Agrárexpo Kiskőrösön, avagy miből lesz a cserebogár :)

Valamivel több, mint két hete csörgött a telefonom, és egy kedves női hang egy kiskőrösi rendezvényre invitált, ahol a sajtkészítők lesznek kiemelt helyen reklámozva, foglalkoztatva, figyelemmel kísérve.
Először kicsit csodálkozva igent mondtam, aztán vártam a meghívó mailt, de nem jött. Egy hét telt el, amikor is felhívtam a telefonszámot, amit meghagyott, hogy mi legyen, lesz-e avagy nem lesz expo. Természetesen lesz, válaszolta, és hogy többen nem kapták meg a levelet, de gyorsan elküldni másik címről. És így már megkaptam. Egy rendkívül udvarias és vonzó meghívó volt, és meg kell, hogy mondjam, az egész rendezvény ebben a stílusban és hangnemben folyt le - udvariasak, előzékenyek és segítőkészek voltak a szervezők és a rendezők egyaránt, sokszor azelőtt segítettek, hogy egyáltalán kezdtem volna segítséget kérni valamiben. Ritka az ilyesmi kedves kis hazánkban - leginkább a türelmetlenség és az elégedetlenség dominál - de nem úgy Kiskőrösön! Bravó, és még egyszer köszönet minden szervezőnek! Nagyot alakítottak!
Szóval ott hagytam el a dolgot, hogy lényegében egy hetünk volt létrehozni egy expónyi sajtmennyiséget. Mondtam már, hogy éjjel-nappal sajtot gyártottam? Hú, nagyon nehéz volt...Szóval az a gáz, hogy én tényleg kistermelő vagyok, és nem sajtüzem, így amit csinálok, tényleg én csinálom. Nem gép, nem munkások, én. Napi ötven liter tejeket dolgoztam be sajtnak csütörtökig. Pénteken meg csomagoltunk Pannával.
Szombat hajnalban indultunk Gézával kettesben(!!!!!! :-D ) Kiskőrösre, kb. fél nyolcra meg is érkeztünk. Felcímkézett asztal várt, tágas hely, odakészített szék (!), és barátságos szomszédság. Sok volt a sajtos, szemben velem ketten voltak, és az én asztalsorom végén is volt egy sajtos hölgy(aki érlelt sajtokat hozott, és időnként olyan ájert hozott felőle a szellő, hogy jobbra-balra dőltünk tőle...Büdös sajtokat árult, vannak, akik ezt szeretik. Mi nem szerettük. A szagát sem. )
Szóval nekiálltunk kipakolni. Még a feléig sem jutottunk, már jött egy fiatalember, hogy sajtot venne tőlem. Még a mérlegem sem volt elől :) De megoldottunk. :) Aztán egy riporter a Kossuth rádióból, hogy válaszoljak pár kérdésre. Vasárnap és hétfőn fogják bejátszani a riportot, a Hajnaltáj és a Krónika (?) c. műsorokban. Archívban majd meg lehet hallgatni, ha nem sikerül éppen akkor meghallgatni.
Amikor végre kipakoltunk, így nézett ki az asztalunk:

Aztán egyszer csak egy hatalmas expo közepén találtuk magunkat, nyüzsgő emberáradat, érdeklődők, sorállás előttünk. És mindenki tényleg a mi sajtunkat akarta :D! Nem a pontos időt kérdezték, nem a Blaha Lujza tér felől érdeklődtek, hanem a sajtot akarták! És vitték is. Dél körül jött egy szervező fiatalember, hogy kövessem a színpadra. Ott egy nem annyira fiatal ember fogadott, és Géza, aki titokban követett, felvette a beszélgetést, majdnem az elejéről. Íme:

Aztán még több ember, csak kapkodtuk a fejünket, sajtot vinnék, szappant vinnék...Aztán végül hat óra lett! Huh! Sőt: Huhhhhhh! 

A szállásunk Kiskunhalason volt, egy volt kedves református hitoktató kolléganőmnél, akikhez bepofátlankodtunk, és ők ezt olyan természetességgel vették, mintha a családhoz tartoztunk volna! Olyan sok jóindulatú ember él köztünk, az ember a mindennapok forgatagában fel sem figyel erre, vagy természetesnek veszi, pedig nagy ajándék az ilyesmi! Edináék nagyon kedvesen fogadtak, megvacsoráztunk, megfürödtünk, közben Edina férje, Árpád, aki lelkész, a mosókonyhába szorulva angol nyelven jegyesoktatást tartott skype-on egy kanadai párnak :) Kicsit fellélegeztünk, hogy nem csak mi vagyunk ilyen - khm, hogy is mondjam csak - furák :-D! Ja, és még a sajtjainkat is elszállásolták a szomszéd hűtőjében...

Reggel kelés, reggeli - forró kávé, kakaóscsiga - iszkiri a sajtokért és irány az expo.

És kezdődött minden elölről, kivéve a riportokat. Nyüzsi, tömeg, sajtcsomagolás, honnan jöttek, nagyon finom, igen, ebből kérek, stb...

Negyed ötre így nézett ki az asztalunk:

Akkor már többen kezdtek csomagolni, így mi is szép lassan, habár szappanért még meg-megálltak többen is. Akkor kicsit ráértem körbefotózni, amit láthattunk két napig. Íme:

A közvetlen szomszédaink pedig olyan pirospaprikát árultak, hogy sem színben, sem ízben hozzá foghatót nem láttam még. Gyönyörű volt! Ha valakit érdekel, tudok elérhetőséget! :-D

És aztán egyszer csak vége volt. Még épp elértük az ötórás szentmisét Kiskőrösön, utána kocsiba vágtuk magunkat és irány Gyúró! 

Ma este végre kialusszuk magunkat! :-D Reméljük...

Reggel pedig kezdődik elölről a napi hajsza. De így szép, nem?

Tavaszi munkák :)

Tegnap a tavaszi napsütés kicsiklandozott minket a kertbe, ahol is konstatáltam, hogy a fű megérett a nyírásra. Ezért hoztam a fűnyírót, és lenyírtam a füvet, az idei évben először. Alternatív módon. :D

Gidaságok

Ezért érdemes kecskét tartani :)

Mivé leszünk...

Este 10 múlt, az ötvenedik liter tej feldolgozását kezdem meg...
Helyszín: konyha

- Mik ezek?
- Sajtok...
- ??? Mit csinálsz?
- SAJ - TOK!
- ???Mit jelent: sajtni?

És még csak most kezdődik a sajtszezon... :)

Itt a vége, ne fuss véle...

Nos, jelentem, felsóhajthatunk, eljött, amire vártunk - túl vagyunk az elletésen. Megszülettek Nagybarna kicsinyei is - sajnos nem tudom mondani, hogy jó a vége.
Ma délután ellett meg, hármasikrei születtek, de sajnos nem egyenlő mértékben fejlődtek a pocakjában, így az elsőszülött kislány szép nagy gida lett, erős, egészséges, de a második kettő kis satnya, semmi erő nélkül. Az utolsó nemsokra rá el is pusztult, a második még húzza, pedig dörgöltük, noszogattuk, lábra is állt, szopott is már, de valószínűleg hiába.
A lányok el is pottyantottak egy-két könnycseppet, és dühösen mérgelődtek Nagybarnával, hogy miért az a nagy a kedvence, a két satnyát meg semmibe veszi. Nehezen tudtam megértetni velük, hogy a természetnek törvényei vannak, és az állat nem emberi ésszel gondolkodik. Az anya az erősnek ad életet, a kicsiknek kell, hogy legyen erőszakos élni akarásuk, oda kell követelőzniük az anyjukhoz, ki kell tudni túrni a másik gidát, annak pedig tudni kell védekezni. Az életet az erős viszi tovább - ez a természet törvénye, ami a mi csöpögős, sziruppal átitatott és Disneyvel fertőzött világunkban keménynek és kegyetlennek hangzik, de ettől szerencsére a természet nem hatódik meg, nem szégyenli magát és nem változtat a működési elvén.
Persze én is szomorkodom ilyenkor, de az én értésem mögött ott van az a pár éves tapasztalat, hogy az ilyen "megmentésre szoruló" gidákkal mennyi nehézség és probléma és küzdelem van - és legtöbbször a semmiért, mert pár nap múlva úgyis megadja magát a sorsának és elpusztul. Az állatvilágban nincs tejpótló tápszer, nincs emésztést segítő hozzáadott enzim, nincs antiallergén táplálkozás - erő van és akarat, vagy pusztulás. Rend van, és ez nem kegyetlenség. Az Élet él és élni AKAR.

Március van, március van, ember s állat érzi már... :)

Utolsó előtti befutóként megellett Vica, aki Rómeó mellett lakik, pillanatnyilag a leendő tehén helyén. Két szép kis gidája született, és a tavalyi szerencsétlen ellése után ( márc. 15. este, a legpocsékabb, leghavasabb, legnyomibb időpontban ), amikor is a kis Stöpszlix néhány naposan tüdőgyulladásban elhunyt minden gondoskodásunk ellenére - most valósággal üdítő volt hallani, látni a két kis eleven gidát! Egyedül ellett, és mindent elrendezett, mire megérkeztünk a korizásból. Már csak a két kis vizes jószágocskát láthattuk, amint mohón kutatnak a tejecske után, türelmetlenül böködve a mamájukat.
A többi gida pedig, akik már elég nagyok voltak ahhoz, hogy elhagyják a szülőszobák biztonságát, lassan felfedezi az együtt-játszás örömét, a társak létének az örömét, a meleg márciusi nap és a létezés örömét :)
Íme :)

A fehér kecskét a gólya hozza?

Ma végre megellett a legnagyobb pocakú kecske, Kisfehér. Két szép gidát hozott neki a gólya, bizony megizzadva, mire megérkezett. Jó nagy gidák lettek ők is. Íme a fotó:

Most már csak két mama várja epedve gidáit, Nagybarna és Vica, aki egyébként Rómeó lakótársa.

Kecske-keresztelés :)

Ma nálunk járt a Kecsketippmix nyertese, Ugrits Adri, hogy hivatalosan is elnyerje a keresztanyaságot a kis Zafír mellett. Íme az esemény:

Az első ismerkedés

Na, gyere a keresztanyuhoz :)

És keresztelünk...

Héééé, ne edd meg a kabátom! :)

"Ebből miért nem jön semmi?

A szigorú mama

Keresztmami és keresztlánya :)

Kedvenc kecskereceptem...

Vörösboros kecskeragu krokettel

http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/receptjeim.html

Reggeli frásztörés

Reggel egyedül voltam az állatoknál, mert Géza piacra ment. Már önmagában ez egy macerásabb dolog - még így, fejés nélkül is - mert amennyi idő Rómeót kitakarítani, még egyszer annyi a többi állatkánk megetetése, reggeli ellátása. Így aztán Gézával egyszerre végzünk - ő Rómeózik, én többizek. Csakhogy most 6 db box is volt pluszban, akiket egyesével el kell látni vízzel, szénával, simogatással és biztatással. Petra kicsije jól van, kicsit túl jól is, mert kiszökött a boxból, át a szomszéd gidákhoz, amit a szomszéd mama viszont nem vett jó néven - gyorsan megpróbálta kipenderíteni a kis betolakodót. Szerencsére a lányok észrevették és helyére tették a csavargó gidát. De ne szaladjunk ennyire előre, mert ez már délben történt. A reggel pedig még éppcsak elindult, máris izgalmassá vált, amikor Tarka magzatvize épp a szemem láttára távozott sietve. Ezzel nem is volt gond, Tarka gyakorlott anyuka, miután kapott egy simogatást és pár biztató szót, elvonult az istálló szabadon maradt részébe, hogy világra hozza a pocakja tartalmát. Én meg mentem a dolgom után, néha odapislogtam, hogy mi újság. Láttam, hogy Tarka fekszik, már látszott a gida eleje, hogy tarka lesz, mint a mamája. Aztán a következő kanyarnál már állt a kecskemama, előtte pedig egy cuki fekete-fehér gida feküdt, majdnem tisztára nyalva. Már szinte azonnal lábra is állt. Épp kezdtem csodálkozni, hogy ekkora pocakból csak egy gida lett, amikor Tarka újra lefeküdt erőlködve. Jó, gondoltam szerencse, hogy még nem vittem be a boxba, nem zavartam meg. Tarka felállt egyszer csak, és a földön nem volt semmi. Viszont hátul kilógott belőle egy pár lábacska. Ránéztem - jó, egy pár lábacska, majd jön a többi. Hééééé, ennek a pár lábacskának a körmei felfelé állnak, és nincs hozzá tartozó fejecske!!!!!! Megállt bennem az ütő! Faros, de nem is farral jön, mint az eddigi farosaim,  mert azokat az ép burok miatt még egész könnyen ki lehetett szedni, hanem lábbal. Azaz már szétszakadt a burok! Jó ég, él egyáltalán még ez a gida?! Ilyen gondolatok perdültek át az agyamon, miközben már oda is léptem a szülő mamához, és kicsit meghúzgáltam a lábacskákat óvatosan, hogy stimuláljam a fájás beindulását. Másodikra sikerült, Tarka lefeküdt nyögve, én meg - a tavalyi állatorvosi biztatás visszacsengésével a fülemben - nekiálltam óvatosan, de határozottan húzni a kicsit. Gyorsan kellett cselekednem, mert a kihúzáskor a köldökzsinór elszakad, a kicsi feje még bent van, és ha nem kap levegőt, megfullad. Szerencsém volt, egy kis elakadása volt a fejecskéjének, de egy másodperc múlva kiakadt, és kicsusszant a gida. Kis hörgés, prüszkölés - azonnal töröltem az orrát-száját, és a mamája is rögtön azt nyalta - és már levegőhöz is jutott a pici. Huuuuuhhhhhh! Ekkorát sóhajtottam, amikor láttam, hogy él és megtartja a fejét! :) Hatalmas és gyönyörű, tarka gida lett.
 Megint győzött az élet :)

Megint jőnek, kopogtatnak...

Minden kezdet nehéz - de aztán gurul a lejtőn a történet :) Nagyon nem akartak megindulni az elléseink, ma meg már rá kellett parancsolnom a kecskéimre, hogy fogják vissza magukat, mert már a csilláron is kisgidák lógnak :) Ma reggelre megellett Kincső, szép nagy ikrei születtek, és az etetéskor láttam, hogy Petra is nyögdécsel, nyújtózik. Mire a reggelizésből kimentünk, megvolt a pici. Még hogy pici!!! Olyan nagy, hogy csak térdelve fér be a mamája alá szopni :) Balambér egy szép, hosszúlábú apuka, és a kicsik nagy része örökölte a testalkatát, így tiszta manökenalkatú gidáink születtek eddig. :)

A képen Kincső a még csuromvizes kicsikkel. Az egyik már lábon :)

És hát a másik nagy élmény a két kicsi, akik már az udvaron sertepertélnek - mert ma Emma kicsijét is ki kellett engedni a mamájával, mivel kellett a hely az újonnan jövőknek. Íme: 

És ez pedig Őzi, ugribugri gidájával.

És egy gyors összesítés: a 12 anyából 8 ellett meg, összesen 13 gidát hoztak, eddig egy sem pusztult el, szépen gondozzák őket a mamák. Mindenki jól van és boldog, csak én tűnődöm, hogy hova fér el még 4 mama, ha ők is úgy találják, hogy ideje megszabadulni a pocakjuktól...

Amikor épp nem mindegy...

Tegnap délután szemlét tartottam a kecskéim fölött. Vigyorogtak rám boldogan. :)

Ma reggel bezzeg nem vigyorogtak. De én sem ám. Mert reggel 8-ra hivatalos ügyben Fehérváron kellett volna lennem. Kicsit késtem. Mert mikor ellenek??? Amikor épp nem mindegy! Reggelre hat csuromvizes, éppcsaklábraállt kecskegida fogadta a férjemet, akit elővigyázatosságból kiküldtem, hogy nézzen utána az állapotoknak, nehogy úgy menjek el, hogy ellés indul. Hát nem is indult. Mert már megvolt. Három is. Őzi, Csucsuka és a Főnökasszony. És mindhárman ikreket. Na persze!
Panna gyorsan visszaöltözött az iskolai ruhából( nem kellett sokat fűzni az agyát, hogy maradjon itthon), berámoltuk a három ikres családot a boxokba, aztán Panna gondjaira bíztam az egész társaságot szopásostul, etetésestől, itatásostul, és elhúztam Fehérvárra.
Mire hazaértem, megszáradtak... :)

Ja, és Kecét kiengedtük az udvarba a kis Zafírral. Remélem, holnap le tudom kapni a kicsi viháncolását! :)

Kecsketippmix - a befutók :)

Csütörtök délutánra végre megszületett a Kecsketippmix eredménye, azaz az első gidánk. A boldog mama Kece lett, egy gyönyörű kislánya született. A mama és a bébi is jól vannak. A nyertesek: Az elnevezést is elnyert tippelőnk Ugrits Adrienn, aki Kecére és egy kislány gidára tippelt. Ketten pedig Kecére és ikrekre tippeltek, így "félnyertesekként" ők is ajándékot kapnak: Egri Éva és Gáti Barbara. 
Köszönjük a játékot és a részvételt mindenkinek, aki tippelt, a nyerteseknek pedig gratulálunk!
A kisgida a Zafír nevet kapta elnevezőjétől. Köszönjük a névadást! :)

És íme az első lábraállás, néhány perccel a születés után :)

A második befutónk tegnap este Panna lányom Emma nevű kecskéje lett mindannyiunk meglepetésére, mert nem látszott rajta semmi jele az ellésnek. Első ellése volt, ráadásul már sötétben ellett, és szemmel láthatólag nem volt tisztában a történtekkel. Gyönyörű kislánya született, Cherena névre kereszteltük. Emma sajnos nem nagyon értette a helyzetet, hogy itt neki most tennivalója lenne. Valamelyest lenyalogatta a kislányát, de leginkább zavarodott volt, hogy ki ez a kis jövevény és mi a bánatért vernyákol itt neki...Szeretett volna egyszerűen elsétálni a helyszínről, de elkaptuk a grabancát és egy boxba zártuk a kicsivel.

Pár perc után a kicsi lábra állt, és keresni kezdte a tejcsit, de Emma nem akart kötélnek állni, így végül le kellett fogni, hogy rácsatlakoztassam a kicsit. Szerencsére ő legalább tudta a dolgát, és mohón szopni kezdett. Ekkor láttuk először Emmán, hogy valami kezd neki derengeni, mert szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy az egyik tőgye már nem feszül. Sajnos azonban még nem eléggé derengett neki, így nekem jutott a dicső feladat, hogy egy másik oldali szoptatás után háromóránként kimenjek, és segítsek szopni a gidának, aki szintén nem állt a helyzet magaslatán. ekkor ugyanis Emmának már leesett a húszfillér, de a kicsi nem és nem akarta megtalálni a tőgyet. Mentségére legyen mondva, hogy Emma tényleg nem lett nagyon bögyös kecske :) Így aztán egy gyors sprintet vágtam le az ágyig, és hajnali egykor(!) megszólalt az ébresztőóra - etetés! Uhhhh, ha valamit, akkor ezt az egyet utálom - kimászni a meleg ágyból, pizsamából ki, fejős ruhába be, kabát, sapka, gumicsizma - és ki a hidegbe. Ott találtam a friss mamát és a csemetéjét egymás mellett heverészve, és Emma végre válaszolgatott a kicsi nyekergésére. "Felsegítettem" Emmát, odatettem a kicsit - hát sajnos a helyzet nem változott, úgyhogy tartani kellett, de kiürítette mind a két tőgyfelet. Jó kis huzata volt. Fél órácska volt mindez. Utána vissza az ágyba, óra csörög fél ötkor...És újra, pizsamából ki, fejős ruha, udvar, hideg, szoptatás. De valami történhetett menet közben, mert a kicsi alig szopott az előzőhöz képest, és Emma egyik tőgye nem volt olyan feszes. Viszont befelé jövet az ajtó mellett láttam egy igazi pókot - mármint az udvaron :) Talán lehet, hogy mégis lesz tavasz :). Ezzel a boldog tudattal estem vissza az ágyba, aztán filmszakadás. A következő etetés már reggel történt - mire én (zombi üzemmódban) kitámolyogtam az udvarra, Panna már lerendezte a kicsit, és megerősítette, hogy valószínűleg megtanult szopni, mert nem evett, csak állt sértődötten, a tőggyel a szájában. Napközben még próbálkoztunk, aztán este a fél kilences kimenetelkor Panna végre látta magától szopni a kisleányt, úgyhogy ma éjszaka már nyugodtan alszunk. Reméljük, meglepetések nélkül :)

Megint egy Disney-szökevény...

Valószínűleg nem leszek népszerű azok között, akik elhiszik Disney-nek azokat a sziruptól csöpögő, antropomorf  állatmeséket, amiket produkál, és azok között sem, akik halkan a fülembe súgják: igazából az állatok vannak itthon, és mi vagyunk a betolakodók...
Az elmúlt hetekben megint összeakadtam egy Disney-szökevénnyel. Szerencsére elég ritka dolog, de előfordul. Amikor arról beszéltem neki, hogy van egy nevelőpálcám, és hogy bizony oda kell néha csapni a kecskéknek ahhoz, hogy tudják a hánymétert, soha többet nem szólt hozzám. Mert szegény kecske. És az állatokat szeretni kell! És ez igaz is.
Csakhogy a szeretet nem azonos azzal a szirupos kedvességgel, ami a filmekből árad. A szeretet határt szab, korlátokat állít a kapcsolat állandósága és biztonsága érdekében. Nem pedig ölelget, puszilgat, aztán otthagy, ha az érzelmek elmúlnak.
Az állatokhoz az állatok nyelvén kell beszélni. Mi számukra az élet, a kapcsolat és a biztonság? Ez az, amit tudni kell ahhoz, hogy az ember Gazda legyen, és ne tulajdonos. Egy kis etológia:
Az állatok hierarchiában élnek fajtársaikkal. Akár csapatban, akár magányosan. De most vegyük a kecskéket, mint példaállatokat. Csak mert ők a kedvenceim. :)
Ha ketten ugyanazt a zamatos fűszálat nézték ki maguknak - és tuti, hogy így van - akkor bizony összeöklelőznek. Olyan alaposan, hogy elszállnánk, mint a győzelmi zászló, ha nekünk jönnének ugyanolyan erővel. De ők csak továbbsétálnak utána. Vagy a lovak. Olyanokat rúgnak egymásba játékból, amitől egy ember nyomban szörnyethalna. Láttam. Aztán vígan továbbügetnek a legelőn. Számukra a testi "fenyítés" egyfajta beszéd, egyfajta kifejezése annak, amit el akarnak érni, és aminek valaki az útjában áll. Nem megalázó, nem ciki, nem fáj - olyan, mint amikor mi azt mondjuk: "Hé, haver! Menj már arrébb egy kicsit!" Persze, van, amikor komolyabb, akkor azt fejezi ki: "Haragszom, hogy ezt tetted!" És értik.
Az ember számára a verés megalázó. Azt jelenti "Azt csinálom, amit én akarok, mert erősebb vagyok nálad". És ez kiszámíthatatlan lehetőségeket hordoz számunkra.
Isten az embert személynek és egyenlőnek teremtette. De az állatokat nem. Csodálatos, gyönyörködtető teremtmények, lenyűgöző a változatosságuk, a természetük, a létezésük öröme, de nem személyek. Még akkor sem, ha a kedvenc kutyánk mármár a családhoz tartozik, és a tyúkokat, nyulakat, minden állatunkat viccesen örökbe fogadva úgy neveztük őket: Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Csibész, Baranyi Panka, stb, stb, stb...
Ahhoz, hogy Gazda légy, és ne GAZda, biztonságot és kiszámíthatóságot kell adni az állatoknak. És bármilyen hihetetlen is, de az állatok akkor érzik magukat biztonságban melletted, ha erősebb vagy náluk.
Számukra ez azt jelenti:
"Ő képes engem megvédeni. Számíthatok rá! Örülök, hogy ő a gazdám!"

Gida a pocakban...

Habár még mindig semmi a gidák terén, de ma megtapogattam a kecskéim pocakját, hogy egyáltalán rejtőznek-e bennük gidócskák...Ezt már csak ellés előtt lehet érezni, mert akkorra nőnek meg úgy, hogy ki lehet tapogatni a kis csontocskáikat, néha a bucijukat is (vagy a popsijukat, ezt nem lehet eldönteni tapintással)  Nagyon érdekes érzés, amikor a kezem alatt megmozdul egy másik kis élőlény a mamája pocijában. Persze óvatosan nyomogatom, tapogatom őket, így aztán nincs is menekülés a kezem elől Mocorognak, huncutkodnak, készülődnek...

Azért attól még nem lazsálunk :)

A január és a február a feltöltődés ideje. Is. Sütöttem tortákat, megtanultam egy új tortakrémet készíteni, megtanultam a fondantbevonat készítését a tortákra, és több alkalommal ki is próbáltam - a családom és az ismerősök nagy örömére. Készítettünk sok-sok pillecukrot, vendégül láttuk egy pattogatott kukoricára és egy teára a barátainkat, meghívtunk újabb és újabb barátokat és megnéztünk jópár filmet kettesben. Készítettek velünk riportot, és beszélgettünk ismerősökkel a neten. Hazajöttek a gyerekek is a vizsgaidőszak után pár napra, ja, és marcipánt is megtanultam csinálni. Pihentünk és elfáradtunk, reménykedtünk és csalódtunk, elszúrtunk és helyrehoztunk, alkottunk és aggódtunk - most már itt az ideje lassan felvenni a munka fonalát, visszaállni a hajtásba.
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.

És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Egyszóval nem lazsálunk :)

Hiába húzom, halogatom...

...most, amíg üres járatban vagyunk - várjuk az első elléseket - elmondom, bár nem szívesen, viszont feltehetőleg utoljára, XII. kerületi híreket. Amik nincsenek.
Hiába írtunk ugyanis a Jegyző asszonynak, még válaszra sem méltatott. Ami azért bámulatos, mert ugyanis törvényben meghatározott kötelessége meghallgatni és kivizsgálni a termelők panaszát -ezt az Agrárkamara írásba adta nekünk. De a XII. kerület jegyzője(is) fölötte áll a törvénynek...
Javasolták, hogy küldjünk rájuk baloldali médiát, biztosan harapnának az eseményekre így választásközelben, de ez már nem én lennék. Ennyire nem fontos az igazam.
Inkább átteszem eggyel Följebbi igazságszolgáltatás kezébe! Ott még sosem voltak elhallgatott, szőnyeg alá söpört ügyek! :)

Játsszunk! - Kecsketippmix :)

Lassan célegyenesbe érnek a kecskék, itt az ellési idő. :)
Arra gondoltam, hogy február lévén - van egy kis időnk játszani. :)
Játsszunk találgatósdit! :D
Két dologra lehet tippelni:
1. Az első megszületett gida (vagy gidák) nemére (tehát pl.: "egy gida lesz az első, aki fiú lesz", vagy "ikrek lesznek és vegyes neműek", stb)
 ÉS/VAGY
2. Az első anya kilétére a felsorolt lehetőségek közül:
-Főnökasszony
-Őzi
-Tarka
-Nagybarna
-Kincső
-Csucsuka
-Kisfehér
-Kece
-Vica
-Petra
-Emma
-Cofika
(tehát pl.: "szerintem először Kece fog elleni")
Tudomásom szerint ők a bepároztatott anyák, apuka a neves Balambér úr.
A tippet kommentben kérem - vagy a jelen bejegyzés kommentjeként, vagy a facebook oldalon kommentben. De ha valaki nem szeretné nyilvánosan megtenni a tippjét, üzenetben vagy mailben is elfogadom. :)
A nemeket eltalálók között kisorsolom a lehetőséget, hogy ki nevezheti el a megtippelt gidá(ka)t.DE minden helyesen tippelő mindenképpen nyer 25 dkg - általa választott ízesítésű - kecskesajtot és hozzá fél liter joghurtot. Az első anyát kitalálók ugyanebben a nyereményben részesülnek, kivéve az elnevezést.
Ahogy az első gida megérkezett, lezárul a játék, tehát aki játszani szeretne, minél előbb adja le a tippjét, mert bármelyik pillanatban érkezhetnek  kicsik!
Lássuk, kik lesznek a szerencsés nyertesek :D

Ismerjük meg egymást újra!

Én még most veszek részt először  ilyen játékban, de nagy örömmel. Ezt a játékot, régi nevén Kipécéztek, Szera indította most újra útjára.

Szera munkája

A játékszabályok a következők:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Én a felkérést Lidikétől kaptam, amelyet nagyon szépen köszönök :)

Akkor 7 dolog rólam:

1. Nagyon szeretem a természetes vizeket, órákat el tudom nézni-hallgatni a neszezését, legyen az tó     vagy hegyi patak.

2. Nagyon szeretek a férjemmel kettesben autózni.

3. Újra és újra rácsodálkozom a rendre, amit a Teremtésben tapasztalok.

4. Egy lakótelepi lakás 4. emeletén nőttem fel, sosem volt semmilyen állatunk.

5. Szeretek sütni, főzni, kertészkedni.

6. Nagyon felbosszant, ha félbe kell hagynom a munkámat.

7. Utálom a hideget.

Akiket én választottam, hogy jobban megismerhessem őket:

- Timke - http://kreativvilag.blogspot.hu/

- Korenka - http://korenka.blogspot.hu/

- Vargáék - http://kertembenegykecske.blogspot.hu/

- Heni - http://ordogszappan.blogspot.hu/

- Márti - http://zutema.blogspot.hu/

Remélem mindenkinek lesz kedve játszani, és előre is bocsánat, ha valakit már hívtak erre a játékra :)

Ezek a piacok...

Ma megint leakadtam.
Egy új piacra hívtak minket, egy korábbi - megszakadt - kapcsolatból, a piacszervező. Kőbányán próbálkoznak. És megint mibe futunk bele, na mibe? Sajt? Ja, azt nem hozhatunk, mert van már EGY sajtos! EGY! Tudom, annak idején, amikor az asztal túloldalán álltam, vevőként, én sem figyeltem fel erre a jelenségre. DE:
Ugyebár annak idején, megboldogult fiatalkoromban kimentünk A PIACRA, ahol rengeteg kofa, halas, húsos, sajtos, zöldséges, savanyús és egyéb árus kínálta a portékáját. És rengeteg volt a vevő, mert volt választék. Először is körbejártuk a piacot. Megnéztük, hogy a venni szándékozott árukból mit hol, milyen áron és milyen minőségben árulnak. Aztán visszafelé megvettük, amit akartunk (és sokszor azt is, amit ugyan nem terveztünk, de az áru minősége meggyőzött arról, hogy be lehet iktatni a tervbe). Így az árusok folyamatos versenyhelyzetbe kényszerültek, mert meg kellett győzni a vásárlókat, hogy az ő portékájuk a legszebb.
MA PEDIG: ugyanez úgy néz ki, hogy a - sokszor amatőr - piacszervező elkezdi szervezni a piacot, és mindenféle árusból hív egyet. For example egy sajtost. Tegyük fel, hogy nem én vagyok az(én nem is mennék ki ilyen piacra egyedüliként, mert: 1. - tudom, hogy nem tudok ellátni egyedül egy fejlődő, alakuló piacot. 2.: nem mindenki van oda az én árumtól, mert nem egyforma az ízlése a vásárlóknak.  3.:ha nincs konkurencia, meghal a piac. 4.: és ez a legfontosabb: a termelő, aki egyeduralkodó egy piacon, sosincs rákényszerítve a minőségi gyártásra. És nem is fog igyekezni a piac bedolgozása után. Ez a fajta hozzáállás a vevők érdekei ellen van, és hosszú távon a piac elhalásához vezet. Minden marketinges tananyag azzal kezdődik, hogy egy-egy termékből minél nagyobb legyen a választék. Így növekszik a piac. A jelenlegi hivatalos, csarnoki piacok is így nőtték ki magukat monstrummá!
Sok olyan piacra járok - kisebb és nagyobb egyaránt van köztük - pl. Martonvásár, Tordas, Törökbálint és Diósd, ahol a termelőket felnőttként kezelik. Elhiszik nekünk, hogy meg tudjuk ítélni, van-e piaci hely számunkra az adott piacon vagy sem. A piacszervező lényegében annyit mond az új bejelentkezőknek, hogy jöjjenek el, nézzenek körül, és döntsék el, hogy akarnak-e beállni huszadik húsosnak, negyvenedik zöldségesnek vagy tizennyolcadik sajtosnak. Én pl. beállok, mert nagy az önbizalmam és biztos vagyok a termékeim minőségi helytállásában. Aki egyeduralomra törekszik, az nekem (és nem árt, ha a vásárlónak is) több, mint gyanús! Az nem akar versenyezni, mert nincs versenyképes áruja.
Ráadásul az a piacszervező, aki ilyen egyeduralkodóvá tesz árusokat, diszkriminatív módon - kvázi istenként - eldönti, hogy kit hoz helyzetbe, és kit nem. Ez nem fair a piaci versenyben, mert az összes többi termelő ki van zárva a lehetőségből, hogy bizonyítson. ÉS ugyebár nem lehet minden termelőnek saját termelői piacot nyitni...

Kecskecomb :)

Ha érdekel valakit kecskecomb, ma vágtunk néhányat a tavalyi kicsikből, akik nem nőttek túl nagyra, mert tesósok voltak. 2.500 Ft / kg, számlaképes, hivatalos. Holnap reggel lefagyasztom, addig kérnék visszajelzést privát üzenetben! Szívesen adok hozzá kipróbált receptötleteket is! És ne higgyetek a híresztelésnek - a kecskehús nem száraz! Pláne ez még fiatal!
Az én kedvencem a sült, amikor minden fűszert, ami van itthon, rászórok, de legfőképpen borsot, fokhagymát és köményt! De pácoltam már fűszeres tejfölben is, és utána wokban kisütöttem kis, érme nagyságú darabokban. Klasszikus a pörkölt, de van paradicsomos - babos változat, cipóban tálalt becsinált leves, soroljam? :) Nagggyon fincsi! 
És kérem, akinek fintoroghatnékja van, vegye számításba: a kecske haszonállat, és a hiperekben vett, agyonantibiotikumozott, agyonvegyszerezett hús sem a habszivacs tálcán nőtt, azt is egyszer levágták. Csak életében nem volt olyan boldog, mint a háztáji, természetes tartású állat. Nos, amit megeszel, az Te leszel.
 Én döntöttem - a magamé mellett.  

Aki időt nyer, felejtést nyer? - avagy Hegyvidéki Piac, második kör

Akik olvasták a XII. ker-i piaccal kapcsolatos előző bejegyzést, azoknak információ, hogy az ígéret ellenére semmilyen elmozdulás, kivizsgálás vagy értesítés nem történt az ügyben. Aki időt nyer, felejtést nyer? Én nem szeretem az efféle hozzáállást! Kicsik vagyunk, és talán nagyot rúgnak rajtunk, de ha nem teszünk meg mindent a piacunk és a vásárlóink érdekében, akkor mi is részesei vagyunk annak, amit Radnóti olyan szépen megfogalmazott:" Oly korban éltem én e földön, mikor ki megszólalt, az bújhatott..."
Ezért az Agrárkamarához fordultunk a panaszunkkal, ahol a település jegyzőjéhez irányítottak minket. Így aztán a következő levél ment a Jegyző asszonynak a mai napon:

Tisztelt Jegyző Asszony!

Kistermelőként 2013. november 28-ig jelen voltunk a Hegyvidéki Termelői Piacon, ahonnan véleményünk szerint jogtalanul távolítottak el minket.

  Az Agrárkamara a panaszainkkal Önhöz irányított, mint illetékeshez.

 Szeretnénk kérni egy személyes találkozóra időpontot, hogy tisztázhassuk a helyzetünket, és a panaszaink kivizsgálását kérjük!

Tisztelettel:

Baranyi Géza és Noémi

Kérem azokat a XII.kerületi kedves vásárlóinkat, akikben még nem hűlt ki a lelkesedés, hogy egy-egy támogató levéllel segítsék a megbeszélésünket a jegyző asszonynál! Az ő e-címe:  jegyzo@hegyvidek.hu

Viziló, vadló, sáriló...

Magyar kutatók bejelentést kaptak a közelmúltban, hogy Gyúró belterületén egy új lófajta található, aki a sáros, mocsarasabb vidék lakója. Az állatot ezeken a területeken látták feltűnni.






.A kutatók nagy erőkkel kezdték meg az állat keresését és azonosítását a besoroláshoz.
Egy környékbeli gazdának sikerült egy fényképet készítenie az állatról, akit egyelőre a saras vidéki életmódja után sárilónak neveztek el látatlanban:

 Jaaaaaj, neeeeem, hiszen ez csak Rómeó a sárfürdő után!!!!!!!! :D

Jaj, úgy élvezem én a strandot :D - made by Rómeó

Ki mondta, hogy strandolni csak nyáron lehet? :)

Gyúrói kecskék, örvendezzetek! :)

Az óév utolsó előtti napján elzarándokoltunk Székesfehérvárra, az MVH irodájába. Sok-sok várakozás után, miután egy képzeletbeli pisztollyal lelőttük az összes lámpabúrát a folyosón, ejtettünk túszokat, lefényképeztük az összes "jó és rossz pofát", amit csak vágni tudtunk,

valamint eljártunk néhány környi keringőt a lányokkal, akik végigunatkozták volna nélkülünk ezt az időt(mivel egyéni érdekből mindenáron el akartak jönni velünk, hiába próbáltuk lebeszélni őket), végül bejutottunk egy nagyon kedves falugazdász hölgyhöz(gyönyörű, derékig érő, szőke haja volt), és :

 MEGCSINÁLTATTUK GÉZÁNAK AZ ŐSTERMELŐI IGAZOLVÁNYÁT, AMELLYEL HIVATALOSAN IS BEIKTATÁST NYERT A GYÚRÓIKECSKE ÁLLOMÁNYÁBA!!!!

Háromszoros hurrá Neki!!!! :)
És most...
Ilyen volt:

És ilyen lett:

Közös életünk egyik legszebb pillanata :D Végre együtt dolgozunk!