Amikor épp nem mindegy...

Tegnap délután szemlét tartottam a kecskéim fölött. Vigyorogtak rám boldogan. :)

Ma reggel bezzeg nem vigyorogtak. De én sem ám. Mert reggel 8-ra hivatalos ügyben Fehérváron kellett volna lennem. Kicsit késtem. Mert mikor ellenek??? Amikor épp nem mindegy! Reggelre hat csuromvizes, éppcsaklábraállt kecskegida fogadta a férjemet, akit elővigyázatosságból kiküldtem, hogy nézzen utána az állapotoknak, nehogy úgy menjek el, hogy ellés indul. Hát nem is indult. Mert már megvolt. Három is. Őzi, Csucsuka és a Főnökasszony. És mindhárman ikreket. Na persze!
Panna gyorsan visszaöltözött az iskolai ruhából( nem kellett sokat fűzni az agyát, hogy maradjon itthon), berámoltuk a három ikres családot a boxokba, aztán Panna gondjaira bíztam az egész társaságot szopásostul, etetésestől, itatásostul, és elhúztam Fehérvárra.
Mire hazaértem, megszáradtak... :)

Ja, és Kecét kiengedtük az udvarba a kis Zafírral. Remélem, holnap le tudom kapni a kicsi viháncolását! :)

Kecsketippmix - a befutók :)

Csütörtök délutánra végre megszületett a Kecsketippmix eredménye, azaz az első gidánk. A boldog mama Kece lett, egy gyönyörű kislánya született. A mama és a bébi is jól vannak. A nyertesek: Az elnevezést is elnyert tippelőnk Ugrits Adrienn, aki Kecére és egy kislány gidára tippelt. Ketten pedig Kecére és ikrekre tippeltek, így "félnyertesekként" ők is ajándékot kapnak: Egri Éva és Gáti Barbara. 
Köszönjük a játékot és a részvételt mindenkinek, aki tippelt, a nyerteseknek pedig gratulálunk!
A kisgida a Zafír nevet kapta elnevezőjétől. Köszönjük a névadást! :)

És íme az első lábraállás, néhány perccel a születés után :)

A második befutónk tegnap este Panna lányom Emma nevű kecskéje lett mindannyiunk meglepetésére, mert nem látszott rajta semmi jele az ellésnek. Első ellése volt, ráadásul már sötétben ellett, és szemmel láthatólag nem volt tisztában a történtekkel. Gyönyörű kislánya született, Cherena névre kereszteltük. Emma sajnos nem nagyon értette a helyzetet, hogy itt neki most tennivalója lenne. Valamelyest lenyalogatta a kislányát, de leginkább zavarodott volt, hogy ki ez a kis jövevény és mi a bánatért vernyákol itt neki...Szeretett volna egyszerűen elsétálni a helyszínről, de elkaptuk a grabancát és egy boxba zártuk a kicsivel.

Pár perc után a kicsi lábra állt, és keresni kezdte a tejcsit, de Emma nem akart kötélnek állni, így végül le kellett fogni, hogy rácsatlakoztassam a kicsit. Szerencsére ő legalább tudta a dolgát, és mohón szopni kezdett. Ekkor láttuk először Emmán, hogy valami kezd neki derengeni, mert szemmel láthatóan megkönnyebbült, hogy az egyik tőgye már nem feszül. Sajnos azonban még nem eléggé derengett neki, így nekem jutott a dicső feladat, hogy egy másik oldali szoptatás után háromóránként kimenjek, és segítsek szopni a gidának, aki szintén nem állt a helyzet magaslatán. ekkor ugyanis Emmának már leesett a húszfillér, de a kicsi nem és nem akarta megtalálni a tőgyet. Mentségére legyen mondva, hogy Emma tényleg nem lett nagyon bögyös kecske :) Így aztán egy gyors sprintet vágtam le az ágyig, és hajnali egykor(!) megszólalt az ébresztőóra - etetés! Uhhhh, ha valamit, akkor ezt az egyet utálom - kimászni a meleg ágyból, pizsamából ki, fejős ruhába be, kabát, sapka, gumicsizma - és ki a hidegbe. Ott találtam a friss mamát és a csemetéjét egymás mellett heverészve, és Emma végre válaszolgatott a kicsi nyekergésére. "Felsegítettem" Emmát, odatettem a kicsit - hát sajnos a helyzet nem változott, úgyhogy tartani kellett, de kiürítette mind a két tőgyfelet. Jó kis huzata volt. Fél órácska volt mindez. Utána vissza az ágyba, óra csörög fél ötkor...És újra, pizsamából ki, fejős ruha, udvar, hideg, szoptatás. De valami történhetett menet közben, mert a kicsi alig szopott az előzőhöz képest, és Emma egyik tőgye nem volt olyan feszes. Viszont befelé jövet az ajtó mellett láttam egy igazi pókot - mármint az udvaron :) Talán lehet, hogy mégis lesz tavasz :). Ezzel a boldog tudattal estem vissza az ágyba, aztán filmszakadás. A következő etetés már reggel történt - mire én (zombi üzemmódban) kitámolyogtam az udvarra, Panna már lerendezte a kicsit, és megerősítette, hogy valószínűleg megtanult szopni, mert nem evett, csak állt sértődötten, a tőggyel a szájában. Napközben még próbálkoztunk, aztán este a fél kilences kimenetelkor Panna végre látta magától szopni a kisleányt, úgyhogy ma éjszaka már nyugodtan alszunk. Reméljük, meglepetések nélkül :)

Megint egy Disney-szökevény...

Valószínűleg nem leszek népszerű azok között, akik elhiszik Disney-nek azokat a sziruptól csöpögő, antropomorf  állatmeséket, amiket produkál, és azok között sem, akik halkan a fülembe súgják: igazából az állatok vannak itthon, és mi vagyunk a betolakodók...
Az elmúlt hetekben megint összeakadtam egy Disney-szökevénnyel. Szerencsére elég ritka dolog, de előfordul. Amikor arról beszéltem neki, hogy van egy nevelőpálcám, és hogy bizony oda kell néha csapni a kecskéknek ahhoz, hogy tudják a hánymétert, soha többet nem szólt hozzám. Mert szegény kecske. És az állatokat szeretni kell! És ez igaz is.
Csakhogy a szeretet nem azonos azzal a szirupos kedvességgel, ami a filmekből árad. A szeretet határt szab, korlátokat állít a kapcsolat állandósága és biztonsága érdekében. Nem pedig ölelget, puszilgat, aztán otthagy, ha az érzelmek elmúlnak.
Az állatokhoz az állatok nyelvén kell beszélni. Mi számukra az élet, a kapcsolat és a biztonság? Ez az, amit tudni kell ahhoz, hogy az ember Gazda legyen, és ne tulajdonos. Egy kis etológia:
Az állatok hierarchiában élnek fajtársaikkal. Akár csapatban, akár magányosan. De most vegyük a kecskéket, mint példaállatokat. Csak mert ők a kedvenceim. :)
Ha ketten ugyanazt a zamatos fűszálat nézték ki maguknak - és tuti, hogy így van - akkor bizony összeöklelőznek. Olyan alaposan, hogy elszállnánk, mint a győzelmi zászló, ha nekünk jönnének ugyanolyan erővel. De ők csak továbbsétálnak utána. Vagy a lovak. Olyanokat rúgnak egymásba játékból, amitől egy ember nyomban szörnyethalna. Láttam. Aztán vígan továbbügetnek a legelőn. Számukra a testi "fenyítés" egyfajta beszéd, egyfajta kifejezése annak, amit el akarnak érni, és aminek valaki az útjában áll. Nem megalázó, nem ciki, nem fáj - olyan, mint amikor mi azt mondjuk: "Hé, haver! Menj már arrébb egy kicsit!" Persze, van, amikor komolyabb, akkor azt fejezi ki: "Haragszom, hogy ezt tetted!" És értik.
Az ember számára a verés megalázó. Azt jelenti "Azt csinálom, amit én akarok, mert erősebb vagyok nálad". És ez kiszámíthatatlan lehetőségeket hordoz számunkra.
Isten az embert személynek és egyenlőnek teremtette. De az állatokat nem. Csodálatos, gyönyörködtető teremtmények, lenyűgöző a változatosságuk, a természetük, a létezésük öröme, de nem személyek. Még akkor sem, ha a kedvenc kutyánk mármár a családhoz tartozik, és a tyúkokat, nyulakat, minden állatunkat viccesen örökbe fogadva úgy neveztük őket: Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Csibész, Baranyi Panka, stb, stb, stb...
Ahhoz, hogy Gazda légy, és ne GAZda, biztonságot és kiszámíthatóságot kell adni az állatoknak. És bármilyen hihetetlen is, de az állatok akkor érzik magukat biztonságban melletted, ha erősebb vagy náluk.
Számukra ez azt jelenti:
"Ő képes engem megvédeni. Számíthatok rá! Örülök, hogy ő a gazdám!"

Gida a pocakban...

Habár még mindig semmi a gidák terén, de ma megtapogattam a kecskéim pocakját, hogy egyáltalán rejtőznek-e bennük gidócskák...Ezt már csak ellés előtt lehet érezni, mert akkorra nőnek meg úgy, hogy ki lehet tapogatni a kis csontocskáikat, néha a bucijukat is (vagy a popsijukat, ezt nem lehet eldönteni tapintással)  Nagyon érdekes érzés, amikor a kezem alatt megmozdul egy másik kis élőlény a mamája pocijában. Persze óvatosan nyomogatom, tapogatom őket, így aztán nincs is menekülés a kezem elől Mocorognak, huncutkodnak, készülődnek...

Azért attól még nem lazsálunk :)

A január és a február a feltöltődés ideje. Is. Sütöttem tortákat, megtanultam egy új tortakrémet készíteni, megtanultam a fondantbevonat készítését a tortákra, és több alkalommal ki is próbáltam - a családom és az ismerősök nagy örömére. Készítettünk sok-sok pillecukrot, vendégül láttuk egy pattogatott kukoricára és egy teára a barátainkat, meghívtunk újabb és újabb barátokat és megnéztünk jópár filmet kettesben. Készítettek velünk riportot, és beszélgettünk ismerősökkel a neten. Hazajöttek a gyerekek is a vizsgaidőszak után pár napra, ja, és marcipánt is megtanultam csinálni. Pihentünk és elfáradtunk, reménykedtünk és csalódtunk, elszúrtunk és helyrehoztunk, alkottunk és aggódtunk - most már itt az ideje lassan felvenni a munka fonalát, visszaállni a hajtásba.
De azért senki ne gondolja, hogy két hónap végig a pihenésről szól :) - csak hogy igazoljam magam, megmutatom, mit csináltam tegnap és ma.

És igen, itt a képen sajtok vannak. :) De nem kecskesajtok...Tervbe vettük, hogy beszerzünk egy tehénkét hamarosan, így elkezdtem a tehéntejjel kísérletezgetni. Az első jelek nagyon biztatóak, a képen bazsalikomos-fokhagymás és chilis - majorannás sajtok vannak, már eladásra is készült, eddig nagy sikerrel. Persze a kecskesajt azért kecskesajt, és a tehéntejből készült sajtok nem ugyanazt az aromát adják - valahogy hiányzik belőlük az az impulzivitás, ami a kecskesajtot jellemzi - de azért így is nagyon finom. És a szappanok is készülnek, a képeken csalán-méz-tojásos, natúr-mézes és levendulás szappan készül - itt most csak kisebb mennyiségben.
Egyszóval nem lazsálunk :)

Hiába húzom, halogatom...

...most, amíg üres járatban vagyunk - várjuk az első elléseket - elmondom, bár nem szívesen, viszont feltehetőleg utoljára, XII. kerületi híreket. Amik nincsenek.
Hiába írtunk ugyanis a Jegyző asszonynak, még válaszra sem méltatott. Ami azért bámulatos, mert ugyanis törvényben meghatározott kötelessége meghallgatni és kivizsgálni a termelők panaszát -ezt az Agrárkamara írásba adta nekünk. De a XII. kerület jegyzője(is) fölötte áll a törvénynek...
Javasolták, hogy küldjünk rájuk baloldali médiát, biztosan harapnának az eseményekre így választásközelben, de ez már nem én lennék. Ennyire nem fontos az igazam.
Inkább átteszem eggyel Följebbi igazságszolgáltatás kezébe! Ott még sosem voltak elhallgatott, szőnyeg alá söpört ügyek! :)

Játsszunk! - Kecsketippmix :)

Lassan célegyenesbe érnek a kecskék, itt az ellési idő. :)
Arra gondoltam, hogy február lévén - van egy kis időnk játszani. :)
Játsszunk találgatósdit! :D
Két dologra lehet tippelni:
1. Az első megszületett gida (vagy gidák) nemére (tehát pl.: "egy gida lesz az első, aki fiú lesz", vagy "ikrek lesznek és vegyes neműek", stb)
 ÉS/VAGY
2. Az első anya kilétére a felsorolt lehetőségek közül:
-Főnökasszony
-Őzi
-Tarka
-Nagybarna
-Kincső
-Csucsuka
-Kisfehér
-Kece
-Vica
-Petra
-Emma
-Cofika
(tehát pl.: "szerintem először Kece fog elleni")
Tudomásom szerint ők a bepároztatott anyák, apuka a neves Balambér úr.
A tippet kommentben kérem - vagy a jelen bejegyzés kommentjeként, vagy a facebook oldalon kommentben. De ha valaki nem szeretné nyilvánosan megtenni a tippjét, üzenetben vagy mailben is elfogadom. :)
A nemeket eltalálók között kisorsolom a lehetőséget, hogy ki nevezheti el a megtippelt gidá(ka)t.DE minden helyesen tippelő mindenképpen nyer 25 dkg - általa választott ízesítésű - kecskesajtot és hozzá fél liter joghurtot. Az első anyát kitalálók ugyanebben a nyereményben részesülnek, kivéve az elnevezést.
Ahogy az első gida megérkezett, lezárul a játék, tehát aki játszani szeretne, minél előbb adja le a tippjét, mert bármelyik pillanatban érkezhetnek  kicsik!
Lássuk, kik lesznek a szerencsés nyertesek :D

Ismerjük meg egymást újra!

Én még most veszek részt először  ilyen játékban, de nagy örömmel. Ezt a játékot, régi nevén Kipécéztek, Szera indította most újra útjára.

Szera munkája

A játékszabályok a következők:

1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Én a felkérést Lidikétől kaptam, amelyet nagyon szépen köszönök :)

Akkor 7 dolog rólam:

1. Nagyon szeretem a természetes vizeket, órákat el tudom nézni-hallgatni a neszezését, legyen az tó     vagy hegyi patak.

2. Nagyon szeretek a férjemmel kettesben autózni.

3. Újra és újra rácsodálkozom a rendre, amit a Teremtésben tapasztalok.

4. Egy lakótelepi lakás 4. emeletén nőttem fel, sosem volt semmilyen állatunk.

5. Szeretek sütni, főzni, kertészkedni.

6. Nagyon felbosszant, ha félbe kell hagynom a munkámat.

7. Utálom a hideget.

Akiket én választottam, hogy jobban megismerhessem őket:

- Timke - http://kreativvilag.blogspot.hu/

- Korenka - http://korenka.blogspot.hu/

- Vargáék - http://kertembenegykecske.blogspot.hu/

- Heni - http://ordogszappan.blogspot.hu/

- Márti - http://zutema.blogspot.hu/

Remélem mindenkinek lesz kedve játszani, és előre is bocsánat, ha valakit már hívtak erre a játékra :)

Ezek a piacok...

Ma megint leakadtam.
Egy új piacra hívtak minket, egy korábbi - megszakadt - kapcsolatból, a piacszervező. Kőbányán próbálkoznak. És megint mibe futunk bele, na mibe? Sajt? Ja, azt nem hozhatunk, mert van már EGY sajtos! EGY! Tudom, annak idején, amikor az asztal túloldalán álltam, vevőként, én sem figyeltem fel erre a jelenségre. DE:
Ugyebár annak idején, megboldogult fiatalkoromban kimentünk A PIACRA, ahol rengeteg kofa, halas, húsos, sajtos, zöldséges, savanyús és egyéb árus kínálta a portékáját. És rengeteg volt a vevő, mert volt választék. Először is körbejártuk a piacot. Megnéztük, hogy a venni szándékozott árukból mit hol, milyen áron és milyen minőségben árulnak. Aztán visszafelé megvettük, amit akartunk (és sokszor azt is, amit ugyan nem terveztünk, de az áru minősége meggyőzött arról, hogy be lehet iktatni a tervbe). Így az árusok folyamatos versenyhelyzetbe kényszerültek, mert meg kellett győzni a vásárlókat, hogy az ő portékájuk a legszebb.
MA PEDIG: ugyanez úgy néz ki, hogy a - sokszor amatőr - piacszervező elkezdi szervezni a piacot, és mindenféle árusból hív egyet. For example egy sajtost. Tegyük fel, hogy nem én vagyok az(én nem is mennék ki ilyen piacra egyedüliként, mert: 1. - tudom, hogy nem tudok ellátni egyedül egy fejlődő, alakuló piacot. 2.: nem mindenki van oda az én árumtól, mert nem egyforma az ízlése a vásárlóknak.  3.:ha nincs konkurencia, meghal a piac. 4.: és ez a legfontosabb: a termelő, aki egyeduralkodó egy piacon, sosincs rákényszerítve a minőségi gyártásra. És nem is fog igyekezni a piac bedolgozása után. Ez a fajta hozzáállás a vevők érdekei ellen van, és hosszú távon a piac elhalásához vezet. Minden marketinges tananyag azzal kezdődik, hogy egy-egy termékből minél nagyobb legyen a választék. Így növekszik a piac. A jelenlegi hivatalos, csarnoki piacok is így nőtték ki magukat monstrummá!
Sok olyan piacra járok - kisebb és nagyobb egyaránt van köztük - pl. Martonvásár, Tordas, Törökbálint és Diósd, ahol a termelőket felnőttként kezelik. Elhiszik nekünk, hogy meg tudjuk ítélni, van-e piaci hely számunkra az adott piacon vagy sem. A piacszervező lényegében annyit mond az új bejelentkezőknek, hogy jöjjenek el, nézzenek körül, és döntsék el, hogy akarnak-e beállni huszadik húsosnak, negyvenedik zöldségesnek vagy tizennyolcadik sajtosnak. Én pl. beállok, mert nagy az önbizalmam és biztos vagyok a termékeim minőségi helytállásában. Aki egyeduralomra törekszik, az nekem (és nem árt, ha a vásárlónak is) több, mint gyanús! Az nem akar versenyezni, mert nincs versenyképes áruja.
Ráadásul az a piacszervező, aki ilyen egyeduralkodóvá tesz árusokat, diszkriminatív módon - kvázi istenként - eldönti, hogy kit hoz helyzetbe, és kit nem. Ez nem fair a piaci versenyben, mert az összes többi termelő ki van zárva a lehetőségből, hogy bizonyítson. ÉS ugyebár nem lehet minden termelőnek saját termelői piacot nyitni...

Kecskecomb :)

Ha érdekel valakit kecskecomb, ma vágtunk néhányat a tavalyi kicsikből, akik nem nőttek túl nagyra, mert tesósok voltak. 2.500 Ft / kg, számlaképes, hivatalos. Holnap reggel lefagyasztom, addig kérnék visszajelzést privát üzenetben! Szívesen adok hozzá kipróbált receptötleteket is! És ne higgyetek a híresztelésnek - a kecskehús nem száraz! Pláne ez még fiatal!
Az én kedvencem a sült, amikor minden fűszert, ami van itthon, rászórok, de legfőképpen borsot, fokhagymát és köményt! De pácoltam már fűszeres tejfölben is, és utána wokban kisütöttem kis, érme nagyságú darabokban. Klasszikus a pörkölt, de van paradicsomos - babos változat, cipóban tálalt becsinált leves, soroljam? :) Nagggyon fincsi! 
És kérem, akinek fintoroghatnékja van, vegye számításba: a kecske haszonállat, és a hiperekben vett, agyonantibiotikumozott, agyonvegyszerezett hús sem a habszivacs tálcán nőtt, azt is egyszer levágták. Csak életében nem volt olyan boldog, mint a háztáji, természetes tartású állat. Nos, amit megeszel, az Te leszel.
 Én döntöttem - a magamé mellett.  

Aki időt nyer, felejtést nyer? - avagy Hegyvidéki Piac, második kör

Akik olvasták a XII. ker-i piaccal kapcsolatos előző bejegyzést, azoknak információ, hogy az ígéret ellenére semmilyen elmozdulás, kivizsgálás vagy értesítés nem történt az ügyben. Aki időt nyer, felejtést nyer? Én nem szeretem az efféle hozzáállást! Kicsik vagyunk, és talán nagyot rúgnak rajtunk, de ha nem teszünk meg mindent a piacunk és a vásárlóink érdekében, akkor mi is részesei vagyunk annak, amit Radnóti olyan szépen megfogalmazott:" Oly korban éltem én e földön, mikor ki megszólalt, az bújhatott..."
Ezért az Agrárkamarához fordultunk a panaszunkkal, ahol a település jegyzőjéhez irányítottak minket. Így aztán a következő levél ment a Jegyző asszonynak a mai napon:

Tisztelt Jegyző Asszony!

Kistermelőként 2013. november 28-ig jelen voltunk a Hegyvidéki Termelői Piacon, ahonnan véleményünk szerint jogtalanul távolítottak el minket.

  Az Agrárkamara a panaszainkkal Önhöz irányított, mint illetékeshez.

 Szeretnénk kérni egy személyes találkozóra időpontot, hogy tisztázhassuk a helyzetünket, és a panaszaink kivizsgálását kérjük!

Tisztelettel:

Baranyi Géza és Noémi

Kérem azokat a XII.kerületi kedves vásárlóinkat, akikben még nem hűlt ki a lelkesedés, hogy egy-egy támogató levéllel segítsék a megbeszélésünket a jegyző asszonynál! Az ő e-címe:  jegyzo@hegyvidek.hu

Viziló, vadló, sáriló...

Magyar kutatók bejelentést kaptak a közelmúltban, hogy Gyúró belterületén egy új lófajta található, aki a sáros, mocsarasabb vidék lakója. Az állatot ezeken a területeken látták feltűnni.






.A kutatók nagy erőkkel kezdték meg az állat keresését és azonosítását a besoroláshoz.
Egy környékbeli gazdának sikerült egy fényképet készítenie az állatról, akit egyelőre a saras vidéki életmódja után sárilónak neveztek el látatlanban:

 Jaaaaaj, neeeeem, hiszen ez csak Rómeó a sárfürdő után!!!!!!!! :D

Jaj, úgy élvezem én a strandot :D - made by Rómeó

Ki mondta, hogy strandolni csak nyáron lehet? :)

Gyúrói kecskék, örvendezzetek! :)

Az óév utolsó előtti napján elzarándokoltunk Székesfehérvárra, az MVH irodájába. Sok-sok várakozás után, miután egy képzeletbeli pisztollyal lelőttük az összes lámpabúrát a folyosón, ejtettünk túszokat, lefényképeztük az összes "jó és rossz pofát", amit csak vágni tudtunk,

valamint eljártunk néhány környi keringőt a lányokkal, akik végigunatkozták volna nélkülünk ezt az időt(mivel egyéni érdekből mindenáron el akartak jönni velünk, hiába próbáltuk lebeszélni őket), végül bejutottunk egy nagyon kedves falugazdász hölgyhöz(gyönyörű, derékig érő, szőke haja volt), és :

 MEGCSINÁLTATTUK GÉZÁNAK AZ ŐSTERMELŐI IGAZOLVÁNYÁT, AMELLYEL HIVATALOSAN IS BEIKTATÁST NYERT A GYÚRÓIKECSKE ÁLLOMÁNYÁBA!!!!

Háromszoros hurrá Neki!!!! :)
És most...
Ilyen volt:

És ilyen lett:

Közös életünk egyik legszebb pillanata :D Végre együtt dolgozunk!

"Állati" szilveszter

Áldott, békés munkával teli, eredményes új évet 

kívánunk mindenkinek!

A gyúrói kecskék és a Gyúróikecske "csapata" 

Mi mást hozna az angyalka? :)

Izgalmas dolog a karácsony este. Olyan izgalmas, hogy sokszor nem is tudjuk, minek örülünk a legjobban. A legszebb dolog, hogy ünnepelhetjük a megváltásunk kezdetét, hogy embertestben földre született Isten. Ez egy akkora csoda, amit csak tátott szájjal, álmélkodva lehet szemlélni, mint a kisgyerek bámul fel mindenről elfeledkezve a tündöklő karácsonyfára. Aztán az együttlét. Egy nagy közös vacsora, beszélgetés, izgalom. És várakozás. Várakozás az angyalka csengettyűjére. Nálunk, amikor készen vannak a karácsonyi angyalok a karácsonyfa díszítésével, csengetnek, és elindul a cd-n a "Mennyből az angyal". Beözönlünk a fához a szobába, beszívjuk a karácsonyfa illatát, és érezzük a beteljesülés örömét. Annak a várakozásnak a beteljesülését, ami 4 hét óta minden nap betölti az életünket. Aztán felolvassuk a történetét az első karácsonynak, amikor ez a csoda valóra vált Betlehemben.

És utána jön az újabb izgalom, az ajándékokat rejtő karácsonyfa alja. 

Idén sajátos ajándékokat rejtettek el a karácsonyi angyalaink. A fa alatt, vigyázzülésben, mint akire ráparancsoltak, egy gyönyörű fehér-vörös cica üldögélt, és nézett ránk barátságosan pislogva. 

Ő Panna lányom ajándéka volt.

És az asztalon letakarva egy másik ajándék várt Diára.

Egy sárgafülű ékszerteknős, a régóta vágyott állatka. :)

Mert mi mást hozna nekünk az angyalka?!

Állatokat :D

Adventi vásár

A neten találtam ezt a lehetőséget, és ma először éltünk is az alkalommal. A VIII. ker-i  Szabó Ervin téren található az adventi vásár, ahol sikerült egy asztalkát kapnunk. Íme a Szap-Panka standja  :)

Mindennapok fokhagymája

Géza lerobbant kicsit, kapar a torka, be van rekedve napok óta. Megláttam a neten a mézes fokhagymát, mint házi ellenszerét a hasonló nyavalyáknak, és elkészíttettem vele. :)
Megcsinálta magának, és kezdte belapátolni. Az első kanál után:
-Nem is olyan rossz...
A harmadik kanál után:
- Huh, azért van ereje...
Lapátolja tovább, végül elfogy. Addigra már a könnye is kicsordult.
- És mi a hatása ennek az izének? Te is ettél már ilyet? - kérdezi.
- Igen, ettem, de nem emlékszem már a hatására.
- Akkor minek etetsz velem ilyet? - kérdezi.
- Hogy megbosszuljam a beszólásaidat :) - válaszolom vigyorogva.
Elpakolja a poharát, egyszer csak megszólal:
-Az mit jelent, ha az ember már csillagokat lát?
- Hogy jól sikerült a bosszúm! - válaszolom kaján mosollyal.

(Epilógus: Most a tűz mellett ül, háttal a kályhának dőlve, és sokkal jobban van :D )

Falusi piac

Valaki a múltkor lekicsinylően "falusi zsibvásárnak" nevezte a vidéki termelői piacainkat, ahova mindenki kiviszi az ócskaságait, kínai ruhákat, kacatokat, stb.
Ma voltam Tordason, a szomszéd faluban piacon.
Csináltam egy videót, megmutatom, milyen a vidéki piac :) Vásárlóból már kevés van, mert a piac vége felé készült, de hát a nagy tömegben nem tudtam videózni, mivel én magam is árultam a saját portékámat...

Szap-Panka a XII. kerületben

Örömmel tudatom mindazokkal, akik a XII. kerületben vásároltak tőlünk szappant és hiányoltak minket a piacról, hogy két helyen, a Böszörményi út 13-15. szám alatti Életház Biocentrumban és a Csaba utca 3. szám alatti Egészségboltban már kaphatóak a Szap-Pankák. Egyelőre csak a kemény szappanok, de hagytunk ott díszcsomagolásos szappant is, és le lehet adni náluk megrendelést, reményeink szerint minden héten fogunk vinni árut.
Az Életház Biocentrum nyitva tartása: H-P : 9.00. - 19.00.
                                                                 Szo: 9.00. - 14.00.
Telefonos rendelés vagy érdeklődés esetén a következő számot lehet hívni: 06/1/225-8533

Az Egészségbolt nyitva tartása: H - P : 10.00. - 20.00.
Telefonon érdeklődni  a 06/1/212-2542 számon lehet nyitva tartási időben
                                                 

Webáruház?????NEM!!!

A XII. kerületben működik termelői piac, amelynek mindeddig aktív tagjai voltunk. Voltunk, mondom, mert olyan feltételek elé állítottak minket (és nemcsak minket), amelyet sem nem tudtunk, sem nem akartunk teljesíteni. Ezért a piacot működtető Termelői.hu Kft tulajdonosai egyszerűen kizártak a piacról. Ez a történet azonban megér egy megosztást.
A termelői piacon a termelők helypénze 16.100 Ft, ez öt napot fedez, hétfőtől(ami ugyebár nem egy aktív piaci nap) péntekig. Ha nem ezt választja a termelő, akkor 4.800 Ft. Csak megjegyzésként mondom, hogy Törökbálinton 1.000 Ft, Diósdon pedig nem kérnek helypénzt, a Nagyvásárcsarnokban 1.300 Ft-ot fizetünk. Mivel csak a szappant tudtuk rendszeresen árulni, a sajtot csak elvétve(mert volt másik sajtos, így nem engedték), a heti helypénzt Géza 7.500 Ft-ra alkudta le, ami a heti bevételeinket tekintve nagyjából elfogadható volt.
De a magas helypénz nem volt elég a Kft. tulajdonosainak. Kigondoltak egy félévente fizetendő 60.000 Ft-os, ún. regisztrációs díjat, amelynek a befizetése feltétele a piacon való részvételnek. Ez az összeg a következőket takarta többek között: - a termelők képzése. Nos, úgy gondolom, három főiskolai végzettség után én most nem szeretnék képeződni, egyszerűen nem fér bele a napi gyakorlatomba. Ráadásul termelőként minden papírom megvan, ami szükséges, szeretném én eldönteni, hogy szükségét látom-e képzésnek.
                                                         -a piac reklámja, programszervezés a piac népszerűsítésére.  Nyilván szükséges reklámozni egy piacot, ezzel egyetértek, de az összeget erre sokallom.
                                                          -webáruház, azaz online vásárlási lehetőség. És ez kicsapta a biztosítékot. Határozottan elutasítom, hogy a piacon való részvétel feltételéül szabják nekem, hogy kötelező részt vennem a webáruházban! A piac feladata ugyanis nemcsak a média által unalomig hangsúlyozott "jusson-el-a-termék-frissen-a-készítőtől-a-fogyasztóig" szlogen, hanem közösségteremtés, közösségmegtartás is. A mai elidegenedő világunkban egyre nagyobb szükség van ezekre a lehetőségekre, amit az online vásárlás éppen keresztüllő. Mert személytelen, csak a vásárlásra koncentrál, és elidegenít. Nem rossz a lehetőség, csak nem a piaci termékeknél. Sajnos az egyeztetésen, amelyet Kovács Lajos alpolgármester úr összehívott, erre annyi választ kaptunk, hogy erre igény van. Arra persze, hogy kinek, nem kaptunk választ, de azt kell mondjam, van igény az erőszakos filmekre is pl, de ettől még nem elégítjük ki mindenáron azokat az igényeket, amelyek nem jófelé visznek. Vagy ebben is "pénz beszél, kutya ugat? "
Szóval nem fizettük be(nem is tudtuk volna befizetni) ezt a 60.000 Ft-os összeget (az eredeti határidő dec. 15. lett volna, de önkényesen előrehozták nov. 25-re), ezért a Kft tulajdonosai kizártak a piacról. Figyelmen kívül hagyva azt a kemény munkát, amivel hónapok óta a férjem hajnaltól sötétedésig építgette a piacunkat, készülve a decemberre, és figyelmen kívül hagyva a vásárlói igényeket, amelyekre a rengeteg pozitív visszajelzés alapján joggal számíthatott a piac. És azt is, hogy a termelők nem boltosat játszanak, mert nem volt gyerekszobájuk, hanem a megélhetésünkért dolgozunk.

És most ki vagyunk dobva!
Kérem, hogy aki a termékeinket vásárolta, és megelégedéssel használta azokat a XII. kerületben, tegye meg, hogy egy reklamáló levelet küld Kovács Lajos alpolgármesternek, aki az Önkormányzat részéről felelős a piac működéséért! Mert szerintünk méltánytalan és abszolút rugalmatlan az a hozzáállás, ahogyan Takács Ildikó és Kaszás Attila, a Termelői.hu vezetői eljártak az ügyben (az Alpolgármester úr jelenlétében)!
Ezúton is köszönjük mindazoknak a vásárlóknak a kedvességét, akik vették a fáradtságot, és szóban vagy írásban jelezték elégedettségüket a termékeinkkel kapcsolatban! Áldott karácsonyt kívánunk mindannyiuknak, amennyiben nem tudunk többet találkozni! :)

Nyuszi, hopp :)

Kijöttek a kisnyulak a fészekből. :) Már csak egy piszkos kis szőrkupac emlékeztet a hajdani fényes - fehér, puha - meleg nyuszifészekre. Valószínűleg a kisnyulak is a kamaszkorba léphettek, hogy ilyen rendetlen és piszkos a szobácskájuk...Aztán ők is nyuszimamák, nyuszipapák lesznek, és kezdődik a fényes - fehér, puha - meleg időszak újra, csak majd ők csinálják, és a kölykeik fogják összepiszkolászni. :) Valahogy ismerős helyzet, nem?

Apály...

Bekövetkezett az esemény, amit minden évben várunk, és amit minden évben sajnálunk is egyszerre - apadnak a kecskék. Még nem teljesen, de már majdnem.
Kettős dolog ez. Részben várjuk, hiszen hidegben télen, sötétben nem annyira jó kibújni nap, mint nap a meleg szobából, hogy kimehessünk fejni. Ha esik, ha fúj. Ha havazik, ha csupa jég minden, ha belefagy az orrunkba a lehellet, ha ónos eső miatt csak majdnem négykézláb lehet felvergődni az állatokig...soroljam még? Olyanok ezek az élmények, mint a katonaság, mint a szülés :) Meg kell csinálni. Akkor kellemetlen, nehéz, fájdalmas vagy jeges, de ilyenkor mindig azzal biztatom a családom eseményben résztvevő tagjait: jól jegyezzék meg, amit csináltak, hogy mesélni tudjanak majd az unokáiknak róla, amikor nagymama vagy nagypapa korukban a tűz mellett üldögélnek a hintaszékben, lábukat egy kockás plédbe bugyolálva, és apró, csillogó szemű, csodálattól tátva maradt szájú csemeték ülik őket körbe a lábuknál. "Nagyi, mesélj arról, amikor még kislány voltál!" :) És akkor el lehet majd mesélni, hogy bizony fejszével vágtuk a fát a tüzeléshez - és olykor-olykor megszaladt a kezükben a szerszám, és a lábszárukba szaladt. Vagy a március 15-i nagy havazást, amikor megállt az élet az országban, de nálunk nem, mert még aznap délután is születtek kiskecskék, és milyen jó, hogy leszigeteltük az ólat délelőtt a hófúvásban, mert így megmaradtak és rendben is voltak szerencsére.

Vagy amikor először meghoztuk a lovat, és akkora hatalmas volt!

Vagy Balambért, amint elcikkan a gereblye elől.

 És az újszülött kacsákat. A kidőlt hársfát, ami átért az úton, és épp a szembeszomszéd kapuja előttig ért a koronája csúcsa.







 A kisnyulakat, akik tényleg fészekben születnek. :)
Az új kecskét, aki még nem hallgat a nevére, és fél bejönni a fejőállásba, ezért az egész család testületileg őt kergeti a jeges udvaron, sötétben, süvítő szélben, a többi kecske rohangálásától nehezítve. Tisztára, mint egy számítógépes játék Level 4 szintje, csak élőben. (Nem mindig díjazzák a humoromat azért :) )
És sajnáljuk.-om. Mert leginkább én, hiszen nincs tej, nincs sajt. Pedig nagyon szeretek fejni, nagyon szeretek sajtot készíteni. Ez egy csoda számomra, és mindig is az marad! A tej, a fehérjeszerkezet, az oltó működése, minden. Szemlélődő ima. A Teremtésben lévő rend. Mindennapos csodák, mindennapos rácsodálkozások. Ugyanakkor azt is tudom, hogy amint a természetnek szüksége van a megújulásra, pihenésre, úgy nekem is kell a január ahhoz, hogy februártól újratöltve tudjak elletni, ápolni, gondoskodni. El kell olvasnom a könyveket, amiket egész évben az éjjeliszekrényemen gyűjtögetek, meg kell néznem néhány filmet - limonádét és komolyat, sütnöm kell kenyeret a kályhában, süteményeket és finomságokat, kitalálni, hogy a nem létező pénzből hogyan vezessem úgy a háztartást, hogy sem az állatok, sem a gyerekek ne érezhessék, hogy szükség van, mert anya mindig frissen sült zsömlével várja őket - ugyanis liszt még van, pénz már nincs kenyérre, de élesztőre még futja :)

Aztán eljön a február, és elindulnak a kiskecskék kifelé, és onnantól kezdődik (nekem) a tavasz :) Izgalmak, feladatok, kihívások, amiket az élet nap, mint nap elrejt a napsugarak, esőcseppek, szélsüvöltés vagy épp a nyári szellő közepébe, amint az öreg diófa leveleit nézem a vasárnapi ebéd után, a hintaágyban hanyatt fekve. Szép és örömteli. Nehéz és nyomasztó. Új és izgalmas. Régi és unalmas. Nemszeretem és elegemvan. Bárcsak és talán.
ÉLET!

Fordult a kocka...

Még nincs vége a szegény tenyésztő mepróbáltatásainak. Ma reggelre megint le volt verve egy deszka a kerítésről. Gyanakodva néztem körül, de Balambér a kék madzagja végén épp egy kiszökött gidalányt próbált becserkészni, tehát esélye sem volt annak, hogy ő lett volna megint a tilosban. Tettes híján le kellett zárnom a nyomozást, méghozzá gyorsan, mert ezek a gidák - szégyenszemre - ott köröztek a bak körül, incselkedve és farkincáikat huncutul billegtetve a popsijuk felett. Megint jött a tál kukorica - lassan kezdem azt gondolni, hogy ezért a plusz adag abrakért csinálják a dolgot, látva, hogy mindig megjutalmazom a pimaszságukat...És aztán elkapdostam a kislányokat, amit eléggé zokon vettek a hangjukból ítélve - de hát én vagyok a gazda. Szerintem...

Egyszer volt Budán kutyavásár...

...azaz Balambér egy helyes, kék kötelet kapott a szarvára. Nem nagyon szereti, pedig a kék fiús szín, és ez a kötél elég hosszú is ráadásul, de Balambér szerint nem eléggé. Nem ér el ugyanis a kislányokig.
Az történt ugyanis, hogy reggelre le volt verve egy másik deszka a kerítésből, és bár a bakkecske kint tartózkodott, de az összes kislány is kint tartózkodott vele együtt. Ami ugye nem annyira praktikus a tenyésztő elgondolása szempontjából. Nem szeretem megkötni vagy bezárni az állataimat, de ebben az esetben nem volt más választásom, ha nem akartam gallyra vágni a gidáimat. Úgyhogy Balambér egy hosszú, kék madzag végén üldögél mostanában, és nem szereti.