Itt ülök Tárnokon...

...az okmányirodában. Ez az a hely, ahol lehetnek emberségesek vagy bürokratikusak az ügyintézők. És ezzel kihatással vannak emberek, családok életére, a közlekedés balesetmentességére, kapcsolatok alakulására, stb.
Az én ügyintézőm, egy vékony szőkésbarna hölgy, bürokratikus. Át szeretném iratni az autót, amit a korábban leírt, sajátos módon vásároltunk. Hát az átírás sem lesz kevésbé kalandos. Véletlenül ugyanis Gézánál maradt a lakcímkártyám. Főbenjáró bűn. A két ügyintéző hölgy fölém tornyosulva, egymás szavába vágva döngöl a földbe, hogy pedig az ügyintézéshez bizony kell ez a dokumentum. Próbáltam mondani, hogy Géza beszkennelte, elküldi faxon vagy emailben...Az nem jó, eredeti kell. Próbáltam mondani, hogy hiszen rajta van a lakcím, de még az igazolvány száma is rajta van a szerződésen és az eredetvizsgálaton is, próbáltam mondani, hogy a férjem Szigetszentmiklóson dolgozik...semmi nem hatotta meg. Ő a bürokrácia betonszobra, rugalmatlan és kőkemény. Semmi nem hatja meg, pedig csak egy legyintés lenne, pedig amúgy is csak rápillantana, és visszaadja, hogy rendben van...
És még nincs vége. Mert mire visszaérek Szigetszentmiklósról, már ott ül valaki, akivel kellemesen csevegve beszélgetnek a hölgy új frizurájáról többek között. Persze közben ügyintéz. Leülök, várok. Várok. Várok. Egyszer csak befut egy újabb hölgy, hogy ő időpontra jött, autó átírás miatt. Így nyilván elém kerül. Tudom, kérhettem volna időpontot, ha tudtam volna, hogy kell. De nem gondoltam. Még mindig nem tudok elég bürokratikusan gondolkodni. De ez az én bajom.
A más baja viszont a bürokrata ügyintéző, aki nem akar emberséges lenni. Pedig mekkora a felelőssége!
Kérem, hogy aki elolvassa majd ezt a kis történetet, ne legyen rest rá, hogy amikor egy tó vagy folyó mellett elmegy, dobjon bele egy kavicsot, és nézze végig, ahogy gyűrűzik a víz! És gondoljon arra, hogy bármi, amit másoknak tesz vagy mond, az így gyűrűzik tovább. Ha betonfejek vagyunk, akkor a rossz. De ha nagyvonalúak vagyunk, akkor a nagyvonalúság és a hála gyűrűzik tovább.
Kivel lenne jobb találkoznunk, egy goromba, rosszkedvű emberrel, aki mások gyomrosai miatt görnyed? Vagy jókedvű, nagylelkű emberekkel, akik mosolyognak és szívesen segítenek?
Rajtam/ rajtunk is múlik, mi gyűrűzik tovább!

Akár paródia is lehetne... :D

... a Baranyi család autót vesz címmel. Nem tartozik szigorúan a gazdálkodás témakörhöz, de végeredményben a mindennapjainkról szól, így hát elmesélem.
Mivel mindkét autónk jobb napokat látott jószág volt, és egyre többször tagadták meg az engedelmességet, úgy döntöttünk, hogy ez így nem mehet tovább, másik után kell néznünk. Sem mi, sem az általunk keresett autók nem a milliomos kategóriába tartoznak, hát tegnap így esett az autóvásárlásunk:
Titi öcsém nagyon ért az Opelekhez, küldött nekünk egy linket egy eladó Opellel, amit megszemlélvén érdemesnek tartottunk arra, hogy utánajárjunk. Felhívtuk a hirdetőt, ám elsőre, másodikra, sőt harmadikra sem vette fel. Már le is tettünk róla, amikor egyszer csak visszahívott. Megbeszéltük, hogy délután otthon lesz, akkor leautózunk Veszprémbe, az eladó Opel tartózkodási helyére, hogy megvásároljuk a kocsiját, ha jó.
Kb fél ötkor indultunk, hatra lent is voltunk. Emberünk már az utcán várt minket, kedves, barátságos, intelligens úriember volt. Hozta az autó kulcsait, mondta, hogy milyen jó, megbízható autó is ez, mennyire szerették, indította, és...nyekk. Azaz nyekk sem volt, annyit sem mondott a kocsi. Emberünk szabadkozott, hogy két hete nem használták, nem is érti, meg ilyenek, aztán kitalálták Gézával, hogy valószínűleg leszívta a riasztó az aksit. Be kell bikázni. Szerencsére van bikakábel a másik kocsijában. Elő is vette, de hát az inkább egy bús tehén volt, mint bika, nem is csinált semmit hosszú percek után sem. Erre kitalálta, hogy egy harmadik autóból kiszedi az aksit, beteszi ebbe, úgy majd indul. Ki is szedte, be is tette, felteszi a sarukat rá, hát felvisít az autó riasztója nyomban, mert ugye meg lett szakítva az áramkör a régi aksi kivételével. Lekapja a sarut, autó elhallgat. Ki kell kapcsolni a riasztót. Az ám, de mivel. Nála volt a tartalék riasztókapcsoló, de elem nem volt benne. Keresik a másikat, nincsen. Keresi, de nincsen. Erre bement a házba, hogy ott is körbenéz. Talált is egy elemet a tartalék kapcsolóba, jött ki vele - hát az elem már nem volt jó. Vakarta a fejét a jóember, végül beült egy negyedik autóba, szólt, hogy elszalad a Tescóba elemért, és balra el. Mi ott maradtunk a kocsival. Géza alaposan körbejárta, bevilágított alá, fölé, minden kis lyukat és kiszögellést megvizsgált már, mire egy húsz perc múlva emberünk boldogan visszatért egy jó elemmel. Saruk fel az aksira, riasztó visít, kapcsoló kikapcsolja. Szuper! Végre beindítható lesz az autó. Jóember beül, indít, hááááát, forgatja, forgatja, de nem indul. Géza kérdezi az üzemanyagot, nézik mindketten - totál üres a tank. Nos, itt már a hasamat fogtam a kacagástól magamban, közben emailben mindig tájékoztattam az öcsémet is az épp aktuális történtekről, hadd kacagjanak ők is - kacagtak :D. Szóval emberünk bement a házba fejvakarva, majd nemsokára előkerült egy kanna benzinnel, amit beletöltöttek a kocsiba. És lőn világosság. A kocsi két köhhintés után elindult. Remek! Akkor Géza megkérte a jóembert, tegyen egy kis kört vele, mi megyünk utána kerékösszetartás vizsgálata végett. Oké. Helycsere, Géza is tett egy kört vele. Oké. Akkor már csak meg kell egyezni. Nem tartott sokáig. Jó, jöhet a papírmunka. Előrelátóan vittünk magunkkal adásvételit, így bementünk kitölteni. Közben előkerült egy kollégája az emberünknek, aki segített a szerelésben.Visszaszerelték az eredeti aksit, majd rá a bús tehén bikakábelt, megpróbálták indítani a kocsit. Már jó ideje próbálkoztak, amikor a szerelő ember homlokára csapott, hogy hiszen az ő kocsijában van egy másik bikakábel, ami nemcsak bús tehén, hanem tényleg bika. És az is volt. Elindult a kocsi. Akkor a szerelő emberünk kintmaradt a járó motorú autóval, amíg mi bent papíroztunk. Hogy töltődjön az aksi. Akkor már fél kilenc volt. Elintéztük, kifizettük, megyünk ki, mondjuk, hogy állítsa le a kocsit és indítsa újra, hogy lássuk, rendben van-e az aksi. Kocsi leáll, indít újra - nyekk  - sem. Semmi. Hogyaza...Mondtuk nekik, szerezzenek aksit, mert nekünk már nagyon haza kéne menni. Először a másik kocsi aksiját ajánlgatta, de az csak 44-es volt, nekünk meg 55-ös kellett volna. Akkor eszükbe jutott egy kompresszor, amiben van egy nagy aksi. Megnézték, és mázli - pont 55-ös volt. Éljen! Betették, riasztó vonyít, kapcsoló kapcsol, autó indul! Huh! Sikerült. Kilenc óra. Csak jussunk el a benzinkútig vele. Elköszöntünk tőlük, tankoltunk éééééés, irány haza! Fél tizenegyre megérkeztünk. Jelentem, az autó indul, működik, rendben van. De ez a vásárlás egy örök élmény maradt! :D

Tegnap este...

...azt reméltem, hogy hamar ágyba kerülök. De nem így lett. Az ember tervez, de a kecskék végeznek vele.
Kimentem eteni, becsukni őket, már kész is voltam, az utolsó söprögetések voltak hátra, közben a lányok fejtek. Amikor is Panna egyszer csak kiabál, hogy menjek gyorsan, mert az egyiknek ki van szakadva a tőgye. Szaladok be a fejőállásba, hát tényleg egy majd' tízcentis hasadás élesen, mintha késsel vágták volna el. Hű a teremburáját, jó mérges is lettem egyből - jött ugye a hidegfront, és ennek megfelelően a kecskék meg vannak bolondulva! Állandóan csattognak a fejek meg a szarvak, nem férnek a bőrükbe! Aztán meg is lett a következménye - össze kellett varrni a tőgyét. Szerencsére még világos volt, gyorsan hívtuk Pápai doktort, aki nagy kecsketudor, és összeöltötte a szakadást. Be lett bódítva a jószág, feküdt szépen a "műtét" közben. Aztán talicskába emeltük, és a betegszállító tragacs felvitte a nyúlólba, hogy el legyen zárva az ébredezés idejére a többitől. Terítettünk alája szalmát is. Azt kaptuk ukászba még, hogy figyeljük, mert a bódított kérődzők hajlamosak a felfújódásra - még pont ez hiányzott volna a boldogságomhoz. Lefektettük, kitömtem egy zsákot párnának, mégse a földön legyen a feje, aztán magára hagytuk ébredezni. Kb 22 óra környékén kimentem hozzá - csak nyögött, és ki volt terülve, mint a nagyalföld. Megpróbáltam rávenni, hogy emelkedjék el a földies gondolkodástól, de nem sikerült. Masszívan feküdt. Akkor maga alá hajtogattam a lábait, és felemeltem a fejét. Na, erre magához tért. Kinyitotta a szemét, körbenézett, meglátta a szalmát, és - amúgy kecske módra - nyomban be is nyomott egy falatot belőle. Aztán nyúlt volna a szájával a következőért, és...elaludt a mozdulat közben. Felráztam, bámult bután, és újra elhajolt. Na jó, hagytam. Bementem formába tenni a sajtot, és utána újra kimentem hozzá. Majdnem éjfél volt már. Ééééés, ott állt a nyúlól ajtajában, csodálkozva nézett rám, hogy mit keres ott, mert az utolsó emléke a zöld fű volt, mint terített asztal. Szépen megfogtam a nyakörvét, kijött velem, visszaballagtunk a többiek közé,

aztán se puszi, se pá, bevonult és élte tovább a kis életét. Én is bevonultam a magam kuckójába, és fél egyre már sikerült is ágyba kerülni. Mondom, ember tervez, a kecskék meg végeznek vele :D

Ha valaki keresne...

...megtalál minket a bolondokházában. Miért?
Nos, kihoztam a három lánygidát a kertbe legelni. Ez olyan nekik, mintha valaki hosszú menzai ebéd után váratlanul egy falusi esküvői vacsorán találja magát. Nem ragozom...
A háromból kettő neki is állt. A harmadik...nos, ő nem. Az egésznapos elfoglaltsága abból állt, hogy ordított. Amikor berekedt, akkor meg sikoltozott. Ő Cofika kislánya, Masni. Szerintem Cofikát már nem kell bemutatni, ő az, aki fejés közben váratlanul rádöbben, hogy halálos veszélyben forog az élete, megugrik és felkenődik a fejőállás sarkába. Mégis mit várunk akkor a gyerekétől? Ő az, ott a fenyőfa törzse mellett...

LAST MINUTE!!!!

Az esős idő okozta csekélyke piaci forgalom miatt megmaradt egy kis friss sajt. LAST MINUTE !!! Egységesen 3.800 Ft/kg HELYETT 2.800 Ft/kg! Van pár darab BURRATA, egy kevés MOZZARELLA TEKERCS, és friss, FŰSZERES SAJTGÖMBÖCÖK snidlinggel, dióval vagy chili-majoranna fűszerezéssel. És kivételesen, mert szép, napos időnk van, a FÜSTÖLT PARENYICA IS akciósan vásárolható, szintén 2.800 Ft/kg áron! NE HAGYJÁTOK KI! :D
A SAJTTERASZ NYITVA 14.00-18.00 -IG! MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!

A sajtkészítést nem lehet...

...elég korán kezdeni :D

Függőséget okozó desszert :D

Van egy slágerünk. Minden piacon - egymástól függetlenül - függőséget okozónak titulálták a Gyúrórudi desszertet, mert nem lehet sem megunni, sem leszokni róla. Ezért aztán - unalmamban :D - kipróbáltam néhány változatát. Epres öntettel csoki helyett, ordával túró helyett, és egy cseppnyi mentával a csokijában. Kávéval és ordával. Eperrel, ordával és csokis keksszel. Szóval csináltam pár variációt. És az eredmény?
Ez a két kép önmagáért beszél :D. Igen, viszünk magunkkal kiskanalat, vásárlói kérésre :D.

Na, mit találtam ? :D

Ezt a fotót ma reggel csináltam. :)
Hihetetlen, de kispulykák vannak rajta, a mamájukkal, aki már előrébb tart.
És hogy ez hogy lehet? Hát biztos megvan a biológiája... :)
A mohácsi pulykavészünk után a két tojó elkezdett gőzerővel tojni. eleinte össze-vissza, kecskék etetőjébe, szénabálába, stb, aztán a biciklialatti pulykamama visszaült a bicikli alá, oda tojogált. Hagytuk, mert nem volt időnk levágni. Ugyebár papapulyka nélkül nem fiasak a tojglik. A másik pulykamama a trágyatároló mögé ült be. És még most is ott ül. Ellenben a biciklialatti pulykamama egyszer csak váratlanul elővezetett vagy tíz kispulyát. Legnagyobb döbbenetünkre. Úgy látszik, hogy a tojások odabent már megtermékenyültek, így - bár szegény pulykapapánk már nem élhette meg - de mégis lettek utódai. A kicsik lelkesen eszik a darát, a túrót, kapirgálnak, ahogy a mamájuktól látják, kerülgetik a kecskelábakat, sipognak, és köszönik, jól vannak. :)
Pedig már majdnem lemondtam  a pulykapopulációról...

Termelői Sajtterasz :)

Az úgy volt, hogy ez a nagy ház, amiben lakunk, igazából kicsi. Nagy, ha takarítani, karbantartani kell, de bizony kicsinek minősült akkor, amikor el szerettem volna helyezni benne még egy olyan helyiséget, ahol árusíthatok, anélkül, hogy a tejkonyhába utcai ruhában engednék be embereket. Így aztán nem maradt más választásunk, mint a terasz kialakítása. Ugyan még nincs teljesen készre rendezve, mert a szunyogháló pl csak most készül a zuram által, de attól árusítani lehet. Nem a teraszt, hanem a sajtokat. Sajtteraszból úgyis kevés van. :)

És hogy mi kapható?
Kecsketej, kecskejoghurt, lágy és félkemény kecskesajt. És kecsketejszappan, kecsketejes bőrápoló krém.
Tehéntejből: túró, joghurt, gomolyasajt, friss sajt, érlelt sajtok, töltött mozzarella-tekercsek, burrata, füstölt parenyica, aszalt szilvával töltött füstölt mozzarella, és ha időmből futja még, akkor vaj is. :)
Alkalmankénti ajánlatban sajtos rúd, tzatziki saláta, sajtsaláta, sajttorta és egyéb finomságok.
Friss vagy fagyasztott, tápmentes nyuszihús, kecskehús.
Az alkalmankénti ajánlatot a ház elé mindig ki fogjuk tenni :D.

NYITVATARTÁS:

HÉTFŐ      - 14.00 - 18.00. LAST MINUTE AKCIÓ minden, piacról megmaradt friss sajtra.
KEDD       - 14.00 - 18.00
SZERDA   - 14.00 - 18.00
CSÜTÖRTÖK - 10.00 - 17.30
PÉNTEK - Csak a hétközbeni rendelés házhozszállítása
SZOMBAT - PIACNAP,  ZÁRVA!
VASÁRNAP : ZÁRVA!!!!

Sok szeretettel várunk minden érdeklődő sajtkedvelőt! :D

"Dolgozz velem" :)

És egy újabb érdekes, nyári programot szeretnék ajánlani és bemutatni!
Korábban többen is jelezték - félig talán tréfásnak szánva - hogy szívesen eljönnének hozzám segíteni, együtt dolgozni. Innen származik a következő ötlet, programajánlat, a "Dolgozz velem!"
Ennek a lényege, hogy maximum két fő reggeltől délutánig velem dolgozhat az állatoknál, kecskét fejhet élőben, nemcsak amolyan díszfejés, hanem igazi. Megetetjük az állatokat, kialmozhatjuk a nyuszikat, ha szükséges, azután bevisszük a tejet, és elkészítjük az éppen aktuális napi sajtokat. És persze lehet kérdezni folyamatosan. És nemcsak kérdezni, hanem próbálkozni a sajttal. Összevágni, lesavózni, formába tenni, forgatni...olyan könnyűnek tűnik, amikor valaki más csinálja, de vajon a Te kezedben hogyan áll? :) Egy kedves vevőm unokái letekerték a parenyicámat, és megmérték a hosszát - 180 cm volt :D. Kipróbálnád?
A program igazi lehetőséget ad a próbálkozásra, sok-sok időt a kérdezésre, a gyakorlásra. Mindhárom nap másfajta sajt készül, beláthatsz kicsit a kulisszák mögé is. Kiderül, mennyi mosogatás van a sajtok mögött, hány kilós a nagyfazék, és milyen mélyre kell hajolni, ha a kishordóból kell kiszedni a savót. :D
Nem leszel egyből profi farmer vagy sajtkészítő, ha beállsz mellém, de egészen biztos, hogy használható tapasztalatot szerzel ahhoz, hogy akár önállóan is merj próbálkozni otthon.
Dolgozz velem! Nézd meg, tényleg ezt akarod-e csinálni, ha már régóta tervezed a vidékre költözést. Vagy nézd meg, mi minden van a sajt mögött, amit megveszel tőlem a piacon! Vagy egyszerűen csak élvezd a vidéki életet felelősség és kötelezettség nélkül egy napra, és profitálj belőle otthonra, a családodnak készített finom, házi sajttal! Kérdezd meg, ami érdekel, próbáld ki, ami izgalmasnak tűnik és nevess nagyokat, ha valami nem úgy sikerül, mint szeretted volna!
A "Dolgozz velem" program egésznapos, időjárástól függetlenül működik, hiszen bármi van, az állatok esznek, isznak, tejelnek. És óbégatnak, ha nincs ellátás. :D  Bármely hétfő-kedd-szerda választható időpontnak , ezt Te döntöd el.
A program ára 10.000 Ft/fő, ami tartalmaz egy hazavivős, saját készítésű sajtocskát is, megfelelő gyakorlati utasításokkal, sok-sok választ a kérdésekre, és egy egész rátok szánt napot, igény szerinti időbeosztásban farm és sajt között.
Ha érdekel, keress bátran! Írj egy e-mailt, vagy hívj telefonon!
Mail: gezanomi@gmail.com
Tel: 06/30/6686061
Dolgozz velem! :)

"Ugorj be hozzánk! "

Itt van, itt van a nyári szünet! :D
Ezzel párhuzamosan mindenki elkezd gondolkodni, hogy mi az a - lehetőleg értelmes, de pihentető - lehetőség, ahova el tudná vinni csemetéit.
Nos, én ajánlanám például Gyúrót, a Gyúróikecske portát! :)
Az apropóját, illetve az ötletcsírát Kati barátnőm adta, aki az osztályát Szigetcsépről a Mezitlábas parkba vitte játszani, és megkérdezte, hogy hazafelé beugorhatnának-e hozzánk kicsit állatozni, szappanozni vagy sajtozni. Így lett a program neve "Ugorj be hozzánk!". Mert az egész csak egy kis kiegészítő program, Velencei-tó mellé, Mezitlábas park mellé, kirándulás mellé, stb.
Ugorj be hozzánk, nézd meg az állatokat, simizd meg Saci buciját, etesd meg a kecskéket lucernával, gyömöszkéld meg a kiscicákat, és diszítsd ki a saját kecsketejes szappanod!
Egy alapszappant adok, amiből sütikiszúróval, késsel, villával, bármivel megformázhatod az Általad megálmodott szappant. Majd egy kis természetes szinezővel megfestheted, vagy megszínezed a tetejét és belekarcolhatod a saját vagy a kedveseid nevét :). És a végén szépen celofánba csomagolod és hazaviszed. A Tiéd, megdolgoztál érte. Majd használd boldogan fürdésekhez a virgonc kecskéink tejes ajándékát:)
Emellett vásárolhatsz egy kis finom házi sajtot is, ha szeretnél, de ajándékba adunk egy mini parenyicát, hogy otthon is megkóstolhassák a finom, ízletes falusi nyarat :)
Várunk családokat is, de a maximum csoportlétszám 25 fő egyelőre. Az ára 1000 Ft/fő, ami magába foglalja az állatok körbejárását, simogatását, etetgetését, egy kisebb kecsketejszappant díszítéssel. csomagolással és egy mini parenyicát. Természetesen nem kell, hogy mindenki - kicsi és nagy - szappant készítsen. Azok, akik csak kísérőként, segítségként vesznek részt a programon, csak 400 Ft-ot fizetnek. Ők is megnézik az állatokat, segíthetnek a szappandíszítésben, és megkapják a parenyicácskájukat. :) 3 éves korig - természetesen szappanozás és sajtocska nélkül - a program ingyenes. 20 főtől a program ára 800 Ft/fő, illetve a kísérőknek marad a 400 Ft/fő. A program csak előzetes bejelentkezéssel látogatható!!!! Érdeklődni e-mailben vagy telefonon lehet. A "Kapcsolat" fül alatt mindkét elérhetőség megtalálható!
Egy kis ízeítő a programból: (Kati barátnőm fotói)

Kúl event :)

Ma délelőtt kaptam egy cikket, sajátos hangvétellel és irománnyal. Első körben csak pislogni tudtam, és vakartam a fejem, hogy vajon mi lehetett a motivációja az írójának,

http://24.hu/kozelet/2015/11/12/muparasztok-es-mas-nepmesehosok-avagy-eljen-a-videki-elet/

Nem rövid, és ezzel szemben még hosszú is. Ami csak azért bosszantó, mert - mint mondtam - eléggé sajátos a stílusa és a mondanivalója.
Az első gondolatom az volt, hogy a cikk rendelésre készült. Személyesen is volt szerencsém ilyesmihez. És még csak meglepő sem lenne. Ebben az esetben a cikk no comment.
A másik lehetőség az irigység. Savanyú a szőlő - megpróbálta valaki vidéken, de nem jött össze, és ez ilyen keserű nyálban - köpésben jött ki belőle. Ebben az esetben sajnálom ugyan az illetőt, de a cikk továbbra is no comment.
Ha viszont azt a lehetőséget vesszük, hogy a cikk írója felelőssége teljes tudatában írta, amit írt, akkor nagyon is van mit beszélni róla. Mert igen csúnya a stílusa, és még igaztalan is.
Van ennek egy szociológiai oldala:

"Falun nehéz. Sokaknak nincs munkája, az emberek sokszor rosszkedvűek, fásultak és a magyar falvak többsége egyáltalán nem gyönyörű, nem veszik körül hegyek, sem tiszta vízű patakocska nem folyik át rajta. A magyar falvak többsége szegény, mint a templom egere."

Én úgy látom, hogy alapvetően az emberek Magyarországon sokszor rosszkedvűek és fásultak. És hogy erre kinek van oka és kinek nincs, nemcsak az határozza meg, hogy hol él. Az emberek a városokban is sokszor fásultak és rosszkedvűek. A város sem mindenhol festői, s az emberek ott is szegények, mint a templom egere. Kivéve a gyevi bírót. Mert az nem szegény, de kivétel. A városi szegénység bizonyos értelemben még rosszabb, mert nincs perspektívája. A falusi ember, ha elveszti a munkáját, azért éhen nem hal. De az erkélyen nem terem túl sok megélhetés. Amellett majdnem teljesen igaz, amit leír, csak nem mindegy, mi a következtetés belőle.

"Nem is törekszem a teljességre, de leírom, miért hazugság ez a nagy hurráhangulat meg hepiskedés a vidéki élettel kapcsolatban. Kezdem azzal, mi nincs, ha állatot tartunk, gyümölcsfáink vannak és veteményesünk: időnk.

És ezt úgy kell érteni, hogy soha. Nincsenek spontán programok, hosszú hétvégézés, kéthetes nyaralás, nincs „beugrom-a-városba-és-ha-későn-végzek-ott-alszom-a-Gyöngyiéknél”. Mert etetni kell. Nem csak egyszer. Mert a tyúkokat reggel ki kell engedni. Mikor beűtek, be köll őket csukni. Mert a cseresznye, időjárás függvényében négy nap alatt le tud érni és akkor ott kell lenni leszedni"

Ez az aspektusa a történetnek már egy hatalmas átverésen alapul, amit ma nagyon divatos axiómaként elfogadni. Nevezetsen azt, hogy az ember élete attól boldog, ha részt vehet minél több kúl eventen, azaz koncert, Sziget, megnyitók, stb. És persze hozzátartozik ehhez, hogy minél kevesebbet kelljen dolgoznia. Ámde ha ez tényleg így lenne, azaz ettől lenne boldogabb az élet, akkor miért van ennyi alkoholista és drogfüggő a fiatalok között? Nagy-nagy becsapás ez bizony, becsapás a köbön. Idő, az tényleg nem sok van, de azért van. Az emberek korábban is dolgoztak reggeltől estig, de megtartották az egy pihenőnapot - és ehhez én is ragaszkodom. Tény, hogy nem alszom sosem a Gyöngyiéknél, bárki is legyen ez a vendégszerető hölgy, mert haza kell jönnöm fejni. De én ezt szeretem. Szívesen csinálom, választottam és nem kényszerűség. És ismerek jópár hasonlóan gondolkodó embert, akik szintén ezt választották. És csinálják. Két kézzel, nem olasz szandálban. Ja, és nincs 25 hektáros földjük. Nekünk sincs. Semmi földünk sincs, csak ez a telek a faluban. És itt már az irigység az, ami dominál a cikkben, amikor a vidékre költözött, jómódú emberekről ír.

"Ők a fő- vagy nagyobb városból falura (falu szélére) kiköltözött emberek, akiket meggyötört a zaj, a por, a kosz, a húgyszag, a munkahelyi stressz. Jó részük rendkívül sikeres vállalkozást vagy felsővezetői pozíciót hagyott ott a falusi életért, megint mások (akik szintén rendkívül sikeresek voltak, de űrt éreztek a lelkükben mégis) a gyerekeik miatt jöttek ide, a mindig tiszta és gyönyörű, hegyekkel vagy erdőkkel körülölelt kis községbe, mert azt akarták, hogy nekik jó legyen. Két év múlva szerepelnek először valamelyik magazinban, akkor már önellátóak és boldogok. Hogy hogy nem, éppen akadt a faluban 25-30 hektár eladó, jó minőségű föld, amin azonnal elkezdtek páros ujjú patás papucsállatkát tenyészteni, a másik húsz hektáron meg nyunyubogyót, ami egy elfeledett, ősi magyar növény, Árpád, Előd, Ond és Kond, meg a többiek a vérszerződés előtt ilyet haraptak ketté. Egy kedves kis viskóban laknak, ami egykor uradalmi kastély volt, hetvenkét millióba került a passzív házzá alakítás, de ez négyszáznegyven év és három hónap alatt megtérül. "

Műparasztok? Nem, ők a modern földbirtokosok. Lehet utálni, lehet irigykedni, de régebben is megvolt ez a réteg. És igen, tényleg nem ők hordják a trágyát. Viszont munkát adnak a faluban azoknak, akiknek egyébként nem lenne. Ha telik rá nekik, miért ne csinálják nagyban? Csak mert sok kisstílű ember irigykedni fog? Toll a fülükbe. Irigykedjenek. Vagy mutassák meg ők is, hogy mit tudnak!
Mi megmutattuk. Csak kicsiben. Ennyire futotta. Egy kis lakótelepi lakás - kölcsönkifzetés után megmaradt - árából vettük a házunkat, nem a falu szélén, nem hektáros területtel. Csak a telek. Ennyi. És dolgoztunk rajta, vele. Aztán az állatokkal. A gazdasággal. A két kezünkkel. Kecskesajtot és szappant készítve. Igazából, a kézzel fejt kecskék tejéből. És most, hét év után is csak azt mondom, hogy jó itt lenni. Jó ezt csinálni. Megtehetnénk, hogy elmegyünk, de minek? Nincs az a kúl event, amiért feladnám ezt. Szeretünk dolgozni, szeretünk fáradtan ágybaesni, szeretjük a vasárnap csendjét. És igen, van, amikor pokolba kívánom az egészet, és nincs kedvem és elegem van. De tegye fel a kezét az, aki időnként nem érzi ezt a - mégoly kedvelt - munkájával, lakhelyével kapcsolatban. Ja, és nem nevezem magam parasztnak, gazdának nevezem magam, mert az vagyok.
Szóval, kedves cikkíró, igazán sajnálatos, hogy csalódott, hogy nem így képzelte, hogy nem jött össze valami, de ez még nem ok arra, hogy hazugnak bélyegezze azokat, akik ezt másként látják.
Szóval, kedves Türelmes és Állhatatos Olvasóm, aki végigkövetted ezt a cikket, ne hidd el, hogy minden hazugság, csak használd a szemed és az eszed, hogy meg tudd különböztetni a valódit a hazugtól. Mert vidéken élni jó!

A többi túró...

A túróval minden évben meggyűlik a bajunk. Az idei évet kipipálhatom, megvolt a túrósztori.
Az történt, hogy...na szóval, tudni kell, hogy a túrót úgy csepegtetem, hogy egy nagy műanyag dobozt teszek az asztalra. Rá egy műanyag zöldséges rekeszt, és arra egy alsóhoz hasonló méretű műanyag dobozt, aminek az alját sok-sok helyen fúróval megfúrtuk, kilyukasztottuk. Ezen át csepeg a savó az alsó dobozba. Na mármost, este van, este van, ki-ki nyugalomban, engem kivéve, mert ki kellett szednem még a túrót, hogy lecsepegjen. Semmi gond, végül is csak hajnali fél négykor keltem, mi az nekem. Előveszem az egyik dobozt, elő a másikat, rekesz a helyére, kezdem szedni. Egyszer csak látom ám, hogy folyik valami. De nagyon. Egyre jobban. Hű, mondom, kilyukadt a dobozom? Az meg csak folyik. Ömlik. Nézem a dobozt, hol ereszthet? Hát akkor látom, hogy két egyforma, fúrt fenekű, lyukas dobozt tettem oda, közé a rekesz, nem csoda, ha ömlik ki savó...Óhogyaza...Hirtelen azt sem tudtam, mit tegyek, hol szedjem, toljam, húzzam, mossam...Ráadásul az asztal alatt voltak a műanyag tejes kannák, persze egytől egyig csupa savó, túró lett. A szék és a székpárna. Befolyt a bútor alá. Úszik a konyha a savóban. Szuper. És a dobozból csak csepeg, folyik a kiszedett túróból a savó. Ehhez már segítség kellett. Jött Géza, kiöntöttük a túrónak valót egy edénybe, kiszedtük az asztal alól a kannákat, ő nekiállt elmosni - épp a vacsorája közepén tartott - én meg megpróbáltam eltakarítani az asztalról, doboz, edény alól, földről, bútor alól a Dunányi savót. Ami szerencsére még ragad is, ha összejárja az ember a papucsával a többi helyiséget, márpedig összejárja, mert ugye a felmosóvizet ki kell önteni, újat hozni, cserélni...Általános nagytakarítás kipipálva.
Boldogok a sajtkészítők...?!
:D

Mohácsi vész pulykául...

Nagyon szomorú vagyok :( ! A sok-sok kis kikelt pulya mind egy szálig elpusztult, s hogy miért, ez rejtély... Tavaly szépen felnevelkedtek a kikelt csibécskék, idén pedig ... Először ugye a papapulyka tizedelte meg népes utódait. Aztán feltehetőleg valami patkány lehetett, aki a nyúlházba telepített kispulykákat elvitte. És végül a kintiek is elpusztultak. Olyannyira, hogy még a papapulyka is feldobta a papucsot - alighanem valami megtámadhatta, mert ő mindig kint szeretett éjszakázni. Egyik reggelre már nem kódorgott elő. Most csak a két tojó maradt, de így alighanem levágjuk őket is, és csinálunk egy kis pulykasonkát belőlük. Sütni már öregek.
Aztán majd újrázunk egyet jövőre. Addig kitaláljuk az új koncepciót. Most aztán libátlan-pulykátlan árvák lettünk :(.
Nincs mindig kék ég, és lágy tavaszi szellő :(

Betelt...

Köszönöm a jelentkezéseket, az állást betöltöttük! :) Sok sikert Mindenkinek a továbbiakhoz!

Munkalehetőség :)

Sajtkészítéshez keresek segítséget :)

Feladatok: - Besegítés a tejfeldolgozásba
                  - Sajtok elkészítése recept alapján
                  - Csomagolás, értékesítés előkészítése
                  - A tejkonyha tisztántartása
                  - Mosogatás

Amit kínálok:
                  - Bejelentett, részmunkaidős, de egyre bővülő foglalkoztatás
                  - Dinamikus fejlődés
                  - Hosszútávú gondolkodás
                  - Rugalmas munkaidő
                  - Jófej főnök (ez én vagyok :) )
                  - Juttatások
                  - Nyugodt körülmények

Akit keresek:
                  - Tiszta, rendezett életű, nemdohányzó nő vagy férfi
                  - Megbízható
                  - Önálló munkavégzésre képes
                  - Jó kézügyességű
                  - Kreatív
                  - Önmagára és a munkájára igényes személy.

Állatgondozásban, fejésben való jártasság előnyt jelent a kiválasztásnál. Gyúró és környéke szintén előnyben!

Önéletrajzokat a gezanomi@gmail.com címre várok. Érdeklődni a 30/6686061 telefonszámon lehet.

A gazdálkodók szaga...

Hát ez aztán egy nem mindennapos történet volt hétvégére!
A gyerekem osztálytársai elkezdtek hányni, orrukat befogni, és egyéb óvodás szintű dolgokat művelni a gyerek jelenlétében, mondván, hogy büdös, istállószaga van. Amikor a gyerek nem bírta tovább a gúnyolódásukat, szólt az osztályfőnökének, hogy mit csinálnak a fiúk. Mire is az osztályfőnök közölte vele, hogy igen, tényleg van állatszaga, és mosakodjon többet meg tegye külön az állatos ruháit, és hát különben ez a szag a bőrön át is felszívódik az emberben.
Hű, barátaim! Ha most itt, ezen a poszton félre is tesszük a "pedagógus" remek reakcióját, mint "no comment", belegondoltam, hogy ezentúl nem is megyünk társaságba! Hiszen ha a gyereknek, aki nem is minden nap találkozik az állatokkal, istállószaga van, milyen lehet a mi szagunk Gézával! :D
Köszönjük Nektek, kedves Barátaink és Ismerőseink, hogy megtűrtetek minket a bőrön át felszívódó istállószagunkkal együtt eddig is a társaságotokban! :D

Székely bál, Székesfehérvár

Többek között a Gyúróikecske támogatásával. :)

http://www.szekesfehervar.hu/index.php?pg=news_170811#_

Rohan...

...az idő! Egyszerűen fel sem tudom fogni, úgy száguldanak el a napok. Valami nem stimmelhet itt a rendszerben! Olyan nincs, hogy reggel felkelek, és egyből éjjel 11 van! És mégis. Nem értem. És minden nap...
Most, hogy belépett a kecsketej is a képbe - megígértem, hát megszámoltam, jelenleg 11 anyát fejek még "csak", úgyhogy van sok-sok liter kecsketej naponta - hát most már alig élek. Egyedül az tart életben, amiket tervezgetek - a kert rendberakása, hetente 2-3 oldal olvasás a könyvemből, amit még tavaly kezdtem olvasni (és nem azért, mert nem tudok vagy nem szeretek - régebben egy ilyen könyv max egy hét volt). Most meg...Uhhh. Vártam nagyon, mert szeretek fejni, de ami sokk, az sokk :D.
 Azért vannak történések is. Mindkét pulykamama elült a tojásain, az egyik alatt meg tudtam számolni, 13 tojás van. A másik a szalmabálába fészkelt, őt nem tudtam még rajtacsípni, hogy nincs a fészkén. Egy bő hete ülnek, gőzöm nincs, mennyi idő, amíg a kispulykák kikelnek :). Az a legszebb, hogy az egyik pulykamama a tavalyi itt kelt kispulya :). Ő már abszolút Baranyi, nemcsak adoptált :D. Nálunk ugyanis névre vannak véve az állatok. :D Baranyi Csibész és Panka a kutyusok. Baranyi Írisz és Mirci a cicák. Aztán Baranyi Tyúkok, Baranyi Nyulak, Baranyi Nyami és Névtelenke a malacok, Baranyi Kecskék és Baranyi Saciaboci. És a Baranyi Pulykák. Ja, meg a kinti cica, Baranyi Sziamiaú. Kihagytam valakit? Ja, az egerek és a néha idetévedő patkányok nem a mieink. Potyautasok.
 A Pulykákhoz tartozik még, hogy az a pimasz Panka kutya rájárt a pulykatojásokra, amíg észre nem vettük. Most ki vannak tiltva a területről, csak kívülről szemlélik a történéseket, amíg ki nem kelnek a kicsik.
Baranyi Libák még nincsenek. De szeretnék majd, mert engem rettentően feldobott, ahogy figyeltem a házőrzésüket! Ahogy ellenségként cibálta a szoknyám! :D Irtó jófejek!
 A kecskékkel meg meggyűlt a bajom. Kettő is van, akikkel nem egyszerű. Az egyik Cofika, az ügyeletes pimasz. Ugyebár a kecske prédaállat. Így aztán Cofika a fejés közben időről időre rádöbben, hogy valakik veszettül az életére törnek, és pánikszerű menekülésbe kezd, felkenődve a fejőállás sarkába, ami tőle 10 cm távolságra van. Ott aztán megáll remegve és idegesen pislogva. Én ilyenkor beszélek hozzá pár szót, kicsit szemrehányóan figyelmeztetem, hogy ő már felnőtt kecske, befejezhetné a hisztit, aztán fejünk tovább. Én vagyok a gazdája, velem kevésbé kekec. Ámde ha a lányok mennek fejni, Cofika mindig gondoskodik arról, hogy a szépségük és a bőrük puhasága meglegyen - ugyanis tutira felborítja a fejőkancsót hirtelen támadt pánikrohamában. A lányok csaknem minden alkalommal csúfosan szidalmazzák a kecskéket, amikor bejönnek. A másik renitens Bikkmakk. Na ő aztán tényleg megéri a pénzét. Még én is megharcolok vele. Először is ő elsőfejős, tehát beszoktatós. Kéne legyen. De ő nem akar az lenni. Szóval egy fejés így néz ki: Beront Bikkmakk a fejőállásba, amikor ő következik a sorban. Felpattan a helyére és zabálni kezd. Igen, ő nem eszik, nem kóstolgat - kétpofára zabál. Megkötöm a nyakörvénél, majd a párját, Csucsukát is, akinek angyali természete van, és mintaszerűen viselkedik. Ezután megkötöm Bikkmakk lábait a fejő padlójához, hogy ne tudjon elmenni. Ő zabál. Elkezdem fejni. Két cérnavékony sugár tej. Ő zabál. Alig telik a kancsó. A kezem már sajog. Ő zabál. Aztánegyszercsakelegelesz ésnekiálltolatnimajdelőremennivégülbeleülafejőskancsóba. Ekkor megunom és kap néhányat a nevelőpálcával az oldalára. Ő ordít. Elmagyarázom neki, hogy a fejést végig kell tudni állni egy ilyen nagy és értelmetlen kecskének. Ő helyben fut a két első lábával, rángatja a hátsókat, néz rám és ordít. Akkor befejezem az utolsó húzásokat, és  sóhajtok egy nagyot. Túlvagyok Bikkmakkon. Szép az élet! :)
Szeretem a kecskéket! :D

Gyűlik...

...az anyag a telefonomon, csinálom a fotókat, csak nem jutok oda, hogy feltegyem.
Sokminden történt az utóbbi időben, pl Kiskőrösről be sem számoltam.
Két napos rendezvény volt, sok-sok kedves emberrel, érdeklődő vásárlókkal. nagyon finom/szép termelői cuccokkal :). Cseréltünk sajtot baracklére, sült teára, gyönyörű, kézzel készült díszekre, medvehagymakrémre, ibolya-, és bodzaszörpre. Nagyon jól szervezett program volt, csillagos ötös a szervezőknek! :)

Ez volt a pultunk egy része. Olyan szép nagy volt, hogy nem fért bele egy képbe :)
A következő esemény a két kismalac érkezése. Nevük még nincs, lehet írni kommentbe ötleteket, aztán majd választunk. :) Nagyon cukik, már megismernek, szaladnak a zöldért, amit mindig viszek nekik ajándékba. :)

Eleinte a nyusziólban kaptak helyet, ahol a meleg deszkakörnyezet megvédte őket a hidegebb időben. Aztán egycsapásra meleg lett, és ők kiköltözhettek a hagyományos malacólba, amit nagy örömmel vettek birtokba, amint látszik is.
A kecskék meg vannak, a szokásos rendetlen módjukon. Vasárnap elválasztottam hat gidát, hármat a Tarka kicsijeiből, egy a Cofikájé, egy a Nagyfehéré, egy Kece kislánya. Aznap estére megszökött az elzárásból a Tarka három rafkós kislánya, másnap estére cofika kislánya, Masni is kiszabadult. :) Elkaptuk, bezártuk, ma reggel újra kint aludt az anyukája mellett. A nyavalyás!

 Szóval a kecskék élnek és virulnak. Saci megint ordít, párzik, de most várunk vele, mert tavaszi bocit szeretnénk. Majd következő hónapban pároztatunk :) Addig hallgatjuk :) De legalább nyárra, amikor nyitva vannak az ablakok, már nem lesz ordítozás. :)
Ezek mennek...és a bárányfelhők. Végre. A föld felszáradt, indul a tavaszprojekt. Éljen! :)

Echo tévé - Gazdafórumban a Gyúróikecske :)

Bemutató az állatokról, sajtról, életformáról - ezek vagyunk mi. :)

http://www.echotv.hu/video/111696/20160402_Gazdaforum

Echo tévé

Ma, közel 4 órán keresztül, az Echo tévé forgatott nálunk. A szombati Gazdafórum részei leszünk. :)

Kossuth Rádió,

Hajnaltáj...
Ismét a Hajnaltájban a Gyúróikecske :)

http://www.mediaklikk.hu/musor/hajnaltaj/

Katt a március 24-i műsorra, a vége felé vagyunk, ezúttal Gézát is szóra bírta a riporter :)

Ééééés túlvagyunk...

Ma reggel, a fejés után odamentem Propihoz megszemlélni a hátsó fertályát, és úgy találtam, hogy megértett a beboxolásra. Mivel épp bealmáztak a kecskéim, nem akartam elzárni őt a lehetőségtől és az almától, így aztán megvártam, míg Géza hazaér egy fél óra múlva, és megkértem, hogy zárja be Propikát, mert szülni fog.
Géza ki is ment, be is csukta, aztán délután kiment valamiért, hát esmét megkértem, kukkantsa meg Propit. És addigra ketten voltak :). Egy erős, hangos és száraz kecskefiúcska ugrált mellette, felváltva mekegve és cuppogva. :)

Szóval túlvagyunk az idei elletésen!!! :D Háromszoros hurrá és egy nagy koccintás :D

Belval - a büdös sajt :)

Piaci anekdota Budapestről :)
Egy kedves házaspár vásárolt a Belvalból, sokan odavannak érte, olyan jó sajtbüdös :). Viték haza a buszon nagy boldogan. Aztán egyszer csak arra figyeltek föl, hogy elültek mellőlük az emberek :D. A sajt szaga olyan átható volt a csomagolás ellenére, hogy a szomszédaik nem bírták. Ráadásul kívülről nem is látszik, hogy mit szállítanak.
Következő héten autóval jöttek :D

Ha nincs...

...padlófűtés az istállóban, megteszi a mama is. :).
A kis Masni a mamája, Cofika hátán

Jött egy busz...

...aztán még egy, szombaton és vasárnap. De nem ült bennük vén krampusz, hanem sok-sok kedves, érdeklődő ifjabb és kevésbé ifjú ember Nagykőrösről, akiket Polyák Péter, egy szimpatikus fiatalember, a Pálfája Oktatóközpont környezeti nevelője vezetett és hozott el hozzánk. Mint a telefonba elmesélte, olvasott rólunk korábban a Képmás magazinban, majd a blogunkat is olvasta, és így jött az ötlet, hogy a buszos kirándulások keretében meglátogassanak minket a portánkon is.
  "Kecskésnéni" - így szokott csúfolódni-viccelődni velem Márti, a szomszédasszonyom, amikor őt Tojásos néninek nevezzük. De lehet valami ebben a "Kecskésnéni"dologban, mert valahányszor kiderül, hogy kecskéim vannak, azonnal elkezdik felidézni az emberek, hogy milyen kecskés élményeik vannak gyerekkorukból. És kiderül, hogy bizony jónéhány családnál voltak kecskék. Sok idősebb ember meséli, hogy kecsketejen nőttek fel (érdekes lehetne megfigyelni, hogy vajon nem ez-e a hosszú élet titka :) ). Hogy ment utánuk a kecskéjük legelészve, amikor ballagtak ki a tanyára. Vagy hogy mivel fűszerezem a kecskehúst, amikor megsütöm, és hogy ők rántani szokták otthon. Nagyon tetszettek a kisgidák is nekik, úghogy csak úgy izzottak a fényképezőgépek a sok fotózástól. Másokat meg Balambér impozáns méretei nyűgöztek le, ahogy felágaskodott a kerítésre, hogy jobban lássa a történéseket.

A vidám hangulatú látogatásokat finom sajtok zárták - hogy is végződhetne másképp a nap :). Reméljük, mindenkinek élmény volt a nálunk töltött idő és a sajtjaink, amiket magukkal vittek! Köszönjük a látogatást, kedves Péter! :)

Megérkezett :)

Na, nem is olyan nagy busz, de megérkezett hajnalra. :) Most nem három, csak kettő, de szép nagyok, egészségesek, egy kisfiú meg egy kislány, ahogy illik :D. Reggel még vizesek voltak kicsit. Szóval Kisfehér is megellett végre, most már csak Propikát várjuk, de ő még nem nagyon látszik kitőgyelni, csak a pocakja nő. Hát majd elérkezik az is.

Parenyica

A ma esti program: parenyicanyújtás. Váratlanul bejelentkezett két buszos csoport hét végére. Egy kis kosár parenyicát már elvittek. Most készítem az utánpótlást. Mindenkinek szép álmokat :). Én még elleszek egy darabig. :)
Ja, és a Kisfehér még mindig várja a buszt :)

Gidák...

Ma estére elpusztult egy gidám :(. Kece szép, nagy, erős kisfia. Reggel még semmi baja nem volt, nem tudom, mi történhetett...
És Kisfehér úgy ki van tőgyelve, hogy csak na, és akkora hasa van, hogy megint a buszt várja. Lehet, hogy reggelre kecskebabák fogadnak majd a boxban. Legtöbbször hármasikerei vannak. Nagyon kváncsi vagyok! Akkor már csak Propika marad elletlen. Reméljük, nem sokáig.
És ma volt egy kis látogatóm. Tarka egyik kislánya, a kis rövidfülűke, tanulmányi kirándulásra jött a fejőállásba. "Megnézni, mi újság a kerek világba." Aztán hívta őt a mamája, és kistartolt a fejőből :)

Hajnal - táj

Meeeegint a Kossuthon a Gyúróikecske :D

http://www.mediaklikk.hu/musor/hajnaltaj/

Katt a 03.05-i műsorra. Egész a végén vagyunk, oda kell húzni a csíkot :Dsmile hangulatjel Vannak érdekes mondatok, kicsit más jelentéssel, mint ahogy gondoltam, de nem lettem terrorista grin hangulatjel

Piiiiiiiii-vé ázva...

Lehet, hogy a felhők fölött mindig kék az ég, de ezt mostanában nem könnyű elhinni. Valahogy az az ember érzése, hogy a felhők fölött újabb felhők vannak, és afölött újabbak - mint egy nyavalyás cápa fogsora, ami ha egy fog kitörik, odanyomja a következő sorból a következő fogat - a lényeg a harapás biztossága. Az eső is valahogy így esik. Ha egy felhő kiürül, a fölötte lévő átveszi a helyét, amíg az üres elmegy feltöltődni. És így sosincs üresjárat. Legalábbis én így látom. És a kecskéim, valamint Saciaboci és az összes gyagya tyúk és keselyű (pulyka :) ) egyetért velem.
Hiába a kotrás, hiába minden, a víz folyik, ömlik a kert összes zugából az összes zugába, és fentről is egyfolytában. Lassan építhetjük a bárkát. A kecskék kifutója most így néz ki:

 Felmerült bennem, hogy inkább vizilovakat kéne tartani, de azok nem adnak tejet, ígyhát maradnak a kecskék. Az istállóban, és megkötve. Szegények. Nyakasnak pl már nagyon elege van, úgyhogy napszámban ordít. Hogy ki fzeti a napszámát, nem tudom, de biztosan jól fizetnek neki, mert nem nagyon unja. Én pl már igen. De hát nekem nem is fizetnek azért, hogy hallgassam. Lehet, ha fizetnének érte, szívesebben elhallgatgatnám :).
És ezek a nyavalyás keselyűk...mindig ott gubbasztanak valahol, amerre járok a kertben, behúzott nyakkal, gyűlölködve merednek ki a fejükből, és ....-rá vannak ázva.

Hogy ebben mi a poén nekik...

Gazda vagy tulajdonos?

Nagyon érdekes dolgot hallottam ma egy kedves kecskés "kolléganőmtől". Az ellő kecskemama miatt a többi kecske kijött az istállóból az ellés idejére - így vették észre ők is este az ellést, mert az összes kecske a kifutóban feküdt. Ezt tapasztalatból én is tudom - az ellő kecskemamát tiszteletben tartják a többiek, nem bizgetik, nem bántják, teret adnak neki. Aztán megszagolják a pici jövevényt, hogy oké, hozzánk tartozol, befogadtunk. És továbbmennek a dolguk után. Vagyis néznek bambán ki a fejükből. Mert ez a dolguk.
Ez valahol annyira gyönyörű számomra! A tisztelet, amivel az Élet felé megnyilvánulnak. Természetesen nem tudatosan, mert bár sokmindent el lehet mondani a kecskékről - és sok más állatról szintén - hogy okos, kedves, barátságos, stb, de a tudatosságot nem lehet feltételezni, mivel állat. És ez a hozzáállás elvárható az embertől is, aki foglalkozik velük. Mármint az Élet tisztelete. :)
És egy másikról is hallottam, aki gyakornokokat fogadott a kecskéi ellése mellé, holott ez az esemény - ahogy az előbb is mondtam - nagyon intim, belső dolog, még az állatnál is. És idegent beengedni oda...emlékszem, a kecskéim eleinte még a lányaim közellétét sem fogadták el az ellésnél, sem Gézáét, mert csak én foglalkoztam velük, engem ismertek. Volt, hogy nehezen is ment az ellés, mert ott kukucskáltak a lányok. Később aztán bővült ez a kör, mert a lányok is fejnek, Géza is tud fejni, és most már ő is gondozza őket. Őt is elfogadják, ott lehet ellésnél. Ez megtiszteltetés, nagy megtiszteltetés.
És itt az Egymillió forintos kérdés:
Melyikük a Gazda és melyikük a Tulajdonos?

A sajt is házhoz jön

Hosszas tanakodás és útkeresés után döntésre jutva, szeretném felhívni a figyelmét minden kedves érdeklődőnek arra, hogy immáron elérhetővé válik a sajt a piaci napokon kívül is :) Szeretném bevezetni, hogy a környéken házhoz szállítjuk a sajtot minden pénteken 18 és 20 óra között. A rendelést egyelőre csak írásban lehet leadni - az sms is írásnak számít. Szóban nem tudom fogadni, mert nincs mindig kéznél ceruza, papír, hogy írjam. Hamarosan a  postai rendelést is elindítom, de  először csak a környéki szállítást, hogy ne okozzak becsavarodást magunknak. :).
 A Mekkvásárolhatsz oldalon végre minden termékünk szerepel fotóval együtt, tehát könnyű beazonosítani őket a rendeléshez. Rendelni a kitöltött űrlapon, direkt e-mailben vagy sms-ben lehet, adatok, cím megadásával.
Szép hetet Mindenkinek! :)

  http://gyuroikecske.blogspot.hu/p/webshop.html

Kecskés kötés...(és nem kovalens)

Kecskék megkötve, ám sármentesen, boldogan és melegedve :). Még ma is történtek átrendezések a praktikum javára, reméljük, beválik :) Közben az udvarukon összekotortattuk a sáros, trágyás felső talajréteget, és ha nem esne az elkövetkezendő két hétben, akkor nem is lenne szükség szükségállapotot hirdetni. De sajna az időjárás nem így alakul, úgyhogy a kecskék maradnak. Nem vidám a helyzet. Tizenhét anyát egyesével etetni, itatni, abrakolni, némelyeket fejni. Plusz a marha, mármint Saciaboci, aki most némiképp vidámabb, hogy kecskék költöztek a szomszédjába...de lehet, hogy csak kárörvendésből :) És szegény tyúkok is beszorulnak az ólba, pedig már egész megszokták a kintlétet. A gyagya pulykákat nem érdekli az eső, csak jönnek-mennek a kertben, mint elfoglalt temetkezési vállalkozók, és rusnyállanak. Csak a nyulakat nem zavarja az eső. Ők elvannak...

Meleg, puha szalmán...

Na, ma elzártam a kecskéimet. Hosszan tanakodtam, hogy kit hova, kivel...Ötször újraterveztem, aztán a kivitelezés után ( mert első variációban nem akartam megkötni őket) a kétórás munka végén Bogyi egyszerűen kinyomta az ajtót, és kisétált. Épp befejeztem a reggelit...Úgyhogy öltözhettem át a sáros cuccomba, és mentem vissza telepíteni. Dia meg is kérdezte, hogy a kecskéim legális vagy illegális bevándorlók? Végül megkötöttem őket egy-egy barátságos, beszalmázott, sármentes sarokba. Saci érdeklődve figyelte az eseményeket - végre valami mozi a szobafogságában. Aztán cinkos módon megpróbálta elrágni Őzi madzagját, amivel az oszlophoz kötöttem őkelmét. Végül letett róla, mert nem érte el a fogával, csak a nyelvével, de azzal jól eláztatta. Közben kiderült, hogy összecseréltünk két gidát (olyan egyformák), és véletlenül egy kisfiút sóztunk Bikkmakk nyakába. Úgy derült ki, hogy megszólalt a gida, és az anyja a szomszéd ólból válaszolt. Hűűű, azanyját! Akkor gyorsan Dia kezébe nyomtam, hogy eredj a másik ólba, hozz egy ugyanilyet, csak lányba. Hozott. És talált, süllyedt, az volt a Bikkmakké. Szóval most alszanak, csend van és meleg, puha szalma a sáros, mocskos és hideg föld helyett. Nincsenek teljesen kibékülve a helyzettel, de a kicsik jól érzik magukat az ólak közepén ugrálva, aztán együtt megkajálnak a mamival és egy kis alvás hozzábújva... Szóval szép a világ...

Karámajtó

Saciaboci szobafogságot kapott. Kitörte a karámajtaját, és kisétált rajta. Fölette a szénakészlet tetemes mennyiségét (én a konyhaablakból figyeltem, lábadozva a betegségemből, egyre inkább gőzölgő aggyal). Aztán odasétált a tyúkudvarhoz, és megpróbálta a szájával kinyitni a zárat. Hihetetlen? Én sem hinném, ha nem a saját négy szememmel láttam volna :). De szerencsére (az én szerencsémre, mert így nem kellett kimennem ) nem sikerült neki. Feladta, és leheveredett a szénakazal mellé napozni, a pulykák nagy bánatára, mert az az ő napozóhelyük volt addig. De Saciaboci túl nagy falat volt még nekik is, pedig a pulykakakas nem kispályás a rusnya vörös fejével. Aztán hazajött Géza, és bezárta a szobájába. Azóta ott tartózkodik, bánatosan szemlélve a sárban úszó külvilágot, és néha hangot is ad a bánatának. Jó hangosan. :) Amúgy nem is bánom, mert a sár immáron olyan méreteket és szagokat öltött, hogy este elhatároztam a kecskék bezárását is. Nem lesz egyszerű, de a fertőzésveszély elkerülése végett ezt látom a leghelyesebbnek. Több blokkba szét lesznek passzolva az üres ólakban, kicsistül, mindenestül. Lesz felfordulás és elégedetlenség, de nem szeretnék kockáztatni. Immáron lemarad a gumicsizma a lábamról, amikor kimegyek hozzájuk. ÉS még mindig csak eső és eső a jövő hétre... Majd mesét olvasok nekik, hogy szórakoztassam őket :). Vagy adok nekik pöttyös labdát :) Esetleg pálinkát :D

Paraszttarisznya

Majdnem elfelejtettem bemutatni az új kedvencemet - találmányomat :)
Paraszttarisznya - füstölt mozzarella tarisznyában krémes töltelék füstölt sonkával és zöldhagymával. 
Már a piacokon :)

 smile hangulatjel

Frissítve...

Érdemes körbenézni a Terméktájékoztató fül alatt :).  Sok szép képpel és újdonságokkal frissült az oldal, és még nincs minden feltöltve.  Néhány héten belül pedig helyi nyitvatartást, házhozszállítást és internetes rendelési lehetőséget is fogunk létrehozni, nemcsak a szappanokra, hanem a sajtokra is.
Hogy ne csak a sajtkészítők, hanem a sajtfogyasztók is boldogok legyenek :) !

Telik - múlik..

...az idő, és annyi minden történik, hogy csak úgy kapkodom a fejem, hogy merre is forduljak. Ott hagytam el a dolgot, hogy megvolt a Ward - bál, a borkóstoló.
 Aztán megint csak gidák, mindenhol gidák. Megellett Csucsuka, Vicus (aki tavaly  nagyon szerencsétlenül elvetélt, hogy az állatorvos alig bírta kicibálni belőle a halott kisgidát). Mindketten ikreket szültek, szép, erős csemetéket.

Sajnos azonban a megpróbáltatások nem értek véget. Péntek reggel arra mentünk ki, hogy Petra megellett, Bogyikának pedig szabályos epilepsziás rohamai vannak, vagy legalábbis annak tűntek. Habzó száj, görcsroham, eszméletvesztés - egyik a másik után. Gyorsan telefon Pápai doktornak, nekem persze még fejni kellett volna, és 9-re átérni Válba, tanfolyamra. Gézának pedig piac Törökbálinton 12-től. Szerencsére hamar ideért, Bogyika kapott néhány szurit, aztán Géza mondta, hogy menjek, majd ő figyeli Bogyit. Napközben telefonok - hát, nem sokkal volt jobban. Délután megyek haza, Géza piacon, a lányok voltak otthon, és megint nálunk a doktor úr - ezúttal Őzi ellett, és a két gida egyszerre próbált kijönni. Hát nem ment. Az egyiket vissza kellet tolni, rendezni a sorokat, majd kihúzni őket sorban. Az első sajnos nem élt, mire lámpavilágot látott, de a második igen! Volt öröm! Persze a mamája úgy be volt bódítva - értelemszerűen, mert szegénybe könyékig bele kellett nyúlni - hogy nem nagyon tudott mit kezdeni a kicsivel. Amúgy is picit gyengus volt, és megsérülhetett a kis lába a haddelhadban, mert bár szépen tartotta magát, a mamája noszogató nyalogatása híján nem állt lábra, dacára az én nyalogatás-imitáló masszázsomnak. De addigra már hullafáradtak voltunk, így a gida némi hezitálás után bekerült a szobába cumisüveggel, hogy majd ott lábra állítjuk. Végül hajnali öt körül sikerült is megállni a lábain pár másodpercre egyedül. Mivel én piacra mentem, megetettem a picit a cuclisüvegből és kivittem a mamájához, aki már kiért a bódulatból, és rettentően megörült másodszülött magzata visszaszerzésének. Délben még a lányok megetették a kicsit, estére megtanult állni és szopni. És hát a reggel másik nagy pillanata Bogyi volt, aki magához térve álldogált a fejőállás közepén, amelyet a tatárdúlta földekhez tett hasonlóvá. Minden szék, párna, szerszám és vödör a földön felborítva, leszórva, letaposva...Szerencsére este a takarmányos zsákok száját bekötöztem elővigyázatosságból, így legalább azokban nem tudott kárt tenni. Tényleg csoda volt, hogy felépült - Pápai doktor este még odasúgta, hogy készüljünk föl lélekben az elaltatására. Nem valószínű, hogy túléli a dolgot. És hát úgy is nézett ki. Nem reagált a simogatásra, a szavamra, csak fúrta be a fejét a nem létező lyukba a fal sarkában...De mégis túlélte, hála a doktor úr kitartásának és szakértelmének! Nagyon fájó lett volna elveszíteni őt, nemcsak mert fiatal, hanem mert egy tündéri természetű kecske. Ragaszkodó, hálás, barátságos...Ma este is, amikor kimentem hozzájuk fejni, úgy jött utánam, mint az árnyékom. Csak áll a lábom mellett - ha mozdulok, ő is, ha nem, áll mellettem türelmesen és észrevétlenül. Ilyenkor érzem, milyen felelősség Gazdának lenni. Aggódni, segíteni, vele lenni a bajban - aztán látni a háláját. :)
Sajnos Petra kicsije reggelre elpusztult valamiért - nem is értettem igazán, mert erős gida volt, szopott, állt, rendben volt. Hát ez egy ilyen dolog.
 Uhhh, ez az évkezdet megint kitesz magáért! De már csak két kismama van hátra, Kisfehér és Propi. Aztán már csak az óvodában kell gyönyörködnünk márciusig :)

Ward - bál, borkostoló

Nagyon érdekes, látványos és izgalmas feladatba vágtuk a fejszénket, amikor elvállaltuk a Ward-bálon a bor- és sajtkóstoló programban való aktív közreműködést, úgyis mint sajtkóstoló. Összeilleszteni a borokat a sajttal, pláne látatlanba - azaz ízleletlenbe :) - hát ez tényleg izgalmas volt.
Ami a borokat illeti, a borász fiatalember, Ádám, volt olyan kedves, és készített nekem egy kis leírást a borokról, amit felhasználva készítettem el a sajtlistát. A borok így néztek ki:

Etyeki Kúria Sauvignon Blanc 2014: friss savú, ropogós, citrusos bor, a fajtára jellemző klasszikus zöld fűszeres, vágott füves, csalános jegyekkel

Sauska Tokaj Chardonnay 2013: krémes, vajas fehér bor, hordóban érlelve, illatában és ízében vanília, csemege kukorica, tölgy

Heimann Kékfrankos 2014 Szekszárd: kékfrankos acéltartályban erjesztve, , cseresznye, meggy, gyümölcsös korty

Kiss Gábor 364 Rouge 2014 Villány: cabernet sauvignon, merlot, cabernet franc házasítása, finom feketebogyós erdei gyümölcsök, fűszerek, kis kesernyével a korty végén - finom tanninok

Oremus Édes Szamorodni 2011 Tokaj: 110 gramm maradékcukor, aszalt gyümölcsök, méz, hárs

Ebben a sorrendben kóstoltunk. A sajtokat végül Ádámmal közösen - az én elgondolásomhoz képest - némi változtatással adtuk. Történt ugyanis, hogy a diós trappistámat még nem találtam kellőképpen érettnek a feladata ellátására. Így azután elcsomagoltam egy kis chilis-majorannás mozzarella tekercset és egy kakukkfüves gomolyát pluszba, hogy majd ott döntök. Pedig dehogyis! Egyszerűen nem lehetett dönteni. Ugyanis a kóstolásnál Ádám beleszeretett az összes sajtba, úgyhogy az ötféle bor mellé végül hatféle sajt került, a következőképpen:

- Sauvignon Blanc - Friss sajt
- Chardonnay - Burrata
- Kékfrankos - Cacciocavallo
- 364 Rouge - Belval és Kakukkfüves gomolya
- Édes Szamorodni - Chilis - majorannás mozzarellatekercs

Hetyei György tanár úr szervezésében, minden bor - bemutatás után jött az aktuális sajt bemutatása általam, majd egy népdal élő zene mellett. Fantasztikus hangulat, finom borok és sajtok, jó társaság - kell ennél több? :)

Ki kopog? :)

Tegnap Bikkmakk futott célba egy kislánnyal. Ő Nyakas lánya. A mai befutó pedig Zizi, két gidával. Csucsukának két napja akkora tőgye van, hogy alig bírja el, de még mindig nem ellett meg! Akik pedig már óvodába járnak, azaz kint vannak a boxból: Tarka a három lányával, Kece a két gidájával, Nagyfehér a kisfiával, és Cofika a kislányával. És habár őt még nem terveztem kiengedni, de a kislánya kilógott többször is a boxból, a mamája meg idegbajt kapott, így végül engedtem az erőszaknak, és kint hagytam őket. smile hangulatjel:)  Holnap fotó :)

Estére azért produkáltak némi zűrzavart, mert Zizi megunta az anyaság 

fáradalmait, és egyszerűen meglépett a boxból. Szerencsére Géza észrevette és visszapaterolta a gyerekei mellé, akik boldogan rávetették magukat a hiányolt mamára. Mindkettő ügyesen szopik. És plusz jó hír, hogy Nyakas kisfia is önellátóvá vált, úgy tűnik, mert már hiába visszük neki a cumisüveget, csak fintorog és nem eszik, viszont szemmel láthatóan tele a pocija - tehát önkiszolgál :)

smile hangulatjel

Iciri-piciri...

Elegem van a gidák eltűnéséből...
Ma este, mikor hazaértem, kimentem a kecskéket etetni, ellenőrizni. Megetettem Nyakas kisfiát, mert bár szépen erősödik, de szopni nem tud egyedül, mert Nyakas tőgye elég vastag és eléggé földig ér. Aztán benéztem Tarkához, mert szeretem nézni őket. És ahogy nézem, nézem, látom ám, hogy kevesen vannak. Nincs meg a kiskedvenc, a kis rövidfülű. Nézem jobban, oldalfalnál, mindenhol, nincs. Megállt bennem az ütő is. Hol a gida?
Bemegyek a boxba, hogy jobban körülnézzek, és hát pont úgy jártam, mint az iciri-piciri kismacska, aki nem találta az iciri-piciri barmocskáját. Rátaláltam a felfordult ivóvödörre, és bánatomban iciri-picirit fellöktem. És felfordult az iciri-piciri vödröcske, és alatta kuksolt az iciri-piciri kiskecske.
Megörültem az iciri-piciri kecskémnek, és vége van az iciri-piciri mesémnek smile hangulatjel.
Ja, és Cofika is megellett, és a gidája kislány, és jól van :)grin hangulatjel

Rendeződések

Nem mindig áll úgy a széna, ahogy szeretnénk fésülni. Ez az idény sem tökéletes, nincs tavaszi napsütés és felhőtlen kék ég. Van viszont elmúlás és gyász. Kistarka kislánya, Bogyi két csemetéje és az időközben megellett Nagyfehér egyik gidája már a mennyei réten ugrándoznak, kergetőznek. :( Anyukájuk és a mi szomorúságunkra is. A nagy Tarka meg régóta nem tudott lábra állni, amolyan ellési bénulás-féle tünetekkel. Kapja a kalciumot. Mire is ma délután megellett. Mire kimentünk este, már ott mászkált körülötte három nagy, erős gidócska. Csak épp szopni nem tudtak, mert Tarka feküdt. Aztán végül megpróbált lábra állni, némi segítséggel sikerült is, de hamar elfáradt, így a kicsiket végül cumisüvegből megetettem. Olyan huzatuk volt, hogy csak úgy horpadt be a homlokuk, ahogy szívták a cumisüveget.:) A három, alig egyórás gida benyomott egy fél liter tejet, és még bírták volna szusszal :)
Ja, és a genetika tréfája, hogy egyikük kis mogyorófülűnek született. De hogy hogyan csinálta Tarka... a papa núbiai, hosszú fülű, hát sehogy sem jön össze a dolog. De ők összehozták.
És itt van pár sztárfotó róluk :)

Melegfront

Hát igen, a melegfront meghozta az eredényét, kicsit jobban is, mint kéne. :) Az egész istálló boxokból áll jóformán. Négy anyuka alatt kiabálnak a kicsik. Sajnos volt némi elhullás is, de az élők erősek, egészségesek. Remélem, most lesz egy kis szünet, mert már megint a csilláron is kiskecskék ugrálnak :)

Új sajt a nap alatt...Fromage fumé de Bardos

És még mindig az új sajtok...kecskebébi nincs a láthatáron smile hangulatjel. Van viszont új sajt, kettő is. Az egyik meglepi, egy-két nap és megmutatom. smile hangulatjel A másik régóta várt a sorára, épp egy évet. A becsületes neve Fromage fume de Bardos, én csak égetett sajtnak nevezem. És tényleg az. Nem füstölni, égetni kellett. Az illata és a kinézete is ínycsiklandó. Hamarosan kóstoló :)

 smile hangulatjel