelygombásodás elleni izé volt reklámozva. És hát látom ám, hogy jogom van a reklámmentességhez, amennyiben fizetek a megadott számlaszámra 6990 ft-ot. Írtam a szerkesztőknek, akik erre tegező hangnemben (az én magázó hangú levelemre válaszul) megkérdezték - közel hasonló stílusban - hogy "most mi bajod?" Nos, leírtam, hogy mi a bajom, hogy nem szeretem a villogó reklámokat a hozzászólások között, és hogy eddig erről nem volt szó... Hát most van. És hát sajnos a reklámokat nem tudják megválogatni. Nos, mondom, én viszont a blogszerkesztőket igen, így hát áttelepültem ide. A változás a címben csak annyi, hogy nem bloglap.hu, hanem blogspot.hu. Sajnos ilyen világot élünk. :(

Vadonat Szap-Pankák

Végre nemcsak megcsináltam, de fel is teszem a legújabb kedvenceimet. :) A favorit az after eight, de van most levendula, narancs, és levendula-csoki és narancs-csoki is. Kell egy kis kényeztetés a tél végére, amikor már annyira és annyian várjuk a tavaszt!

Igaz, a használatukig még pihennek pár hetet, de a látványuk is gyönyörködtet már :)

Fürdőbomba

Nem robban!!! Csak pezseg, de az igazán kellemes, gyerekeknek meg vicces is :) Az illata fantasztikus - egyelőre levendula és narancs - persze nem egyben:)  Tisztít, ápol, ellazít - igazi téli wellness a saját kádunkban :) Na és persze mindezt műanyagmentesen!!

Megint édesség...

Újabb bonbonok készültek :), ezúttal kókusz és after eight ízűek. A férjem még egy új bonbonformával is meglepett, annyira tetszik neki az új "hobbim". Persze ez csak a sajtnélküli időszakban tart, mert sajt mellett nincs idő semmire, de addig nagyon jó móka. És házi Toffifeet is csináltam, remekül sikerült! Íme a fényképek róluk: 

Kicsit még tökéletesíteni kell a csokiján, hogy ne legyenek likacskák benne, de az íze tökéletes! :)

Ezt a képet azért raktam bele, mert látszik, hogy itt még nincs rajtuk a csokipötty, így bizonyítható, hogy házi :) 

Itt pedig ugyanez készen, tálalva a délutáni kávéhoz :) 

Ezek pedig ugyanazok közelről...

Azért a Toffi nem lesz a kedvencem! Amikor a 30. darabot csináltam, kezdtem megérteni a gépesített gyárakat :)

Édesszájúaknak :))))

Ma valami olyasmit csináltam, amit sosem hittem volna! Elkészítettem életem első bonbonját! Hát ez fantasztikus lett! Karamellás tölteléket kapott, amit a neten találtam. Kicsit tejszíneztem rajta, mert az első adag sűrűbb lett, mint terveztem, de a másodiktól...nyámiiiiii! Folyékony, édes, roppanós csokival... Nem kecske, ez igaz, de házi és természetes, műanyag nélkül. És finoooom! A kecskék talán megbocsátják, hogy most nem ők a sláger :) 

Ezeken még látszik egy-két lyukacska, de a második adagtól már szebb lett :) És finomabb is, bár ez is nagyon jó lett. Sosem hittem volna, hogy ilyet is lehet :)

Ez pedig az erősen megfogyatkozott "sereg" :)

Hull a hó és hózik-zik-zik...

Sokan gondolnak ránk irigykedve vagy sok-sok romantikával, amiért falun lakunk és gazdálkodunk. Vidéken lakni és gazdálkodni tényleg élmény, de nem úgy, ahogy azt sokan szeretik rózsaszínben látni. Amikor ideköltöztünk, nem volt egy darab ólunk sem, semmi, ahol állatokat tudtunk volna tartani. Magunk készítettük az összeset két kézzel, s mert nem vagyunk milliomosok, hát abból és úgy, amiből tudtuk, ennek megfelelőek a körülmények. Megmutatom a fényképeket, amiket reggel csináltam. :) Ez a kép a kecskék etetője. A hó helyén a szénának kéne lennie, és noha fedett és hátulról zárt is valamelyest az etető, a hófúvás mégis belepte.

Ez a gödölye Emma, aki lassan az idegeinkre megy. Ugyanis bedugja a fejét az etetőbe, és egyszer csak rádöbben, hogy nem jön ki. Mármint a feje, mert a szarva visszatartja. De nem mindig ám, csak amikor a legalkalmatlanabb, pl hóviharban, késő este, szakadó esőben, stb. Van, amikor simán tudja a technikáját a feje kihúzásának, de sokszor egyszerűen lusta. Ilyenkor inkább éhen és szomjan veszne, de akkor sem ismerné be, hogy meg tudja csinálni. Hogy előtte már százszor kihúzta? Áááá, az biztos, hogy nem ő volt...Valaki más, valahol máshol...Egyszóval ma szakadó hó volt, úgyhogy reggel ott találtam beszorulva és ordítva. Természetesen.

Hiába van alaposan levédve, a hó az ólba is befújt... :(

Pedig igencsak igyekeztünk elzárni esőtől, hótól...

A kecskék nem szeretik a havat. :(

Apadás!!!! :(

Apadnak a kecskéim... De nagyon :( A tízből már csak három ad mérhető mennyiségű tejet - érdekes, a háromból kettő olyan, akiket már majdnem el akartam adni, mert nem túl jó tejelők amúgy. Most viszont ők húzzák a legtovább :) Úgyhogy maradnak :). A kecskéknél a 8 hónapos aktív laktációnál nagyon lényeges szempont, hogy januárban, sőt inkább JANUÁRBAN is van tej. És nem is akármilyen - majdnem megáll benne a kanál, olyan jó sűrű. Állok a fazék fölött, és kavargatom élvezettel - jobbról balra, majd balról jobbra - semmi ráció nincs benne, egyszerűen jó látni, ahogy sűrű, ahogy fehér, ahogy tej, a kedvenceim teje. :D
A kecskéknél kevés jobbfej állat létezik :D

Legújabb kedvenceim

Két napja csináltam háromszínű szappant. A sajtból is van magyar színűm, pritamin, snidling és a sajt kombinációja, egyébként verhetetlen ízhatással :). És most lett szappan is. Paradicsom, petrezselyem és natúr, rozmaringillóval. Fantasztikus az illata, de a kinézete sem semmi, a gyerekek csodájára jártak. Panna lányom azt mondta, olyan, mint egy nagy nyalóka :). A képen még egyben van.

Aztán felvágtam, ez lett belőle:

Ez pedig az after-eightes csoda igazi csokival :) Nyami.

És a hópelyhek végül, de nem utolsósorban :)

Karácsonyi Szap-Pankák

Bár még csak november van, már ilyenkor jár az emberek agya - az enyém is - hogy karácsonyra mivel lepjem meg a családtagjainkat. Nekünk a szűk családban a karácsonyi angyalok hozzák az ajándékot, de még a fát is ők díszítik, így hála Istennek, erre nincs gondunk. Ők mindig gondosan válogatnak az ajándéklistákból, amit a gyerekek az ablakokban helyeznek el már jó előre. Megbízhatóak és szemfülesek. Sosem hoznak hiábavalóságot, de mindig sikerül örömet okozniuk. ezért is nagyon megnyugtató a jelenlétük és a munkájuk. Viszont a tágabb családban egymást lepjük meg valami szívből jövő és hasznos ajándékkal. Erre támadt ötletem, ami nemcsak rövid, de hosszabb távon is hasznos és praktikus. Egy kis textilkosárkába csomagoltam össze 4 db szappankát, ami egyenként 400 ft, és ehhez jön egy helyes kis kosár, ami legalább olyan praktikus, mint Micimackó csuprocskája, amit a szülinapjára kapott, sőt, talán még übereli is azt :) Kenyereskosárnak, leveleskosárnak, sütis kosárnak, bonbonos kosárnak is kiváló (nekem a bonbonos ötlet jönne be, megyek látogatóba ahhoz, aki ilyet vesz :), de nem bánom, a sütissel is kibékülök. ) A szappan benne nem ajánlott étkezésre, bármilyen guszta is (nemrég egy ismerősünk gyermekei megkóstolták, mert nem akarták elhinni, hogy ami ilyen szép és illatos, az nem finom :) Akárcsak én gyerekkoromban a szagos radírt :). ) Viszont mosakodáshoz, hajmosáshoz kiváló!!! És itt vannak a képek a kosárkákról is. 

A húgom munkái. Ugye, milyen aranyosak? :)

Szap-Panka

Az első szappanomat Panna lányom ekcémás kezére készítettem. Azóta a Szap-Panka kecsketejes szappanjaim már bekerültek a köztudatba a környéken, sőt, már külföldre is vittek belőle. Igazán öröm olyasvalamit készíteni, ami igazán érték. Elégedettséggel tölti el mind a készítőt, mind a használót. Ahogy egyre több szappant készítettem, elkezdtem érdeklődni a díszítések után, és fantasztikus anyagokat találtam a neten. Természetesen csak és kizárólag igazi anyaggal színezek, ami azt jelenti, hogy fűszernövény, gyümölcs, gyógynövény jöhet csak számításba, mert a természetes jellegét a szappanjaimnak szeretném teljesen megőrizni. egyébként is kirázna a hideg a tudattól, hogy ha valami ételfestéket kellene magamra kennem a szappanokkal. Brrrr...Szóval így nem lesz annyira élénk színű, mint a boltiak, de aki azt szereti, szíve joga azt venni. Én maradok a természetes variációnál. És íme egy kis ízelítő a szappanokból:

Sok-sok különböző illattal és hatóanyaggal készül, lévén elsősorban ekcémás, száraz vagy éppen zsíros, problémás bőrre készülnek. Számomra is döbbenetes, hogy a természet milyen gazdag hatóanyagtárházzal van megáldva, és mégis mi minden vegyianyagot használunk kényelemből :) Mindenesetre ezek a szappanok semmi műanyagot nem tartalmaznak, az illatuk is tiszta, gyógyszerkönyvi minőségű, igazi növényi illóolaj, nem a 300 ft-os izék - bocsánat a szóért, de hosszas gondolkodás után sem találtam megfelelő szót arra, hogy hogyan jellemezzem ezeket az anyagokat :) Szóval használom a levendulát, a körömvirágot és a gerániumot, valamint a citromot és a citromfüvet nyugtató, hámosító, bőrápoló hatóanyagként, a petrezselymet gyulladáscsökkentőnek, a bazsalikomot vérkeringést serkentőként, antidepresszánsként, a borsosmenta remekül fertőtlenít, de eukaliptusszal együtt a megfázásos időszakban is remekel, a paradicsom hidratál, és hát nem utolsósorban mindegyik szappanban a fő hatóanyag a kecsketej, amiről - vicces, de - öt-hat évvel ezelőtt még fintorogva elfordultam volna :). Pedig micsoda remek ajándék Istentől!! Ez a kis kosárka nem süti :), hanem szappan, méghozzá fahéjas :) 

A kis sárga muffinok pedig körömvirágos szappankák, hála egy kedves hölgynek, aki volt olyan jó, és leszedegette nekem a kertjéből a körömvirágok fejecskéit, hogy szappan lehessen belőlük.

Kedvenceim a sütiszappanok. A családomat külön figyelmeztetnem kellett, hogy nem tiramisu, meg ne kóstolják :) ezek itt citromfű-menta, valamint körömvirág-geránium kombinációt kaptak.

Viszont méltán népszerűek az after-eightes szappanjaim, mind látványban, mind illatban. A kakaó-menta kombináció egyszerűen finom, kényeztető, jólesik az embernek, amellett tényleg hasznos is. 

Első cirmos-próbálkozásom ez a csalán-geránium kombináció. Nagyon fincsi!!!! Most ilyennel fürdik Panna lányom.

Ezek pedig egyszerű, natúr kecsketejes szappanok külön illat nélkül, eltekintve a teafa illótól, amit az ekcéma miatt minden szappanba teszek automatikusan. A fenyőfamintákban a lányaim is segítettek :)

Mindannyian nagyon büszkék vagyunk erre az olivaszappanra a benne lévő fenyőfa-minta miatt. :) Nincs vendég, akinek meg ne mutatták volna a lányok, hogy milyen szép szappant csináltunk. Tény, hogy jó sokat faragtam és bütyköltem, amíg ilyen lett. Alig bírtam kivárni, hogy felvághassam, és lássam, tényleg úgy néz-e ki, mint ahogy elképzeltem! De úgy néz :) 

És már készülök a következőkre, rengeteg ötletem van, alig várom már, hogy megvalósuljanak :) A húgommal is kooperálunk a csomagolásban, ő azt csinálja, én meg a belevalókat - csupa izgalom az élet! :))))

Életre szóló ajándék

Az elmúlt három hónap egy kicsit lassan és pangósan telt - legalábbis ami a blogot illeti. Nem mintha nem lett volna miről írni, hiszen a családunkba érkezett Dia, aki augusztus végétől már a mi kislányunk lett, örökbe fogadtuk őt. Nagyon sok élményben és nehézségben is volt részünk, és persze még nincs vége, de már lélegzethez tudunk jutni kissé. Egy pici gyermek érkezése is sok hozadékkal jár a családnak, Dia pedig már tíz éves elmúlt. Van múltja, szokásai, emlékei, ami nagyon jó, de sokszor megnehezíti mind a mi helyzetünket, de méginkább az övét. Forgószél kisasszonyka, kicsit más az életritmusa, mint a miénk volt eddig, hangos, temperamentumos, lendületes. A konfliktusok nagy része ebből is származik. De ahogy telik az idő, egyre jobban kitetszik a "burkolat"alól az a szép és okos nagylány, akinek lennie kellene, és akivé válik szép lassan. Nehéz, de szép élmény látni, ahogy a szemünk láttára bontakozik ki a bábból a szépséges pillangó :) Panna lányunkkal is jól megvannak. Igaz, Dia hajlamos a könnyebb utat választva Pannát utánozni, ahelyett, hogy a saját útját járná, de igyekszünk résen lenni, és Panna is ki tud már állni magáért. Eleinte nehezen ment, mert tudatosítani kellett mindenkiben, hogy Dia nem vendég, nem a vendégjog jár neki, hanem a családtagok joga, ily módon nem kell többet eltűrni tőle, mert nem megy haza. Itthon van. De mára már szép lassan belejöttek a gyerekek ebbe is, és bár Dia még nem békült ki teljesen ezzel az állapottal, de az kétségtelen, hogy a javára vált, és ez már a három hónap után is világosan látszik. És most várjuk a karácsonyt. :)

Cofika

Sokáig nem fűlött a fogam hozzá, hogy a hársfa nekrológját felülírjam, de lassan elszáll fölöttünk az idő vasfoga. Új események vannak készülőben. Ezek közül első időrendben Cofika.

Nem szoktam kecskét vásárolni egyesével, mert ahogy bekerülnek egy nyájba, nincs, aki megvédje őket a többivel szemben, nincs kivel összebújni. Most az egyszer kivételt tettem Panna kedvéért, mert beleszeretett ebbe a kiskecskébe. Egy másik kislányt adtunk érte a mi tenyészetünkből, Cinkét, aki az állatorvosi kecske, Petra kölyke volt. :) Ő mostantól Tordason lakik az új gazdáinál.

Cofinak neveztük el az új kecskénket. a képen még a régi gazdáinál látható. Nagyon kedves, barátságos állatka, Panna sokat dédelgeti. Kezd is magára találni, mára már egészen jóban van az új helyével. Nagyon érdekes a rövid kis füle, sajátos kis pofája van tőle. Amúgy nagyon helyes kecske :) Most már arra kell vigyáznunk lassan, hogy el ne kényeztessük. Csak azt szabad neki megengedni, amit később is megengedünk, mert különben nem fogja érteni, hogy amit eddig szabad volt, most miért nem szabad, és komisszá válik. Attól pedig Isten mentsen meg, ha egy kecske komisz! :)

Búcsú a Hársfától

A kerítésünk tövében nőtt egy hársfa. Igazából nem pontos a megfogalmazás, mert már nem nőtt. Régóta nem nőtt. Ami azt illeti, már idős volt. A helybeliek szerint majdnem 150 éves. Hatalmas, félelmetesen gyönyörű, arányos,  tiszteletet parancsoló fa volt. Az árnyéka a házunkig ért, délután az autók nem a tűző napon álltak. Sok-sok madár lakott a lombjai között. Baglyot is láttunk róla elszállni, a kuvik is elücsörgött rajta. A seregélyek innen tettek bolonddá engem nap, mint nap. Egyik évben megtanulták, ahogy a kutyánkat szólongatjuk. "Csibész, Csibész!" Egész nap ezt kiabálták. És rekedten kacagtak, amikor sikerült becsapniuk a kutyát. Tavaly a gólya kelepelése és az ölyv vijjogása volt a sláger. Reggel kiléptem az ajtón, és már fújták is az újonnan megtanult hangokat. És persze remekül mulattak, amikor fejemet tekergetve kerestem a hársfán a gólyát, ölyvet. Az idei év slágere a kiskacsák csipogása. Bármerre megyek a kertben, mindenhol a kiskacsákat hallom csipogni, akik ugye ketten vannak, és egyáltalán nem tudnak a kertben helyet változtatni, mert be vannak zárva egy területre. Ugyanis a kutyák megirigyelték a nekik juttatott sajtmorzsákat, és minden igyekezetükkel azon voltak, hogy hozzáférjenek. sikerült is, így aztán a kiskacsák kisétáltak a megfelelően kitágított lyukon. Őket nem bántották sem a kutyák, sem a cicák, tudják, hogy tilos. amúgy is csak a sajt kellett nekik. Az a három morzsa. 

De elkanyarodtam. Szóval a seregélyek is a hársfáról hozták rám a szívbajt, hogy merre kujtorognak a kacsáim. De egyvalamiben elszúrták: a kiskacsasipogás végére odabiggyesztettek egy trillát. És ezzel elárulták magukat. Nem dőltem be. Most az egyszer. torkukon is akadt a nevetés.

Szóval, ez a hársfa egy impozáns és tiszteletet parancsoló, de vénséges élettér volt. Bizony volt, mert a csütörtökön támadt hirtelen vihar egy lendülettel túlsöpört rajta, és kidöntötte. Előtte két perccel álltam be az autóval a kertbe. Még az előszobában voltam, a kutyákat engedtem be, mert Panka retteg a vihartól. Ahogy beléptem a konyhába, Panna kiabált, hogy kidőlt a hársfa. Neeem, mondom, az nem lehet, a hársfa nem tud kidőlni. Azt hittem, letört belőle. Szaladok ki, és a villámfényben látom, hogy nem látom a hársfát. Keresztben feküdt az úton, holtan. És monumentálisan. Akár egy mamutfenyő, akkora volt. A többi rutinmunka volt - polgármester, tűzoltók - akikre végül is nem volt szükség, mert a polgárőrség és a gyúrói férfiemberek nem egészen egy óra leforgása alatt, az esőben megtisztították az utat. Tízre már tiszta és járható volt. Még le is söpörték. De a hársfánk halott. Szegény most már elfordítva fekszik az árokban, és fájóan üres helyet hagyott maga után. Üres a kert, üres a falu. 

Sokan eljöttek elköszönni tőle, mint egy kedves halotthoz, és küldöttségek mentek a polgármesterhez, hogy ne legyen kiszedve a töve, konzerváljuk valahogy, és tegyünk oda valami emlékművet. Rajtunk nem fog múlni.

Egy kupac gida

Még van nyolc darab gidánk, ebből kettő - a kis Emma és Bizi - itt maradnak, mert ők Panna kedvencei. A többi kis jószágocskánk szerető gazdit keres, aki pónit cserél el rájuk. A gidák márciusban születtek, egy kupacban, három nap alatt több, mint tíz. Az egyik fehér gödölye a Kisfehérünk lánya, ők hármasikrek voltak. Kisfehér a  legjobb tejelőnk. A két barna gödölye pedig majdnem egy hónappal fiatalabb a többinél. Egyébként több hármasikrünk is volt, a legtöbb anyánk simán ikreket szült és egyetlen egy volt, aki egy csemetét hozott a világra, Kece.

Szelíd, kézhez szokott (a gazda kezéhez, azaz hozzánk) kis állatkák, ha lenne legelőnk, biztos nem adnám el, de hát véges a hely itt. Minden évben szomorúan veszünk búcsút a kiskecskéktől, akik elköltöznek tőlünk, és reménykedünk, hogy jó helyre adtuk őket. Idén egyről biztosan tudjuk, hogy nagyon jó helyre került : a kis Liliomról két visszajelzést is kaptunk új gazdijától, aki szereti, simogatja, szelídíti őt. 

Nos, egy pár csoportkép róluk az ideiglenes nyári szállásukon, de hamarosan a galériában egyesével is meg lehet nézni őket.

Kecsketartás

Hál'Istennek, egyre többen szeretik a kecskéket, és egyre többen veszik a bátorságot, hogy kecskét tartsanak.   :):)Tegnap négy bátor, kecsketartó vendégem volt, akik a környező településekről jöttek a "Tiszta forrás" táborba Gyúróra, és Lenke, a művelődésszervezőnk áthozta őket egy kis beszélgetésre, tapasztalatcserére. Kecsketartásról beszélgettünk, sajtkészítésről, szappankészítésről, hamulúgról, egyszóval csupa érdekes és érdemleges dologról, ami a mindennapjainkat átszövi.

 Egyvalamit kiemelnék a beszélgetésünkből, mert többen is mondtak már nekem ilyet: valaki(k) azt terjeszti(k), hogy a kecskéket evés előtt vagy után, illetve kérődzés közben kell fejni, mert akkor nyugodtabbak. Hát ez egy érdekes elgondolás! Valószínűleg sok kezdő kecskés kedvét vették el az ilyen hozzá nem értő tanácsok a kecskézéstől. A tejelő állatokat, legyen az kecske, birka vagy tehén, abrakoltatás közben fejjük!!! Mert akkor a legnyugodtabb :). És ráadásul az abrakolás felemelő érzése összekapcsolódik a fejés megkönnyebbítő érzésével, ami duplán segíti a helyzetünket, ha egy - amúgy  izgága - kecskét próbálunk megfejni. Én egy dobogóra állítom a kecskéket (nem piedesztálra :) ), és a nyakörvüknél fogva egy lánccal lazán a falhoz kötöm őket. A kecskék előtt ott a tál abrak( kukorica, árpa, búzacsíra és búzakorpa, mindez vízzel alaposan átdolgozva ), és amíg a kecske eszik, én mögötte ülve megfejem őket. Van, aki fejőállást használ, egy egész jó és beméretezett fejőállás van a Várkonyi - Áts: Kecsketenyésztés kisgazdaságokban c. könyvben. Ebből prímán meg lehet barkácsolni. :) 

És még egy dolog hosszútávra: mivel a kecskék naggggggyon szeretik az abrakot, tülekedni fognak befelé.:) Harminc kecskénél nyilván nem könnyű, de nem is lehetetlen, ennél kevesebbnél meg kifejezetten célszerű egy állandó sorrendet állítani. Ez jelentősen megkönnyíti a dolgunkat. A kecskék nagyon okos állatok, hamar megtanulják a csíziót. Persze mindig lesz, aki bepróbálkozik, és hamarabb akar bejönni, de nem kell hagyni, ki kell tenni a szűrét. Sosem szabad engednünk nekik, mert nem ők a mi gazdáink, hanem fordítva, bármennyire is ők szeretnének parancsolni nekünk :) Először hagyjuk, hogy úgy jöjjenek be, ahogy akarnak, írjuk föl (vagy jegyezzük meg) a sorrendet, és azt követően csak úgy engedjük be őket. Hamarosan meg fogjuk látni, hogy a kecskék tartják a sorrendet, és az aktuális következő felsorakozik majd az ajtó elé. Így annyi a dolgunk, hogy kiengedjük - beengedjük a lefutott és következő delikvenst. :) Sokkal könnyebb lesz a mi dolgunk is, és a kecskéknek is, mert az állatnak a legfontosabb dolog az állandóság és a kiszámíthatóság. Ezzel sokban hozzásegítjük őket is a rendhez, és kevésbé lesznek idegesek vagy türelmetlenek, mert tudják, hogy mi és ki a következő. :)

Jó kecskézést! :)

Takarítás

Végre megtörtént. :) A kecskéknél mi mélyalmos rendszerben dolgozunk, ami azt jelenti, hogy egy évben kétszer szedjük föl a jól összeérett trágyát. Ez elég nagy munka, a szomszédunk szokott segíteni egy kisgéppel. Idén egy kicsit elhúzódott, már tavasszal meg kellett volna csinálni, de hol az időjárás, hol egyéb körülmények álltak akadályként az utunkba, így mindig tolódott a dolog. Nemcsak az istállóról van ugyanis szó ilyenkor, hanem az udvar nagy részéről is, ahol a kecskék tartózkodnak. Immár majdnem 40 cm magasra sikerült emelkednie a trágyarétegnek. Nem kell persze ettől megijedni, ez csöppet sem azt jelenti, hogy a kecskék térdig trágyában járnak. A széna, amit megesznek nap, mint nap, szépen elterítődik friss, száraz rétegként az addigi produktumhalom tetején, így ők mindig azt érzik, hogy száraz a felület. Csak mi látjuk, hogy az istálló teteje egyre közelebb kerül a fejünkhöz. 

Idén annyiban is különleges volt a segítségünk, hogy a szomszédunk fia, Sankó volt, aki összeszedte a trágyát. És mondhatom, felnőtthöz illő munkabírással, órákat dolgozott a napon, boszorkányos ügyességgel mozgatva a gépet, túrva, hordva a trágyát! Csináltam egy képet róla, bár nem túl jól látszik, mert a telefonnal készült a tűző napon, de érdemes volt a megörökítésre, mert kitartó, becsületes és nagyon ügyes munkát végzett!

Azt azért megemlíteném - bár nem érződik a képen - hogy ennek a bő féléves trágyának volt ám "ájere" - ami azt jelenti, hogy olyan büdös volt, mint a féléves  istállótrágya. Pont olyan büdös. Ez két szempontból lényeges - 1. Ez a 13 éves fiatalember nem játszott, hanem dolgozott ebben a jó tömény szagban, ami nem akármi. Ketten lapátoltuk a trágyát a gép kanalába olyan helyeken, ahova nem fért be géppel. 2. Az olyan megjegyzésekre, mint "éltek, mint Ádám és Éva a Paradicsomban" ezt a munkát is szeretném megmutatni. Nem elriasztásképpen - félreértés ne essék! De a vidék, a gazdaság, nemcsak romantikus, nyári reggelekből áll, hanem kemény, munkás hétköznapokból is. Hazudnék, ha csak a kellemes dolgokat írnám le. Ez nem kellemes munka, de szép, eredményes, fárasztó - ami jó - és leginkább a végeredménye miatt szeretem: a tiszta istálló, tiszta udvar, amiben tiszta állatok laknak. :)

Háp, háp, háp, jönnek a kacsák...:))))

Szombaton piacon voltunk Martonvásáron. Nem vásárolni, eladni a sajtot. Ezt persze csak úgy mondom, mert nincs olyan piac, amiről némi vásárfia nélkül térnénk haza. De a mostani vásárfia egy picit érdekesebbre sikerült. Két standdal odébb egy néni kiskacsákat árult, és persze Panna egyből beléjük szeretett. Ki ne szeretne bele a napos kiskacsákba! Édesek, picik, sárgák és puhák - a kölökállatok minden bájával föl vannak szerelve :). S mivel ez a család eléggé állatbolond, nem okoz meglepetést - vagy legalábbis a kelleténél sokkal nagyobbat  - egy új állatfaj vagy egyed megjelenése a kertben. Vagy a házban. Vagy mindkét helyen. 

Mert az első napokon az éjszakát a házban töltötték és töltik - a fehéregerek tőszomszédságában - tekintettel arra, hogy az az egyetlen helyiség, ami macskamentes. Egy dobozban hoztuk haza a két szerzeményt - minden gyerek irigykedve nézett Pannára a piacon, hogy az ő anyukája bezzeg megengedi a kiskacsát, nekik meg csak simogatni szabad...Szóval, egyikük Sipi lett, mert egyfolytában sipogott a tesói után.  Ő a rózsaszín csőrű kiskacsa a képen. Másikuk a Keli nevet viseli, mert folyton kelleti magát, jó a diplomáciai érzéke. Valószínűleg ez a képessége vezetett a kiválasztásához is, mert a néni több kacsát nem is tudott eladni, csak a mi kettőnket. Volt egy régi, rossz asztalkeretünk vasból, amit a fiúk gyorsan bevontak csirkehálóval körben és a tetején is. Most ez a nappali szállásuk a kacsáknak. Ez azért is jó dolog, meg mobilis, így a lelegelt részről át tudom tenni egy friss füvű részre. Nagyon élvezik, legelnek, esznek, isznak, pancsikolnak. Később, ha nagyobbak lesznek, teszek föl képeket a "kiskacsa fürdik"-ről is, mert az legalább olyan élmény, mint a malac-strandoltatás :)

Új lakó

Múlt héten került hozzánk. Tiszta fekete, állandóan mozgásban van, mindenre felmászik, minden alá bebújik, és éjjel arra ébredünk, hogy az ágyunkban alszik. Ő Sziamiau - a gyerekeim Hupikék törpikék rajongók, a nagyok is. Amíg meg nem nő, egy darabig bent lesz a házban, mert meg kell ismertetni Csibésszel, Pankával és Bagirával is. No meg a Kerttel. Biztos vagyok benne, hogy Csibész és Panka gyors és felületes ismeretséget kötne vele, úgyhogy nekünk is jelen kell majd lenni az első randiknál. A kutyáink szeretik a macskákat. Az idegeneket kenyérrel (de szükség esetén kenyér nélkül is), viszont elég jó fejek, elhiszik nekünk egy idő után, hogy a hozott állat nem ehető, csak annak tűnik. Akkor Sziamiau is kimehet majd a kertbe végre. Addig valahogy túléljük az uralkodását a házban. :)

Ritával, a mókussal remek haverok. Miután kölcsönösen egymásra hozták párszor a frászt, most egyfajta társasjátékot játszanak. Rita úgy csinál, mintha menekülne, de közben húzza a cica agyát, oda - vissza futkos a padlón az orra előtt. Sziamiau pedig megpróbálja elkapni, olyan hihetetlen pózokba csavarva magát, hogy nem is hinné az ember, hogy egyben maradt. :) 

Egyszer a fehér egerekhez is beszabadult már, de idejében észrevettük. Azóta csukva van az a szoba. 

Jaj, úgy élvezem én a strandot...

Nagyon meleg volt ma. Nemcsak nekünk, az állatoknak is. Ilyenkor fokozottan oda kell figyelnünk a komfortérzetükre. Aggódva szoktam gondolkodni azon, hogy mivel tudnék segíteni nekik, hogy könnyebben viseljék a meleget...Ma eltaláltam a malacaim szíve vágyát! :) Igaz, hogy a róluk készült fotókat egy laza mozdulattal végleg töröltem a gépemről, de holnap csinálok újakat, mert ezt látni kell.

Bent feküdtek az ólban, amikor kimentem vizet adni nekik. Egyikük azonban megborította a tálkáját. Akkor láttam, hogy szép kis árkot ásott oda magának. És hát a víz ebbe az árokba csordogált bele. És ott meg is állapodott. Malacom ezt látva egy boldog sikkantással elterült a zsebkendőnyi pocsolyában, és kéjesen nyújtózva próbált minél nagyobb felületet víz alá nyomni a testéből - beleértve az orrát is. Hogy megtanulta -e a bőrlégzést, nem tudom, de én akaratlanul is visszatartottam a levegőt, amikor láttam, hogy merül el a sárban, és ő tovább bírta, mint én. Még bugyborékolt is hozzá. :) Eközben a másik malac irigykedve kerülgette élelmesebb kollégáját. Nosza, gyorsan kancsóra kaptam, és hordtam nekik még vizet, de nemcsak abba az árokba, hanem egy másik gödörbe is. Hát erre aztán lett akkora pancsolás, hogy gyorsan riasztottam a családom mozgásra hajlandó tagjait, hogy megnézzék ezt a nem mindennapi látnivalót. Azt a kéjes nyújtózást, a boldog lubickolást, a bugyborékoló búvárkodást - hát, le is égett kicsit a vállam, amíg kint álltam, annyira magával ragadó látvány volt. Mint a pancsoló gyerekek! Holnap újrázunk, fényképekkel! Nem is kell moziba menni, vetít a Teremtés 3D-s filmet, nagyképernyőn, életnagyságban :)

Nos, megismételtük a strandolást, ismét elsöprő sikerrel! És képek is vannak!!! :)

Íme:

"Egy kicsit még üldögélek a medence szélén, amíg megszokom a vizet..."

                                                                                                "Egy-kettő-három, most lemerülök, uííííí " :)

                              

                  "Szavamra, ez aztán a strand"

                                                                                                      "Szerinted én is ideférek?"

"Hát persze, sok jó malac kis helyen is elfér."