Meg is lett hamar, beköltözött belülre Kincső, és végre megnyugodott kissé, hogy biztonságban van(nak). A külső blokk lett Csucsuka és a kis Cherry lakosztálya. Csakhogy mire ezzel végeztünk, Petra kezdett kiabálni, hogy jön a kicsi, jön a kicsi! Nosza, futólépésre váltottunk, sprintben megcsináltunk még egy boxot. Alighogy beköltözött, már jött is a gida. Sőt, jöttek! Kicsit nehéz szülés volt, és segítségre is szorult, mert a kis fejüket dugták csak előre a kicsik, a lábuk hátul maradt, de azért meglettek, kihúzgáltam őket. :)
Mire átöltöztem a szülésznői ruhámból egy másikba, már kiabált Panna, hogy a Kincső is ellik. Jó, gondoltam, hát harmadik ellése, gyakorló anyuka, menni fog az egyedül is. Azért rá-ránéztem, mert egyre jobban kiabált, végül bementem megnézni, mi újság. Épp akkor tűnt fel a kisgida - popsija! Hű, meghűlt bennem a vér, faros szülés, ilyet még nem csináltam. Gyors telefon a jóságos Pápai doktornak, aki mindig azonnal rendelkezésre áll - éppolyan kecskebolond, mint én. Azt mondta, kapjam ki gyorsan, mert megfullad. Telefon eldob, kecskegida megragad, zsupsz, már kint is volt! :) ÉS élt!!! :) Teljesen boldog voltam! Gyorsan letöröltem a kis orrát - újabb átöltözést generálva - és odatettem a mamájához, aki el is kezdte nyalogatni. Egyszer csak jelentkezett egy újabb befutó, de ő már rendesen, fejjel - lábbal előre.
2 megjegyzés:
Szia! Most találtam a blogodra. Olyan szépen írsz a kecskékről! Jó olvasni! Ha minden igaz holnap vesszük meg életünk első kecskéjét két pici gidájával együtt. Teljesen kezdők vagyunk. Sok sikert a bloghoz, és a kecskékhez is! :)
Kedves Korenka,
igazán köszönöm! :)
Örülök, hogy vesztek kecskét, biztos vagyok benne, hogy sok örömöt fogtok bennük találni! A kecskék nagyon aranyos állatok, rendkívül intelligensek, kíváncsiak és ragaszkodóak. Szeretni fogjátok őket! :)
Kitartást és sok erőt kívánok! :)
Megjegyzés küldése